A szén-dioxid-kvótaárak egy éven belül kikényszeríthetik a hidrogénkorszak alapjait

Az Európai Unió célja, hogy 2050-ig elérje a karbonsemlegességet, és ennek eléréséhez 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentenék a károsanyag-kibocsátást az 1990-es referenciaszinthez képest. „Ez egy ambiciózus elképzelés, amit nagyon nehéz lesz megvalósítani, mert vannak olyan technológiák, amiket nem lehet lecserélni, bizonyos dolgokat nem lehet máshogyan gyártani – mondta a Portfolio-nak Hegedüs Ákos, a Linde Gáz Magyarország Zrt. vezérigazgatója, aki szerint a Linde azért speciális helyzetű világcég, mert szinte minden iparágnak beszállítója: a szénsavas üdítőktől kezdve a gyógyszergyártáson, vegyiparon, a kőolaj-finomításon át, az egészségügyig mindenhol használnak valamilyen gázt, amivel a termelési folyamatokat hatékonyabbá tudják tenni vagy egyáltalán véghez vinni.

Magyarországon – ahogy jellemzően világszerte is – a vegyiparban a legnagyobb a felhasználás, azon belül is a műanyaggyártásban, illetve az acéliparban, gyógyszeriparban, autógyártásban és élelmiszeriparban.

Az általunk szállított alapanyag 2-5 százalékban kell a termeléshez, ilyen szempontból nem vagyunk szignifikáns tényező, a gázaink költségei nem befolyásolják jelentősen a partnereink termelési költségét, ugyanakkor anélkül leállnak a gyártófolyamataik

– mutatott rá a vezérigazgató. 

A levegő gázok gyártása, több mint százéves technológia, beszívják a levegőt, hűtéssel elemeire választják szét: cseppfolyós állapotban szétválik a levegő, nitrogén, oxigén, argon, egyéb nemesgázok, amit tartályokba töltenek, palackoznak és szállítanak. Az utóbbi egy-két évben ugyanakkor kiemelt figyelmet kapott a hidrogén, amely alapvetően a petrolkémia és a műtrágyagyártás egyik alapanyaga, de több alkalmazásnál használja az acélipar is. Ez azonban jellemzően fosszilis alapú, földgázból és vízgőzből, úgynevezett gőzreformálással előállított szürke hidrogén, a döntéshozók azonban a jövő energiahordozóját a zöld vagy tiszta hidrogénben látják, amely végeredményben ugyanaz, azonban előállítása elektrolízis útján, vízbontással történik, legfőképpen megújuló energia felhasználásával, jelentősen csökkentve ezzel a termelési folyamatok szén-dioxid kibocsátást.

„Ez Magyarországon egy új technológia, sokan azt gondolják, hogy ha beruháznak egy elektrolizáló berendezésbe, lehet gyártani a zöld hidrogént, de ez ennél összetettebb” – mondta Hegedüs, ugyanis a szabályozás előírja, hogy zöld hidrogénnek csak az minősül, aminek előállítása során újonnan telepített megújuló áramot használnak, az elektrolízisnek azonban bődületes energiaigénye van, így

a zöld hidrogén előállítása a mai energiaárak mellett egyszerűen nem éri meg.

Még akkor sem, ha a gyártó saját napelemparkot telepít, mert annak a beruházásának a megtérülése szintén kérdéses, nem beszélve róla, hogy hatalmas területigénye van és hatásfoka is nagyon alacsony.

A világon nem isznak annyi szénsavas üdítőt, mint amennyi szén-dioxidot meg kellene kötni

Egy másik lehetőség a szén-dioxid megkötése, visszaforgatása vagy tárolása, így úgynevezett kék hidrogén előállítása. Ez azonban azért korlátozott, mert gyártani csak az tud, akinek eleve rendelkezésre áll a szürke hidrogén: Magyarországon ma három-négy helyen van ilyen gyártás. „Ezeknek a cégeknek mindenképpen érdemes elsőkörben megvizsgálni, a CO2-visszavisszanyerési technológiák bevezetését és a beruházások nagyságrendjét. De ezzel még nem lesz kék a hidrogén, mert az így kapott szén-dioxidnak tárolási kapacitást vagy felhasználási lehetőséget kell találni” – tette hozzá Hegedüs.

Ilyenkor előszeretettel hivatkoznak az üdítőgyártó cégekre, amelyeknek alapanyag a szén-dioxid, de a vezérigazgató szerint a kék hidrogén-gyártás során keletkező szén-dioxid töredékét tudnák csak ilyen célra értékesíteni. „Globális szinten az egyik legnagyobb beszállítói vagyunk egy bizonyos kóla gyártó cégnek. Ennek a cégnek a szén-dioxid igénye durván ezrede annak, mint amennyit vissza kellene forgatni az ipari kék hidrogén-előállításból, nem beszélve arról, hogy itt élelmiszeripari szabályozásoknak és speciális minőségi előírásoknak kell megfelelni. Nem tartom életszerűnek, hogy egy erőműnél visszanyert szén-dioxidot elviszünk egy élelmiszeripari gyárba, és már palackozzák is vele a kólát.”

Itt inkább a carbon capture and storage (CCS) megoldások működhetnek, ahol a szén-dioxidot több ezer méter mélyen eltárolják a földben úgy, hogy ne okozzon ökológiai problémát senkinek. Azonban ehhez is több cég kooperációja szükséges, kell egyszer CCS-kompetencia, a szén-dioxid szállítása közúton vagy csővezetékben, illetve olyan gázmezők koncessziójával rendelkező vállalat, ahova vissza lehet pumpálni azt.

„Kék hidrogénje akkor lesz valakinek, ha ezt az értékláncot le tudja fedni. Magyarországon véleményem szerint a Mol-csoportnál lehet, hogy megvan ennek a többsége és együttműködések keretében meg tudja valósítani, a többi helyen pedig marad a zöld hidrogén” – mondta a Linde vezérigazgatója, aki összességében úgy látja, hogy

a jelenleg fennálló korlátok ellenére a hidrogénnek biztosan van jövője akár már rövid távon is.

A mobilitásban például már számos példa van, buszok, targoncák vagy kamionok is működnek hidrogénhajtással, de ez a terület – bár látványos és jól kommunikálható – a szén-dioxid kibocsátásért sokkal kisebb arányban felelős, mint az ipari felhasználás: az olajfinomítás, vegyipar, ammóniagyártás, acélgyártás együttesen több százszor szennyezőbb, mint a mobilitás valaha lesz.

Ezek a területek azonban rendkívül beruházásintenzívek, de az alábbi három pont figyelembevételével elősegíthető változás:

1. Állami és uniós szerepvállalás a beruházásösztönzésben – Enélkül nem térülne meg a technológiai váltás. Erre már vannak különböző fórumok, az uniós Innovation Fund, vagy az úgynevezett IPCEI-projektek (Important Projects of Common European Interest), amik már Magyarországon is elindultak, és szinte minden érdekelt részt is vesz benne.
2. Támogatott energiaárak – Ahhoz, hogy megfelelő költségszinten lehessen gyártani a tiszta vagy alacsony karbontartalmú hidrogént, versenyképes áramár kell. A jelenlegi árfolyamon ez nem piacképes: ha szürke hidrogént használ valaki, és ráteszi a kvóta árát is, még akkor is olcsóbban jön ki, mint az elektrolízissel előállított tiszta hidrogén költsége.
3. Integráció – Annak ellenére, hogy a Lindének megvan a teljes hidrogénértékláncra a megoldása – van saját elektrolizáló gyára, szakmai tapasztalata a gyártásban, tárolásban, szállításban, szakembergárdája, illetve saját töltőállomásgyáruk is – úgy gondolják, hogy az csak úgy működhet gazdaságosan, támogatásokkal együtt, ha integrálják a gyártói oldalt és a felhasználói oldalt.

Tanúsítás és hidrogénvölgyek

Ahhoz, hogy egy így létrejövő ökoszisztémát gazdaságosan lehessen üzemeltetni, az is fontos, hogy legyen megfelelő szabályozás – például egyértelműen beazonosítható legyen, honnan származik a tiszta hidrogén, és milyen forrásokat használnak fel.

Ránézésre nem lehet megállapítani a hidrogénről, hogyan állították elő, ezért nagyon fontos része lesz a szabályozásnak, egy megbízható tanúsítási rendszer. Az áramról sem tudom megállapítani, hogy milyen forrásból származik, de ha van egy tanúsítvány, azt elfogadom

– mutatott rá a vezérigazgató. Ezen jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztérium körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkársága dolgozik, ahogy létrehozták a Nemzeti Hidrogénstratégiát is, ami Hegedüs szerint egy jól átgondolt anyag, amiben alaposan kielemezték, hogyan lehetne elindulni a hidrogén ökoszisztéma megvalósításának az útján.

Eszerint

Magyarországon két hidrogénvölgyet hoznának létre, ahol centralizálnák a gyártást, és onnan szállítanák a hidrogént a felhasználókhoz.

Az egyik a közép-magyarországi régió, ami Százhalombatta, Dunaújváros, Paks vonala. A másik pedig az északkeleti régió, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye, ahol a legnagyobb a szén-dioxid kibocsátás Magyarországon.

A Linde saját, kazincbarcikai szürke hidrogén gyártóüzemeiknél már megvizsgálták a kék hidrogén gyártási lehetőségeket és amennyiben a tárolásra tudnak megfelelő megoldást találni, akkor az első számítások alapján,

a beruházás megtámogatásával el lehet érni 100eur/t alatti visszaforgatási és tárolási árat, ami versenyképes lehet most a szén-dioxid-kvóta árával.

„Magyarország tíz legnagyobb szén-dioxid kibocsátó vállalatával legalább fél éve intenzív tárgyalásaink vannak mind a visszaforgatásra, mind tiszta hidrogén felhasználásra, próbáljuk a technológiát lemodellezni, hogy hogyan lehet ezeket megvalósítani, és ennek milyen beruházási költsége van, de az első visszajelzések alapján amíg nem megy fel a CO2-kvóta ára, nem akarnak dönteni ebben” – tette hozzá.

Azonban az orosz-ukrán konfliktust megelőzően annyira felment a kvóta ára, hogy Hegedüs szerint a helyzet normalizálódása után, akár egy éven belül elérheti azt a szintet, ami már létjogosultságot ad a kék és zöld hidrogén technológiáknak. Ráadásul az EU folyamatosan csökkenti az ingyenes allokációt a különböző iparágaknál, 2024-25-ben lesz a következő allokációs időszak, akkor várhatóan megint csökkenteni fogják ezt, és addigra már készen kell állnia a vállalatoknak arra, hogy átálljanak az új technológiára. 

A kvóta áremelése és az energia függetlenedési kezdeményezések ki fogják kényszeríteni a hidrogén felé fordulást, amit az EU két módon is ösztönözhet:

• finanszírozást ad a beruházásokra, hogy minél hamarabb megtörténjenek,

• a működtetési költségek – felhasznált energia megtámogatásával.

Egy ilyen projekt megvalósítása az előkészítéssel együtt 2-3 év, ezért, ha a következő uniós allokációs időpontig – 2025-re – készen szeretnének állni a vállalatok, ahhoz idén el kéne kezdeni a beruházásokat

– figyelmeztet Hegedüs.

Ehhez először szükség lesz egy üzleti tervre, az azt követő lépcső a beruházás operatív költség oldalról, majd utána kerül be a minisztériumhoz vagy Brüsszel elé, hogy milyen támogatást tudnak biztosítani tőkebefektetés oldalon.

A vezérigazgató ugyanakkor piaci kockázatot lát a magyarországi energia ellátási helyzetben. „A levegőgázok vagy a tiszta hidrogéngyártásunk alapja a levegő és a víz, de ezen technológiák úgy működnek, hogy a gyártási költségek kétharmada az elektromos áramhoz köthető, amelynek díja sokszorosára emelkedett az utóbbi időszakban. Ennek oka részben világpiaci folyamatokhoz köthető, részben azonban a lakossági rezsicsökkentésre is visszavezethető, mert az emiatt kieső állami bevételt az ipari szereplőkre terhelik, ami határozottan rontja Magyarország versenyképességét” – véli Hegedüs, aki szerint

jelenleg a tiszta hidrogéngyártásban például Románia jobb pozícióban van, mert a román kormány és a hatóságok olyan energiaárakat tudnak nyújtani, amit Magyarországon eddig nem tapasztaltak.

Közép- és hosszútávon mindenképpen a nukleáris és megújuló energia mixe adhat lehetőséget a versenyképesség növelésére, melyek nélkül nagyon nehéz meggyőzni bármely nemzetközi vállalatcsoport döntéshozóit, hogy befektetéseiket Magyarországra hozzák.

A cikk megjelenését a Linde Gáz Magyarország Zrt. támogatta