A tudomány képviselői vs. politikai döntéshozók
A fejlődéshez olyan szabályzatokra és rendelkezésekre van szükség, amik lehetővé teszik a tudás és az innovációk mielőbbi gyakorlatba ültetését és társadalmi felhasználását. Ennek sikeréhez azonban mind a két félnek hozzá kell járulnia, ami sokszor nem egyszerű feladat, mert a kutatók és a politikusok egyaránt küzdenek nehézségekkel, utóbbinak ráadásul hatalmas a felelőssége. Minden új rendelkezésnél meg kell vizsgálniuk, hogy egy akár tökéletesen működő újítás milyen hatással lesz a társadalomra, a környezetre, hogyan fog reagálni erre a lakosság, mekkora ennek a beruházásnak a költsége, milyen etikai problémák merülhetnek fel. A fejlesztésekért felelős szakemberek ezeket sokszor nem veszik figyelembe. Amit ők tehetnek, hogy minden új fejlesztés mellé egy átvezetési megoldási modellt is megalkotnak, ami érthetően bemutatja, hogyan lehet a régi technológiát lecserélni az újra,.
Ahhoz azonban, hogy érdemi előrelépés valósuljon meg ezen a téren, elengedhetetlen, hogy a felek részt vegyenek közelről egymás munkájában, hogy testközelből lehessen látni, milyen problémákkal küzdenek és milyen döntéseket kell meghozniuk. Ezt nevezte multi-stakeholder approachnak Jerry Sheehan, a OECD Tudományért, Technológiáért és Innovációért felelős igazgatója.
Csapatával létrehozott egy olyan útmutatót, amely segítség lehet a kormányoknak a tudományos intézkedések megírásában. Az útmutatóban különböző szempontok szerepelnek, például agilitás vagy értékteremtés, amik alapján a vezetés kézzelfoghatóbban tud minősíteni egy új technológiát.
Azt az ötletet, hogy vajon a kutatókat vagy az innovációs cégeket a rendelkezések megírásába is bevonja már a politikai vezetés, a professzor határozottan elvetette. (Ennek fényében külön érdekes lesz megnézni, mit fog Elon Musk csinálni jövőre, akinek politikai döntési joga is lesz ezentúl.)
Habár mindenképp be kell vonni ezeket a szereplőket és figyelembe kell venni a nézeteiket, a döntést nem lehet rájuk hagyni teljesen, mivel nem képzett politikusok, nem tudnak minden szempontot figyelembe venni és hajlamosak a saját érdeküket előtérbe helyezni.
A költség oldali tényezőre pedig Marina Rantanen-Modéertől, a Saab Underwater Systems menedzserétől hangzott el egy konkrét javaslat és megoldás is. Meglátása szerint a politikusoknak nem kiadásként, hanem inkább befektetési lehetőségként kell tekintenie minden új technológiára. Egy jó befektetéshez azonban sok mindent ismerni kell a eszközről, kézzelfogható és számszerűsíthető becslésekre van szükség - a Saab pedig pont egy ilyen kvantitatív előrejelzési modellen dolgozik, amiket új technológiák esetén tudnak alkalmazni.
Mindenesetre, a tudomány képviselői készen állnak még jobban nyitni a döntéshozók felé - zárta le a gondolatokat Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki azt reméli, hogy a nemzetek kormányai is partnerek lesznek ebben az összefogásban.
Kulcsfontosságú a bizalom felépítése az emberekben
Amellett, hogy a politikai döntéshozók és a tudomány képviselői között felépítjük a hidat, óriási bizalmat kell kiépíteni az emberekkel is, hiszen ők lesznek azok, akiknek beépül az életükbe az új technológia.
Egy olyan társadalomban élünk, amelynek az alapjai a tudományra épültek, és ez sokak számára ismeretlen. Az emberek nem látják a rengeteg munkát és időt, amit a kutatásokba ölnek a szakemberek, intézmények, csak a végeredményt - és azt is csak akkor, ha az új technológia működik, de a tudomány szerepvállalása sokszor még ilyenkor is láthatatlan számunkra - jegyezte meg Sudip Parikh, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) vezérigazgatója.
Ahhoz, hogy a társadalom is megértse és közelebb kerüljön a tudományhoz, nagykövetekre, hírvivőkre van szükség. A közösségi média szerepe rendkívüli jelentőséggel bír a mai világban, ezért ezt feladatot egyrészt úgynevezett tudomány influenszereknek kell ellátnia, akik megismertetik a követőiket a tudománnyal, és felébresztik a kiváncsiságot is bennük. A másik fele pedig a tudományos újságírók és tartalomgyártók feladata, akik el is mesélik a történeteket.
Nagy hangsúly a diverzitáson
Peter Gluckman, az International Science Council elnöke szerint sokkal több ország tudósainak kell részt vennie a nemzetközi fejlesztésekben, mert mindenkire szükség van. A fejlett országoknak segíteniük kell a fejlődő országokat abban, hogy azok rendelkezhessenek a legmodernebb technológiákkal és erőforrásokkal, az ott élő fiataloknak pedig több nemzetközi pályázatot, anyagi támogatást és konferenciákon való részvételi lehetőséget kell biztosítani, hogy minél előbb beléphessenek a tudomány nagybetűs életébe.
Nem maradt szó nélkül a nők helyzete sem a tudományban, akik csupán a tudóstársadalom 1/3-át teszik ki jelenleg. Az arányukat mindenképp növelni kell, ehhez pedig már kiskorukban szükségük van egy példaképre, mentorra, aki inspiráció lehet a számukra, akire a lányok felnézhetnek, és aki segít is nekik elindulni az úton.
Magyarországot többször is méltatták
A szervezés minősége mellett Magyarországot többször is kiemelték az előadók, mint az európai tudomány történelmének egyik epicentrumát. Méltatták a magyar tudósokat is, akik mindig is fantasztikus dolgokat vittek véghez, és teszik ezt jelenleg is - több professzor is kifejezte elismerését friss Nobel-díjasaink, Krausz Ferenc, illetve Karikó Katalin iránt, aki “nem kapta meg a megfelelő anyagi támogatást, erőforrásokat, és 30 évébe telt rácáfolnia a kétkedőire, de megcsinálta” - jegyezte meg Allen Weeks a The Extreme Light Infrastructure (ERIC) főigazgatója.
Edukáció és gyerekek - hatalmas változásra van szükség
"Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elveszítsük a jövő generációinak tudósait, minden tudásra, minden tálentumra szükség van" - indította útjára a témát Marcelo Fett, Santa Catarina brazil állam tudományokért felelős államtitkára.
Az edukálást már általános iskolában meg kell kezdeni, ezt pedig az inspiráció mellett minőségi, aktualizált tudás átadására épülő iskolai oktatással lehet csak megtenni. Cliona Murphy, a Dublin City University professzora szerint globális probléma, hogy az iskolákban nem frissül a tudományos tanterv, valamint képzetlenek a tanárok is, részben az előbbi miatt. Ha a klímaváltozást vesszük példának, az UNESCO által vizsgált több, mint száz ország felének egyáltalán nem szerepel ez a téma az iskolai tankönyvekben. A kutatásban részt vett diákok 70%-a érezte úgy, hogy egyáltalán nem áll készen a klímaváltozásra az alapján, amit az iskolában tanult. A tanároknak pedig a 60%-a érezte azt, hogy nem tud a klímaváltozásról magabiztosan tanítani. Itt nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy lehet olyan, akinek a megfelelő tudása a témáról megvan, azonban ennek az átadása, tanítása okoz neki problémát.
Anthony Clayton, a University of the West Indies professzora szerint nem csak a közoktatásban, de a felsőoktatásban is bőven vannak hiányosságok globális szinten, elsősorban a fenntarthatósággal foglalkozó szakok kapcsán. Habár itt nem arról van szó, hogy rosszul adják át a tudást, hanem csak részben adják át, ezáltal a diákok nem kapnak egy teljes összképet. Ami szerinte hiányzik ezekből a szakokból, az pont a tudomány és a politika kapcsolatának részletes megértése, illetve a magas szintű multidiszciplináris problémamegoldás. A hiányzó készségek nélkül a fiatal tudósok nem tudnak majd alkalmazkodni egy olyan környezethez, ami folyamatosan változik és amely gyakran bizonytalan.
A tudományoktatás színvonalának növelésén a Smithonian Science Education Center dolgozik aktívan. Prezentációjuk szerint eddig 108 országot értek el, és 6,7 millió diák mellett 50.000 oktató is részese volt az eddigi projekteknek. Ennek ellenére minden országnak magának is aktívan dolgoznia kell ezen az ügyön, ugyanis minden térségnek egyedi földrajzi, közigazgatási és történelmi sajátosságai vannak - ezt egy globális tanterv nem tudja teljesen részletesen kidolgozni.
Az oktatáson kívül megemlítették továbbá azt is, hogy a munkahelyeket is sokkal vonzóbbá kell tenni a tudomány területén. Minden kutatóközpontnak, egyetemnek és cégnek a felelőssége, mert hiába lelkes egy tudós - ha nem tud megélni a munkájából, nem fogja azt csinálni. Szükség van a versenyképes fizetésekre, előrelépési lehetőségekre, mentorokra és a jó munkakörnyezetre.
Klímaváltozás elleni megoldások és a légszennyezés súlyos következményei
Szóba került a klímaválság is, amely ellen tenni kell, sürgősen. Csak akkor győzhetünk ebben a csatában, ha a technológiai fejlődés sebessége megelőzi a klímaváltozás sebességét, ehhez olyan minőségi politikai döntésekre van szükség, amelyek gyorsan lehetővé teszik az innovációk széleskörű felhasználását.
A klímaváltozás kapcsán előkerült a légszennyezés is, amely jelenleg is drasztikus szinteket halad meg Indiában. A fórumon szemléletes és ijesztő kutatásokat osztott meg az ország tudományos akadémiájának alelnöke, Narinder Mehra. Az eredmények szerint a légszennyezés szerepet játszhatott az indiai lakosság mellrákos esetek számainak növekedésében, a cukorbetegek számának növekedésében, és az antibiotikum rezisztensek számának növekedésében is.
A klímakatasztrófa elkerülésének érdekében sürgősen csökkenteni kell a világ karbonkibocsátását, fenntarthatóbb kórházakat kell építenünk, és olyan energiaforrásokat kell a hétköznapi emberek számára is elérhetővé tennünk, amik olcsók és fenntarthatók. Ezeket pedig csak olyan politikai rendelkezésekkel lehet megtenni, amik a klímaválsággal szembeni félelemre építés helyett az egészséges jövőért szoros összefogással harcoló klímapolitikán alapul.
Több nézet az AI kapcsán
Természetesen nem maradhatott ki a mesterséges intelligencia területe sem - itt voltak a legkülönbözőbb nézetek az előadók között. "Az AI csak azokat fogja leváltani, akik nem használják" - hangzott el Thomas Hartung, a Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health professzorától. Szerinte azért félnek sokan az AI-tól a munkaerőpiacon, mert minden technológiai forradalom áldozatokkal járt, csak ezúttal nem a fizikai-, hanem a szellemi dolgozók érzik magukat veszélyben. Mivel azonban a számológép sem jelentette a matematika végét, mert szükség van az emberre, aki helyesen táplálja be az adatokat, úgy az AI-ban is inkább lehetőségeket lát, mint veszélyeket. Amit tehetünk, az az, hogy elfogadjuk és alkalmazkodunk, ugyanis a "dzsinn már kiszabadult a palackból".
Ezt nem cáfolva, de egy eddig a köztudatban kevésbé szereplő veszélyre hívta fel a figyelmet Szathmáry Eörs evolúcióbiológus. A Széchenyi-díjas professzor szerint a legtöbb embert a mesterséges intelligencia öntudatra ébredése tölti el félelemmel, és
senki nem gondol abba bele, hogy annál sokkal korábban is bekövetkezhet egy súlyos probléma
- az intelligens vírusok megjelenése (egy vírus ugyanis nem rendelkezik tudattal, nem is számít élőlénynek). Ezek a digitális organizmusok képesek módosítani magukat, hogy ne észlelje őket semmilyen anti-vírus szoftver.
Egy ilyen AI vírus pedig képes lesz olyan szoftvert írni, ami maga is egy AI vírus, csak már egy jobb verziója az előzőnek, ezzel egy dominó-effektust elindítva.
A professzor álláspontja szerint sokkal szigorúbban kéne szabályozni azt, hogy ki férhet hozzá különböző AI készítő frameworkökhöz, és ezeket a szabályozásokat minden nemzetnek egységesen be kell tartania.
"Ahhoz, hogy teljesen készen álljunk a mesterséges intelligenciára, minden ember számára elérhetővé kell tenni az ehhez kapcsolódó tudást, eszközöket, és mindenkinek meg kell tanítani, hogyan használja a kritikus gondolkodásmódot" - zárta le a témát Patricia Gruber, az amerikai kormány tudományos és technológiai tanácsadója.
Zárszó - szoros összefogás és a tudomány szerepe
“Már nem elég csupán a nemzetek együttműködése, őszinte és mély partneri viszonyra van szükség közöttük, egy minden eddiginél nagyobb összefogásra” - foglalta össze Rémi Quirion, az INGSA elnöke. Ez a tudomány segítségével megvalósítható, mert
a tudomány az egyetlen igaz univerzális nyelv és tudástár ezen a bolygón.
Habár a tudomány nem tudja a választ mindenre, büszkeséget adhat a múltra, és reményt a jövőre nézve, és segíthet jobb döntések meghozatalában.
Hogy ezeket a döntéseket valóban meghozzák és a nemzetek mindent megtesznek azért, hogy kövessék a World Science Forumon megszületett irányelveket, arról Lidia Brito, az UNESCO természettudományokért felelős igazgatója biztosított engem. Jövő évtől minden tagország meghatározott időnként jelenteni fog arról, hogyan áll, hogy azonosítani lehessen mi működött, mi nem, min kell változtatni és mit kell megtartani.
"A legfantasztikusabb az az, ahogy összegyűlűnk, hogy közösen nézzünk szembe a kihívásokkal, hogy továbbépítsük a meglévő tudásunkat, és hogy olyan megoldásokkal álljunk elő, amelyek fenntarthatóak és az emberiség javát szolgálják" - válaszolta az UNESCO képviselőasszonya arra a kérdésemre, hogy mi az emberiség legnagyszerűbb találmánya.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
