Milyen energetikai kihívásra ad választ a rugalmassági termék bevezetése, és ez miért előnyös a villamosenergia-hálózat és a fogyasztók számára egyaránt?
Az elmúlt évtizedekben kialakult egy meglehetősen robosztus, oligopol jellegű piac. Viszonylag kevés termelő látott el sokmillió lakossági és ipari fogyasztót, a folyamat pedig egyirányú volt. A villamosenergia-hálózatot is erre a típusú felhasználásra tervezték, és sok éven keresztül megbízhatóan látta el a feladatát.
Az egész rendszerre egyfajta kiszámíthatóság, tervezhetőség volt a jellemző, minden szereplő pozíciója viszonylag stabil volt.
Ezt az évtizedek alatt felépült rendszert elsőként a lakossági napelemes beruházások robbanásszerű terjedése állította újfajta kihívás elé, illetve az egyre nagyobb ipari termelő-létesítmények áramfogyasztása is jelentősen megemelkedett. A közlekedés elektrifikációja szintén egy egyre hangsúlyosabban körvonalazódó jelenség, amely az elkövetkezendő 5-10 évben további áramigényt fog generálni. Egyes számítások szerint 2030-ra a mostani 48 TWh-ról 60 TWh-ra fog nőni az országos energiaigény.
Ezen tényezők hatására a hálózati rendszerben nemcsak a villamosenergia-igény növekszik folyamatosan, hanem annak a kiszolgálási rendszere is megváltozott. Létrejöttek decentralizált termelő egységek, főként naperőműves projektek, amelyek egy része nem „visszwattos”, vagyis nemcsak egy adott gyáregység saját zöldenergia igényeit szolgálják ki, hanem felcsatlakoznak és betermelnek a hálózatba is.
A termelés és a fogyasztás időbeni szétcsúszása miatt egyre többször fordul elő egyensúlytalanság a hálózatban, vagyis amikor az igény nagyobb a termelésnél vagy fordítva.
Az egyensúly megteremtéséhez új eszközökhöz kell folyamodnunk, energiaigényes állapotban, a rendszerirányítótól kapott jelzés alapján új erőműveket szabályozunk, és pótoljuk a szükséges energiamennyiséget. Energia túlkínálat esetén pedig gyorsan túl kell adni az áramon, amely viszont egyre többször eredményez negatív áramárakat, amely rendkívül káros hatással van például a napelemes beruházások megtérülésére.
A rugalmassági termékünk bevezetésével a megnövekedett energiaigényű periódusokban 15 perces intervallumokban az ügyfeleinkkel közösen csökkenteni tudjuk a hálózatban az energiaigényt, amellyel elkerülhető, hogy új erőműveket kelljen szabályozni vagy termelésbe állítani.
Ez jó az ügyfélnek, mert díjat kap, jó a villamosenergia-hálózatnak, mert csökken a kifeszítettség és összességében jó a környezetnek is, hiszen az energiaigény mérséklésével nem kell új termelőt üzembe állítani.
Pontosan milyen területeket érint a rugalmassági szerződés, hogyan segít a villamosenergia-hálózatban keletkező egyensúlytalanság helyreállításában?
A rugalmassági termék ügyfelei elősorban a 200-300 kW vagy annál nagyobb fogyasztású eszközökkel rendelkező vállalatok lehetnek reálisan. A rendszerben csúcsidőszakokban úgy tudjuk csökkenteni az energiaigényt, hogy a szerződött partnereinknél előre meghatározott időtartamra egy-egy általa felajánlott nagyfogyasztóját leszabályozzuk, vagy teljesen lekapcsoljuk a hálózatról.
Fontos kiemelni, hogy nem teljes gépsorokról beszélünk, hanem például egy olyan hűtőházról, amely negyedóra leszabályozás során gyakorlatilag nem veszít hőenergiát, nem rongálódnak meg a benne tárolt termékek vagy alapanyagok.
Ha az ügyfél által nyújtott rugalmasságot igénybe veszi a hálózat, akkor is ellentételezést kap, de már önmagában a rendelkezésre állásért is kompenzáció jár. Ez egy win-win-win helyzetet eredményez: a rendszerirányító jól jár vele, hiszen viszonylag gyorsan vissza tudja állítani a hirtelen fellépő hálózati egyensúlytalanságot, anélkül, hogy környezetszennyező termelőegységeket kellene üzembe állítania, az ügyfél ellentételezést kap a rugalmasság biztosításáért, az E.ON, mint rendszerszintű szolgáltatást biztosító aggregátor pedig bevételhez jut a rendszerirányítótól.
Jellemzően milyen iparágban működő vállalatok számára lehet releváns a rugalmassági szolgáltatás?
Többek között termelőtevékenységet végző vállalatok számára kínálhat plusz bevételi lehetőséget a termékünk, de például irodaházak, logisztikai központok, szállodák részére is releváns megoldás lehet. Értelemszerűen, ahol olyan gyártási tevékenység folyik, ahol nem lehet még 15 percre sem leállítani bizonyos gépeket, például ahol három műszakos precíziós gyártás történik, ott a fogyasztóberendezéseik rugalmasságát nem tudják felajánlani az ügyfeleink. Ahogy említettem,
egy nagyméretű hűtőház tökéletes példa lehet: ha 15 percre lekapcsoljuk, akkor mínusz 20 Celsius fokról nem fog érdemben úgy felmelegedni, hogy a benne tárolt anyagok minősége romlana.
A visszakapcsolás után pedig minden folytatódhat úgy, ahogy azelőtt. Megfelelő eszközök lehetnek szivattyúk, kompresszorok is.
Milyen beruházásokra van szükség egy vállalatnál, hogy rugalmassági szerződést tudjon kötni, milyen műszaki feltételei vannak? Milyen kompenzációs díjra számíthatnak a vállalatok?
Összességében nem igényel túl sok beruházást a vállalatok részéről. Az E.ON szakemberei az ügyfél kollégáival közösen műszaki szempontból meghatározzák, hogy mely fogyasztóberendezés lehet alkalmas a teljesítménycsökkentésre, vagy akár az időszakos lekapcsolásra. Szükség van itt-ott kisebb beavatkozásokra, pl. ahhoz, hogy távolról lehessen irányítani a folyamatokat, de ezek nem tekinthetők jelentős beruházásoknak, ráadásul a szakembereink el is végzik ezeket. Felmérjük ezen felül, hogy az adott eszköz szabályozásán mekkora plusz bevételt lehet realizálni, jellemzően ezek 200-300 kW teljesítményű vagy annál nagyobb berendezések. Ezek meghatározása után lehet pontos kalkulációt végezni a díjakról is.
Értelemszerűen minél nagyobb energiaigényt tudunk kivenni a rendszerből, annál magasabb díjjal lehet számolni.
A rugalmassági szerződéssel a villamosenergia-hálózat energiaigény többletét lehet ellensúlyozni. Energiatárolók telepítésével hasonló logika mentén a túlkínálatos időszakokban a vállalatok a kínálat-oldali egyensúlytalanság kezelésében is részt tudnának vállalni. Van erre látható törekvés?
A különböző fenntarthatósági elemek kombinálása mindenképpen jó irány, és talán a fogyasztói rugalmasság lehet a belépő a vállalatok részére, amelyben megerősödik a szerepük nem csak fogyasztóként, hanem a villamosenergia-hálózat aktív résztvevőjeként is. Magyarországon drasztikus mértékben felfutott a naperőművi kapacitás, az energiatárolók építése viszont egyelőre nem követte le ezt a bővülést.
A legfrissebb pályázatok ezen az állapoton kívánnak javítani.
Életképes modell lehet, ha például egy üzem a saját telephelyén kialakított napelemes rendszerhez kapcsolódó energiatároló-kapacitása épp nincs valamilyen oknál fogva kihasználva, akkor azt a szolgáltató, illetve a hálózat részére – hasonlóan a fogyasztói rugalmassághoz – átadja egy bizonyos időre, és kompenzáció fejében mások által megtermelt áramot egy időre elraktározza.
A cikk megjelenését az E.ON támogatta.
Címlapkép és fotók forrása: Portfolio - Stiller Ákos
