Egyre nyilvánvalóbb jelek mutatják, hogy a gazdasági növekedés környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatatlan, és azzal kapcsolatban is gyűlnek a bizonyítékok, hogy a jövedelem nem növeli korlátlanul a szubjektív jóllétet, vagyis az élettel való elégedettséget sem. Mindezek miatt folyamatosan teret nyernek azok a radikális gazdasági irányzatok, amelyek szerint napjaink környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatósági problémáit nem a gazdaság növekedése fogja megoldani, hanem egy új, ökológiailag fenntartható és igazságosabb társadalmi-gazdasági berendezkedésre van szükség. Az átmenet azonban nem könnyű, ezért fontos az olyan szerveződések térnyerése, amelyek értelmezhetőek a jelenleg fennálló paradigmában is. A bevásárlóközösségek pontosan ilyen kezdeményezések, amelyeket a „Helyi élelmiszer rendszerek és rövid ellátási láncok a poszt-COVID társadalomban” (NKFIH FK 143247) című kutatásban vizsgáltuk meg alaposabban.
Mik azok a bevásárlóközösségek?
A bevásárlóközösségek (amelyek kosár közösségek, szatyor közösségek, batyu közösségek néven is ismertek) olyan önkéntes alapon szerveződő fogyasztói csoportok, amelyekben a helyi élelmiszer termelők és vásárlók közvetlen kapcsolatba kerülnek egymással, köszönhetően a közösség szervezőinek, akik tevékenységükkel a kapcsolódás motorjai. Napjainkban a kapcsolódás jellemzően egy online felületen keresztül zajlik, mint amilyen például egy rendelő űrlap, vagy webáruház. A szervezők összegyűjtik a helyi termelők kínálatát, amely alapján heti vagy kétheti rendszerességgel a vásárlók leadhatják rendelésüket. Az összegyűjtött rendelések átadása is szervezetten, egy átadóponton, ritkábban házhozszállítással zajlik. Hazánkban kétféle megoldás létezik az átadás lebonyolítására: a dobozos rendszerekben a termelők elhozzák az átadópontra a termékeket, amelyeket a szervezők és/vagy önkéntesek készítenek össze, a vásárló pedig átveszi a saját rendelését tartalmazó dobozát.
A piacos rendszerekben a szervezőkön a termékek nem, „csak” az információ folyik keresztül, az előrendelt árukat a termelők maguk adják át.
A közösségek gazdasági-társadalmi szempontból fontos célja a termelők méltányos díjazása, a megélhetés, és ezen keresztül a vidék népességmegtartó képességének, valamint a sokkhatásoknak ellenálló, élelmezésbiztonságot garantáló élelmiszer-rendszerek biztosítása. A szakirodalom alapján a helyi élelmiszer-rendszerek, és egy fontos értékesítési csatornaként a bevásárlóközösségek elsősorban a társadalmi kohézió előmozdítói, és kevésbé jelentősek, mint a vidékfejlesztés hajtóerői.
Miért jó csatlakozni egy bevásárlóközösséghez?
E kezdeményezések közvetlen előnye a termelők számára a biztos, kiszámítható eladás – nem fordulhat elő az, hogy a termelőkön marad a termék például rossz időjárás miatt, ráadásul nem kell órákon keresztül a piacon ácsorogni. A közösségek továbbá fontos és időrabló marketinggel és vevőkapcsolattal vesznek le a termelők válláról. A vásárlók számára azért érdemes csatlakozni, mert a közösségek a szokásosnál szorosabb fogyasztói kontrollt gyakorolnak, alaposan ismerik a termelőt, nem ritkák a gazdaságlátogatások sem – magyarán szoros, közvetlen a kapcsolat, így a vásárlók megbízható, kiváló minőségű helyi élelmiszerekhez juthatnak. A legtöbb közösség szervezőgárdája összetett értékelési kritériumokat alkalmaz, amikor egy új gazdálkodó bevonását mérlegeli: fontos lehet például a termelés módja (így például bio, vegyszermentes, konvencionális), a földrajzi távolság, az alapanyagok eredete, adalékanyagok milyensége (vagy mellőzése), a választékbőség, és egy sor más szempont is.
A nagyobb rendelt mennyiséggel olykor kedvezőbb ár is együtt járhat, bár összességében fontos cél a méltányos árképzés.
Összességében az igény nagyon nagy, országszerte egyre több bevásárlóközösség alakul, és rendszeresek a bevásárlóközösségek indítását segítő képzések is. Jellemzően a leginkább elkötelezett fogyasztók csoportja vállalja magára a szervezéssel járó feladatokat, általában önkéntesként, esetleg alkalmi munkavállalóként foglalkoztatva. A stabil működés kulcsa a tapasztalatok alapján nem egyetlen karizmatikus vezető jelenléte, hanem a hasonló értékrenddel rendelkező emberek öt-hat fős, de viszonylag homogén csoportjának együttműködése. A szervezők körében gyakori a kiégés, ezért a tartós működéshez elengedhetetlen, hogy a közösségek legalább részben kompenzálják az erőfeszítéseket. A fizetés mértéke azonban kritikus kérdés, mivel a viselkedési közgazdaságtani szakirodalom szerint a túl alacsony értékű ösztönzők ellenkező hatást érhetnek el, csökkentve a motivációt. A kompenzáció ráadásul további kockázatokat is rejt magában, mert az érintett „munkavállaló” esetében a hangsúly a bevásárlóközösség eredeti értékeihez képest könnyen jövedelemtermelésre kerülhet, ami pont az eredetileg szembenállást kiváltó kapitalista működésmódhoz vezethet. A fonák helyzet megoldását a közösségi működésmód, és az értékek rendszeres újragondolása jelentheti.
Hazai trendek
Magyarországon az első közösség, amely nem sokkal az ezredforduló után alakult, az azóta megszűnt "Szatyor" volt, amelyet néhány más kezdeményezés követett. Ekkoriban a csoportok közötti összetartó erőt elsősorban az ismert "márkanév" jelentette (pécsi Szatyor, kecskeméti Szatyor, debreceni Szatyor); a már meglévő közösségek elsősorban a tapasztalatok átadásával és néha a termelőkkel való kapcsolatteremtés segítésével támogatták az újak létrejöttét.
A COVID-19 járvány nagy felforduláshoz vezetett a szektorban. Az ellátási láncok gyors átszerveződésének nagy, bár átmeneti nyertesei éppen a bevásárlóközösségek voltak: a forgalom egyik pillanatról a másikra megsokszorozódott, és a bevásárlóközösségek igen fontos szerepet játszottak az élelmiszerbiztonság fenntartásában. Sok esetben a felgyorsította az új közösségek elindítását is. A 2. és a 3. ábra néhány közösség főbb paramétereit mutatja be 2021-re vonatkozóan. A közösségek száma 2022 nyarán 25 körül volt, és további öt-hat közösség indult 2022 őszén.
A legtöbb közösség a fővárosban vagy a megyeszékhelyeken található. Vannak azonban néhány ezer lakosú településekről származó közösségek is, mint például a "Vértesi Kamra" (Csákváron, 5200 lakos) vagy az "Etyeki Szatyor" (Etyek, 4000 lakos). Minél kisebb a település, annál nehezebb egy bevásárlóközösséget működtetni: mivel a fogyasztók nagyobb eséllyel ismernek személyesen is termelőket, így arányaiban nagyobb az egyéb közvetlen értékesítési csatornák (pl. a gazdaságon belüli értékesítés, barter) szerepe.
Az egyes közösségek teljesen függetlenek egymástól. Néhány gazdálkodó egynél több közösséget lát el, de ez mindig a gazdálkodó személyes döntése. A magyarországi szervezetek életében jelentős mérföldkő a hálózatosodási tevékenységek megjelenése, illetve a kapcsolódások széles körét kínáló metaszervezet megjelenése. Létrejött egy közös weboldal és egy kapcsolódó közösségi média platform, amely a meglévő közösségek felkutatására szolgál, megkönnyítve a termelők és a fogyasztók számára a való csatlakozást, és kiindulópontként szolgál az új közösségek létrehozását fontolgatók számára. A szervezetek közötti egyedülálló kapcsolatot a rendelések lebonyolítását lehetővé tevő, több szervezet által is használt, specifikusan a bevásárlóközösségek logikájára épülő és a vonatkozó igényeket kiszolgáló, közös fenntartású szoftver teremti meg. Egyre élénkebbek a gazdasági kapcsolatok is a közösségek között – sokszor a több szervezetet is ellátó termelők közvetítésével. Összességében a kialakulóban lévő metaszervezet segítheti a méretgazdaságosság elérését a vásárlóerő további koncentrálásával.
Az alternatív élelmiszerrendszerekkel kapcsolatos egyik széles körben elterjedt kritika, hogy magasabb áraik (a kétségkívül kiemelkedő ár-érték arány ellenére) viszonylag tehetős közönséget vonzanak. A bevásárlóközösségek esetében, más modern alternatív élelmiszerrendszerekkel összehasonlítva kevésbé nyilvánvaló a jómódú vásárlók dominanciája: viszonylag sok az alacsony jövedelmű, de annál tudatosabb vásárló. A hátrányos helyzetű és marginalizált társadalmi csoportok részvétele azonban ezen szervezetekre sem jellemző, annak ellenére, hogy sok szervezet rendkívül érzékeny a társadalmi egyenlőtlenségek kérdéseire. Egyes csoportok például rendszeresen vagy kampányok keretében gyűjtenek élelmiszert a rászoruló családok és szervezetek megsegítésére.
A magas árak mellett a mozgalom terjedését akadályozhatja például az önkéntesek kiégése (és gyors fluktuációja), a viszonylag magas hozzájárulás, amelyet a gazdáknak fizetniük kell, és területtől függően az olyan gazdák hiánya, akik látják a részvételben rejlő lehetőségeket, vagy meg tudnak felelni az elvárásoknak. Bizonyos esetekben (különösen a gyenge vásárlóerővel rendelkező területeken) a dinamikus közösségi növekedés hiánya a kezdeményezés korai szakaszában veszélyes lehet, mivel a résztvevő gazdák esetleg többet vártak el az együttműködéstől, és a közösség széteshet, mielőtt még esélye lenne megerősödni.
Bár a bevásárlóközösségek jövője ígéretes, a legtöbb ilyen közösség még gyerekcipőben jár.
A jövő zenéje, hogy e szervezetek mennyire tudnak megerősödni, és be tudják-e tölteni ígéretes társadalomátalakító szerepüket. Ugyanakkor számos folyamat ösztönzi a mozgalom fejlődését, többek között a fokozódó hálózatosodás, valamint az éghajlati válság következtében erősödő fogyasztói tenni akarás, továbbá a hagyományos termékek relatív árának (esetenként nagyobb mértékű) emelkedése.
A bevásárlóközösségek szerepe a fenntarthatósági átmenetben
A bevásárlóközösségek nagy előnye, hogy értelmezhetőek a főáramú kapitalista paradigmán belül, mivel az elsősorban individualista érdekek által vezérelt szereplők között alakítanak ki kapcsolatokat. Sokféle módon csökkentik a tranzakciós költségeket: először is, a saját termékeiket értékesítő gazdálkodót tömörítenek, az autentikus élelmiszerek széles választékát kínálják, és a vásárlói igények egyesítésével megkönnyítik a kapcsolódást. Az intézményesülés fokozza a gazdák együttműködését egy olyan környezetben, ahol az együttműködés a történelmi múlt következtében nem jellemző. A piacterekhez képest a szigorú és átlátható értékelési kritériumok alkalmazása, valamint a rendszeres tanyalátogatások biztosítják, hogy azok kerüljenek kapcsolatba a fogyasztókkal, akik valóban megtermelték a termékeket. Az informatikai eszközök használata a teljes rendelési és forgalmazási folyamat során minimálisra csökkenti a tranzakciós költségeket. Végül a BK-k a tudatosságnövelés és az átlátható kommunikáció kombinációjával elnyerik az érdekelt felek bizalmát. Figyelembe véve a civil társadalom gyenge állapotát és a magyarországi együttműködés alacsony szintjét, nem lehet eléggé hangsúlyozni a szervezetek közösségi kohézió növelésével kapcsolatos munkájának fontosságát.
A bevásárlóközösségek kis mérete és a növekedési kényszertől való függetlenedése fenntarthatóságukat sugallja (nem beszélve arról, hogy a tőke eloszlását segítik a koncentrálás helyett). Meg lehet ugyanis határozni, hogy egy kistermelő számára mi az "elég" (pl. mennyi földet lehet egy nap alatt megművelni, hány állatot tud egy ember etetni stb.) Bár a legtöbb közösség még mindig terjeszkedik, néhány már elérte a határait a kényelmesen kiszolgálható vásárlók számát illetően. Továbbá, bár egyes közösségek megengedőbbek a szállítással kapcsolatos karbonlábnyomukkal kapcsolatban, a gazdák személyesen határozhatják meg, hogy megéri-e a viszonylag kis mennyiségű terméket szállítani. Az "elég" tehát egyéni és szervezeti szinten is értelmezhető, így az átalakító hatás inkább a mozgalom vagy a hálózatosodás, mint az egyes közösségek növekedésének eredménye lehet.
A bejegyzés alapjául szolgáló kutatás Itt olvasható.
Benedek Zsófia a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, az ESSRG kutatója.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének állsápontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images
