Augusztusi kamatcsökkentése után mai ülésén újra lazíthat a monetáris tanács. A szeptemberi döntés azonban többet mutathat annál, mint hogy a külső tagok megint leszavazzák-e a belsőket. Ezúttal ugyanis a döntéshez rendelkezésre áll a jegybanki stáb - vélhetően jócskán megemelt - új inflációs előrejelzése, ami mellett a kamatcsökkentés akár értelmezhető úgy is, hogy a jegybank megszegi a törvényben előírt mandátumát.
Egy sikeres devizakötvény-kibocsátással a kormány úgy érezheti, hogy finanszírozási oldalról a választásokig biztonságban van. Mi másért akarhatna még a Valutaalaphoz fordulni a gazdaságpolitika? A növekedésért.
Sem az erősödő inflációs veszély, sem pedig a növekedés beindításához fűzött remények nem támasztják alá a kamatcsökkentést - mondta lapunknak adott interjújában Simor András. A Magyar Nemzeti Bank elnöke (alelnökeivel együtt) a legutóbbi tanácsülésen kisebbségbe szorult a külső tagokkal szemben. Simor szerint a kamatcsökkentés csak korlátozottan képes segíteni a gazdaság fellendülését, az infláció elleni küzdelemben viszont többet árthat. A magyar gazdaság potenciális növekedése már csak fél százalék körül lehet, a beruházási kedv alacsony, a kormány munkaerőpiaci lépései pedig ellentmondásosak. A bankrendszer a kormány politikai pofozóbábuja, pedig erős gazdaságot gyenge bankrendszerrel még nem alkotott senki. A jegybankelnök szerint hiába hirdet új kötvényvásárlási programot az Európai Központi Bank, a magyar helyzet annyira különböző, hogy ha az MNB is alkalmazná ezt az eszközt, az a gazdaságpolitika hitelességét gyengítené. Simor leszögezte: továbbra is az inflációs célkövetés keretei között gondolkodva hozza meg döntéseit.
A miniszterelnök mai parlamenti felszólalásának üzenete összhangban van azzal, amelyet délelőtti cikkünkben már előrevetítettünk, azaz az EU/IMF-megállapodás kapcsán mutatkozó két forgatókönyv közül most az eddig kisebb esélyűnek tekintett forgatókönyv (lesz megállapodás) esélyei növekedtek. A megállapodás valamikor késő ősz körül létre is jöhetne. Ezt erősíti, hogy Orbán Viktor is úgy fogalmazott: "a magyar Parlament elég erős lesz az ősszel, és képes lesz jó megállapodást kötni".
Az IMF-fel való szakítás előkészítése, vagy a megállapodás politikai kárainak csökkentése - ezt a két lehetőséget latolgatta a közvélemény a komolyan aligha vehető IMF-követeléslista kiszivárgása után. Az első órákban a piac a szakítást tartotta valószínűbbnek, aztán óvatosabbá váltak a vélemények. Az elmúlt három nap nyilatkozatai alapján számunkra egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormány mégis elszánta magát a megállapodásra.
"Teljes illúzió azt gondolni, hogy valaki úgy hitelezi meg Magyarországot, hogy azzal egyébként semmilyen érdemi gazdasági kapcsolata sincs" - mondta néhány hónapja nekem egy háttérbeszélgetésen egy kormányhoz közel álló szakértő. Õ még az arabokkal való hiábavaló próbálkozás kapcsán magyarázta, hogy amíg nincsenek kereskedelmi kapcsolatok, anya-leányvállalati viszonyok, személyes üzleti tapasztalatok, addig aligha lehet elvárni, hogy magyar állampapírokba fektessen egy ország. Innen nézve a jelentős hitelviszony az utolsó lépcső két ország gazdasági együttműködésében. A fenti megállapítást fejben tartva több gondolat is megfogalmazódik bennünk az azerbajdzsáni ügy kapcsán.
Az Európai Unió a mai napig nem döntötte el, hogy melyik tabuhoz kell hozzáérnie az adósságválság leküzdése érdekében. Amíg viszont erről nincs döntés, addig a válságkezelés intézményi feltételei sem teremtődnek meg.
Csak további rendkívül agresszív hitelezéssel lehet elkerülni, hogy a kínai gazdaság beleálljon a földbe - nyilatkozta Duronelly Péter a Portfolio.hu-nak. Kína hasonló helyzetben van, mint Japán volt a '80-as években. A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint az eurózóna nem működőképes, és hosszútávon az adóssághelyzet nem stabilizálható anélkül, hogy a jóléti rendszerekben jelentős változás lenne. A gazdaságok közti egyensúlyozást, a gazdaságok relatív súlyának megváltozását jobban tudják kezelni az önálló devizák. Duronelly a magyar gazdasági kilátásokat úgy jellemezte, hogy azok viszonylag egyszerűek: visszaeső beruházással, stagnáló, esetleg visszaeső fogyasztással kell számolni a következő két évben. A költségvetést nagyon takarékosan kell tervezni. "Most olyan időszak van, hogy bukósisakot kell felvenni" - tette hozzá.
A londoni olimpiai teljesítmények igazolják azt a feltételezést, hogy az érmek eloszlása szorosan összefügg az egyes országok gazdasági méretével. Vannak azonban nagyon látványos kivételek, az egyik Magyarország.
Az eurozóna alapvető problémája, hogy amíg nem jön valaki, aki kimondja, hogy a periférikus országoknak nem kell mindent visszafizetniük, addig a piac nem fog hinni a válságkezelésben - nyilatkozta Zsoldos István, a MOL vezető elemzője a Portfolio.hu-nak. Zsoldos szerint Görögországban a strukturális változások lassúak, így nagyon könnyen bekövetkezhet egy következő újabb csődesemény. Ahogy Európában, úgy Magyarországon is küzdelmes 10 évre kell berendezkedni. Olyan nem lesz, hogy csak ülünk, és már nem kell változnunk - véli az elemző.
A magyar telephellyel már rendelkező vállalakozások szívesen fektetnek be újra nálunk, de a kiszámíthatóságban ők is előrelépést várnak - nyilatkozta Becsey Zsolt a Portfolio.hu-nak. A miniszterelnök külgazdasági megbízottja nem híve annak, hogy nagy készpénzes támogatásokkal csábítsuk a külföldi működőtőkét (FDI), igaz, ez már a régióban sem divat. Pedig a működőtőkében egyébként nemigen válogathatunk, ma már egy gyöngyösi gumigyárat senki nem fúrna meg. Bár a külgazdasági kapcsolatok kezelése az utóbbi időben intézményileg egyre inkább széttöredezett formában valósult meg, Becsey szerint szerencsés volna, ha a rendszer újra egycsatornássá válna.
Jó irányba mozdult el a gazdaságpolitika azokkal a döntésekkel, amelyek részben éppen a korábbi gazdaságpolitikai intézkedések korrekcióját is jelentik. Tartós fedezet viszont nincs rá, ha hasonló "szerencséje" lesz a kormánynak, mint az előző kiköltekezési körében volt, akkor igencsak ingatag költségvetéssel fogunk a választási hajrába fordulni.
A héten tartják az Európai Unió vezetőinek csúcstalálkozóját, amitől sok megfigyelő azt várja, hogy áttörést hoz az eurózóna válságkezelésében. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az eurózóna komplex válsága kapcsán felmerülő problémahegyből legfeljebb egy talicskányit sikerül majd arrébb hordani.
Az európai adósságválság eltart még egy darabig, akármi is lesz a görög választások eredménye. Nem a Sziriza a mi fő ellenségünk, hanem a saját inkompetenciánk.
Az új nemzeti konzultáció szinte mindenkinek ígér valami szépet, csak éppen a versenyképességükért aggódó, a hitelezés helyreállásában reménykedő vállalkozások ráncolhatják a homlokukat. Erős, elosztó állam, támogatások az adóváltozások veszteseinek, luxusáfa-fixáció - megnéztük, mit mutat a kérdőív.
Mindig bajban vagyunk, amikor az euróövezetből való kilépés lehetséges előnyeit, vagy akár csak (köz)gazdasági jelentőségét akarjuk leírni. Az alábbiakban egy egyszerű példával próbáljuk megvilágítani az önálló pénz (mondjuk drachma) értelmét, aztán kitérünk arra is, hogy példánk miért értelmezhető csak korlátozottan. Helyszínünk a kocsma. Pontosabban több kocsma.
Idősebbek mesélték gyerekkoromban, hogy a "keleti blokk" országai előszeretettel hamisították meg kissé a térképeket, hogy a gaz imperialisták nehogy könnyen eligazodjanak a Bakonyban, vagy éppen a rakéták nehogy pontosan csapódjanak be Moszkvában. Hasonlóan zseniális megtévesztő manőverbe kezdett két éve a kormány, amikor úgy döntött, hogy a fizetendő közterhek nevei és hivatalos leírásai még véletlenül se takarják azok valós tartalmát. Így aztán ha egy külföldi hazánkba érkezve a gazdasági ügyeink iránt érdeklődik, furcsa magyarázkodásokba bonyolódhatunk "Európa legegyszerűbb és legversenyképesebb adórendszerével" kapcsolatban.
A hét elején még úgy tűnt, hogy végre sikerül leülni a tárgyalóasztalhoz a nemzetközi szervezetekkel, miután a vitás ügyek egy részét elrendeztük, a másik részét pedig a tárgyalóasztalra toltuk. Aztán tegnap késő délután jött az IMF, és mintha újra visszaléptünk volna ebben a reménytelenül nyúló sagában néhány epizódnyit. De vajon hogy is állunk most?
Az egyelőre csak értesülés szintjén mozgó információk meglehetősen furcsa kormányzati adótervekről árulkodnak. A bankautomatás készpénzfelvétel, a munkabér bankszámlára utalása, csoportos beszedési megbízás, a rezsi sárga csekken történő befizetése után kellene fizetni a kormány terveiben szereplő pénzügyi tranzakciós adót. Ebben a formában ez valójában nem (csak) a pénzügyi intézményeket sújtó teher, hanem praktikusan egy új áfa. Vagy szja.
Az utóbbi hetek, hónapok egyik fő kérdése, hogy kibírjuk-e az IMF-hitel nélkül. Tudná-e magát tovább finanszírozni az állam? Fenntarthatónak látnák-e a befektetők az államadósságot? Az alábbiakban ezekre próbálunk egyszerű számítások segítségével választ adni.
Tegnap eladtam az összes T. Rowe Price részvényemet 122,075 dolláron, egy hónap alatt ment 7,18%-ot. Ha várok...
Kormányzati tényezők és a szellemi hátterük köreiben rendszeressé vált a magyar gazdaság nehézségei legfőbb...
A közelmúltban kihirdetésre került az új termékfelelősségi irányelv (2024/2853 irányelv), amely megújítja,...
Az élettársi életközösség megszűnésekor is felmerül az igény az élettársi kapcsolat "jogi" lezárására,... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Mi az, ami kötelező banki hitel felvételekor? Sajnos az utóbbi időben...
A bűnözök is felfedezték maguknak a QR kódot, nemrég írtam arról, hogy parkolóórák, elektromos autótöltők...
Együtt sír, együtt nevet a kereskedő és a lakosság.
Tovább ömlik a pénz a fosszilis iparba.
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
