Milyen konkrét intézkedéseket tud tenni egy pénzintézet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében? Milyen területeken valósítottak meg fenntartható megoldásokat?
Az egyik legfontosabb intézkedésünk a bank működéséből és üzemeltetéséből fakadó saját karbonlábnyomunk csökkentésére vonatkozik, amely az elmúlt öt évben 70%-kal lett alacsonyabb. Mára minden fiókunk, irodánk zöldárammal működik, az energiafelhasználást 16%-kal csökkentettük az elmúlt években, 2030-ra pedig a gépjárműflotta is teljesen elektromos lesz. Egy ilyen fejlesztés költségvonzata jelentős, hiszen a zöldáram drágább és az elektromos autóknak is van egy felára, de mivel a magyar és az egész Erste-csoport elköteleződése nagyon erős, ezek a döntések könnyen megszülettek nálunk.
Az indirekt módon történő kibocsátások (Scope 3) csökkentése a bonyolultabb, ami azért merül fel, mert finanszírozunk másokat. Az ügyfelek beruházásokat hoznak létre, ingatlant, autót vásárolnak, illetve olyan befektetéseket eszközölnek, amelyek áttételesen ugyancsak befolynak a reálgazdaságba, és valamilyen kibocsátással járnak. Ez a fajta indirekt kibocsátás a bank saját kibocsátásának sok százszorosa, adott esetben több ezerszerese. Ennek mérésére a PCAF (Partnership for Carbon Accounting Financials) módszertant használjuk, ami egy nemzetközi standard, hogy a pénzintézet meg tudja mérni vagy becsülni, hogy az általa finanszírozott projektekből, vásárlásokból milyen ÜHG-kibocsátás származik. Pénzintézeti oldalon az elsők között írtuk alá azt a nemzetközi, iparágakon átívelő kezdeményezést, amely célja a teljes karbonlábnyomunk nullára csökkentése 2050-re.
Vagyis, amit finanszírozunk, vagy ami befektetést az ügyfeleknek ajánlunk, annak a karbonlábnyomának nullának kell lennie.
A folyamatnak egyelőre viszonylag az elején tartunk. A finanszírozott portfóliónkra elkészítjük az ún. dekarbonizációs pályákat, amelyek iparágakra lebontva megmutatják, hogy az Erste 2050-re hogyan fog odáig elérni, hogy a teljes finanszírozott portfóliójának is nulla legyen a karbonlábnyoma. Eddig három szektorra - jelzáloghitelek, kereskedelmi ingatlanok és az energiaszektor - publikáltuk a 2050-ig szóló dekarbonizációs pályánkat, de idén további szektorokkal (pl. vas-, acéltermelés, autógyártás, olaj, gáz, cementgyártás) bővítünk, ez már a portfóliónk jóval több mint felét le fogja fedni. A dekarbonizációs pályáinkat a Science Based Targets initiative (SBTi) alapján dolgoztuk ki, hogy összhangban legyenek a párizsi klímamegállapodás céljaival.
Hogyan indult a fenntarthatóság alapgondolata, mennyire meghatározó a dolgozók hozzáállása, vagy mennyire igénylik ezt a marketingszempontok? Milyen módon valósult meg a saját fejlesztések finanszírozása?
A mi esetünkben nem úgy történt, hogy valamilyen szabályozói megfelelés vagy menedzsment által hozott döntés miatt kezdődtek meg ezek a folyamatok, hanem létrejött egy közösség, egy alulról építkező kezdeményezés. Ennek Erste Green lett a neve, mára több mint 300 tagja van és olyan kollégákból áll, akiknek szívügye, hogy tegyünk valamit a fenntarthatóságért, de a saját kibocsátásunk csökkentésének gondolata is innen indult.
A kollégák elkezdték keresni, hogy mik azok a lépések, amelyeket mi magunk is megtehetünk, akár üzemeltetési vagy rendezvényszervezői oldalról, később pedig ez kiegészült azzal, hogy a finanszírozott portfólió kibocsátását is mérjük meg, illetve csökkentsük. Sikerült egy olyan kultúrát építeni a bankban, ami tényleg a fenntarthatóságra fókuszál, és amely utána magával vonja a menedzsment döntéseket is.
Ezeket az intézkedéseket saját forrásból finanszírozzuk, a költségeket tudatosan vállaltuk, közel kétmilliárd forintot fordítottunk erre 2015-16 óta.
Ha eszközbeszerzésről, papírmentesítésről, vagy a bankon belül közösségi aktivitásokról van szó, az értékválasztásunk miatt hajlandóak vagyunk költeni.
A finanszírozási tevékenységükben is kiemelt figyelmet szentelnek a fenntarthatóságnak, de a 2050-es célok eléréséhez megfelelő projektekre is szükség van. Banki oldalról ez úgy működik, hogy folyamatosan keresik a finanszírozható zöld projekteket?
Keressük az ilyeneket, de nem túl egyszerű feladat. Egyrészt a szabályozás miatt, egyelőre eléggé heterogén, hogy mi minősül zöldnek, ahány érintettet kérdezünk, annyiféle definíciót kapunk. Mást gondol erről az EU Taxonómia rendelet, az MNB és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is. A beérkező hitelkérelmeket így többféle zöld definíció alapján is minősítjük; a saját, belső értelmezésünk a Taxonómiára épül. Bármilyen projektről is legyen szó, meg fogjuk nézni, hogy zöld-e, ha nem, megvizsgáljuk, hogyan válhatna azzá, és akár zöld, akár nem, kiszámoljuk vagy megbecsüljük a karbonlábnyomát.
Az ügyfelek mennyire ismerik azokat az adatokat, mérőszámokat, amelyek a vállalkozásuk zöld tevékenységének megítéléséhez szükségesek lennének?
Még nagyon gyerekcipőben jár a piacon az egész téma, és nagyon sok esetben fordul elő, hogy az ügyfelek nincsenek tisztában ezekkel az információkkal. Ahol lehet, segítünk megállapítani a hiányzó adatokat, ahol pedig nem lehet, ott egyrészt sajnos nem tudjuk zöldnek minősíteni az adott hitelt, másrészt viszont modellezzük az ügyfél adatait, például az üvegházhatású gáz kibocsátását. Ehhez a korábban már említett Partnership for Carbon Accounting Financials módszertant használjuk. Ez egy olyan összetett modell, amely proxykkal dolgozik, azaz, ha ismerünk egy adott iparágban működő vállalkozást, amely adatait lehetséges megmérni, akkor a hasonló cégek értékei mentén, ezen a proxyn alapulva történik a becslés. Ilyenkor tehát a bank azt próbálja modellezni, amit az ügyfél nem tud magáról. Ezzel csak az a probléma, hogy amikor modellezünk valamit, határértékek között mozgunk, és mindig a legszigorúbb értékből kell kiindulnunk, nagyon konzervatív becslést kell adnunk.
Az épületek energiahatékonysága például nagyon széles skálán mozog, a különböző jelölések mögött pedig primer energiafogyasztási értékek állnak, amely kifejezi, hogy az adott ingatlan 1 m2-ét egy éven keresztül mennyi energiával lehet üzemeltetni. Ezek az adatok az energiatanúsítvánnyal rendelkező ingatlanok esetében ismertek. Viszont, ha ez az adat valamiért nem áll a bank rendelkezésére, akkor csak a betűjelet lehet megtalálni az adatbázisban, ami pedig a határértéket adja ki.
Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az ingatlanportfólió egy részének a zöldülése magától bekövetkezhetne, ha banki oldalról, az ügyfél közreműködése nélkül is, akár térítés ellenében pontosan megkaphatnánk ezt az energiafogyasztási adatot.
Ez az ügyfeleknek is jó lenne, hisz nem kéne papíralapú energetikai tanúsítványt vinniük a bankba és a zöldhitel elbírálási folyamata is egyszerűsödne.
Mi lesz azokkal a hosszú távú, már futó projektekkel, amelyek nem felelnek meg a karbonsemleges céloknak? A jövőben nemet fognak mondani bizonyos típusú projektekre?
Vannak olyan iparágak, tevékenységek, ilyen például a szénalapú energiaelőállítás, amelyekre az osztrák bankcsoport már kimondta, hogy 2030-tól nem lesznek elérhetőek a portfólióban. Ez nem azt jelenti, hogy majd 2030-tól nem finanszírozunk ilyen projekteket, hanem azt, hogy már most sem engedünk be olyanokat, amelyek túlnyúlnak ezen a dátumon.
Mivel nettó karbonsemlegességről van szó, támaszkodhatunk olyan projektekre, amelyek karbonegyenlege negatív, ilyen akár egy erdőtelepítés vagy amely üvegházhatású gázokat von ki a légkörből. Ezzel lehet megteremteni annak a fedezetét, hogy mégis maradjon egy-két olyan projekt, amely viszont nem feltétlenül teljesíti a semlegesség kritériumait. Az más kérdés, hogy hosszú távon valószínűleg az emberiségnek ezeket a technológiákat le kell állítania, különben nem tudunk a fenntarthatóságról beszélni.
Mennyire lett mára elvárás az ügyfelek részéről a karbonsemleges működés, és milyen hatással van ez az ügyfélkapcsolatokra?
Nagyon sok impulzus éri az embereket, hogy mi az, ami zöld, de ezt mostanra megtanulták átlátni. Amikor valaki azt állítja magáról, hogy a működése fenntartható, de valójában csak mondjuk valamilyen kozmetikai tevékenységet végez vagy még azt sem, azt a tapasztalataink alapján mostanra keményen büntetik az ügyfeleink.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább elvárja mindazon terméktől vagy szolgáltatástól, amit megvásárol és fogyaszt, hogy fenntartható legyen, 30-35 éves kor alatt abszolút tapasztalható egy ilyen elvárás.
A külső és belső folyamataink digitalizációjával 95 %-kal csökkent a papírfelhasználásunk, és az ügyfelek értékelik, hogy a banki folyamatok során alig találkoznak papír alapú dokumentumokkal. Egy érzékletes példával ez azt jelenti, hogy míg régebben a kiküldött levelekkel háromnaponta lehetett volna teljesen becsomagolni a bank 15 emeletes irodaházát, addig ma csak a jogilag kötelezően írásban kiküldendő papírok maradtak meg.
Fotók: Stiller Ákos/Portfolio
A cikk megjelenését az Erste Bank támogatta.
