Rekordalacsony az északi-sarki jég: Franciaország és Németország együttes területe tűnt el

Ez több mint egymillió négyzetkilométerrel marad el a hosszú távú átlagtól. A 2025 februári adatok szerint az átlagos sarki jégborítás egész márciusban történelmi mélypontot ért el, ami megegyezik a 2017-es korábbi minimummal.

Az északi-sarki tengeri jég szezonális ciklusban változik, téli maximumát február-márciusban éri el, majd a hőmérséklet emelkedésével zsugorodik, és szeptemberben éri el nyári minimumát, mielőtt az alacsonyabb hőmérséklet új jégképződést indítana el.

Az idei 14,45 millió négyzetkilométeres maximális téli kiterjedés 1,13 millió négyzetkilométerrel marad el az 1981-2010 közötti időszak hosszú távú átlagától, ami nagyjából Franciaország és Németország együttes területének felel meg.

A márciusi 14,21 millió négyzetkilométeres átlagos kiterjedés szintén rekordalacsony értéket jelent,

ahogy azt az Alfred Wegener Intézet és a Brémai Egyetem elemzése is kiemelte.

Az alacsony jégképződés egyik nyilvánvaló oka a melegebb levegő – a hőmérséklet a téli időszakban a hosszú távú átlag felett alakult az Északi-sarkvidéken. Bár a téli időszakban fagypont alatti hőmérséklet uralkodott, márciusban sok területen akár -10 °C-ig is emelkedett a hőmérséklet, ami 9 °C-kal melegebb az 1981-2010 közötti hosszú távú átlagnál.

Néhány jégbójánk, amelyek az Északi-sarkvidéken sodródnak és műholdon keresztül továbbítanak adatokat, 2025 januárjában és februárjában helyenként mindössze -5 °C-os hőmérsékletet rögzített a jég felett

– számolt be Dr. Thomas Krumpen, az Alfred Wegener Intézet (AWI) tengeri jégfizikusa.

Krumpen szerint "februárban egyes régiókban a hőmérséklet 16 °C-kal haladta meg a korábbi átlagot, ahogy azt a hőmérsékleti anomáliák térképe mutatja. Ez egyes régiókban csökkenthette a jég növekedését, és ez a hatás nyilvánvaló a modellezési és műholdas adatokban."

Jégsodródás

A márciusi alacsony jégkiterjedés azonban nagyrészt a jég sodródásának tulajdonítható. A 2024 októbere és 2025 márciusa közötti időszakra vonatkozó műholdas adatok azt mutatják, hogy az alacsony nyomású területek által okozott erős parttól távolodó szelek az orosz partvidékről a központi Északi-sarkvidék felé tolták a tengeri jeget.

"A hidegebb régiókban, mint például a Laptev-tengeren és a Kara-tengeren, ez az átlagosnál nagyobb új jégképződést eredményezett, míg a melegebb Barents-tengeren a jéghatár északabbra tolódott" – magyarázza az AWI szakértője.

Az év első három hónapjában történő jégképződés alapján az AWI szakemberei óvatos becsléseket készíthetnek arról, hogyan alakulhat az északi-sarki tengeri jég helyzete a nyár végéig.

Vannak arra utaló jelek, hogy alacsony lesz a nyári tengeri jég kiterjedése. Az elmúlt hónapokban például az átlagosnál magasabb szintű régi és vastag tengeri jég távozását figyeltük meg az Északi-sarkvidékről a Fram-szoroson keresztül, feltehetően az előző évek szokatlan sodródási konstellációinak következményeként

– mondja Krumpen.

"A régi tengeri jég hiánya befolyásolja a megmaradt tengeri jég ellenálló képességét a nyári hónapokban. Ennek ellenére az időjárási és óceáni körülmények még mindig jelentős szerepet játszhatnak a tengeri jég olvadásának lassításában, jelentős regionális eltérésekkel, és még megakadályozhatják, hogy a nyári kiterjedés a 2012-es rekordalacsony szint alá csökkenjen. De ez nem változtat a tengeri jégszintek tartós csökkenésén."

A havi átlagok, a maximális téli kiterjedés és a minimális nyári kiterjedés mellett a hosszú távú tendenciák fontos betekintést nyújtanak. Ezek az adatok továbbra is a jégborítás csökkenő tendenciáját mutatják: az elmúlt 40 évben a téli tengeri jég kiterjedése évtizedenként körülbelül 2,5%-kal csökkent, ami a klímaváltozás északi-sarki tengeri jégre gyakorolt hosszú távú hatását bizonyítja.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio