A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) mérnökei február 25-én kikapcsolták a Voyager 1 kozmikus sugárzást mérő alrendszerét, március 24-én pedig a Voyager 2 alacsony energiájú töltött részecskéket vizsgáló műszerét kapcsolják le az energiatakarékosság jegyében.
Az 1977-ben felbocsátott, egyenként tíz műszerrel felszerelt ikerszonták közül a Voyager 1 2012-ben, a Voyager 2 pedig 2018-ban érte el a csillagközi teret.
A két űreszköz együttesen már 29 milliárd mérföldet tett meg, így ők a legtávolabbi ember alkotta objektumok a Földtől.
Az űrszondák energiaellátását egy plutónium izotóp radioaktív bomlása során keletkező hő biztosítja. Ez a rendszer évente körülbelül 4 wattnyi teljesítményt veszít mindkét szonda esetében. Már a 80-as években is több műszert lekapcsoltak, miután a szondák teljesítették elsődleges küldetésüket a Naprendszer óriásbolygóinak vizsgálatában.
A most lekapcsolt műszerek közül a Voyager 1 kozmikus sugárzást mérő rendszere kulcsfontosságú szerepet játszott annak megállapításában, hogy a szonda elhagyta a heliosférát, a Nap befolyási övezetét. A Voyager 2 alacsony energiájú részecskéket vizsgáló műszere pedig a Naprendszerből és galaxisunkból származó ionok, elektronok és kozmikus sugarak mérését végezte.
A műszerek lekapcsolása várhatóan egy évvel meghosszabbítja mindkét szonda működési idejét, mielőtt további eszközöket kellene kikapcsolni. A tervek szerint 2026-ra három működő műszer marad a szondákon, ami kettőre csökken, és remélhetőleg a 2030-as évekig egy-egy műszer még működőképes marad.
Linda Spilker, a Voyager projekt vezető kutatója szerint
minden perc értékes, hiszen a szondák olyan területet kutatnak, ahol még soha nem járt űreszköz.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
