Mi a legégetőbb kérdés, vagy probléma most a bádogos szakmában?
Állandó téma, hogy nincs utánpótlás. A mi bádogosműhelyünk meglehetősen komolynak számít, hosszú éveken keresztül a Várna utcai iskola kihelyezett tanműhelye is voltunk. Előfordult olyan, hogy 18 tanuló volt nálunk, 10 éve viszont egyetlen sincs. A mai napig vannak olyan kollégáim, akik nálam tanultak, ők 30 évesek elmúltak.
Mi lehet a megoldás az utánpótlás biztosítására?
Sokat gondolkodom azon, hogy ki fog dolgozni 20 év múlva. A képlet nagyon egyszerű, ugyanaz történik most itthon, mint ami 20 éve Németországban és 15 éve Ausztriában történt. Volt egy fellendülő gazdaság munkaerő nélkül, ezért elkezdték integrálni a törököket, akik egy nagyon szorgalmas nép, más vallási kultúrából jönnek, de ennek ellenére alázatosak, akarnak és szeretnek is dolgozni. Most Magyarországon is ott tartunk, hogy valahonnan munkaerőt kellene szerezni, de nem tudunk. A törökök nem fognak nálunk megállni, mert 2-3 órával több autózással 2-3-szor annyit keresnek.
Ezek szerint Európa nyugati felén még mindig akármennyi munkás elfér?
Azt gondolom, hogy igen. Nagyon nehéz megtartani a munkaerőt, de lehetséges. Mindenkit meg kell becsülni és a lehető legjobban megfizetni. Most az a világ van, hogy ha reggel bejönnek az alkalmazottak, és folyik az orruk, akkor megtörölgetjük, nehogy hazamenjenek.
A jelenlegi építőipari fellendülés csak átmeneti, vagy azt gondolják, hogy ez az igényszint állandó marad?
Én úgy gondolom, hogy nem marad. Most van egy fellendülő pár év, de utána vissza fog esni, és Nyugat-Európához hasonlóan stabilizálódik a piaci kereslet. Nem gondolom, hogy munkaerőt tudunk szerezni, azt kell beosztani, ami van. Elképzelhető, hogy ez a kézműves szakmunkáspiac úgy alakul át, hogy valóban meg tudjuk fizetni ezeket az embereket úgy, ahogyan megérdemlik.
Mennyi lenne az az összeg, amivel itt lehetne tartani az embereket?
Ahogy az ingatlanok ára felment a kétszeresére, a fizetéseknek is emelkedniük kellene. Ausztriában 1200 euró a minimálbér, annál egy szakmunkásnak többet kellene keresnie, így azt mondanám, hogy 2000 euró körüli bért kellene adnunk, hogy itt maradjanak.
Puskás András fiatalkora óta végez bádogos munkákat, építészmérnöki, műszaki ellenőri diplomával, ács szigetelő bádogos szakmunkásképző bizonyítvánnyal és bádogos mestervizsgával rendelkezik. 20 éve tulajdonosa a Puskás Művek Kft.-nek, több mint 10 éve, édesapja nyugdíjba menetele óta, a vállalkozás vezetésével foglalkozik.
Önöknek megfizeti a generálkivitelező a megfelelő összeget? Van már jól működő értéklánc?
Sajnos nincs. Mindig a legolcsóbb nyeri a munkát, mi is csak akkor nyerhetünk, ha olcsóbbak vagyunk a többieknél, ez viszont azt is jelenti, hogy sokkal kevesebbet keresünk egy munkán, mert mi beletesszük a megfelelő mennyiségű anyagot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ha egy 0,7 mm vastag lemezre van szükség, akkor ehelyett 0,6-osat építsünk be. Ettől függetlenül nyilván megfizetnek a generálok, hiszen ha nem fizetnének meg, nem lenne életképes a cég. Mindig azt gondoljuk, hogy jobban meg kellene bennünket fizetni, de az egészséges elégedetlenség viszi előre a világot. Ha az ember meg lett volna elégedve azzal, hogy feláll és átkapcsolja a tévét, akkor nem lenne távirányító. De nem szabad nagyon elszállni, mindig két lábbal a földön kell maradni. Most rengeteg szó esik a munkaerőhiányról, amit valamelyest az alkalmazottak hozzáállásán is lehet érezni.
A magas bérek vonzzák a kóklereket? Hogyan lehet ezt kezelni?
Ez egy nagyon nehéz ügy. Sajnos mivel a generálok rettenetesen nyereségorientáltak, általában a legolcsóbbnak adják oda a munkát.
Ez akkor nagyon veszélyes, ha nincs mögötte szakértelem.
Erre szokták mondani, hogy soha nem kellene dolgoznom, ha megvenném az embereket annyiért, amennyit érnek, és eladnám őket annyiért, amennyit gondolnak magukról.
Melyik terület van nagyobb veszélyben minőség szempontjából? A munkaerőhiány ellen, vagy a minőségjavításáért lehet valamilyen új technológiával fellépni?
Szerintem mindenhol vannak gondok. Ismerem a többi szereplőt is, le tudjuk követni, meg tudjuk venni azokat a gépeket, amelyek a legmodernebbek, de rettenetesen nagy helyszíni élőmunka-igénye van annak, amit csinálunk. Robotokat nem tudunk felküldeni a tetőre. A műhelymunkát tudjuk valamennyire gyorsabbá tenni, de a végén valakinek meg kell fognia a lemezt, oda kell tennie a helyére és oda kell csavaroznia, vagy szögelnie.
A tetőknél van valamilyen új trend?
A high tech építészettel rengeteg követ, fémet és üveget alkalmaznak a házakon. A tetőn is látunk követ, üveget és fémet. A lapostetők esetében pedig nagyon népszerűek a zöldtetők. Mostanában nagyon sok szürke lemezt építünk be, most ez a színvilág, 30 évvel ezelőtt például mindenkinek fehér kőporral volt bepucolva a háza, és barnára volt festve a lambéria.
Az EU-s irányelvek változása milyen következményekkel jár a piacon?
Ezekre most készülünk fel, például minden tetőbe több hőszigetelést kell beépíteni, ezért nagyobb keresztmetszetű fákkal kell dolgoznunk. Folyamatos a fejlődés, 20 évvel ezelőtt még 10 centis hőszigeteléssel dolgoztunk, ez most már minimum 20 centiméter. A szabályok változásait pár év késéssel a magyar piac is követi, a szakemberek igyekeznek átvenni ezeket és beilleszteni a magyar rendszerbe. Illetve a szabályozáson túl az éghajlati viszonyok is sok mindent meghatároznak.
Hogyan alakulhat a kivitelezői szakma jövője 1-2, illetve 3-5 éves távlatban?
A sajtóhírek szerint még 3-4 évig folyamatos lesz a felívelés, a Pénzügyminisztérium azt vizionálja, hogy 2024-ig növekedni fog az építőipar, persze nem minden évben ugyanilyen ütemben. A válság alatt 2 százalék körül volt a nemzeti össztermékben az építőipar aránya, tavaly majdnem 5 százalék, csúcsidőben volt, hogy elérte a 8 százalékot. Ezek alapján még van hova fejlődnünk, valószínűleg a 8 százalékot azért nem fogjuk elérni, viszont már így is mindenki erején felül teljesít, és ha csak enyhén is de még bővül az ipar a következő években, akkor az élet egyszer csak ezt le fogja szabályozni. Stabilizálódni fog a piac, a munkavállalók átértékelik magukat, amihez a munkaadók is alkalmazkodnak majd. Fel kell rá készülni, hogy kevesebb megrendelés lesz, nem lesz ilyen mértékű leterheltség.
Tehát nem feltétlenül lebeg a fejünk felett az a félelem, hogy a munkaerőhiány megakasztja a fejlődést.
Benne van a pakliban, mert ha a fellendülés még 10 évig tart, akkor még nagyobb lesz a baj, ugyanis kiöregednek a szakemberek, és nincs utánpótlás. Alapvetően nem divat a kétkezi munka, nyáron meleg van, télen hideg, ha esik, megázunk, ennél sokkal kényelmesebb munkák is vannak. De mindenkinek meg kell találnia magát a társadalomban, aki nem akar tanulni, az menjen el kétkezi munkásnak. Mindig lesz valamennyi utánpótlás, csak nem annyi, amennyit szeretnénk.
Az államnak lenne feladata a szakember-utánpótlás biztosításában?
Szerintem képtelenség állami módon megoldani, segíteni viszont lehet. A szülőknek is érdemes átlátni, hogy nem kell a gyereküknek feltétlenül gazdasági szakembernek lennie, nem biztos, hogy boldogabb lesz úgy, mintha mindennap leburkolna 15 négyzetmétert. Pontosan tudják állami szinten, hogy milyen nagy a baj, és biztosan próbálnak is tenni ez ügyben, de ez még nincs jó úton. Nagyon jó kezdeményezés a Szakma Sztár verseny, a tavalyi előválogatón először szerepelt a bádogos szakma. Az ott versenyző 6-7. osztályos gyerekek nagyon jól érezték magukat.
Mennyire jellemző a feketefoglalkoztatás?
Mindannyian hallunk rémtörténeteket, de a mostani állami szférában átlátták, hogy fehéríteni kell a gazdaságot, és tökéletesen jó irányba mennek ezen a téren. Mérhetetlen mennyiségű volt a feketepénz a magyar gazdaságban, ez a háttérbe szorult, az én látókörömből legalábbis kezd eltűnni.
Mi a helyzet a körbetartozásokkal?
Nagyon megváltozott a fizetési morál is, ahogy mi jobban megbecsüljük az alkalmazottakat, a generálok is jobban megbecsülnek minket. Régen 60 napra fizettek, aztán 30 napra, és most már el tudunk érni olyan szerződést is, ahol kéthetente adunk le teljesítésigazolást, 15 napra fizetnek, és a visszatartás nem 10 százalék minden számlából, hanem a végszámlából 5 százalék. Ezen kívül általában mindenki időben fizet, 15-20 évvel ezelőtt nagyon stresszes volt mindenkinek az élete, az árbevétel 15-20 százaléka is kintmaradhatott úgy, hogy soha nem fizették ki. Ma már nem kell erre figyelni. Sőt, sok helyen felajánlják, hogy segítenek a finanszírozásban, adnak előleget.
Lehet még ezen javítani?
Abszolút. Azt gondolom, hogy kivitelezőként nem nekem kellene finanszíroznom egyetlen házat sem. Vagy a tulajdonosnak, vagy a generálnak, de semmiképpen sem a legkisebb embernek, aki a sor végén áll. Megveszem jó előre az anyagokat, hogy amikor be kell építeni, ne kelljen kapkodni. Tárolom jó ideig, aztán csúszik a kivitelezés, a pénzem benne áll, utána nagy nehezen eljutok oda, hogy beépítsem, a legjobb esetben hónap végén kapok egy teljesítésigazolást, amit a számla leadása után 30 napra kifizetnek. Van, hogy fél évig vagy még tovább áll a pénzünk. Nagyon sok megbízható cég van, aki kulturáltan dolgozik, a generálok is kezdik ezt átlátni, és adnak előre pénzt.
Az Év Építőipari Személyisége" díj más jelöltjeivel, Derczó Istvánnal és Barócsi Róberttel készített interjút itt olvashatják:
