Oroszország 110 millió választásra jogosult polgára a várakozásoknak megfelelően már az elnökválasztás vasárnap rendezett első fordulójában győzelemre juttatta Vlagyimir Putyint, aki a szavazatok mintegy 63 százalékával megszerezte a jogot, hogy elkezdje harmadik, immár hat éves elnöki ciklusát az ország élén.
Öt esztendeje már annak, hogy a helyszínen személyesen megjelent Vlagyimir Putyin 2007 januárjában bejelentette: a leningrádi terület Unyecsa—Uszty—Luga szakaszán - leágazással a Szurgutnyeftyegaz tulajdonában lévő Kirisi kőolaj feldolgozóhoz -- hozzákezdenek a Belorussziát elkerülő Balti Csővezeték Rendszer (BTSZ-2) megépítéséhez, és orosz tengeri kikötőkön át juttatják el az Urals kőolajat Európába. Ezzel korántsem csak a Nyugat első közeledése nyomán akkoriban látványos módon Moszkva ellen lázadó Fehéroroszország megbüntetése volt a cél. Hanem az is, hogy ha megvalósul az ukrajnai Odessza—Brody vezeték, és az orosz kőolajexport előtt fokozatosan lezárul a Barátság két ottani szakasza, akkor legyen hol Nyugat-Európába továbbítani a kőolajat.
A davosi világgazdasági fórum résztvevői néhány hete "Az új Oroszország, új Európa: hatalmas átalakulás" címmel megrendezett parádés munkareggelin felfigyelhettek az orosz kormány 2000 és 2007 közötti gazdaságfejlesztési minisztere, a 48 éves German Gref rendkívüli aktivitására, amellyel az immár ötödik éve általa irányított Szberbank - 2008 óta a világgazdasági fórum stratégiai partnere -- nagyszabású európai terjeszkedését készítette elő.
Furcsa dolgokat produkál az élet: 2003 őszén Oroszország leggazdagabb emberét, Mihail Hodorkovszkij olajmágnást azért tartóztatták le kommandósok egy látványos akcióval, mert szűk baráti körben kilátásba helyezte, hogy esetleg indul az akkor esedékes elnökválasztáson.
Vlagyimir Putyin és köre Hodorkovszkijt egyre újabb és újabb vádakkal több, mint nyolc éve börtönben tartja, hogy elvegye a kedvét a politikai szerepvállalástól, amiről a fogoly még most se hajlandó lemondani. És mit tesz Isten? 2011 nyarán Oroszország második leggazdagabb embere, a válság első szakaszának végén még mindig 18 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező 46 éves Mihail Prohorov már nem célozgatva, szűk körben szervezkedve, hanem kihívó nyíltsággal, hatalmas médiakampánnyal tör Oroszország első emberének tisztére.
A pénzügyi és gazdasági világválság fejleményei egy időre háttérbe szorították a Déli Áramlat kontra Nabucco háború évek óta folyó, időnként már pankrációra emlékeztető verbális csatáit. December végén azonban újult erővel támadt fel a vetélkedés.
A két hónapja lezajlott törvényhozási választások után -- a feltételezett csalások és az az azóta bizonyítást nyert sok száz tényleges törvénysértés miatt -- Oroszország-szerte kirobbant tüntetések minden jel szerint új korszakot nyitottak a Szovjetunió legnagyobb utódállamának történelmében.
Miután a hitelminősítők Olaszországot némi meglepetésre Kazahsztán mögé sorolták a befektetésre ajánlott országok rangsorában, megnőtt az érdeklődés a gyéren lakott, hatalmas állam iránt. Közép-Ázsia legnagyobb gazdasága valóban jól teljesít, hiszen a most közzétett adatokból kitűnően a GDP még a 2011. évben is 7,5 százalékkal növekedett.
Mintha valamiféle vákuumba került volna az orosz gazdaság a december 4-ei állami dumaválasztást követő tüntetések és a márciusi elnökválasztás között: a piaci szereplők, miként a politikai elit tagjai, dermedten várják a fejleményeket.
Az Alekszej Kudrin pénzügyminiszter botrányos őszi távozása ellenére határidőre benyújtott és az állami duma által elfogadott hároméves költségvetésnek a napokban nyilvánosságra került adatait látva mind a gazdasági, mind a politikai elemzők megkongatják a vészharangot.
A trendfordulatot jelző számsorokból kitűnően ugyanis - miközben a Kreml arculatformálói továbbra is a gondoskodó államnak a nyugdíjrendszerre, az egészségügyre, az oktatásra fordított határtalan figyelmét "kommunikálják" - a szomorú valóság az, hogy az orosz állam még soha nem tervezte a szociális kiadások olyan szembeszökő, drámai csökkentését, másfelől pedig a hadi és biztonságpolitikai kiadások, a rendfenntartó erőknek szánt összegek növelését, mint a 2012-2014. évben.
Az év utolsó napjaiban Vlagyimir Putyin már nem miniszterelnökként, hanem rendre az államfői stallum várományosaként szólal meg a gazdaság szereplőivel való, egyre sűrűbb eszmecseréin. Az energetikai szféra vezetőivel - többnyire legszűkebb köréből kinevezett bizalmasaival - való találkozásán éles kirohanások közepette kilátásba helyezte az állami nagyvállalatokban meghonosodott korrupció felszámolását. Az eseményről hírt adó tévécsatornák táblázatot mutattak be a vizsgálatra kijelölt cégek névsorával, amelyben rögtön az első helyen szerepelt a Gazprom. Ez még néhány hónapja is elképzelhetetlen lett volna.
Még csak most kezdenek körvonalazódni az első változások, amelyek az egykori állampárt hatalomgyakorlási technikáit idéző és lényegében annak szerepét betöltő Egységes Oroszország párt december 4-én elért, nem egészen 50 százalékos phyrrusi győzelmét követhetik Moszkvában.
Egyelőre beláthatatlanok az Egységes Oroszország nevű párt világszerte drámai vereségként értékelt vasárnapi győzelmének gazdaságpolitikai következményei. A phyrrusi győzelem óhatatlanul változásokat indukál. Vlagyimir Putyin és hozzá hasonlóan nagyrészt a szovjet titkosszolgálat intézményeiben szocializálódott köre 2000 januárja óta minden kétséget kizárólag bírta a paternalizmus hagyományain nevelkedett orosz választópolgárok nagy részének beletörődő bizalmát. Sokáig a nyugati világ kormányai is az európai gazdaság számára létfontosságú kőolaj- és földgáz exportőrének járó lojalitással kezelték a Kreml minden ízében autoriter hatalomgyakorlását.
Dmitrij Medvegyev elnök az Európai Unió közvetlen határán, a Kalinyingrádi terület fővárosában, az összes orosz állami tévécsatorna által közvetített szerdai beszédében ünnepélyesen nyilvánosságra hozta, hogy hadrendbe állítják a második világháború utáni béketárgyalásokon megszerzett, mélyen Németországba ékelődő egykori kelet-poroszországi Königsbergben létesített Voronyezs-DM rádiólokációs állomást.
A gazdasági válság okozta erőteljes geopolitikai átrendeződés részeként novemberben érezhetően felgyorsult az egyszervolt birodalom álmait melengető Törökország energetikai térnyerése. Ezzel pedig Moszkvának és Washingtonnak, sőt az Ankarát minden lehetséges eszközzel távol tartó Brüsszelnek is számolnia kell a maga energiapolitikájában.
Az orosz vezetés a törvényhozási és az elnökválasztás már jó előre ismert végeredménye ellenére lázas választási kampányt folytat. Az országos tévécsatornák minden áldott este a "néppel" folytatott 3-4 órás Medvegyev- és Putyin párbeszédeket közvetítenek, élő adásban - már csak azért is, hogy kiszorítsák a képernyőről a még mindig veszélyesen népszerűnek tartott kommunista pártvezért, Gennagyij Zjuganovot. Remélhetőleg a kampány részének tekinthetjük azokat a moszkvai nyilatkozatokat is, amelyek szerint háborús konfliktussá válhat a Kaszpi tenger mélyi kőolaj - és földgáz szállítás ügye.
Felgyorsultak a 18 éven át lanyhán folyó tárgyalások Oroszországnak a Világkereskedelmi Szervezethez történő csatlakozásáról. A dolgok jelenlegi állása szerint a WTO december 15-17-ére tervezett miniszteri értekezletének döntése zárja majd le a méltatlanul hosszúra nyúlt folyamatot. Addig azonban még sok a tennivaló, azt követően is, hogy csütörtökön Genfben, Micheline Calmy-Rey svájci elnökasszony személyes közbejárásával legalább a kétoldalú kereskedelemben sikerült feloldani a csatlakozás legfőbb akadályának tekintett orosz-grúz ellentétet. Pontosabban az orosz hadsereg erre speciálisan kiképzett alakulatainak a jogilag Grúziához tartozó Dél-Oszétia 2008. augusztusi lerohanását megbosszulni kívánó WTO-tag Tbiliszi makacsul hangoztatott kifogásait.
A világgazdaság nem elhanyagolható szegmensét alkotja az illegális fegyverkereskedelem és az annak busás hasznából eszközölt, többnyire szintén illegális célokat szolgáló befektetések sora. Tucatnyi ország titkosszolgálata mellett ezért kíséri megfeszített figyelemmel a gazdaság számos szereplője is a Thaiföldön csapdába csalt, majd az Amerikai Egyesült Államokba toloncolt Viktor But most kezdődött tárgyalását New York állam bíróságán.
A mai Azerbajdzsán az évszázadok során hol arab kalifátus volt, hol mongol, perzsa vagy ottomán, hol orosz uralom alatt állt. Ezek a kultúrák kivétel nélkül nyomot hagytak az ország nyelvében, szokásaiban. A zömében síita muszlim lakosság által benépesített, de számottevő lezgin, örmény és orosz populációval is rendelkező, mintegy 9 millió lakosú dél-kaukázusi ország a Szovjetunió felbomlása előtt csak nagyon régen és csupán rövid ideig volt független. Az első világháborút követően két kisebb szomszédjával, Örményországgal és Grúziával együtt az igazán soha létre nem működött Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaság nevű formáció része lett. 1918 májusában, amikor ez felbomlott, Bakuban (ősi és mai nevén Bakiban) kikiáltották a törökbarát Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. A függetlenség azonban alig 23 hónapig tartott, mivel 1920 áprilisában a térséget megszállta, és Szovjet-Oroszország fennhatósága alá vonta a Vörös Hadsereg. Az önálló állam fennállásának rövidsége miatt a szovjet uralom valójában nem a függetlenséget, hanem "a történelem mélységes mély kútjából" ismerős idegen uralmat váltotta fel.
Az orosz sajtó "korszakosnak" nevezi a megállapodást, amelyet a házigazdák mellett belorusz, kazah, örmény, kirgiz, tádzsik, moldáviai, sőt ukrán vezetők szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról írtak alá Szentpéterváron.
Miközben Vlagyimir Putyin elnökjelöltségének bejelentése utáni első külföldi látogatására a nyugati világ megdöbbenésére Kínába utazott, a Kreml gazdaságpolitikájának immár egy évtizede legbefolyásosabb háttérembere, Arkagyij Dvorkovics elnöki főtanácsadó "Az évezred céljai Kelet-Európában és Közép-Ázsiában" című konferencia szünetében nagy feltűnést keltő bejelentést tett. Mint közölte, a Putyin-kormány mérlegeli a spanyol államadóság egy részének megvásárlását.
Ne keressünk ott mintázatot, ahol nincs! Alakokat látunk a felhőkben, jelentést a csillagokban, emberi arcokat a Mars... 
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Termeléscsökkenés, létszámleépítés, vállalati bezárások A Volkswagen nemrégiben bejelentette, hogy az alacsony...
Írtam a Curve-ről egy update cikket nemrég. Akkor vettem észre, hogy a Curve lehetőséget ad a bankkártyán és mobiltelefonon...
Az Eurozóna inflációja lassú növekedésbe fordult át az elmúlt időszak egyértelmű csökkenő tendenciáját követően....
Kezdetben a közösségi média csupán izgalmas újdonságnak tűnt, amiről senki sem gondolta volna, hogy néhány év...
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
