A legutóbbi adatok szerint rendkívül gyenge teljesítményt nyújt a hazai építőipar, 2023 augusztusában közel 25 százalékkal alacsonyabb megrendelésállománnyal rendelkeztek a szereplők, mint egy évvel korábban. Milyen folyamatok befolyásolják a szektor működését, és milyen kilátások vannak?
Nem lepődtem meg a statisztikai adatok láttán, csak folytatódott az a kedvezőtlen tendencia, ami az év ezt megelőző időszakában is látható volt. Érdemben nem változtak a piaci körülmények, igaz az infláció mértéke csökkent, de a finanszírozás továbbra is drága, illetve a piaci kereslet is csökkent, főleg a lakóingatlan-szegmensben. Azt gondolom, hogy az építőanyagok ára jelentősen nem fog csökkenni a későbbiekben sem, nagy a hazai piac kitettsége, sok anyagot importálunk, a hazai gyártás pedig rendkívül energiaigényes, ezért az árfolyamváltozások és az energiaárak is döntően befolyásolhatják az árszínvonalat. A nagy állami beruházások EU-s források híján egyelőre nem indultak el, és a lakóingatlanprojektek is megálltak a kereslet csökkenése miatt. Ettől függetlenül vannak olyan szegmensek, ahol nyereségesen lehet dolgozni, például ipari-, kereskedelmi-, logisztikai ingatlanok esetében, de például
a luxusingatlanok is kitörési pont lehet.
Az építőanyag-termelésben is visszaköszön az építőipar gyengélkedése, például a nehéz-építőanyagok és a falazatépítő elemek gyártása az ötödére esett vissza a gyártók tájékoztatása szerint. Csak raktárra gyártanak, kezdenek kiürülni az építőanyagkereskedések udvarai, egyre kisebb a raktárkészletük. Ha viszont nem épül fal, akkor szigetelőanyagra és festékre sincs szükség, ezért nagyon gyorsan tovább gyűrűzik a negatív spirál.
A generálkivitelezésben hasonló a helyzet: a kialakult állapot olyan versenyre készteti a kivitelezőket, amellyel már jó ideje nem találkoztak.
Számos olyan projektre pályázunk, amelyhez hasonlók kivitelezésére néhány évvel ezelőtt csupán két-három cég jelentkezett, ma pedig inkább 20-30. Ez a kiélezett verseny egyértelműen piactisztulással fog járni, csak azok a cégek maradnak életben, amelyek költséghatékonyan, gyorsan és jó minőségben képesek a projekteket megvalósítani, illetve olyan munkakultúrával rendelkeznek, amely a külföldi beruházók számára is vonzó lehet.
Mivel a külső körülmények drasztikus, pozitív irányú változására nem számítok, ezért a versenyképesség megőrzésére a belső folyamatok megváltoztatása és az innovatív technológiák használata lehet csak a biztosíték, de egy alapvető, a professzionalitást szem előtt tartó szemléletváltást is el kell érni. Ha holnap megint elindulnának a beruházások, akkor is legalább egy év lenne, mire az iparág talpra áll.
Most elindultunk lefelé a lejtőn, de az alját még bőven nem értük el.
Van olyan általános „recept”, amellyel minden cég élhetne, hogy hatékonyabbá, versenyképesebbé tegye a működését?
Recept nincs, de irányok vannak. Rendkívül fontosnak tartom a transzparens és minden jogszabályt szigorúan betartó működést. Ahogy sok más iparágban, úgy az építőiparban sincs már helye az ügyeskedésnek. Azok a cégek, amelyek például a könyvelésüket nem szabályszerűen végzik, az előírásokat nem tartják be, feketén foglalkoztatják a munkásaikat stb., lehúzhatják a redőnyt:
az ilyen cégekkel egy nagy multinacionális beruházó – akik jelenleg a piac szinte egyetlen mozgatórugói – szóba sem áll.
A másik versenyképességet növelő irány egyértelműen a technológiai- és üzleti fejlesztések. Hosszú távon az a cég lesz életképes, amely minél nagyobb hozzáadott értékű tevékenységet végez, minél több feladatra van saját megoldása, integráltan működik. Van ma már olyan építőipari cégcsoport, amely az alapanyagbányászattól az ingatlanfejlesztésig a teljes iparági spektrumot lefedi a működésével. Ezzel egyrészt csökkenti a kitettségét, illetve jóval kedvezőbb árakat tud elérni. Aki innovál, piacképes termékeket dob a piacra, előregyártott szerkezeti elemeket, készházakat gyárt, egyáltalán törekszik a modernizációra, a folyamatos üzletfejlesztésre, csak az lehet sikeres. Számos szoftverrel lehet a tervezési és kivitelezési munkákat gyorsítani, csökkenteni a leállásokat, minimalizálni a hibalehetőségeket.
Ugyanakkor ezek mind-mind költséggel járnak, és ma kínálati piac van: a megrendelők hátra dőlhetnek, és várhatják az olcsóbbnál olcsóbb ajánlatokat. Ők sincsenek könnyű helyzetben, a gazdasági nehézségek őket is érintik, ezért igyekeznek a lehető legalacsonyabban tartani a költségeket. Amikor ez a legfontosabb döntési szempont, akkor sokszor nem azok a cégek fogják a munkát elnyerni, akik az innovatív tevékenységük miatt drágább ajánlatot adják.
Az, hogy milyen lesz a végeredmény, megint egy más kérdés. Az építőiparban különösen igaz a „mindig az olcsó a drága” közmondás.
Az Épduferr az elmúlt években igyekezett diverzifikálni a működését. A megrendelésállomány és a jelenlegi gazdasági körülmények tükrében sikeresnek ítélhető ez az üzleti stratégia?
Az acél- és építőanyagkereskedelem mellett már acélszerkezeteket és alkatrészeket is gyártunk, illetve generálkivitelezőként jelenünk meg a piacon. Hosszabb távú terveink között pedig saját ingatlanfejlesztés is szerepel. Úgy gondolom, hogy a növekedési stratégiánk működik, a kitűzött célokat elérjük. A diverzifikáció azért is elengedhetetlen, mert így egy-egy szakág időszakosan rossz teljesítményét egy másik felfuttatásával tudjuk ellensúlyozni. Az acélpiac például nagyon volatilis volt az elmúlt időszakban, ugyanakkor például a generálkivitelezői munkáink bőven ellensúlyozni tudták a kilengéseit.
Ez nagy működésbiztonságot ad számunkra, illetve a megrendelőink számára is, hiszen látják, hogy nem egy lábon állunk, stabil a helyzetünk.
A korábban elnyert munkáink, mint a budapesti Maarif iskola, a kapuvári sportcsarnok vagy a dunaújvárosi múzeum mellett vannak éppen záruló projektjeink, mint például a Metrodom River, ahova acélszerkezeteket gyártunk. Közben nyertünk újabb munkákat is, mely vállalások részben vagy egészben acélszerkezet-gyártási feladatokat tartalmaznak. Ezek nagyságrendje több száz tonna, amely már megalapozza egy saját gyártóüzem létrehozását. Ezt hatékonyan támogatja az acélkereskedelmi tevékenységünk is. A szerkezetgyártás volt például az a terület, amit pont a diverzifikáció érdekében fejlesztettünk, és úgy látszik, hogy jól döntöttünk, mert tudunk sikereket felmutatni.
Közben igyekszünk minél magasabb hozzáadott értékű munkákat is megszerezni, egy-egy projektben egyre több területet lefedni.
Van például egy új projektünk, egy 2000 nm-es kastély szakaszos felújítását végezzük. A műemlékvédelmi projektek különös kihívásokat hordoznak, időben, műszaki tartalomban és a kivitelezésben is speciális szakértelemre van szükség. A Maarif iskolánál a tervezési feladatot is mi végezzük. Ez egy török állami iskola, ami legalább 500 helyen van már a világon, de Európában ez lesz az első, ezért a beruházó kevésbé jártas az európai szabványokban, emiatt beléptünk tervezési, szakhatósági egyeztetési feladatokba is.
Milyen megfontolásból koncentrál a vállalat az acélszerkezet-gyártásra, milyen üzleti eredményeket vár tőle? Milyen trendek tapasztalhatók az acélpiacon?
Egyrészt ebben van a legnagyobb tapasztalatunk, korábban is gyártottunk acélszerkezeteket, de akkor vált igazán hangsúlyossá a terveinkben, amikor az acélkereskedelmet is felvettük a portfóliónkba.
Alapanyagból készterméket állítunk elő, amely jóval jövedelmezőbb és nagyobb hozzáadott értéket képvisel, mintha kizárólag a beszállítókra támaszkodnánk.
Igyekeztünk olyan munkákat vállalni, amelyekben nagy súllyal jelenik meg az acél- és lakatosszerkezeti elemek előállítása és beépítése. Másrészt a kivitelezési tevékenységünket is meg tudjuk erősíteni, ha az acélszerkezetek gyártását házon belül tartjuk.
Az acélpiaccal kapcsolatban őszre egy kisebb élénkülést vártunk, ezért a nyár folyamán egy nagyobb mennyiségű kereskedelemre szánt acélbeszerzés mellett döntöttünk. Igyekeztünk olyan termékeket vásárolni, amelyeket nem csak értékesíteni tudunk, hanem az alkatrészgyártói tevékenységünkhöz is felhasználhatók, amennyiben a piac felvevőképessége mégsem igazolná a várakozásainkat. Bíztunk abban, hogy tavaszhoz képest most őszre megnyugszik, konszolidálódik a világpiac, és az európai gazdaságban a fogyasztói optimizmus visszatér, de nem így történt. Most van egy biztos, bő raktárkészletünk, amiből acélszerkezeteket gyárthatunk, illetve megfelelő időben kereskedhetünk.
A vállalat részvényeit tavaly év elején bevezették a BÉT Xtendre, a cég a legnagyobb építőipari vállalkozások rendszeres beszállítója, multinacionális beruházók kivitelezője. Mindegyik szerepben egyre fontosabbá válik az ESG szempontok figyelembevétele, egyre több követelményt fogalmaz meg a piac, és kedvező finanszírozást is egyre inkább a fenntarthatóan működő vállalkozások vehetnek igénybe. Hogy áll az Épduferr a fenntarthatósági törekvésekben?
Látjuk, és tudjuk, hogy a fenntarthatóságra való törekvés a legfontosabb európai irány, és ezt nekünk is követnünk kell. Auditra támaszkodva készítünk fenntarthatósági stratégiát, amit követni fogunk. Ez a tőkebevonás és a finanszírozás szempontjából lesz elsősorban fontos, de nem csodálkoznék, ha néhány éven belül például tendereken is megjelenne, mint követelmény.
Ugyanakkor ezt egy kifejezetten politika-vezérelt döntésnek gondolom, amit nem a piaci szereplők határoztak meg, és egyelőre azt látom, hogy
megrendelői oldalon messze a legfontosabb döntési szempont még mindig az ár, az, hogy a kivitelező mennyire fenntarthatóan működik, szinte egyáltalán nem lényeges.
Biztos vagyok benne, hogy ez változni fog, de jelenleg nagyon komoly versenyképességi problémákkal néz szembe az iparág, a jelentős költségekkel járó „zöldítés” pedig sok esetben olyan tevékenységek elől kellene, hogy elvegye az erőforrásokat, ami a cégek túlélését biztosíthatná.
Szerintem a legtöbb KKV számára elég homályos még ez a terület, nem látom egyelőre azt a konkrét kritériumrendszert, ami alapján kijelenthető lenne, hogy egyik cég „zölden” működik, a másik pedig nem. Komoly problémának gondolom továbbá, hogy míg az európai vállalatoknak rendkívül szigorú szabályoknak kell megfelelniük, addig például az ázsiaiaknak nem, vagy, ha igen, akkor sincsenek ezek különösebben betartatva. Olyan piaci előnyhöz jutnak, amellyel az európai szereplők nem tudnak versenyezni, ezért
mindenképp szükségesnek tartanám piacvédelmi intézkedések bevezetését a fenntarthatósági szabályok erősítésével párhuzamosan.
Mennyire tekinthető sikeresnek a tőzsdei bevezetés, milyen tervek vannak a jövőre nézve?
Határozott célunk volt a tőzsdei bevezetés, elsősorban azért, hogy olcsóbban és rugalmasabban tudjunk forráshoz jutni, másodsorban a vállalat megítélésében is fontos szerepet játszik. Nagyon kevés építőipari cég van kint a tőzsdén, ami nem véletlen: a befektetők számára nem annyira vonzó egy olyan iparág, ami ennyire kitett a megrendeléseknek, és ilyen volatilitásra képes, mint amit akár idén is láthatunk.
A mi stratégiánk viszont pont azon alapul, hogy minél szélesebb körű tevékenységet végezzünk, a kereskedelemtől a saját termékek gyártásáig, a generálkivitelezéstől a tervezési feladatokig.
Ez a portfólió már sokkal nagyobb működésbiztonságot eredményez, ami a befektetők számára is szimpatikus.
Nem akarunk beragadni a magyar piacra, külföldön is meg akarunk jelenni, valamint a céljaink között szerepel saját ingatlanfejlesztés elindítása is. Utóbbi esetében már egy nagyon széles vertikumot tudnánk lefedni az alapanyagkereskedelemtől egészen a kulcsrakész ingatlan felépítéséig. Nem többszáz lakásos társasházakban gondolkodom, inkább kisebb, de prémium minőségű ingatlanokban, azoknak továbbra is van piaca.
Igyekszünk innoválni, a hasznosításunkban álló GeoAkku szabadalmat, ami egy hidrogéntechnológiára épülő, jelenleg még ipari méretű energiatároló megoldás. Megkezdődött a saját prototípus gyártásának előkészítése, amely számos energetikai cég érdeklődését felkeltette. Az MVM-el jelenleg is egyeztetések zajlanak a korábbi megállapodás keretein belül. Továbbra is tervezzük a BÉT Standard kategóriába bevezetni a részvényeinket, ennek első lépéseként egy tőkeemelést mindenképp szükségesnek tartunk.
Címlapkép és fotók: Mudra László - Portfolio
A cikk megjelenését az Épduferr Nyrt. támogatta.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
