Mi a lényeg röviden?
Nagy port kavart az ipari méretű naperőmű piacon a kormány pénteken éjjel rögtön hatályba lépett döntése, hogy
2025 elejétől kezdve akár 5 éven át felfüggesztik az ipari méretű naperőműveknek és egyéb megújuló erőműveknek kifizetendő kötelező átvételi tarifa előző évi inflációhoz indexálását.
Ez ugyanis 5 éves távon kumuláltan akár 15-20%-kal is ronthatja a KÁT-rendszerbe tartozó, összesen 3100 MW beépített teljesítőképességű erőművek bevételeinek alakulását, és így a projektek mögötti bankhitelek fedezeti értékét. Vannak szakértők, akik szerint ez idővel akár egyes naperőmű projektek pénzügyi bedőléséhez is elvezethet. Mások azt emelik ki, hogy az elmúlt években jelentős többlet nyereségre tett szert a legtöbb naperőmű, és az előző két évi magasabb infláció hatása már beépült a kötelező átvételi árak bázisába, így "van honnan visszajönni".
A kormányzati beavatkozás szükségességét többen időszerűnek látják a piacon, igaz az irányát, célzottságát többen vitatják. Van, aki szerint a mostani beavatkozás egyrészt az elmúlt években a KÁT-rendszerben folyamatosan halmozódó feszültségre adott válaszreakció, másrészt egyfajta előremenekülés is, hogy amikor tavasztól, a napsütésesebb időben ismét leesnek a nagykereskedelmi villamosenergia árak, akkor a garantált KÁT-os átvételi árakból ne keletkezzen még nagyobb feszültség a megújuló termelők és az ipari energiafogyasztók között.
A probléma lényege ugyanis az, hogy a közel 2800 darab KÁT-os erőmű akkor is termeli a villamosenergiát, amikor napközben Európa-szerte szintén ontják a termelést a hálózatra a nagyobb naperőművek, így leesnek a nagykereskedelmi piaci árak, miközben a rendszerüzemeltető a kötelezően átvett energiáért továbbra is az előre megígért magas támogatást fizeti ki, a kettő közötti különbözetet pedig áthárítják az ipari energiafogyasztókra. A halmozódó feszültségről számos korábbi elemzésben részletesen írtunk, külön rámutatva a naperőművek által megkereshető piaci alapú árbevétel összeomlására, ahogy egymást kannibalizálják a piacra termelő projektek.
Mindezek után jött tehát egy kormányzati beavatkozás, amely egyoldalúan – a KÁT termelők számára hátrányosan – módosította az átvételi árakat, illetve azok indexációját, melynek közép-hosszú távú hatását jelenleg is vizsgálják az érintett piaci szereplők. Azt is többen felvetették, hogy az asztalra került más tartalmú lépésekből megvalósul-e még valami, és ha igen, mikor, milyen formában. Amíg nem tisztul a kép, addig megmarad a bizonytalanság a megújuló energiatermelési piacon, és lassíthatja a további projektek előkészítését, illetve kivitelezését.
Megkérdeztük a kötelező átvételi árakat meghatározó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt (MEKH), hogy a mostani kormányzati lépés egyszeri beavatkozás volt-e a megújuló energiaár támogatási rendszer kereteibe, vagy ez egy nagyobb csomag része, amelyben további elemek várhatók a következő hetekben, és azok milyen jellegűek lehetnek. A Hivatal a Portfolio kérdéseire az alábbi sajtóválaszt küldte:
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) minden évben a vonatkozó jogszabályokkal összhangban teszi közzé az elkövetkezendő évre érvényes kötelező átvételi, illetve prémium ártételeket. A MEKH a jogszabályban leírt módszertan alapján végzi el a szükséges számításokat, mérlegelési hatáskörrel nem rendelkezik."
A Portfolio számos szakmai-piaci forrással beszélt az elmúlt napokban, hogy egy gyors körképben bemutassa a friss kormányzati döntésre adott reakciókat. Az alábbiakban a különböző személyek, szervezetek különböző álláspontjait mutatjuk be abc-sorrendben, érzékeltetve, hogy nézőponttól is függ a lépés megítélése.
Íme, a szakértői vélemények!
Hiezl Tamás, a CEZ Magyarország ügyvezetője úgy látja, hogy két fontos szakmai szempont ütközött össze a döntés kapcsán: egyrészt a befektetői bizalom megőrzésének szándéka, másrészt az ipari energiafogyasztók terheinek a csökkentési célja. Megjegyezte, hogy
Befektetői szempontból nem üdvözlendő belenyúlni megkötött szerződések paramétereibe, másrészt viszont az ipari versenyképesség szempontjából üdvözlendő a terhek mérséklése.
Utóbbihoz hozzátette: az, hogy a megelőző két évi magasabb éves infláció megjelent a kötelező átvételi árak indexálásában, jóval fontosabb tényező annál, mint az, hogy a 2024-es 3,7%-os infláció hatása kimarad az idei évtől érvényes kötelező átvételi árakból.
Összességében úgy látja, hogy az ipari energiafogyasztók számára a lépés marginálisan kedvező hatással jár, és egyúttal bizakodásának adott hangot, hogy további beavatkozások is lesznek, például a negatív áras időszakokra járó KÁT-kifizetések meg fognak változni. Véleménye szerint nem túl reális opció, hogy a KÁT-os erőművek a mostani lépés hatására átlépnek a MAVIR szabályozási piacára, az viszont már izgalmas lehet, ha a kormány a közleményben jelzettel összhangban tényleg eltörli a 42%-os Robid Hood-adót a szabad piacra kilépő termelők számára, ebben az esetben viszont nehezíti a piacra lépést a PPA-szerződések jelenleg nehézkes árazásának kérdése.
Mindezek alapján Hiezl véleménye szerint egy olyan kormányzati lépés született, amely egyrészt kis segítséget nyújt a célzott ipari energiafogyasztói körnek, másrészt aggályos a befektetői megítélés szempontjából, de nem számít rá, hogy befektetővédelmi perek indulnak, harmadrészt romlik, de még biztosított lesz az érintett megújuló projektek megtérülése. Véleménye szerint helyes, hogy a kormányrendelet beépítette azt a féket, hogy 6% feletti éves átlagos infláció esetén újraéledne a kötelező átvételi árak indexálásának rendszere, hiszen igenis nőnek a megújuló energiatermelési projektek működési költségei.
Hornyák Péter, az Axpo magyarországi irodavezetője úgy látja, hogy a kormányzati lépés iránya összességében nem meglepő az elmúlt években a KÁT-kasszánál látott feszültséghalmozódás tükrében; a lépés hatása véleménye szerint a KÁT-os projektek megtérülését nem kellene, hogy drasztikusan befolyásolja, az ipari energiafogyasztók pedig csak kismértékű segítséget kaptak.
Energiakereskedői szemmel nem látja reálisnak, hogy a KÁT-os projektek tömegesen kilépnének a szabadpiacra PPA-szerződések segítségével, mert a kötelező átvételi árak még továbbra is jócskán meghaladják a piacon látott átvételi árakat (akár kétszeres árbevételt is garantálhatnak egy PPA-hoz képest), ráadásul jóval hosszabb időtávon keresztül, mint amit jellemzően egy "pay-as produced" típusú PPA konstrukcióban jelenleg a kereskedők kínálni tudnak. Összességében úgy látja, hogy a KÁT-os projektek kedvező szabályozói-támogatói környezete továbbra is kitart, igaz látszik a szigorítási irány, de ez egyelőre még enyhe lépésnek mondható.
Kiss Ernő, a Magyar Napelem, Napkollektor Szövetség elnöke úgy véli, hogy egy "kedvezőtlen" kormányzati döntés született, amelyet azért is kifogásolhatónak tart, mert előzetesen nem történt érdemi egyeztetés a szakmai szervezetekkel. Megjegyezte továbbá, hogy az indexálás felfüggesztését a veszélyhelyzetre hivatkozva rendelte el a kormány akár öt évre, noha szerinte ennek nincs közvetlen összefüggése.
Rámutatott arra is, hogy a kötelező átvételi árak az elmúlt években már a megelőző évi átlagos inflációs rátához képest két százalékponttal kisebb mértékben emelkedtek, így a tavalyi 3,7 százalékos rátához viszonyítva az indexálás folytatása csupán mérsékelt átvételi áremelkedést eredményezett volna, amely szerinte kezelhető lett volna.
Hangsúlyozta, hogy a döntés jelentős befektetői kört érint, mivel 2770 KÁT-erőműprojektről van szó, amelyek jellemzően 15-25 évre kötöttek támogatási megállapodásokat az állammal, és eredetileg 8-10 éves megtérülési időt kalkulálva vettek fel nagy volumenű bankhiteleket. Most ezen hitelek fedezete csökken, ami szerinte bizonytalanságot okozhat a befektetők körében, és visszavetheti a további megújuló energia beruházásokat. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az ipari energiafogyasztók számára a döntés kedvező lehet.
Úgy látja, hogy a különböző tulajdonosi szektorok közötti érdekellentétek feloldásában segíthetne, ha a kormány pozitív ösztönzőkkel támogatná a KÁT-os projektek tulajdonosait, például tárolótelepítési támogatással segítené a KÁT-rendszerből való kilépést. Üdvözölné továbbá, ha a szabad piaci keretek közé lépő energiatermelők mentesülnének a 42%-os Robin Hood-adó alól, ahogyan azt az Energiaügyi Minisztérium közleményében ígérte.
Mindezek mellett úgy véli, hogy az utóbbi időszak kormányzati lépései nem igazán ösztönzik a további naperőművi kapacitások kiépítését, példaként említve az erkélyekre és parkolókba telepítendő napelemekkel, valamint az ipari és kereskedelmi épületekre, továbbá a szabad földterületekre épülő naperőművekkel kapcsolatos szabályozásokat, holott úgy látja: elengedhetetlenül szükséges lenne a hazai piaci alapú villamosenergia-termelés bővítése. Rámutatott: jelenleg a hazai termelést 40% villamosenergia-importtal kell kiegészíteni, amivel az EU-ban az utolsó előtti helyen állunk. Ráadásul vannak olyan időszakok, amikor az ellátás zavartalansága érdekében az összes környező országból importra szorulunk, ami meglátása szerint hosszú távon az energiaszuverenitás és az ellátásbiztonság szempontjából is aggályos.
Nagy Zoltán, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma elnöke amellett, hogy üdvözölte a kormányzati lépést az átvételi ár indexálásának felfüggesztéséről, rámutatott, hogy az ipari termelés magyarországi gyengélkedésének egyik lényeges oka az, hogy
Az ipari szereplőkre túlzott pénzügyi terhek hárulnak, többek között a megújuló energiatermelési megoldások támogatása miatt.
Meglátása szerint a mostani beavatkozás mellett "még mindig túl magas a garantált áramátvételi ár és a nagykereskedelmi piaci áramárak közötti várható különbség", aminek terhét a rendszer az ipari fogyasztókra hárítja.
Képtelenségnek nevezte, hogy a rendszer még mindig kifizeti a negatív áras időszakokra is a megújuló energiatermelőknek a garantált átvételi árat, és azt is megjegyezte, hogy a szabályozási energiapiac pótdíjának felosztásában, illetve a napon belül el nem kereskedett villamosenergia vétel-eladási szaldóban is indokolatlan mértékű teher hárul az ipari energiafogyasztókra, amely szervezet friss kimutatása szerint 2024-en meghaladta a 144 milliárd forintot, ráadásul úgy, hogy nincsen beavatkozási, csökkentési lehetőségük. Felidézte azt is, hogy 2022-ben mintegy 168 milliárd forintnyi, a KÁT-kasszából az ipari energiafogyasztóknak visszajáró forrást vont el a kormány.
A fentiek mellett elismerte a befektetők azon jogos igényét, hogy a megkötött támogatási szerződésekhez tartsa magát az állam, de szorgalmazta, hogy szükséges az ipari energiafogyasztókra háruló túlzott mértékű terhek rendezése, a támogatások piaci viszonyok irányába való "terelése", mert ezek olyan mértékűek, amelyek a régiós országok közül kiemelkednek, így szavai szerint a terhek "országon belül inflációt, országon kívül versenyhátrányt okoznak".
Dr. Novák Csaba, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke úgy fogalmazott, hogy
A módosítás hatása a cash flowra nem olyan mértékű, hogy ne tudna együtt élni a piac a változtatással, de természetesen az üzleti modell reálértéke romlani fog.
Megjegyezte, hogy "gond az, hogy mindez nem kezeli, ami miatt a beavatkozás szükségszerűvé vált". Jelezte: a termelők, az ipari fogyasztók és a MAVIR érdekeit is szem előtt tartva az átvételi tarifa és piaci ár közötti olló nyílása keltette feszültség kezelésére egy ideje már tárgyalóasztalon van az a szövetségi reformjavaslat, hogy a KÁT termelés negatív áron történő értékesítésének tiltása mellett a negatív irányú utasított eltérés után Szabályozási Díjkompenzáció kerüljön bevezetésre; egyúttal a negatív irányú szabályozási energia árkorlát dinamizálását is szükségesnek látja.
Úgy fogalmazott:
Hiszünk benne, hogy a részletes elemzéssel és modellezéssel alátámasztott javaslataink a KÁT kassza stabilitásához és a rendszer fenntarthatóságához vezethet, amely piaci dinamikát is mutatna.
Összességében úgy látja, hogy megmaradt a bizonytalanság a megújuló energiatermelési piacon a kiszámíthatósággal kapcsolatban, de az előremutató kommunikáció és az erősödő együttműködés mégis nagyon bizakodóvá teszi a Szövetség elnökét a jövőre nézve. "Továbbra is nagyon szorgalmazzuk a széles körű és rendszerszintű piaci konzultációt a szakmai szervezetekkel" - fogalmazott az elnök.
Pokol László, a Green Cloude vezérizgatója egy más témában kedden reggel kiadott sajtóközleményben érintette a KÁT-változtatást is, amely kapcsán úgy fogalmazott:
a KÁT-Kánaán végét jelző pénteki bejelentés például mindenképpen üdvözlendő.
A közleményben értékelése szerint "a pénteki bejelentés a KÁT-os naperőművekre vonatkozóan egy jó irányba tett lépés, mert ezzel bővülhet a PPA-szolgáltatás keretében nyújtható hazai napenergia kapacitás, ám az még kérdés, hogy a helyenként nem piac-konform infrastruktúrát miként lehet piaci szolgáltatásokba integrálni." A közleményt ebben a külön cikkünkben dolgoztuk fel.
Szolnoki Ádám, a MANAP Iparági Egyesület elnöke úgy látja: "elegánsnak nem nevezhető, de nem is drámai lépés" történt. Megjegyezte: évek óta látható a növekvő feszültség a KÁT-rendszerben és Európa-szerte látni, hogy komoly kihívások adódnak a fix átvételi biztosító feed-in-tariff típusú támogatási rendszerekből, mert negatív nagykereskedelmi piaci árak mellett sem érdekeltek a tarifarendszer jogosultjai a termelés visszafogására.
Az elnök megjegyezte a hazai fejlemény kapcsán:
Ha nem lesz újabb hátrányos intézkedés a megújuló energiatermelők számára, akkor váratlan veszteségekkel ugyan, és a befektetői bizalom némi újabb megingása mellett, de meg fogják tudni emészteni a KÁT-os projektek.
Hozzátette: ahogy a tárca közleménye is és a rendelet is érzékelteti, talán ösztönző is lehet az új szabály a KÁT tagoknak: azok a KÁT termelők, akik továbbra is ragaszkodnak az átvételi ár inflációval indexálásához, áttérhetnek a METÁR-rendszerbe, amely szintén fix árat ígér, igaz más típusú támogatási logika mentén.
Egy névtelenséget kérő energiapiaci szakmai forrás úgy látja:
Hasznos a kormányzati lépés az ipari energiafogyasztók szemszögéből,
hiszen a nyári hónapokban nagyon jelentős, akár 30 euró/MWh is lehetne a pénzügyi terhük a KÁT-kassza hiányának befoltozási kényszere miatt, miközben a KÁT-os erőművek az elmúlt években "túlkeresték magukat". Említett egy számpéldát is: a korábbi tervek szerint egy 0,5 MW-os erőmű évi mintegy 20 millió forintos árbevételt termelt volna, de ez az utóbbi években évi akár 30 millió forintra növekedett.
Megjegyezte: úgy tudja, hogy ennél drasztikusabb reform lépések is az asztalon hevertek, de ezeket most nem lépte meg a kormány, helyettük született végül az inflációs indexálás felfüggesztése.
Összességében úgy látja: nem rossz a mostani kormányzati lépés, de nagy kérdés az, hogy mi lesz a folytatás, azaz milyen lépések és milyen formában történnek még, így például az is, hogy valóban mentesül-e a KÁT-ból kilépő termelő a Robin Hood-adó megfizetése alól. Szerinte az káros, ha szakmai egyeztetés nélkül, hirtelen hoz meg komplex hatásokkal járó döntéseket a kormány.
Egyéb piaci reakciók, észrevételek
Más iparági szakértők szerint nem feltétlenül állja meg a helyét az az érv, hogy a megújuló energiatermelők "túlkeresték" magukat az elmúlt években, mert időjárásfüggő energiatermelésről van szó, amelyet nem lehet évekre előre pontosan látni. Így egy-két évi többlet termelés után akár több évig a kalkulálttól elmaradó lehet a termelés, illetve a KÁT mérlegkörbe tartozó termelőkre már az elmúlt években is hárult egy olyan teher, a teljes kiegyenlítési felelősség, amelyről korábban, a KÁT támogatási rendszer indulásakor szó sem volt. Egyikük ezen logika mentén megjegyezte: a KÁT átvételi árak indexálásának befagyasztása és a teljes kiegyenlítési felelősség, a meghirdetett – a KÁT határozatok kiállításához, ill. a beruházási döntések meghozásának időpontjában érvényes – feltételekhez képest együttesen összesen kb. 25-30%-kal veti vissza a KÁT termelők árbevételét.
Volt, aki megemlítette, hogy 2022-ben és 2023-ban, a KÁT termelők termelésén kb. 420 millió eurós eredményt realizálhattak volna az ipari energiafogyasztók, azaz ennyivel kellett volna kevesebbet fizessenek a villamosenergia-ellátásért, azonban ez az összeg a rendszerből és az ipari energiafogyasztóktól elvonásra került. Emiatt egyikük rámutatott: a KÁT termelők nem feltétlenül jelentenek, illetve jelentettek minden esetben "terhet" a rendszer számára.
Más vélemények szerint a jelen intézkedéssel nagyon is komoly pénzt vontak ki a támogatott megújuló energiaforrás alapú villamosenergia-termelésből, de ez valójában nem segít számottevő módon a fogyasztókon. Egyikük kalkulációi szerint az intézkedés az ipari energiafogyasztók terheit csak minimális (várhatóan 1% alatti) mértékben csökkenti. Ez alatt azt értette, hogy az ipari energiafogyasztók számára a teljes villamosenergia beszerzési költségüknek kevesebb, mint 1%-át "adja vissza" az intézkedés, pontosabban nem veszi el tőlük, de szerinte ez marginális hatás, miközben ezek a fogyasztók masszívan ki vannak téve az áramárak markáns ingadozásának, illetve a forint euróval szembeni kilengéseinek.
Összességében amint a fentiekből látszik:
több szakértő is megjegyezte, hogy a kormány mostani intézkedése rontja a kiszámíthatóságot, és ezen keresztül a befektetők beruházási kedvét,
ami az állammal kötött egyéb ügyletek kockázati felárában is megjelenhet. Szintén többen hiányolták a vonatkozó hatástanulmányokat (pl. arra nézve, hogy a beavatkozás hogyan hat a jellemzően banki hitelből megvalósuló projektek jövőbeli cash-flowjára) és a tárgyi iparági egyeztetéseket is.
Címlapkép forrása: Energiaügyi Minisztérium Facebook-oldala
