Mikor fogja átformálni az AI a jogi szakmát is?

Már az 1980-as évektől azt várták, hogy 10 éven belül teljesen át fog alakulni a jogi szolgáltatások piaca, de 2020-ban is azt várta a szakma, hogy ez 2030-ra már biztosan megtörténik. Hol tartunk most, a digitális innovációk vagy akár az AI használata mennyire jelent meg a jogi szolgáltatásokban?

J.P.: Telnek az évek és annyi minden azért nem történt ezen a téren, meglátjuk, hogy a „nagy változás” a jogi munka elvégzésének folyamatában mikor következik majd be. A jogász társadalom a technológiai újdonságokat nem könnyen fogadja be. A szakma hivatástudatát előtérbe helyező generáció meg van róla győződve, hogy jogi munkát csak jogász tud végezni, és a jogi munkák nagyon komoly szakmai folyamatot jelentenek. Ezzel szemben az látható, hogy a technológia fejlődésének köszönhetően ez egyre kevésbé van így. 

A jogi munka gerincét jelentő szerződések 90%-a olyan elemekből áll össze, amelyeket már korábban megírtak, igazából egy új szerződés több korábbi egybevetéséből összeállítható. A jogi kutatómunka is egy olyan folyamat, ami nem feltétlenül igényel komoly szakmai munkát, hiszen a jogszabályok online formában elérhetők, egyszerű keresőszavas kereséssel bárki ráakadhat a vonatkozó rendelkezésekre. Ezek feldolgozásához, értelmezéséhez, és az adott ügyhöz való hozzárendeléséhez már kell a szakértelem, de ez a jogi munkának csak egy része. Azt gondolom, hogy hajlamosak vagyunk továbbra is azt gondolni, hogy különösen a jogi dokumentumszerkesztés egy olyan szintű tudományos folyamat, amelyet a technológia nem tud elvégezni, pedig már most nagyon sok rutinszerű munkát ki lehet váltani. 

Meggyőződésem, hogy idővel az AI számos további feladatot át fog venni a jogászoktól.

Napjainkra az már elfogadottá vált, hogy a szerződések, jogi dokumentumok fordításához online fordítóprogramot is használnak az irodák, mert ezt az egyébként mechanikus munkát ki lehet váltani és nem kell egy ügyvédjelöltnek akár 20 órát tölteni vele. De egy komplexebb jogi kérdés megválaszolása is egy olyan feladat, amelyet már csak ideig-óráig végeznek hús-vér jogászok.

F.T.: Ha visszatekintünk, azért azt látjuk, hogy már mostanra is jelentősen megváltozott a technológiák használata ahhoz képest, ami akár 10-20-30 évvel ezelőtt volt, csak ezt nem feltétlenül vesszük észre. 30 éve teljesen magától értetődő volt, hogy a jogszabályi változásokat papír alapon, „cserélős lapokkal” követték, viszont azóta megjelent az online jogtár és abból dolgozunk. Az online jogi szakfordítás szinte észrevétlenül szivárgott be, pedig visszatekintve azért elég komoly változás, hogy a fordítás jelentős része teljes egészében vagy nagyrészt automata folyamat eredményeként jön létre. Ha valaki „csak” alaposan átnézi az így lefordított szövegeket, még úgy is sokkal gyorsabb, időben akár a negyede lesz az egész folyamat.

Tehát igaz, hogy nincs az az átütő, nagy változás, amit mindenki várt, de azért a jogi szolgáltatások eddig is folyamatosan digitalizálódtak.

J.P.: Mi jelenleg két ügyvédi irodával osztjuk meg a tapasztalatainkat, rajtuk kívül pedig még néhány hazai ügyvédi irodáról tudom, hogy foglalkoznak a témával, ők jellemzően kereskedelmi területen működő nemzetközi ügyvédi irodák. A kisebb, 4-5 fős irodáknál viszont meglehetősen ritka, hogy napirenden lenne az ilyen típusú innovációk bevezetésének kérdése. Úgy látjuk, hogy az átlagos méretű nyugat-európai irodák is csak apró lépéseket tettek még ebbe az irányba, általában messze el vannak maradva attól, ahol mi járunk. Viszont, ha egy ügyvédi irodánál ez az igény meg is jelenik, az csak akkor lehet sikeres, ha „át lehet verni” a klasszikus, konzervatív ügyvédeken, amihez komoly központi akarat kell.

Nagyon hatékonynak tűnik, ha egy ügyvédjelölt online fordítóprogramot használ, a jogi kutatásra is van digitális megoldás, és esetleg a jövőben még a szerződések szövegét is AI segítségével hozza létre, de hogy megy így keresztül a klasszikus tanulási folyamaton? Egy idő után bizonyos jogi területeken elég lesz, ha valaki csak a technológia alkalmazását sajátítja el?

J.P.: Ez egy elég paradox helyzet. Ha eljutunk a technológia alkalmazásának egy olyan fokára, hogy a rutinszerű munkákba nem kell bevonni humán munkaerőt, akkor valóban felmerül a kérdés, hogy az egyetemről frissen érkező jelölt hogyan fogja megtanulni például a cégalapítás menetét. Ha csak a technológia használatát sajátítja el, akkor adott esetben még az ügyfél kérdéseire sem fog tudni megfelelően válaszolni. Innentől kezdve fog azoknak a jogászoknak a szerepe megnőni, akik még értik, hogy az egyes szerződéses dokumentumokban mi és miért szerepel. 

F.T.: Már annak jelei is láthatók, hogy a szakmán belül ki fog alakulni egy olyan jogi asszisztensi réteg, akinek nem feltétlenül az lesz a dolga, hogy az ügyfél kérdésére válaszolni tudjon, hanem az, hogy bizonyos részfolyamatokat meg tudjon csinálni. Valószínűleg egy ideig még lehet ezt manuális folyamatokkal kompenzálni, de végeredményben elkerülhetetlennek tűnik a változás. Egy idő után egyszerűen hatékonyabb lesz olyan kollégákat is alkalmazni, akik inkább a technológiai megoldások alkalmazásával foglalkoznak.

J.P.: És ennek a változásnak a része, hogy megjelenik egy olyan jogi szakmai réteg is, amit jogi technológiai menedzsernek hívnék, akinek az lesz a feladata, hogy az egyes jogi folyamatokat a technológia által értelmezhető szintre formálja. Az irodánkban már dolgozik olyan jogász kolléga, aki rendelkezik technológiai gondolkodással, azt gondoljuk, hogy a jövőben az lesz az egyik legkeresettebb jogi szakma, amit most ő csinál. Pár év múlva is még nagyon kevés olyan szakember lesz, aki érti a jog és a technológia kapcsolatát, és azt is, hogy egy jogi dokumentumot, egy új koncepciót hogyan kell lefordítani és átültetni a technológia nyelvére. 

A rutinfeladatok automatizálása mit jelent egy ügyvédi iroda mindennapos működésében, milyen területen és hogyan alakítja át a gyakorlatot?

F.T..: Az automatizálást még mi is tanuljuk és tulajdonképpen ez a legfontosabb része most az ezirányú munkának, valamint az, hogy jól tudjuk használni például a mesterséges intelligenciát. Úgy látom, hogy sok esetben az emberek azt is AI-nak hívják, ami valójában nem feltétlenül az, illetve időnként hajlamosak vagyunk túl sokat várni ezektől a megoldásoktól. Az irodánkban több olyan AI alapú eszközt is használunk, ami nagyban megkönnyíti a jogi munkát, ilyen például a szerződéses klauzulák gyors előhívását és azok komplexebb testre szabását is lehetővé tevő megoldás, de ezek a munkának csak bizonyos részfolyamatait hivatottak egyelőre kiváltani. 

Nálunk az első nagy áttörést igazából az jelentette, amikor elkezdtük igazán hatékonyan automatizálni a szerződéseket – pedig ehhez még AI-ra sincs szükség.

Fel kellett ismernünk, hogy a szerződésminták és a dokumentumok nem fognak maguktól létrejönni. Ma már rendkívül professzionális szoftverek léteznek: ezeket azonban fel kell tölteni tartalommal, ami viszont rengeteg energiabefektetéssel jár, és főleg ahhoz kell sok energiabefektetés, hogy utána ténylegesen jól tudjuk alkalmazni a mindennapokban. Szerintem ez egyre jobban működik nálunk, nagyon sok olyan szerződésünk és dokumentumcsoportunk van, amelyek ilyen módon jöttek létre. Mindeközben pedig nem csak gyorsul a munka, de nagyon sok hibalehetőséget ki is zárunk a rendszerből. 

A nagy kapacitású keresőmotorok az adatbázisokban való keresést rendkívül hatékonnyá teszik, legyen szó szerződéstípusról vagy konkrét klauzulákról. Ezek olyan célzott megoldások, amelyek segítségével egy új szerződés nagyon gyorsan összeállítható. Ami ezen túlmutat, az a mesterséges intelligencia és a nagy nyelvi tanuló modellek felhasználása, ami a szövegalkotásban tud sokat segíteni. A jogászok rendkívül sok szöveget írnak, alkotnak. Az jelenleg illúzió, hogy az AI megír helyettünk egy keresetet vagy egy beadványt, viszont jól tud összefoglalni, és egyszerűbb szövegeket megalkotni az alap paraméterek megadásával. Szintén AI-t használnak azok a szövegfelismerő szoftverek, amelyek a diktálásból alkotnak nagyon jó minőségű első tervezeteket – ez saját tapasztalatom szerint akár háromszorosan is gyorsítja a beadványírást. Az AI abban is nagyon sokat tud segíteni, hogy ha egy adott témakörben adtunk már 5 ugyanolyan tanácsot, akkor a 6. ugyanolyan vagy közel ugyanolyan tanácsot az adatbázis és a megadott paraméterek alapján le tudja generálni.

J.P.: Kiemelnék még egy alkalmazási területet, ami eléggé magától értetődő, ez az ún. jogi átvilágítás. Ennek során jelenleg egy, akár 10 ezer oldalból álló adatszobához való hozzáférést kapunk, ezeket a dokumentumokat a kollégák átnézik és próbálják kiszűrni azokat a jogi körülményeket, amelyek kockázatot jelenthetnek a leendő vásárló számára. Ennek az adatszobának az átvilágítása és ebből a riport megírása tipikusan olyan terület, amiben az AI extrém hatékonysággal tud működni.

Azt gondolom, hogy ezt a feladatot hosszú távon egy szoftver fogja átvenni, ami az átvilágítást sokkal nagyobb biztonsággal végzi majd el, mint egy ember, aki puszta figyelmetlenségből át tud siklani egy olyan tényező felett, amely adott esetben kockázatot jelent. Kérdés, hogy mikor lesz annyira jó a mesterséges intelligencia, hogy már nem lesz szükség emberi munkára egy jogi adatszoba átnézéséhez, vannak már kezdetleges megoldások, de a széles körű használat még várat magára.

Hogyan zajlik a fejlesztés, a mintadokumentumok létrehozása a szerződés automatizációs folyamatban? Az ügyvédi irodák számára mi jelentheti a technológia alkalmazásának gyakorlati akadályát?

J.P.: Mi három éve döntöttünk úgy, hogy megnézzük a gyakorlatban, hogy működik, ha nem kell ugyanazokat a koncepciókat újra és újra leírnunk, hanem a korábbi szövegek alapján a dokumentumok elkészítése automatizáltan történik. Ehhez szükséges az alapszoftver, ami egy olyan platformot biztosít, amire a szerződéseket, azok elágazásait és különböző alternatív szövegeket egy meghatározott logikai láncban kell feltölteni. Az egyes új dokumentumok létrehozásához a rendszer egy kérdőíven keresztül összegyűjti a szükséges információkat, amely alapján, valamint a betáplált döntési fa segítségével összeállítja a szerződéstervezetet. Az igazán nagy feladat a korábban elkészült szerződések feltöltése, ami egyrészt szükségessé teszi egy irodai standard szerződés kialakítását, annak átlátását, hogy a szerződésben milyen elágazások, alternatívák merülhetnek fel, valamint azt, hogy azokat külön-külön milyen szerződéses rendelkezések tudják lefedni.

Azt pedig nem lehet elkerülni, hogy a mintadokumentumok szövegeit jogász állítsa össze, sok-sok, ügyfélnek közvetlenül nem számlázható munkaóra ráfordításával: azt gondolom, sok ügyvédi iroda ezen fog majd elvérezni.

F.T.: Egy éve jutottunk el oda, hogy az automatizált dokumentumokat már nagy biztonsággal használjuk az irodában. Nem várt következménye ezeknek a megoldásoknak, de tulajdonképpen van egy munkatársakat elégedettebbé tévő aspektusa is. Ezt szerintem nem szabad lebecsülni, hiszen az, hogy a kollégák nem rutin feladatokkal töltik az idejüket, hanem érdemi munkával tudnak foglalkozni, nagyban növeli a munkakedvet.

A mesterséges intelligencia kapcsán az adatkezelés, adatvédelem kérdése sarkalatos pont. Hogyan tudják ezeket a kihívásokat kezelni?

F.T.: Itt nem csak az adatvédelmi megfontolásokat kell szem előtt tartanunk, minket az ügyvédi titoktartás is köt, ami sok szempontból egy szélesebb hatókörű kötelezettség. Abszolút kezelhető kihívás, hogy biztosítsuk, hogy azok a mesterséges intelligencia vagy nagy nyelvi modell megoldások, amiket használunk, minden esetben rendszeren belül maradjanak. Ez azt jelenti, hogy az adatbázis, amit a nagy nyelvi modell felhasznál, a saját adatbázisunk, ami pedig nem használható arra, hogy magát a nyelvi modellt építsék. 

Köztudott, hogy az AI képes hallucinálni, akár légből kapott dolgokat kitalálni. Mennyire lehet megbízni a válaszaiban olyan esetekben, amikor például sok ezer oldalnyi iratot kell feldolgozni?

F.T.: A pontatlanságot, a meglepő tévedést már úgy is tetten értük, hogy az AI a saját adatbázisunkból dolgozott. Fordítás során előfordult, hogy nagyon jól, nagyon meggyőzően, mondatról mondatra lefordított egy szöveget, de az ellenőrzés során kiderült, hogy volt egy mondat, amit mindenféle különösebb magyarázat nélkül teljesen kihagyott. Az olyan jogi munkák esetén, mint amilyen a jogi átvilágítás vagy a peres ügyek, komoly kérdés, hogy megbízhatunk-e az eredményben és jelenleg a válasz az, hogy nem. Az ember is hibázik, viszont az sokkal kiszámíthatóbban történik. Az AI-ban az a zavarba ejtő, hogy rettenetesen magabiztosan és cizelláltan tud fogalmazni, miközben alapvető hibát vét, ami még egy ideig kihívást fog jelenteni, de mindenképpen józanságra int. 

Az ügyfelek hogyan viszonyulnak ezekhez a technológiai újdonságokhoz? A fejlesztések őket közvetlenül is támogathatják?

J.P.: Egy-egy automatikus szerződés az ügyfelek számára is közvetlenül elérhetővé tehető, de ebbe a folyamatba is, akárcsak a saját dokumentumaink elkészítésébe, sok-sok jogászi munkaórát kell beletenni. A fő üzleti kérdés persze az, hogy megéri-e az ügyfélnek odaadni egy automatizált szerződést, hiszen ezzel az ügyvéd lényegében saját maga alatt vágja a fát, saját maga elől veszi el a munkát. A jó válasz erre az, hogy egyrészt az ügyfél az igazán bonyolult szerződéseivel úgyis az ügyvédhez fog visszamenni, csak a rutinszerű szerződések elkészítését fogja rábízni az automatizált technikára. Másrészt, előbb-utóbb, az ügyfél úgyis meg fogja találni azt az automatizált módszert, amivel a rendszeresen alkalmazott szerződéseit saját maga el tudja készíteni – akkor már inkább megbízható forrásból szerezze be.

Képek: Mohai Balázs/Portfolio

A cikk megjelenését a Jalsovszky Ügyvédi Iroda támogatta.