Régóta beszél a szakma az iparág digitalizációjának fontosságáról, de a változások az egyes cégek szintjén mégis lassan jelennek csak meg. Mi lehet a fő oka ennek? Milyen kihívások hátráltatják az új technológiák gyorsabb terjedését?
A különböző kutatásokban, felmérésekben csak elvétve jelenik meg, de a problémák gyökerét abban látom, hogy az építőipar szereplőinek jelentős része nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képes szakítani azzal a hozzáállással, amit a „30 éve így csinálom, eddig jó volt, bejött, működött, miért kellene most változtatnom” mondattal lehetne jól szemléltetni.
A görcsös ragaszkodás a megszokott működési modellekhez, az új technológiai megoldások befogadásához, alkalmazásához szükséges nyitottság hiánya komoly gátja a fejlődésnek,
miközben az iparági szereplők döntő többsége a hatékonyság növelését, a versenyképesség javítását tartja az előttünk álló időszak legnagyobb kihívásának. Azzal is mindenki tisztában van, hogy a fizetőképes kereslet idén várhatóan minden alágazatban csökken, továbbra is gondot okoz a képzett munkaerő hiánya, elvándorlása, elöregedése, a szakmai utánpótlás biztosítása, az árak és a bérek, vagyis az építési költségek emelkedése, a technológiai lemaradás a fokozódó versenyben.
Ez nem magyar sajátosság, számos piacon hasonló a helyzet, amiből hosszabb távon azok a vállalkozások kerülhetnek ki nyertesen, amelyek a rövid távú haszonszerzés helyett átgondolt, következetes stratégiával, a rendelkezésre álló új technológiák széleskörű alkalmazásával, a dolgozóik folyamatos képzésével készülnek fel a változásokra. Mindez gyökeres szemléletváltást követel meg a szereplőktől, ami azért sem könnyű feladat, mert az építőipar számos más ágazattal összehasonlítva nehezebben fogadja be az újdonságokat, köztük a hatékonyságot, a minőséget bizonyítottan javító digitális megoldásokat. Látok biztató, a fejlődés irányába mutató lépéseket, folyamatokat a hazai építőiparban, de az igazi áttörés még várat magára.
Van különbség a kis és a nagyvállalatok között az új technológiákra való nyitottságban?
Tapasztalataim szerint ma még egyfajta kétarcúság jellemzi a hazai építőipar digitalizációját. Miközben az ágazat meghatározó vállalatai közül egyre többen ismerik fel a digitális átállás jelentőségét, a hatékonyság növelésében betöltött megkerülhetetlen szerepét – igaz, egyelőre főleg a projektek tervezési fázisában– addig
a terepen, a kivitelezési folyamatokban, jellemzően az alvállalkozók körében még mindig elég erős az ellenállás az új technológiákkal szemben.
Sok kivitelezőt az tart vissza, hogy túl bonyolultnak tartja a digitális eszközök használatát, miközben alapszinten nagyon rövid idő alatt el lehet sajátítani egy szoftver működését. Ha valaki képes fotózni, a felvételeket továbbítani az okostelefonjával, akkor nem jelenthet gondot számára például beolvasni az aktuális feladatait megnyitó QR-kódot, majd rögzíteni a rendszerben az adott munka elvégzését. Tapasztalataink szerint mindez jelentős, az ügyfelek visszajelzései alapján heti 7 órás munkaidő-megtakarítást eredményez.
Az építőiparnak melyek lehetnek azok a területei, ahol a digitalizáció a legkönnyebben megvalósítható?
Meggyőződésem szerint egy vállalat akkor tudja teljes mértékben kihasználni a digitalizáció előnyeit, ha a projektek, épületek, létesítmények teljes életciklusán átívelően – a tervezéstől kezdve a kivitelezésen és az üzemeltetésen át egészen az átépítésig, esetleg bontásig– alkalmazza ezeket a megoldásokat.
Ha valaki 100 év múlva megnyitja egy most készülő épület digitális mappáját, pillanatok alatt megtudhatja, hogy mikor, milyen technológiával, milyen alapanyagok felhasználásával építették,
mikor, milyen típusú karbantartási munkálatokat végeztek el rajta. Ez fenntarthatósági szempontból is felbecsülhetetlen érték.
Részben beszéltünk már arról, hogy mekkora megtakarítást jelent a technológia a kivitelezési időben, de milyen konkrét megoldásokra érdemes fókuszálniuk a cégeknek annak érdekében, hogy növelni tudják a versenyképességüket?
A legjobb konkrét megoldás az, amivel egy cég javítja a hatékonyságot, biztosítja a megfelelő minőséget, miközben a nap végén időt és pénzt takarít meg. Az építőipari vállalkozásoknak a világ minden táján, így Magyarországon is komoly kihívást jelent a határidők betartása és a költségek kézben tartása.
A csúszásnak számos oka lehet: a hiányos projektdokumentáció, a nem megfelelő kivitelező kiválasztása, a tervek gyakori változtatása, a szakképzett munkaerő hiánya, a feladatok rossz ütemezése, vagy akár az érdekelt felek közötti világos kommunikáció hiánya. A védekezés leghatékonyabb módja a problémák valós idejű azonosítása és megoldása: így a megelőzés. Ezt a folyamatot már a projektek tervezésekor el kell indítani, majd ezt követően a szerződésben minden követelményt, elvárást, hatáskört rögzíteni kell a későbbi viták elkerülése érdekében. A végrehajtáskor pedig biztosítani kell a különböző munkafázisok összehangolását, valós idejű nyomon követését valamennyi résztvevő számára. A digitális megoldások ebben kínálnak nélkülözhetetlen segítséget, megkönnyítve az esetleges kárigények kezelését, a költséges és hosszadalmas jogviták elkerülését.
Az előnyök ez alapján egyértelműek, azonban mindez komoly költségekkel is jár. Hajlandók a magyar vállalatok ilyen célokra pénzt költeni? Hogy állunk nemzetközi összehasonlításban?
Van egy jó, meg egy rossz hírem. Tavaly végeztünk el egy 15 országra kiterjedő kutatást, 1300 építőipari szakember bevonásával. Arra kerestük a választ, hogy hol tart, illetve a következő három évben hogyan alakul az ágazat digitalizációja. A rossz hír az, hogy az eredmények szerint Magyarországon a legnehezebb az új technológiák bevezetése. A jó hír pedig az, hogy a nemzetközi trendekkel összhangban nálunk is kiemelkedően magas, 90 százalék fölötti azoknak a szakembereknek az aránya, akik szerint az elkövetkező három évben vállalatuk a korábbinál többet fektet a digitalizációba. A részleteket jobban megvizsgálva azonban jól látszik, hogy van némi lemaradásunk ezen a területen:
- A hazai válaszadók 65 százalékánál terveznek építésmenedzsment szoftver és platform beruházásokat, ami 12 százalékkal elmarad a 15 ország átlagától, a listavezető brazilok 96 százalékon állnak.
- Az energiahatékonyságot növelő digitális megoldásoknál valamivel kisebb, 7 százalékos a lemaradásunk a 68 százalékos átlaghoz képest, ezt a listát a németek vezetik 80 százalékkal.
- A BIM-nél megint nyílik az olló, az átlag 66 százalék, míg a magyar érték 57 százalék, a listavezető Brazíliáé 93 százalék.
- Nálunk a vállalatok harmada tervez befektetni a mesterséges intelligenciába, miközben az átlag 44, az éllovas Ausztráliában pedig 75 százalék.
- Virtuális valóság beruházásokra a magyar válaszadók 31 százaléka tervez költeni a következő három évben, miközben az átlag 41, az első helyen álló Ausztráliában pedig 56 százalék.
- Automatizálási és robotikai beruházásoknál a magyar eredmény 16, az átlag 26, az ausztrál pedig 46 százalék.
- 3D nyomtatásban 27 százalékon állunk, miközben az átlag 30, az ausztráloknál pedig 42 százalék.
A sok külföldi befektetésnek köszönhetően azonban jó helyzetben vagyunk az építőipar digitalizációjában, különösen a délkelet-európai régióhoz, például Romániához viszonyítva. Nagyjából ott tartunk, mint a csehek és a lengyelek, vagyis összességében jó irányba haladunk.
Mi segíthetné az ágazat még gyorsabb technológiai átállását?
A digitalizáció elkerülhetetlen, a legtöbb vállalat ezt már felismerte. A kormány is tett lépéseket ebbe az irányba az építésügyi jogalkotásban.
Általános tapasztalat, hogy a döntéshozók nyitottak az új megoldásokra, az alkalmazottak kevésbé.
Az is megfigyelhető, hogy jellemzően a nagyvállalatok digitalizálnak, a kicsik nem, aminek az az oka, hogy nem látják a mérhető megtérülést. Pedig a digitalizáció nem csak a nagyok játékszere, amit hazai példák is bizonyítanak.
Egy mérnöki szolgáltatást, projekttámogatást kínáló, valamint ipari épületek megvalósításának projektmenedzsmentjével foglalkozó, mindössze 4 állandó munkatárssal működő cég például már évekkel ezelőtt felismerte a digitalizáció szerepét, jelentőségét a munkafolyamatok optimalizálásában. Az eredmények egyértelműek: a csapat korábban jellemzően két nagyobb projektet felügyelt egyszerre, ma ehhez még egy kisebb harmadikat is fel tud venni.
A kollégáknál nagyjából 25 százalékos teljesítményjavulást mértek az alkalmazott szoftvernek köszönhetően, ami komoly nyereség időben és pénzben egyaránt.
Egy másik magyarországi mérnökiroda 25 százalékkal csökkentette a hibakezelésre fordított időt, miközben a hibaelhárítási arány 100 százalékos volt egy üzemi központ építésén. A hibalisták összeállítása, ami korábban 30 napot vett igénybe, mindössze egy hétre csökkent, ami jelentős költségmegtakarítást eredményezett. A kivitelezésre szerződtetett alvállalkozók eleinte idegenkedtek a digitális megoldástól, de hamar ráéreztek az előnyeire, például arra, hogy a szoftver által biztosított valós idejű információáramlásnak köszönhetően nem kellett várniuk az ellenőrök listájára, minden hibáról, változásról, megrendelésről azonnal értesültek.
Címlapkép forrása: PlanRadar
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
