A Földben lévő aranytartalék fogyóban van, ugyanakkor a sárga fém utáni kereslet folyamatosan nő. Ez a tény arra sarkallja az aranykitermeléssel foglalkozó nemzetközi vállalkozásokat, hogy minél nagyobb hangsúlyt fektessenek a földtannal, a geológiával foglalkozó szakemberek bevonására még meglévő lelőhelyek felkutatása érdekében. Ők ugyan óvakodnak attól, hogy jóslásokba bocsátkozzanak az arany árának jövőbeni alakulásáról, de egy fontos tényezőt pontosan tudnak előre jelezni: a kitermelési költségek alakulását. Ez pedig a nemesfémpiac számára az egyik, hanem a legfontosabb információ.
Az arany egyedisége abban rejlik, hogy a természetben ritkán előforduló fém és nem lehet mesterségesen előállítani (ámbár a történelem folyamán számos próbálkozásról tudunk). A fogyatkozó készletek miatt a feltárása napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent a bányászattal foglalkozó vállalatoknak. A kitermelési költségek folyamatosan emelkednek, amelynek hatása meghatározó jelentőségű a nemesfémpiacon.
Az arany kitermelési ára - vagy ahogy az angolból átvett szakkifejezéssel nevezik a "break even price" - az az érték, amely alá nem süllyedhet a sárga fém árfolyama, mert abban az esetben a bányák azt csak veszteséggel tudnák értékesíteni. Ez a jelenség igen súlyos gazdasági és geopolitikai feszültségeket gerjeszthet, amely az amúgy is ingatag lábakon álló világgazdaság számára egy további megrendítő erejű ütéssel érne fel. Ezt a véleményt ugyan többen vitatják, hiszen a piac diktálta szemlélet és folyamatok alapján nem elképzelhetetlen az alacsonyabb "break even price" sem, de az arany esetében másról kell beszélnünk! Ez nem egy szezonális zöldség, amelyet pl. hipermarketként akár a beszerzési ár alatt tudunk eladni, ha az üzleti érdekeink úgy kívánják. Az arany főleg a gazdasági válság idején betöltött vagyonmegőrző szerepe, valamint az emberekre gyakorolt pszichológia hatása miatt is nagyon egyedi értéket képvisel.
A kitermelési költségek jelenleg 1100-1200 dollár/uncia szinten mozognak. Mivel a sárga fémet rejtő kőzet felderítése és felszínre hozatala egyre bonyolultabb technológiát igényel, ezért a bányavállalatok kénytelenek mind nagyobb számban alkalmazni geológusokat és mérnököket. Ha ezeket a szakembereket arról kérdezik, hogy szerintük hol áll meg az arany árának szárnyalása, széttárják a kezüket. A maguk részéről nem tudnak felelősséggel válaszolni a kérdésre, mivel az árak alakításában nagy szerep jut a spekulatív piaci szándéknak. A jelenlegi ismereteik és tudásuk alapján viszont kijelentik, hogy az arany kitermelési költsége az elkövetkező években átlagban 15-17 százalékkal fog növekedni. Így előreláthatólag a "break even price" 2015-re 1600 dollár/uncia lesz.
Érdekesség, hogy az 1980-as - mint utóbb kiderült - aranylufi jelenség idején, ez az ár 100 USD/uncia alatt (kb. 50-60 dollár) volt.
Hogy milyen tényezők teszik egyre költségesebbé az arany utáni kereslet kielégítését? Íme néhány példa:
Míg az ötvenes években a kitermelt föld aranytartalma 5-6 gramm/tonna volt, addig ma globálisan egy gramm/tonna átlaggal kell számolni.
Az új lelőhelyek feltárása és kiépítése érdekében egyre mélyebbre kell hatolni a földkéregben. Egy nemrég megnyitott dél-afrikai bányában a vájatokat négyezer méter mélyen alakították ki. Itt a hőmérséklet már 60 Celsius fok körül van. Ahhoz, hogy a munkások számára biztosítani tudják a 30 Celsius fok körüli - éppen csak ideális - körülményeket, naponta kb. egy millió tonna vizet kell alkalmazni folyékony állapotban vagy jég formájában, hűtés céljából.
A bányajáratok kiépítéséhez óriási mennyiségű vasat, acélt, rezet és más építési anyagot kell felhasználni. A fúróberendezések, az azokhoz szükséges üzemanyagok árai szintén jelentős költségemelkedést eredményeznek, tekintettel pl. a kőolaj száz dollár/hordó körüli árára. Ezek összesítése alapján már talán nem is meglepő, hogy az említett bányajáratok megnyitása kb. 1,2- 1,8 milliárd dollárba "fájt" a bányászati konszernek.
A külszíni fejtéssel bányászott arany költségeit kb. 30 százalékban a kőolaj árának hatásai teszi ki, mivel a hatalmas mennyiségű föld és kőzet mozgatásához (emlékeztetőként: egy tonna kőzet kb. egy gramm aranyat tartalmaz!) számos nagy teljesítményű fejtőgépet és tehergépkocsit kell használni, amelyek üzemanyag-felhasználása komoly kiadásokat gerjeszt.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az ottani munkások erős érdekképviseleti szervezeteket hoztak létre, amelyeknek köszönhetően évente átlagosan tíz százalékos béremelkedést tudnak kialkudni.
Az aranylelőhelyek feltárásában és kiaknázásában számos fejlődő világbeli ország a gazdasági felemelkedés és ezzel a hatalom birtoklásának lehetőségét látja. Ezért az ezek feletti ellenőrzés megszerzése és megvédése mögött politikai és katonai célokat és eszközöket is keresnünk kell. Nem ritkán egyes bányákat külön fegyveres csapatokkal őriztet a kormány vagy a tartományt uraló hadúr. Közép- és Dél-Amerikában a kábítószer-kereskedő klánok és bárók saját aranybányát is üzemeltetnek. Nekik (is) érdekük az aranybányászat rentábilis működtetése a minél nagyobb haszon megszerzése érdekében. Ezek a biztonság(politika)i tényezők is hatnak a költségek alakulására, növekedésére.
A legtöbb aranyat, amelyet ma ékszerként viselünk vagy a jegybankok tartalékként felhalmoztak, néhány évvel ezelőtt még alacsonyabb áron tudták kitermelni. A most és a jövőben kinyert sárga fémhez már egyre magasabb áron fogunk tudni hozzájutni még abban az esetben is, ha az arany ára már közel sem olyan gyors ütemben fog emelkedni, mint tette ezt az elmúlt években. Ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy az aranyunk az évek során valóban megőrzi értékét, mivel reálisan nem kell attól félnünk, hogy a világpiacon (kitermelési)áron alul kereskednek majd vele.
www.arteus-capital.com
(x)
Az arany egyedisége abban rejlik, hogy a természetben ritkán előforduló fém és nem lehet mesterségesen előállítani (ámbár a történelem folyamán számos próbálkozásról tudunk). A fogyatkozó készletek miatt a feltárása napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent a bányászattal foglalkozó vállalatoknak. A kitermelési költségek folyamatosan emelkednek, amelynek hatása meghatározó jelentőségű a nemesfémpiacon.
Az arany kitermelési ára - vagy ahogy az angolból átvett szakkifejezéssel nevezik a "break even price" - az az érték, amely alá nem süllyedhet a sárga fém árfolyama, mert abban az esetben a bányák azt csak veszteséggel tudnák értékesíteni. Ez a jelenség igen súlyos gazdasági és geopolitikai feszültségeket gerjeszthet, amely az amúgy is ingatag lábakon álló világgazdaság számára egy további megrendítő erejű ütéssel érne fel. Ezt a véleményt ugyan többen vitatják, hiszen a piac diktálta szemlélet és folyamatok alapján nem elképzelhetetlen az alacsonyabb "break even price" sem, de az arany esetében másról kell beszélnünk! Ez nem egy szezonális zöldség, amelyet pl. hipermarketként akár a beszerzési ár alatt tudunk eladni, ha az üzleti érdekeink úgy kívánják. Az arany főleg a gazdasági válság idején betöltött vagyonmegőrző szerepe, valamint az emberekre gyakorolt pszichológia hatása miatt is nagyon egyedi értéket képvisel.
A kitermelési költségek jelenleg 1100-1200 dollár/uncia szinten mozognak. Mivel a sárga fémet rejtő kőzet felderítése és felszínre hozatala egyre bonyolultabb technológiát igényel, ezért a bányavállalatok kénytelenek mind nagyobb számban alkalmazni geológusokat és mérnököket. Ha ezeket a szakembereket arról kérdezik, hogy szerintük hol áll meg az arany árának szárnyalása, széttárják a kezüket. A maguk részéről nem tudnak felelősséggel válaszolni a kérdésre, mivel az árak alakításában nagy szerep jut a spekulatív piaci szándéknak. A jelenlegi ismereteik és tudásuk alapján viszont kijelentik, hogy az arany kitermelési költsége az elkövetkező években átlagban 15-17 százalékkal fog növekedni. Így előreláthatólag a "break even price" 2015-re 1600 dollár/uncia lesz.
Érdekesség, hogy az 1980-as - mint utóbb kiderült - aranylufi jelenség idején, ez az ár 100 USD/uncia alatt (kb. 50-60 dollár) volt.
Hogy milyen tényezők teszik egyre költségesebbé az arany utáni kereslet kielégítését? Íme néhány példa:
Míg az ötvenes években a kitermelt föld aranytartalma 5-6 gramm/tonna volt, addig ma globálisan egy gramm/tonna átlaggal kell számolni.
Az új lelőhelyek feltárása és kiépítése érdekében egyre mélyebbre kell hatolni a földkéregben. Egy nemrég megnyitott dél-afrikai bányában a vájatokat négyezer méter mélyen alakították ki. Itt a hőmérséklet már 60 Celsius fok körül van. Ahhoz, hogy a munkások számára biztosítani tudják a 30 Celsius fok körüli - éppen csak ideális - körülményeket, naponta kb. egy millió tonna vizet kell alkalmazni folyékony állapotban vagy jég formájában, hűtés céljából.
A bányajáratok kiépítéséhez óriási mennyiségű vasat, acélt, rezet és más építési anyagot kell felhasználni. A fúróberendezések, az azokhoz szükséges üzemanyagok árai szintén jelentős költségemelkedést eredményeznek, tekintettel pl. a kőolaj száz dollár/hordó körüli árára. Ezek összesítése alapján már talán nem is meglepő, hogy az említett bányajáratok megnyitása kb. 1,2- 1,8 milliárd dollárba "fájt" a bányászati konszernek.
A külszíni fejtéssel bányászott arany költségeit kb. 30 százalékban a kőolaj árának hatásai teszi ki, mivel a hatalmas mennyiségű föld és kőzet mozgatásához (emlékeztetőként: egy tonna kőzet kb. egy gramm aranyat tartalmaz!) számos nagy teljesítményű fejtőgépet és tehergépkocsit kell használni, amelyek üzemanyag-felhasználása komoly kiadásokat gerjeszt.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az ottani munkások erős érdekképviseleti szervezeteket hoztak létre, amelyeknek köszönhetően évente átlagosan tíz százalékos béremelkedést tudnak kialkudni.
Az aranylelőhelyek feltárásában és kiaknázásában számos fejlődő világbeli ország a gazdasági felemelkedés és ezzel a hatalom birtoklásának lehetőségét látja. Ezért az ezek feletti ellenőrzés megszerzése és megvédése mögött politikai és katonai célokat és eszközöket is keresnünk kell. Nem ritkán egyes bányákat külön fegyveres csapatokkal őriztet a kormány vagy a tartományt uraló hadúr. Közép- és Dél-Amerikában a kábítószer-kereskedő klánok és bárók saját aranybányát is üzemeltetnek. Nekik (is) érdekük az aranybányászat rentábilis működtetése a minél nagyobb haszon megszerzése érdekében. Ezek a biztonság(politika)i tényezők is hatnak a költségek alakulására, növekedésére.
A legtöbb aranyat, amelyet ma ékszerként viselünk vagy a jegybankok tartalékként felhalmoztak, néhány évvel ezelőtt még alacsonyabb áron tudták kitermelni. A most és a jövőben kinyert sárga fémhez már egyre magasabb áron fogunk tudni hozzájutni még abban az esetben is, ha az arany ára már közel sem olyan gyors ütemben fog emelkedni, mint tette ezt az elmúlt években. Ennek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy az aranyunk az évek során valóban megőrzi értékét, mivel reálisan nem kell attól félnünk, hogy a világpiacon (kitermelési)áron alul kereskednek majd vele.
www.arteus-capital.com
(x)
