Elöljáróban érdemes két dolgot kiemelni: egyfelől a lenti listában minden olyan eszköz szerepelhet, amely eredetileg nem Európából származik, de az azokat Ukrajnának adó országok komoly módosításokat hajtottak végre rajtuk, másfelől a rossz fegyverek védelmében legyen szólva, hogy ez a jelző relatív, az adott eszköz lehet, hogy a donor ország legjobb fegyvere, ahogyan az is, hogy egyszerűen elavult. Szintén érdemes elmondani, hogy a lista az általános technológiai színvonalat jelenti, tehát például a spanyolok nagyjából használhatatlan állapotban lévő Leopard 2-eseit nem fogjuk külön megemlíteni.
Európai csúcsfegyverek Ukrajnában
A listát rögtön Kijev egyik legmodernebb szerzeményével, a német RHC 155-ös önjáró löveggel kezdjük. Érdemes megjegyezni, hogy a legmodernebb jelző egyébként a szintén német Lynx lövészpáncélost illeti, ez a fegyver ugyanakkor még soha nem vett részt éles harcokban, így valós képességeiről sincsenek információk.
A brit megrendelésre készült német fejlesztésű RHC 155-ös az egyébként már ismert Panzerhaubitze 2000-es önjáró löveg erősen módosított lövegtornyát párosítja az apró, mozgékony Boxer páncélozott jármű kasznijával. Az RHC más önjáró lövegekkel ellentétben képes menet közben tüzelni (bár ilyenkor értelemszerűen kevésbé pontos), megkapta az általában harckocsikon alkalmazott „hunter-killer” üzemmódot, melynek segítségével megjelölhetnek neki egymás után több célpontot, melyekre automatikusan, egymás után tüzet nyit. A fegyver legkomolyabb előnye ugyanakkor tűzgyorsasága: az automata töltőberendezéssel felszerelt löveg
2,5 perc alatt 22-23 lövést tud leadni, ezzel hivatalosan is a világ leggyorsabb ilyen fegyvere.
A másik csúcsfegyver (illetve az ukrán arzenál legújabb adaléka) a korai negyedik generáció talán legjobb vadászbombázója, a francia Dassault cég Mirage 2000-es gépe. A Mirage 2000 egy aránylag olcsó, mozgékony, kis méretű vadászrepülőgép, amely bár kisebb hatótávolsággal és hasznos teherrel repül, mint az amerikai F-16-os (amely egyébként anno a NATO-n belül a fő riválisának számított), sokkal gyorsabb az amerikai gépnél, jobban is emelkedik annál, így közepes és nagy magasságokban egy légiharcban valószínűleg a Lockheed Martin gépe fölé tudna kerekedni.
Harckocsi fronton már valamivel nehezebb egyértelmű nyertest hirdetni, hiszen az ukrán katonák a német Leopard 2-eseket és a brit Challenger 2-eseket is dícsérik,
a legtöbb méltatást azonban a szigetország nehézsúlyú tankjai kapják. Bár a Challenger 2-es nem túl mozgékony illetve kisebb kaliberű lövege miatt a tűzereje is elmarad a német riválistól, az ukrán harckocsizók két tulajdonságát is kiemelték, amelyek talán fontosabbak is a drónok által dominált állóháborúban (már amennyire a harckocsik érdemi szerepet játszanak egy ilyen konfliktusban). Egyfelől a Challenger 2-es nem merő véletlenségből nyom kiegészítő páncélzattal együtt jó 75 tonnát: a monstrum a NATO legvédettebb harckocsija, az pedig számtalan jelentésből kiderült már, hogy az ukrán katonák nagyra értékelik azt, amikor egy találatot kapott járművet egy darabban el tudnak hagyni, ami a szovjet tankoknál nem túl valószínű. Másfelől a Challenger 2 kisebb kaliberű 120mm-es harckocsiágyúja legendásan pontos, az ukrán katonák gyakran csak „mesterlövész-harckocsiként” hivatkoznak a páncélosra. A komoly védettségnek nyilván ára van, hiszen az ukrán sártengerben az acélmonstrumok nem igazán tudnak közlekedni, egyszerűen toronyig merülnek a sárban.
Készletkisöprés: ami nekünk nem kell, az az ukránoknak majd jó lesz
Most pedig vegyük sorra a kevésbé magas minőséget képviselő fegyvereket, merthogy az európai államok az USA-hoz hasonlóan számos olyan eszközt átadtak Kijevnek, ami náluk a gyakorlatban csak a port fogta.
Kezdésként rögtön igazságtalanok leszünk egy kicsit, első fegyverünk ugyanis a szlovén M-55S harckocsi. Szlovénia az M-55S átadásával egyáltalán nem készletkisöprést tartott, ugyanis a jelentősen felújítot T-55-ös szovjet páncélosok képezték a balkáni ország harckocsikapacitásának gerincét. A probléma ugyanakkor az, hogy a jobb irányzórendszerrel, erősebb motorral és komoly kiegészítő páncélzattal felszerelt M-55S mélyen továbbra is „csak” egy T-55-ös, hiába hoztak ki belőlük a szlovének mindent, amit lehetett.
A német Leopard 1A5 ugyanakkor szintén helyet érdemel a listán. Bármennyire szeretik is az ukránok a Leopard 2-es harckocsikat, azok kora hidegháborús nagypapái napjainkban már finoman szólva is elavultnak számítanak. A Leopard 1 egy rettentő mozgékony, aránylag pontos löveggel felszerelt jármű, a gyorsaságnak ugyanakkor ára van: a német második generációs általános harckocsi páncélzata a jármű elején is csak 70mm, a torony tetejét pedig egy páncéltörő lőszeres géppuska is könnyedén át tudja vinni. A tervezők mentségére legyen szólva, hogy a ’60-as évek közepén szentül hitték, hogy a páncéltörő lőszerek rohamos fejlődése miatt a páncélvastagság úgyis elavult koncepció, így inkább a fürgeségre fektettek több energiát.
Az ugyanakkor nem is lehet kérdés, hogy mi nyeri el a „legrosszabb európai fegyver Ukrajnában” díjat. Az ukrán katonák szidalmainak leggyakoribb célpontja a francia AMX-10RC tankvadász/felderítő jármű/kerekes harckocsi. Az Európa más részein nagyjából ismeretlen koncepció lényege nagyjából az volt, hogy Párizs a méretes gyarmatbirodalmán egy olcsó, mozgékony, aránylag nagy tűzerővel bíró fegyverrel tudja jobb belátásra téríteni a nehézfegyverzettel nem rendelkező helyieket, az orosz-ukrán háborúhoz hasonló volumenű konfliktus a tervezésnél szóba se került. Az AMX-10-eseknek gyenge a páncélzata, kerekes, 3x3-as kialakításuk miatt a nehéz tereppel nem igazán boldogulnak, a lövegstabilizátor hiánya miatt menet közben egy házat jó, ha eltalálnak.
A helyzet iróniája az, hogy a fegyverek átadásakor Párizs lényegében be is ismerte, hogy túl sok hasznát nem fogják látni az ukrán katonák a „kerekes tanknak”.
Kijev mostanában már nem is igazán veti be őket, ezen pedig valószínűleg az sem fog változtatni, hogy a közeljövőben kapni fognak még 38 darabot belőlük.
Címlapkép: az ukrán katonák a Leopard 2A6-osokat is nagyra tartják, bár ezek a harckocsik valamivel sebezhetőbbek, mint a brit Challengerek. A címlapkép forrása: Libkos/Getty Images
