Győr Magyarország hatodik legnagyobb városa mintegy 135 000 lakossal. Közvetlen vonzáskörzetével együtt mintegy 250 000 ember használja a város szolgáltatásait. Ahogy az országosan is jellemző volt, a koronavírus-járvány közvetlen hatásai az egészségügyben jelentkeztek először. A fertőzöttek szűrése, a súlyos esetek kórházi ellátása, a halálozások csökkentése, az egészségügyi szakdolgozók egészségvédelme súlyos terhet rótt az ellátórendszerre. A legtöbb krónikus betegség rendszeres orvosi kontrollt követel meg, de ez az alap- és szakellátás szintjén nem mindig valósult meg, vagy teljesen lelassult, megnehezedett a járvány miatt feltorlódott betegek és az ellátórendszerből például a koruk miatt kieső szakdolgozók hiánya következtében.
Győrben a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház látja el a fekvőbeteg-ellátás feladatait, hatásköre sok tekintetben a régióra is kiterjed. Vizsgálatunkban a kórházba 2020 február 27. és 2021 február 22. között koronavírus-fertőzéssel felvett betegek adatait dolgoztuk fel. Az adatbázis tartalmazta a betegek életkorát, nemét, a lakóhely irányítószámát, a betegség kimenetelét, a betegfelvételkor azonosított kísérőbetegségeket, valamint az intenzív osztályon és lélegeztetőgépen töltött időt. Az adatbázis 1 975 egyedi esetet tartalmaz a vizsgált időszakra vonatkozóan, de ez valójában 1 576 beteget jelent, mivel az osztályok közötti áthelyezések új betegfelvételi esetnek minősülnek. A rendelkezésre álló adatbázis tartalmaz bizonyos korlátokat az elemzéssel kapcsolatban. Egyrészt nem általánosíthatunk belőle a pandémia teljes időszakára, alapvetően egy éves időszakot dolgoztunk fel, melyből az első hullám végéről, a második hullámról és a harmadik hullám legelejéről nyerhetünk információkat. Másrészt, lakóövezeti bontásban a relatíve alacsony esetszámok óvatosságot követelnek meg a mélyebb következtetések levonásánál bizonyos elemzések esetén. Ettől függetlenül az adatbázis alkalmas arra, hogy alapvető településszerkezeti tendenciákat, eltéréseket vizsgáljunk a koronavírusos megbetegedések lefolyásával, kimenetelével kapcsolatban.
Az első két hullámban koronavírus-fertőzéssel kórházba került betegek 70 százaléka 60, mintegy fele (49 százalék) pedig 70 év feletti volt. A nemi megoszlást tekintve két korcsoportban mutatkoztak jelentős eltérések a populációs arányoktól; míg a nők a 40 év alatti, addig a férfiak az 50-69 év közötti korcsoportban felülreprezentáltak. A halálozási arány az életkorral párhuzamosan meredeken emelkedik; az elhunytak életkori átlaga 76 év volt, ami megegyezik az országos tisztifőorvos által 2020. novemberében közölt országos adattal.
A teljes halálozási arány 32 százalék volt;
a legidősebb, 70 év feletti korcsoportban pedig 54 százalék. A betegek nagyjából tizede került intenzív osztályra, illetve szorult gépi lélegeztetésre, a lélegeztetőgépre kerültek halálozási aránya a 80 százalékot közelítette.
A kórházba kerültek valamivel több, mint harmada volt győri lakos, a többi beteg más településről érkezett. A vizsgált időszakban a kórházban ápoltaknak az adott lakóövezet teljes népességéhez viszonyított arányában mutatkozó eltérések önmagukban nem szignifikánsak, de amennyiben a városias és vidékies lakókörnyezeteket vetjük össze, mutatkozik eltérés;
a győri kertes lakóövezetek, illetve az agglomerációs települések esetében alacsonyabb a kórházba kerültek aránya az urbánus lakóövezetekhez képest.
Míg az urbánus lakóövezetek esetében a teljes népesség 4,5 ezreléke került kórházba koronavírus-fertőzéssel az első két hullámban, addig a kertes lakóövezetek és agglomerációs települések hasonló mutatója 3,5 ezrelék. A halálozási arányok eltéréseiben strukturális különbség mutatkozik; a külső és kertes lakóövezetekben, valamint az agglomerációs településeken élők körében az arányszám alacsonyabb; 3-7 százalékponttal a teljes várostérségi mutató alatt marad.
Ezzel szemben a lakótelepeken élő betegek körében a halálozási arány kiemelkedő, közelíti a 38 százalékot.
Erre némiképp magyarázatot adhat a lakóövezetek eltérő korszerkezete, de az eltérések korszerkezeti hatástól tisztított vizsgálata esetében sem változik jelentős mértékben a kapcsolat iránya és erőssége, tehát így is kimutathatók a halálozási arányokban mutatkozó különbségek.
Az eltérések hátterében jelentős szerepet játszhat a különböző lakóövezetek eltérő társadalmi szerkezete. A társadalmi státuszt meghatározó és leíró tényezőkkel kapcsolatos, a városban az elmúlt évtizedben végzett kérdőíves vizsgálatok városrészi eredményeivel való összevetés igazolja a társadalmi státusznak a betegség kimenetelére gyakorolt hatásait. A legmagasabb halálozási arányszámmal jellemezhető lakótelepeken élők esetében mind az iskolai végzettség, mind a jövedelem és a foglalkozási státusz alapján a legkedvezőtlenebb mutatókkal találkozhatunk. Hasonló összefüggés mutatkozik a 2021-ben a városi egészségfejlesztési terv megalapozása során felmért összevont szocio-ökonómiai index lakóövezeti adataival. Ezek az összevetések azt mutatják, hogy az életkörülmények és a társadalmi státusz eltérései mind a halálozási, mind pedig kisebb mértékben a megbetegedési arányokban is visszatükröződnek. Az alacsonyabb társadalmi státuszú népesség jelentősebb koncentrációjával rendelkező lakóövezetek esetében tehát jelentősebb kitettség és veszélyeztetettség tapasztalható, míg a kedvezőbb státuszú kertes lakóövezetek és belső agglomerációs övezet-be tartozó települések magasabb iskolázottságú és jövedelmű népessége gyorsabban és eredményesebben reagált a járványhelyzetre.
A rendelkezésre álló adatokból a két leggyakoribb kísérőbetegség-csoportnak – cukorbetegség (BNO E10-14, Diabetes melitus), illetve magasvérnyomás-betegségek (BNO I10-15, Magas vér-nyomás, hypertensiv betegségek) – a koronavírus-fertőzés kimenetelére gyakorolt hatását vizsgáltuk. A két kísérőbetegség esetében magas előfordulási aránnyal találkoztunk, a koronavírus-fertőzéssel kórházba kerültek 21 százalékánál volt jelen a cukorbetegség, míg 57 százalékuk valamilyen magasvérnyomás-betegséggel rendelkezett. Ezek az arányok szignifikánsan meghaladják a 2021-ben végzett városi egészségfelmérés teljes győri lakosságra vonatkozó mutatóit, tehát a vizsgált betegségekkel rendelkezők körében magasabb a koronavírus-fertőzésen átesettek aránya. Mindkét kísérőbetegségről elmondható, hogy meglétük esetén szignifikánsan magasabb a halálozási arány, a 32 százalékos összhalálozáshoz képest a cukorbetegek 41 százaléka, míg a magasvérnyomás-betegséggel rendelkezők 36 százaléka hunyt el.
A két vizsgált kísérőbetegség megléte és a lélegeztetőgépre kerülés esélye közötti kapcsolat is mindkét esetben szignifikáns. A megoszlásokból látszik, hogy a cukorbetegséggel rendelkezők több mint kétszeres, a magas vérnyomás esetében pedig háromszoros arányban kerültek lélegeztetőgépre. Amennyiben a halálozási arányszámok lakóövezetenkénti eltéréseit vizsgáljuk, mindkét kísérőbetegség esetében hasonló tendenciát láthatunk. A belső övezetben és a lakótelepeken jóval gyengébbnek mutatkozik a kísérőbetegségek hatása, a jelentős eltérések a külső és kertes lakóövezetekben, valamint a nem győriek körében mutatkoznak. A kísérőbetegségeknek a koronavírus-fertőzés kimenetelére gyakorolt hatását vizsgáló logisztikus regressziós modellek alapján mind a cukorbetegség, mind pedig a magasvérnyomás-betegség megléte mintegy másfélszeresen növeli a halálozási kockázatot. Eltérően viselkedik azonban a két kísérőbetegség abban az esetben, ha a modellt a betegek életkorával kontrolláljuk; ebben az esetben a cukorbetegség továbbra is a halálozási kockázatot szignifikánsan növelő tényező marad, a magasvérnyomás-betegség viszont nem.
Kutatásunk egy hazai nagyváros kiemelt regionális funkciójú kórházának adatai alapján készült a járvány első, második és kisebb részben a harmadik hullámában regisztrált betegekre vonatkozóan. Az adatbázis lehetőséget adott a betegek lakóhely, nem és életkor szempontjából való vizsgálatára, valamit a járványos megbetegedés kimeneteleinek elemzésére, hangsúlyt fektetve a leggyakoribb kísérőbetegségekre is.
A településszerkezeti eltérések vizsgálatából megmutatkozik, hogy a nagyváros belső övezetében élő, idősebb korszerkezetű népesség nagyobb kitettségben volt a járvány ezen két hullámában, hasonlóan a lakótelepeken élőknél is magas volt a megbetegedés aránya és a kedvezőtlen, tragikus kimenetelek száma. Kedvezőbbnek volt minősíthető a nagyváros kertes lakóövezetében és az agglomerációban élők esetében a megbetegedés kimenetele. Feltételezhető, hogy a társadalmi státusz, a munkahelyek jellege, a jövedelmi helyzet és az iskolázottság szintje befolyással volt, lehetett a megbetegedésekre. Bizonyítható, hogy az kiemelt alapbetegségek és a járványos megbetegedés között kapcsolat volt a mintánk alapján, a megbetegedés és a kimenetel jellegét ezek jelentősen befolyásolták.
(A kutatáshoz az adatok kiadását a Győr-Moson-Sopron, Esztergom-Komárom Megye Regionális Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága (Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház) engedélyezte, dokumentum száma: 76-1-31/2022.)
Szentes Veronika a Széchenyi István Egyetem PhD-hallgatója; Páthy Ádám az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Regionális Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa és a Széchenyi István Egyetem egyetemi adjunktusa; Rechnitzer János a KRTK RKI professor emeritusa.
Címlapkép: Getty Images
