"Most kell talpon lenni, most kell szörfözni!"
Mennyire száguld a digitalizáció az építőiparban? Mi a legnagyobb akadálya az átállásnak - a kis cégeknél bizonyára a költségek, de vannak itt mentális korlátok is? Kötelezővé lehet tenni a BIM-et vagy más digitalizációs megoldásokat az építőiparban - tette fel a kérdések sorát Báthory Balázs, a Market Építő Zrt. innovációért és stratégiai fejlesztésekért felelős vezérigazgató-helyettese a panelbeszélgetésen részt vevő kollégáinak.
"Az elmúlt három hónapban ugyan azt látjuk, mint mások is - sokan kivárnak a digitalizációs megoldások fejlesztésével, de a nagyobbak mennek tovább előre. Itthon is kezd érződni az amit már nyugaton is látnak: a digitalizáció segít" - kezdte válaszait Illés Tamás, a PlanRadar Senior Sales Consultant-je. Az átállás legnagyobb akadályozó tényezőjének a változástól és az újtól való félelmet tartja - ez kell, hogy megváltozzon az oktatás, a cégen belüli képzések és az állami támogatásokon keresztül.
Aki nem tud változni, az lemarad a mai világban. Fel kell mindenkinek ismernie, hogy miért is jó ez neki
- emelte ki. Ehhez kapcsolódóan hozzátette, a kötelezés nem biztos, hogy a legjobb megoldás és nem is szabad leszűkíteni a BIM-re. Sokkal inkább az állami támogatásokra kell fókuszálni, hogy egyre több cég lássa meg ebben az értéket. Felhasználóbarát megoldásokra és lobbizásra van szükség - lobbizni persze minden szinten, akár a kormányzatin is szükséges ennek érdekében.
Reicher Péter, a Graphisoft SE országigazgatója szerint a nagy kérdés az, hogy vajon tényleg a digitalizáció jelenti-e a megoldást az építőipar kihívásaira - a megnyugtató válasz az igen, hiszen a digitalizáció rengeteg olyan területet lefed, ami segíti a cégeket.
Most kell talpon lenni, most kell szörfözni, hiszen a nyugati cégek nem pihennek. Menedzsmentkérdések vannak ma a világban és ebben helyt kell állnia a magyar cégeknek, különben gáz lesz
- fogalmazta meg intelmeit. Pengeélesen, tűélesen a menedzsmentre kell fókuszálni, nem keseregni, hogy mi lesz most. Igenis most kell befektetni, mert szerintem van azért még pénz a zsebünkben. Mikor, ha nem most, itt a hegytetőn invesztáljunk a jövőbe?" - folytatta. A kötelezővé tétel kapcsán elmondta, hogy szerinte az állam részéről inkább felelős megrendelői magatartást kellene tanúsítani, ami azt jelenti, hogy az állami beruházásokban elvárja az alvállalkozóitól, hogy BIM-et használjanak. "Máris mindenki megértené, hogy a rend eredményeket hoz" - indokolta. Zárásként még kiemelte, a nagyobb előrelépések érdekében szerinte céges szinten pragmatikus vezetői döntésekre van most szükség és el kell hagyni a háború-vezérelte impulzív döntéseket.
"Exponenciálisan nő a digitális megoldások tárháza – az ezek használatára való hajlandóság azonban ezt kevésbé követi" - véli Szarka András, a PERI termékmenedzsere. A tervezési szinten is akadozó digitális átállás vonatkozásában kiemelte, hogy elsősorban az idő és a pénzhiány okoz problémát, valamint az előregondolkodás hiánya.
Sokan nagyon rövid határidőkre kérnek terveket, pedig bizonyos esetekben mindenkinek jobban megérné, ha időt hagynának a digitális megoldások implementálásra, az átálláshoz ugyanis idő kell.
A BIM és más megoldások elterjedésében aláhúzta, hogy a szabályozások kisebb projekteknél indokolatlanok, de a nagyobb beruházásoknál jó lehet. "Az oktatás lenne ebben az egyik legfontosabb, hogy mindenki lássa ennek hasznát és ne csak egy szükséges rossznak tekintse mindenki. Nem is kell feltétlen a BIM-mel kezdeni, hanem vannak egyszerűbb, kisebb szoftverek is, aminek a használata már önmagában is sokat segítene.
A digitalizáció bevezetéséről kérdezték Tóth Patrikot, a Layher Kft. műszaki vezetőjét is, aki ennek kapcsán elmondta, hogy tapasztalatai szerint a nagy generálkivitelezők állnak ebben a legjobban - egyre több az online meeting és a felhőalapú megoldások. Ahogy haladunk lefelé a kisebb cégek felé, úgy gyengül a digitalizáció. Új trend azonban, hogy az új, pici ügyfelek sokkal nyitottabbak a digitális megoldásokra, mint néhány nagyobb cégnél. "Az ügyfelek látják ugyan, hogy megérné nekik a dolog, de ez megáll a beszélgetés szintjén.
Az ügyfelek nem befektetésként gondolnak erre, hanem egy szükséges rosszra. Külső nyomásnak élik meg, aminek meg kell felelni és próbálják elkerülni, ameddig csak lehet
- fogalmazta meg a probléma mélyén rejlő okokat. "Mi próbáljuk az ügyfeleinket oktatni, de sokszor az a válasz érkezik, hogy a nagyobbak nem akarják az alvállalkozóikat oktatni, mivel ki tudja, hogy mikor fog a munkavállaló kimenni Ausztriába dolgozni. Az ügy előremozdítása érdekében lehet szó kötelezővé tételről és oktatásról is - Tóth Patrik ennek kapcsán azt emelte ki, hogy a magyar mentalitást ismerve a kötelezővé tétel lenne a leghasznosabb, de ezt nagyon jól meg kellene tervezni. "Nem a menezdmentet oktatnám, mivel ők már a birtokában vannak ennek a tudásnak. A fizikai létszám oktatására kell nagyon fókuszálni, ugyanis elsősorban az idősebb generációkban nagy az ellenállás, akik szeretik úgy csinálni a dolgokat, ahogy eddig – őket kéne megfogni, megadni nekik a tapasztalás élményét" - zárta gondolatait.
Adatalapú döntésekre van szükségünk az építőiparban!
"A digitalizáció terén az építőipar egy kiaknázatlan lehetőségként szerepel a közvéleményben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az elmúlt években jelentős eltéréseket figyelhettünk meg az építőipari foglalkoztatottak és az épülő lakások számában - míg az előbbi új csúcsra jutott, addig a lakásépítés ezt nem tudja lekövetni.
A megoldás erre nem lehet más, mint az iparági innováció és az adatalapú döntéshozatal rendszerszintű bevezetése
- húzta alá előadásában Vida Szabolcs, az újHÁZ Centrum gazdasági igazgatója.
Az adatalapú döntéshozatalhoz értelem szerűen gyűjteni kell azokat - itt azonban elmondása szerint két kategóriára kell osztani az adatokat: léteznek belső adatok, amiket a cég magának tud vezetni (részben a konkrét tapasztalatokra támaszkodva) és vannak külső adatok (pl. iparági statisztikák) - utóbbinál az a nagy kérdés, hogy honnan szerezzük őket. "A külső adatok akkor igazán fontosak, ha a belsőket nem tudjuk kontextusba helyezni. Ezek tárolására és hozzáférhetőségére döntéstámogatói adatbázisokat kellene létrehozni" - emelte ki. Vida Szabolcs szerint ez egy 2-3 éves átállás lenne, de el kell köteleződni felé.
"Belső szerkezeti struktúraváltás kell ahhoz, hogy az adatalapú döntéshozatal gyökeret tudjon vetni - nem kell erre ugyanakkor külön állásköröket létrehozni, a már meglévőkbe is be lehet ezt csatornázni. A kontrolling például kitűnő területe lehet ennek. Sok múlik persze az ambiciózus felsővezetésen is" - hangsúlyozta.
Áldás vagy átok a BIM?
Miért is éri meg a BIM? - tette fel a kérdést előadásában Livják Csaba, a BuildEXT Kft. ügyvezető igazgatója. A tankönyvi szöveg szerint (költségcsökkentés, életciklus-költségek, zöldítés stb.) helyett inkább a mezőgazdaságból emelt át példákat, ahol a digitális megoldások bevezetésével akár a föld túloldaláról is lehet irányítani a kombájnokat - szemléltetve, hogy az automatizáció minden ágazatnak megéri, így az építőiparnak is.
Az automatizált munkafolyamatokhoz képest a manuális munkamódszer csak akkor éri meg igazából, amikor van idő és nincsenek nagy változások. Az elmúlt két év viszont minden volt csak nem nyugalmas. Egy ilyen turbulens időkben, amikor szinte egyik projektből se az lett, aminek eredetileg indult, nem lehet más a megoldás, mint a digitalizáció.
A BIM csak egy eszköz, önmagában nem teremt értéket. Ami értéket teremt, az az arra épülő használat és szolgáltatások
- hangsúlyozta. Az oktatás fontosságát firtatva elmondta, hogy az egyetemi oktatás nagyon lassan tud csak alkalmazkodni és megoldást kínálni, így az ő feladatuk inkább a stabil alaptudás átadása. Agilis szervezetekre van szükség, akik a hibáikból tapasztalatot tudnak meríteni. "Hibázz gyorsan és tanulj gyorsan" - zárta.
Címlapkép: Stiller Ákos/Portfolio
