Az elmúlt évek kiábrándítóan sikerültek a magyar gazdaságnak. A koronavírus-válságban nem sikerült kanyarban előzni, az energiaválság inflációs Európa-csúcsot és elhúzódó recessziót hozott, a költségvetés egyensúlya súlyosan megborult, az ország pedig egy hajszálra volt az árfolyamválságtól. A kormányzat rövid távú gazdasági céljai (GDP-növekedés, államháztartási hiány) rendre nem teljesültek, az uniós fejlettségi listákon egyre hátrébb csúsztunk.
Ilyen helyzetből lehet szép nagyot dobbantani, gondolta sok szakértő 2023-24 fordulóján, és az idei évre 3-4 százalék közötti (a vérmesebbek e feletti) gazdasági növekedést jósoltak. Amiből végül nagyjából fél százalék lett úgy, hogy év közben újból recesszióba süllyedt vissza Magyarország. Az elakadás jelentőségét mutatja, hogy 2019 végétől a magyar gazdaság az uniós átlag alatt maradó fejlődési ütemet produkált. Az elmúlt 9 negyedévből hatban a gazdaság teljesítménye alulmúlta az előző negyedévit, ilyen volt az idei második és harmadik negyedév is.
Hogyan csúszott ennyire félre ez az év?
A magyar gazdaságot több fékező hatás érte keresleti oldalról. A legtöbbször az elégtelen lakossági fogyasztási dinamikáról olvashattunk, valójában azonban a nagy növekedési motorok közül ezzel van a legkisebb baj a gazdaságban. Az első három negyedévben a háztartások vásárlási kedve egész erősen, 3-4%-os mértékben bővült, és bár lehetne ennél nagyobb is a lendület, ez még hosszabb távon sem számítana gyenge teljesítménynek. (Messzire vezetne, de megérne egy vizsgálatot, hogy a magas infláció mennyire zilálta szét a társadalmat a reáljövedelmek szempontjából. Meglehet, hogy az egész jó aggregált szám nagy különbségeket takar.) Ennél jóval fájdalmasabb, hogy az exportunk döcög, mert az európai felvevőpiacaink és Kína gyengélkednek, ráadásul a számunkra fontos járműgyártást strukturális problémák gyötrik. Az igazi méreg viszont a beruházások durva beszakadása. Az idén az első három negyedévben 14%-kal volt alacsonyabb a beruházási volumen, mint a tavaly (a nem túl acélos) hasonló időszakban.
Ezzel az elmúlt 30 év legnagyobb zuhanása valósul meg az idén.
Az idei év nagy tanulsága az előrejelzők számára, hogy mennyire nem látták előre a beruházások (és emiatt végső soron az egész gazdaság) súlyos alulteljesítését. Utólag persze már van magyarázat a mélyrepülésre. A feldolgozóipari cégek kapacitásbővítéseinek összeesése az exportpiacaink gyengeségeire vezethető vissza, amit egyelőre nem ellensúlyoztak azok a zöldmezős nagy fejlesztések, amelyek már csőben vannak. A szállítási ágazat (ez takarja az útépítéseket) az állami fogyókúrától szenved, a felborult egyensúlyú költségvetés több ezer milliárd forint értékben halasztott/törölt fejlesztéseket. Szintén az állami kiadáscsökkenéssel (és bizonyára részben az uniós támogatások elapadásával) magyarázható az egészségügyi beruházási kiadások összeomlása. Az EU-források elapadása nem csak az állami fejlesztéseknek, hanem a kkv-szektornak is betett. Eközben az olyan hosszabb ciklusú terület, mint az irodapiac is most éri el a padlót.
Összességében tehát a gazdaságot visszahúzó tényezőket nagyjából így lehet összegezni:
- gyenge külső kereslet az exportpiacainkon
- az európai dekonjunktúrára érzékeny gazdaságszerkezet
- a beruházási lufi kipukkanása
- a költségvetés kiigazítási kényszere
- az európai uniós források akadozása
- a részben a sérülékenység miatt magas kamatok
- lassan oldódó lakossági óvatosság
- a fentiek miatt kedvezőtlen üzleti hangulat
Hogyan tovább?
A szakértők erre a kérdésre többnyire azt a választ adják, hogy "úgy, ahogy eddig: javulunk, de csak lassan". 2023-ban a mezőgazdaság időjárásfüggő teljesítményét leszámítva 3% körüli GDP-zsugorodás volt, az idén már legalább éves átlagban összejön a növekedés. Ez arra figyelmeztette az elemzőket, hogy a magyar gazdaságot fékező erők makacsabbak, a külső környezet és belső feltételrendszer nem teszi lehetővé, hogy a 2017-2019-es gyors növekedéshez villámgyorsan vissza lehessen térni.
Leginkább a beruházások zuhanásának megállása hozhat látványos eredményeket, illetve a külpiacok élénkülése, hiszen a feldolgozóipar kapacitásai megvannak az export növekedéshez. Európa iparosodott gazdaságainak jelentős strukturális problémái (magas energiaárak, az új technológiák átvételével és az élesedő versennyel küszködő autógyártók stb.) azonban nem valószínű, hogy gyorsan megoldódnak. Ráadásul a jövő évi lehetséges fiskális kiigazítások Franciaországban és Olaszországban tovább lassíthatják a növekedést Európában.
Ahhoz azonban, hogy a kormány által várt, 3% feletti növekedés megvalósuljon, valóban érdemi élénkülés kell: úgy számolunk, hogy negyedévről negyedévre 1 százalékos bővülés.
Ez pedig a Covid előtti, kivételesen jó feltételekkel jellemezhető, magas növekedésű időszak tempója. A kormány már bevezetett jó néhány gazdaságélénkítő intézkedést, ám a szerény gazdaságpolitikai mozgástér miatt nem biztos, hogy ezek igazán átütő erejűek lesznek.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
