Szektoradók az Európai Bizottság célkeresztjében (x)
Portfolio
Vizsgálatot indított az Európai Bizottság az élelmiszerlánc-felügyeleti díj és a dohánytermékek gyártásából és kereskedelméből származó árbevételt terhelő adó ügyében. A vizsgálat idejére a két adó beszedését felfüggesztették.
Mi áll a vizsgálat hátterében?
Az Európai Bizottság úgy találta, hogy a fent nevezett adók esetében meredek progresszivitásról beszélhetünk, ez pedig ahhoz vezethet, hogy egyes piaci szereplők jelentős előnyre tehetnek szert másokkal szemben. A meredeken progresszív adókra ugyanis az jellemző, hogy nagyobb adóalap mellé aránytalanul nagyobb adóteher társul. Az pedig, hogy egy piaci szereplő ily módon előnyt szerez egy másikkal szemben, lényegében a vállalkozás szabadságának elvét sérti, hiszen ilyen szempontból nem egyenlő feltételek mellett működnek a piacon.
Fontos kiemelni, hogy a Bizottság nem magát a progresszív adóztatást sérelmezte, mikor elindította a vizsgálatot, hanem annak a mértékét.
A gyakorlatban ez a mérték azt jelenti, hogy bizonyos árbevétel szint felett a nagyobb élelmiszerláncok az élelmiszerlánc-felügyeleti díj esetében a korábbi lineáris díj mintegy hatvanszorosát fizetik meg. A dohánytermékek esetében pedig a díj - hivatalosan egészségügyi hozzájárulás - akár a negyvenötszöröse is lehet az eddiginek.
Hol tartunk jelenleg?
A vizsgálat folyományaként szünetel a vizsgálat tárgyát képező adók szedése. Emiatt érdekes kérdés, hogyan alakulnak majd az évben az adóbevételek, ugyanis július végével nagyságrendileg 15 milliárd forint élelmiszerlánc-felügyeleti díj megfizetése lett volna esedékes. A vizsgálat okán azonban a cégeknek ezt - egyelőre - nem kell megfizetniük.
Ráadásul megszűnt az 500 millió forint árbevétel alatti cégeknek az eddigi 0,1%-os fizetési kötelezettsége, ami tovább csökkenti a várható díjbevételt.
Érdemes azonban más aspektusból is megvizsgálnunk a helyzetet.
Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal érintett vállalkozások a díjfizetési kötelezettségük miatt a beruházásaikat jelentősen visszafogták A vizsgálat megindulása még nem elegendő ahhoz, hogy ez a beruházási hajlandóság visszaálljon az eredeti mértékre. Sokkal valószínűbb, hogy a beruházásaikat addig visszatartják, amíg megállapodás nem születik a Bizottság és a magyar kormány között a vizsgált adók ügyében.
A fentiekből következik, hogy jelenleg sem a beruházások nem pörgetik a magyar gazdaságot, sem a költségvetés nem jut hozzá a tervezett bevételhez.
Változhat-e a díj mértéke EU-s nyomásra?
A mostani vizsgálat sok hasonlóságot mutat egy korábbi, a reklámadót érintő eljárással. Ennek az esetében is az elvonás mértéke volt elsősorban a probléma forrása. A reklámadót 2014-ben 40%-os adómértékkel vezette be a kormány bizonyos piaci szereplők számára, majd mértékét 2015-ben 50%-ra emelte. Másoknak viszont jóval kevesebbet vagy egyáltalán nem kellett fizetniük.
Az ügyben az a megoldás született, hogy egy köztes, jócskán a legmagasabb 50%-os mérték alatti, 5,3%-os reklámadó kulcs került alkalmazásra.
A két eljárás hasonlósága miatt feltehetőleg a jelenleg vizsgált két adó ügyében is hasonló lehet a megoldás.
Díj vagy adó?
Ha tüzetesebben megvizsgáljuk az Uniós indoklást, akkor az adók mértéke mellett egy újabb probléma is felmerül.
Miután élelmiszerlánc-felügyeleti díjról beszélünk, tulajdonképpen ennek a díjnak a hatósági ellenőrzések költségeit kell fedeznie. Ezt fontos kiemelni, mert az adóbevételekkel ellentétben jelen esetben egy díjról van szó, így ennek a mértéke arányban kell, hogy álljon azokkal a költségekkel, amik fedezetéül beszedték.
Az Unió számára így valószínűleg az is okot adott a vizsgálat lefolytatására, hogy az idei évben a tavalyi élelmiszerlánc-felügyeleti díj közel 15-20-szorosa került volna beszedésre, így egyúttal azt is vizsgálhatják, hogy valóban ennyivel növekedtek-e a felügyelet ellenőrzéseinek költségei.
Hogyan tovább?
A megoldás valószínűleg az lehet, ha a vizsgált két adó esetében a kormány alacsonyabb mértéket határoz meg. Ezt erősíti a dohánytermékek értékesítését terhelő adó vizsgálatának indoklása is.
A Bizottság hivatalos indoklása alapján ugyanis az egészségügyi hozzájárulásként szedett adó esetében, "kétségek merültek fel az iránt, hogy a dohánytermékek közegészségügyi hatásai progresszívan emelkednének az azokat értékesítő vállalkozások árbevételének megfelelően". Az Uniónak tehát nincs elvi kifogása az adóval szemben, pusztán nem tartja indokoltnak az eltérő adómértékek alkalmazását. A mérték módosításával az adó tehát akár legitimmé is válhat.
Adópolitikai szempontokat figyelembe véve a szektorális adók magyar adórendszerből történő fokozatos kivezetése lenne kívánatos, amivel szemben a gazdasági növekedéssel, a fogyasztás növekedésével megnövekedő abszolút adóbevételek jelentenék a megoldást hosszútávon. Ez segítené leginkább a főbb adónemek tekintetében már néhány éve megvalósult kiszámíthatóság kiteljesedését.
Az elemzések szerzői igyekeztek olvasmányos, ugyanakkor szakszerű általános információval szolgálni. A leírtak általános jellegéből adódóan, valamint az esetleges jogszabályi változások miatt kérjük, hogy a leírtak személyre szabott értelmezésével kapcsolatban lépjenek kapcsolatba velünk.
