Dániától Kínáig: fókuszban a rögzített árfolyamú devizák (x)

A január 15-i devizapiaci földindulás után, amikor a Svájci Nemzeti Bank hirtelen felmondta a frank árfolyamküszöbét, az érdeklődés középpontjába kerültek a világ rögzített árfolyamú devizái. Európában két devizával, a dán koronával (DKK) és a cseh koronával (CZK) kapcsolatban merült fel, hogy hasonló a helyzetük a svájci frankéval.

A dán korona euróhoz rögzített árfolyama olyan mértékű nyomás alá került, hogy a dán Nationalbanken (a dán jegybank) kénytelen volt háromszor is kamatot csökkenteni (a dán alapkamat -0,5%-ra csökkent), illetve a január folyamán végrehajtott közvetlen piaci intervenciók során körülbelül 100 milliárd dán koronát eladni (ez kb 13 milliárd euró, Dánia GDP-jének 5 százaléka). Dánia azonban nem Svájc - a dán korona forgalma nagyon alacsony, és a piac sem tekinti biztonságos menedéknek. A dánok ezen felül hatalmas nyugdíjvagyonnal rendelkeznek idegen devizákban, és foggal-körömmel fognak küzdeni azért, hogy ennek értéke a rögzített árfolyamon keresztül megmaradjon.

A cseh korona helyzete talán ennél is érdekesebb. A korona árfolyama nincs hivatalosan az euróhoz kötve, azonban a Cseh Nemzeti Bank kinyilvánított egy 27,000-ás EURCZK küszöbszintet, amellyel elkerülhető a defláció és élénkíthető a Cseh Köztársaság gazdasága azt követően, hogy 2012 végén a jegybanki alapkamat elérte a nullához közeli szintet. A küszöbszint meghatározását részben a Svájci Nemzeti Bank által EURCHF-re vonatkozó gyakorlata inspirálta. Lehet, hogy a spekulánsoknak más árfolyamcéljuk lenne, azonban egy elkötelezett jegybankkal rendelkező, nagyon alacsony forgalmú devizáról van szó. Egy másik különbség az, hogy a Cseh Nemzeti Bank (CNB) konkrét időhorizontot is meghatározott a küszöbszinthez - ez hiányzott az SNB esetében. Ez jelentheti azt is, hogy a CZK kapcsán a piaci volatilitás akkor jelenik majd meg, amikor a CNB 2016-ban megpróbál felhagyni a rögzítés politikájával.

Európán kívül vegyük először szemügyre az Arab-félsziget olajexportáló országait: a dollárhoz rögzített devizák komoly nyomás alá kerültek, miután az olaj dollárban számított ára összeomlott. Ezek a rögzített árfolyamok azonban már eddig is kibírtak hasonló nagyságrendű nyomást, az érintett országok pedig komoly tartalékokkal rendelkeznek, ami elégséges lehet még akkor is, ha az erős dollár tovább rontaná a gazdasági kilátásokat.

Még keletebbre tekintve találjuk a világ legfontosabb devizapiaci kapcsolatát, Kína devizájának a dollárral szemben fenntartott "csúszó árfolyamrendszerét". Az elmúlt évben Kína végre elkezdett foglalkozni a világon valaha látott legnagyobb hitelbuborékkal. A probléma kezelését akkor kezdték meg, amikor a dollár (amelyhez a kínai deviza egyértelműen kötődik) jelentősen erősödött, miközben a sorban következő két legnagyobb deviza, a japán jen és az euró gyengült. A világnak fel kell készülnie a jüan leértékelésére és annak következményeire. Mit is jelentene egy ilyen leértékelődés? Újabb deflációs hullám söpörne végig a világon, ami elviselhetetlen nyomás alá helyezné a már egyébként is ingatag globális devizarendszert, és ez az 1971 óta fennálló, a Bretton Woods utáni devizarendszer végének kezdetét jelentené.

A cikk John J. Hardy, a Saxo Bank A/S devizapiaci stratégiai igazgatójának írása alapján készült.

(x)

• Címkék:
• prémium