A Központi Statisztikai Hivatal havonta teszi közzé a legfrissebb kereseti adatokat, és minden tapasztalat szerint ez az egyik legkeresettebb, legtöbbet hivatkozott és általában is a legismertebb statisztika az országban. Éppen ezért nem ritkák az akár pozitív, akár negatív, de mindenképp heves reakciók a társadalom legkülönfélébb részéről a friss számok láttán, így érdemes néhány tévhitet eloszlatni, és az alapfogalmakat tisztázni a pontosabb megértés érdekében.
Mit jelent pontosan a kereset?
A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló közvetlen ellentételezését szolgáló javadalmazás. Ide tartozik az alapbér, törzsbér (a keresetnek a munkavállaló teljesítményétől, illetve az általa ledolgozott munkaidőtől közvetlenül függő, a munkavállaló alapbérén, illetve az alkalmazott bérformán alapuló része), bérpótlékok, kiegészítő fizetés (le nem dolgozott időre járó fizetés, például a fizetett szabadság), valamint jutalom, prémium, 13. és további havi fizetések.
Nem tartoznak bele viszont a különböző béren kívüli juttatások, a cafeteria, a Szép-kártya, a magánnyugdíjpénztári hozzájárulás, a cégautó stb.
A havi kereseti adatközlés a munkáltatók teljes körére vonatkozik, tartalmazza az 5 fő alatti vállalkozásokban dolgozókat is.
Miért a teljes munkaidőben alkalmazásban állók vannak az adatközlés fókuszában, ha 4 órában is lehet dolgozni?
A KSH tradicionálisan, az európai országok jelentős részéhez hasonlóan, évtizedek óta a teljes munkaidőben alkalmazásban állókra fókuszálva teszi közzé a kereseti adatokat. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a kereseti folyamatokat az eltérő munkaidő keresetekre gyakorolt hatásaitól függetlenül figyeljék meg, vagyis egy olyan homogén csoport esetén vizsgálhatják a tendenciákat, ahol az adatok összehasonlíthatók. A hivatal honlapján elérhetők azonban a nem teljes munkaidőben alkalmazásban állók kereseti adatai és a munkaóra figyelembevételével számított ún. egyenértékes átlagkereseti adatok is.
Hová tűnnek a statisztikából a vállalkozók és a jövedelmeik?
A definícióból az is adódik, hogy a kereset alapvetően az alkalmazotti státuszhoz kapcsolódik. Egyéni vállalkozónak nincs keresete, így a kereseti adatokban sem szerepelnek.
A társas vállalkozónak azonban már lehet keresete, de csakis a személyes közreműködés közvetlen ellenértéke (bérköltségbe tartozó juttatás).
A tulajdonosi jellegű, profitszerű jövedelmek (osztalék, nyereség) nem részei a kereseteknek sem a vállalkozók, sem a tulajdonosok esetén.
Mi a különbség az átlagkereset és a mediánkereset között, melyik tükrözi jobban a valóságot?
A KSH tájékoztatóinak központjában évtizedek óta az átlagkereset áll, ami egy absztrakt fogalom, lényegében azt mutatja meg, hogyha a munkáltatók által számfejtett nemzetgazdasági keresettömeget egyenlően osztanánk fel a munkavállalók között, akkor mekkora összeg jutna egy-egy munkavállalóra.
2024 első öt hónapjában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó havi átlagkeresete 633,3 ezer forint volt hazánkban, a nettó pedig (kedvezményekkel) 435,8 ezer forint.
Az azonban hivatalos statisztikák ismerete nélkül is tudható, hogy a munkavállalók keresetei között jelentősek a különbségek. Így egy nemzetgazdasági szintű átlagkereseti adat – ami 3 171 ezer munkavállaló adatát sűríti egy számban–önmagában nem is adhat teljes képet az ország kereseti viszonyairól, és valójában nem is ez a célja.
A nemzetgazdasági szintű átlagkereset, de főképp annak éves változása, illetve az inflációt is figyelembe vevő reálkereset-változás azonban fontos makromutatók. A nemzetgazdasági szintű kereseti indikátorok segítségével bemutatható, hogy egy adott időtávban hogyan változik a gazdasági növekedést jelentősen meghatározó vásárlóerő, illetve, hogy milyen a munkáltatók bérfizetési képessége, amely a gazdaság állapotáról is sokat elárul.
Egy makrogazdasági szintű adat és az egyéni érzékelés között látszólagos ellentét húzódik, ugyanis a keresetek jelentős szóródása miatt sokan joggal érezhetik úgy, hogy az országos átlagadat nem jellemzi az élethelyzetüket, különösen, ha a bankszámlájukra havonta ennél kisebb összeg érkezik.
Éppen ezért nem is helyes úgy interpretálni az átlagkereseti adatot, hogy ennyit keres az „átlagmagyar”.
A mediánkereset az egyenlőtlen eloszlás szemléltetése miatt jó ideje részét képezi a havi adatközlésnek. Bruttó értéke 510 ezer forint, a nettó pedig 354,1 ezer forint volt 2024 január–májusában. A mediánkereset azt az összeget mutatja, amelynél a munkavállalók fele többet, másik fele kevesebbet keres. Más országokhoz hasonlóan Magyarországon – jellemzően más országokhoz – a medián kisebb, mint az átlag, ebből következik, hogy munkavállalók több mint a fele az átlag alatt keres. Ez számszerűsíthető is:
a teljes munkaidőben alkalmazásban állók 66,4%-ának nem érte el a 2024. január-májusi keresete az országos átlagot.
Felvetődik a kérdés, hogy a medián jobban mutatja-e a kereseti viszonyokat? Nem egészen. Önmagában ugyanis ez a jelzőszám sem képes a kereseti viszonyok minden aspektusát bemutatni. A medián érték és az átlag szembeállítása statisztikailag nem is helyes, egyik index sem jobb a másiknál, mást mutatnak, egymás információtartalmát egészítik ki.
Ötszörös a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb keresetűek bére között
A KSH a keresetek szóródásának, egyenlőtlenségének érzékeltetésére az átlagkereseten és a mediánkereseten túl negyedéves gyakorisággal közzéteszi az ún. kereseti ötödönkénti átlagkereset nagyságát is. Ez azt mutatja meg, hogy a munkavállalókat keresetük nagysága szerint sorba rendezve, majd öt egyenlő számosságú csoportba sorolva mekkora az átlagkeresete az egyes csoportoknak.
A bérhierarchia tetején lévők átlagfizetése közel ötszörösét tette ki a legalján elhelyezkedőkének.
A két szélső ötödbe tartozók átlagfizetésének aránya az előző évhez képest nem változott, mind a felső, mind az alsó ötödbe esők fizetése kisebb ütemben nőtt, mint a középső ötödökbe tartozóké. Ennek oka, hogy az alsó ötöd munkavállalóinak jelentős része garantált bérminimum körül keres, amely idén csak 10%-kal emelkedett, a felső ötödbe tartozók béremelkedése pedig a magas nominális értékek és a visszafogottabb nem rendszeres keresetek miatt szintén átlag alatti volt. Európai uniós összehasonlításban a kereseti egyenlőtlenség Magyarországon nem kiugró.
Egyre több és egyre szofisztikáltabb az adatközlés
Egy-egy statisztikai indikátor a valóság egy-egy szegletét tudja megragadni. Mélyreható ismeretszerzés céljából jellemzően több adat egyidejű figyelembevétele is szükséges lehet, a kereseti viszonyok megértése mindenképp ilyen terület. Éppen ezért a magyar keresetstatisztika nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő részletezettséget garantál a felhasználók számára.
A kereseti viszonyok mélyrehatóbb bemutatása érdekében az átlagkereseti adatokat nemcsak a nemzetgazdaság egészére, hanem a munkáltatók, munkavállalók, vagy az álláshely főbb jellemzői szerinti bontásban is közzéteszi a KSH.
Ennek célja, hogy homogénebb csoportokra bontva lehessen vizsgálni a keresetek nagyságát és változását. Az adatok elérhetőek többek között ágazati, szakágazati szinten, a munkáltató gazdálkodási formája (vállalkozás, nonprofit, költségvetés), területi elhelyezkedése szerint, a munkavállaló kora, neme, és foglalkozása, és lakóhelye alapján. A legfőbb kereseti adatok nem csak (statikus és dinamikus) táblázatos formában, hanem negyedévente a munkaerőpiacról szóló szöveges elemzés keretében, és egyéb kiadványokban is elérhetőek.
Nem mindenkinek nőtt a keresete
A KSH 2024 tavaszától negyedéves gyakorisággal kísérleti statisztikaként publikálja a teljes munkaidős álláshellyel rendelkező magánszemélyek éves keresetváltozásának eloszlását. Ennek célja, hogy az átlagkeresetváltozás mögött meghúzódó különbségeket is bemutassa, ugyanis nemcsak magának a keresetek nagyságának, hanem az egyes munkavállalók éves keresetváltozásának is jelentős a szóródása.
2024 I. negyedévében 14,2%-kal volt magasabb a bruttó átlagkereset mint egy évvel korábban.
Ebben meghatározó szerepet játszott az elmúlt év végén végrehajtott 15 és 10%-os minimálbér- és garantáltbérminimum-emelés, valamint a közszolgálati ágakban előre ütemezett béremelések (különösen a köznevelésben és a szakképzésben végrehajtott intézkedések), illetve a nagy állami vállalatok és kereskedelmi láncok bejelentett béremelései. A munkavállalók többségének az átlaghoz közeli mértékben emelkedett a keresete, ugyanakkor minden tizedik munkavállalónak csökkent, minden tizenharmadiknak azonban legalább másfélszeresére nőtt.
A keresetek változása mögött nem kizárólag az alapbér változása áll, jelentősen befolyásolja például a munkában eltöltött idő függvényében a törzsbér, a bérpótlékok nagysága, valamint a jutalmak összege, azok kifizetésének időzítése, vagy éppen elmaradása. Az ilyen típusú adatközlés kuriózumnak számít az európai gyakorlatban.
A cikk megjelenését a Központi Statisztikai Hivatal támogatta.
Címlapkép forrása: Getty Images, grafikonok: KSH
