Hazánkban a sörgyártás másképp fejlődött, mint a nyugat-európai országokban. A söripar fejlődése viszont számos hasonlóságot mutat visegrádi országokkal. Egyrészt a söripar nagy hagyománnyal rendelkezik ezekben az országokban. Másrészt a kommunista rendszer összeomlása után a helyi sörgyárakat multinacionális vállalatok vették át, ami a piac gyors koncentrációjához vezetett. Végezetül, a kisüzemi sörfőzdék csak a kétezres években kezdtek elterjedni. Különbség viszont, hogy a magyarországi sörfogyasztás az elmúlt években inkább stagnált, míg más visegrádi országokban nőtt. Továbbá hazánkban nem volt jelentősebb hagyománya a kisüzemi sörfőzésnek.
A kézműves sörök forradalma jelentős késéssel és több hullámban érkezett meg Magyarországra a nyugat-európai országokhoz, és különösen az Egyesült Államokhoz képest. A sörforradalom igazán 2011 után következett be, amikor a kisüzemi sörfőzdék száma rohamosan növekedni kezdett (1. ábra).
Magyarországon 2005-ben 24 kisüzemi sörfőzde működött, míg 2018-ra ez a szám 171-re nőtt.
Ez volt az az időszak, amikor a fiatal, sokat utazó emberek, az új generáció megjelent a kézműves sörpiac mindkét, tehát a keresleti és kínálati oldalán egyaránt, és az internetről szerzett információk segítségével garázsfőzdék bukkantak fel. Ezek a sörfőzők általában kevés tapasztalattal rendelkeztek a sörfőzés terén, így gyakran fanatikus rajongók kezdték el a sörfőzést, gyakran először egy garázsban, de később a hobbijukat igazi vállalkozássá fejlesztették. A garázsfőzdékből gerilla sörfőzők fejlődtek ki. A fordulópontot a 2011-ben megrendezett első kézműves sörfesztivál (FŐZDEFESZT) jelentette, amely összehozta a hasonlóan gondolkodó, kisebb sörfőzdéket működtető, kezdő vállalkozásokat.
Az ezt követő 11 év alatt 3,5-szeresére nőtt a kézműves sörfőzdékkel rendelkező régiók száma.
A kézműves sörfőzdék területi koncentrációja azonban a Gini-indexszel mérve csökkenő tendenciát mutat (2. ábra), vagyis a kézműves sörfőzdék elterjedésével nem járt együtt a területi koncentráció növekedése, a kézműves sörfőzdék olyan régiókban jelentek meg, ahol a termelési és fogyasztási potenciál aligha indokolja a létüket. Ezzel szemben Budapesten a kisüzemi sörfőzdék száma rapid módon, ötről 63-ra nőtt.
A 3. és 4. ábra a kisüzemi sörfőzdék elhelyezkedését mutatja 2005-ben és 2018-ban járási szinten. A kézműves sörfőzdék elterjedése földrajzilag egyenletes volt az elemzett időszakban. Jó látható a kisüzemi sörfőzdék elterjedése és Budapest vezető szerepe, valamint a kézműves sörfőzdék egyenlőtlen földrajzi eloszlása ebben az időszakban. A kézműves sörfőzdék a megyeszékhelyekkel rendelkező járásokban és a legnagyobb magyarországi városok közelében koncentrálódnak. Így Miskolc és Székesfehérvár (egyenként hét), Kecskemét (öt), Győr és Debrecen (egyenként négy) 27 sörfőzdét (az összes sörfőzde mintegy 16%-át) jelent. Budapesttel együtt ezek a régiók a 2018-as magyarországi kisüzemi sörfőzdék felét teszik ki. Más európai országokhoz hasonlóan a legtöbb kézműves sörfőzde a legnagyobb városokban koncentrálódik. A többiek azonban olyan településeken működnek, ahol nincs vagy nagyon szűkös a helyi piac. Pontosabban a sörfőzdék 25%-a 3300 főnél kevesebb lakosú településeken, 50%-a pedig 10 000 főnél kevesebb lakosú településeken működik. Ezenkívül a 10 legkisebb - lakosságszámra vetítve - legalább egy kézműves sörfőzdével rendelkező település mérete 308 és 1692 fő között mozog, míg a 10 legkisebb sörfőzdével rendelkező járás 12 000 és 35 000 fő között van (szemben a 10 legnépesebb, 125 000 és 1,7 millió közötti lakosságszámmal). E települések közül sok viszonylag szegény. Például a 10 legszegényebb település egy főre jutó adóköteles jövedelme 585 000 és 786 000 Ft között van, ami nagyjából egyharmada a 10 leggazdagabb sörgyárral rendelkező település adóköteles jövedelmének. A járások tekintetében ugyanez a kép.
A magyar kézműves sörök piaca nagyrészt helyi vagy regionális alapú; az értékesítés az ország fővárosára, Budapestre és azokra a nagyobb vidéki városokra összpontosul, ahol a hazai háztartások nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, és természetesen az ország népszerű turisztikai célpontjaikra. A kínálati tényezők mellett ezek a keresleti tényezők is a kézműves sörök fejlődésének fő mozgatórugói, mind a termelés, mind a fogyasztás térbeli regionális alakulása szempontjából. Magyarország e tekintetben némi hasonlóságot mutat Olaszországgal – nevezetesen, hogy a kézműves sörfőzdék térbeli eloszlása azt jelenti, hogy a termelési és fogyasztási hagyományokkal vagy a vállalkozói aktivitást ösztönző helyi előnyökkel nem rendelkező régiók viszonylag alacsony belépési költségekkel járnak. Ezek közé tartoznak a viszonylag jól fejlett logisztikai infrastruktúrával rendelkező távoli területek, a periférikus és városi központok, valamint a turisztikai gócpontok. A magyar kézműves sörök exportja eddig kevésbé volt fontos gazdasági tényező, mint a kézműves sörfőzdék helyi területi és térségi regionális szerepe a fogyasztásban, a termelésben, a foglalkoztatásban, és a jövedelemtermelésben. Ez a helyzet más, mint az Egyesült Államokban vagy más közép-európai országokban.
Az eredmények a helyi foglalkoztatás és a regionális rugalmasság előmozdításával kapcsolatban is relevánsak lehetnek: arra utalnak, hogy a keresleti oldali tényezők, köztük a jövedelem, az iskolázottsági szint, a fiatalok aránya és a népsűrűség fontos meghatározói a kézműves sörfőzdék számának. A korábbi szakirodalom kevesebb figyelmet fordít a kínálati oldali tényezőkre, amikor megpróbálja megmagyarázni a kézműves sörfőzéssel kapcsolatos telephely választást. Úgy találjuk, hogy az általános helyi gazdasági jellemzők kevésbé fontosak, míg az iparágspecifikus helyi feltételek (pl. a kézműves sörfőzés hagyományai és a piac telítettsége) a kézműves sörfőzdék telephelyválasztását jelentősen befolyásolhatják. Becsléseink rávilágítanak a szállítási költségeknek a telephelyválasztásban játszott szerepére, illetve a víz - a sörgyártás egyik legfontosabb inputja - rendelkezésre állásának fontosságára. A sör márkaépítése – még a viszonylag kis mennyiségű kézműves sör esetében is (a nagy oligopolisztikus ipari sörgyártókéval szemben) – fontos lehet a kézműves sörfőzdék gazdasági sikere és túlélése szempontjából. Végül a kézműves sörfőzők számára fontos lehet a különböző piaci értékesítési lehetőségek kialakítása. Az új kézműves sörgyártók nagyrészt a helyi kézműves sörpiacokra összpontosítanak, és kevésbé szegmentáltak a nemzetközi kézműves sörpiacokhoz képest.
A bejegyzés alapjául szolgáló cikk:
Bakucs, Z., & Fertő, I. (2022). Location of Hungarian microbreweries: an exploratory analysis. Regional Studies ,2023, Vol. 57, No.10. 1954-1966. o.
Bakucs Zoltán a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa valamint az Óbudai Egyetem tudományos főmunkatársa
Fertő Imre a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) főigazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Shutterstock
