A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint 2011-től a járműgyártás vált az ipari termelés első számú motorjává, de az iparág vállalkozásai már két évtizede - főként a tartós exportkereslet miatt - szinte minden évben számottevően növelték termelésüket. A növekedésnek újra lendületet adhat, ha megvalósulnak a már elindult és a későbbiekben induló nagyberuházások. A járműipar részesedése 2009 óta 11%-ponttal növekedett az iparon (feldolgozóipar, bányászat és villamos-energia) belül, ezzel mostanra több mint 27%-os a részesedése.
Tavaly már több mint 100 ezren dolgoztak csak a járműgyártásban, amivel létszámát tekintve is a legnagyobb ágazat lett az iparban, ha a járműgyártáshoz kapcsolódó beszállítói hálózatot is beleszámítjuk, akkor 175-180 ezres létszámot kapunk. Ahogy nőtt az ipari termelésben betöltött szerepe és a foglalkoztatottak száma a szektorban, úgy emelkedtek a keresetek is a járműgyártásban. Ebben természetesen kulcsszerepe volt annak, hogy a Magyarországon termelő nagy autóipari vállalatok érdemben tudták emelni a béreket, hogy megtalálják (vagy akár el is szívják a többi vállalattól) a legjobb munkavállalókat. Több pénzt csak a vegyi anyagok gyártásában, a gyógyszergyártásban, valamint a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozásban lehet keresni az iparon belül. Összességében 2009 óta a nemzetgazdasági ágak közül (nem csak az ipart, hanem a mezőgazdaságot, a szolgáltató szektor ágait, és az állami szférát is beleértve) a járműgyártásban volt az egyik legnagyobb béremelkedés.
Az elmúlt kilenc évben összesen 60%-kal nőttek a keresetek az autóiparban, 13%-ponttal meghaladva a nemzetgazdasági átlagot és 9%-ponttal meghaladva a versenyszféra egészét. Ezzel a teljesítménnyel csak néhány nemzetgazdasági ág előzte meg a járműipart. Jobbára azok, ahol nagyon alacsony volt a bérszint 2009-ben, vagyis sokan dolgoztak a minimálbér közelében, illetve azok, ahol kifejezetten nagy a munkaerőhiány.
A béreket a magyar gazdaságban általánosságban az nyomja felfelé, hogy
a minimálbér és a garantált bérminimum évek óta jelentősen növekszik, a vállalatoknak pedig a többi bérkategóriában is emelniük kell, hogy ne torlódjanak a bérek.
Az egyre fokozódó munkaerőhiány rá is erősít a béremelésre, hiszen amelyik vállalat nem igyekszik versenyképes fizetést biztosítani, annak komoly gondjai lehetnek a dolgozói létszámot, így végső soron a termelést tekintve.
A járműgyártás helyzete ráadásul még "speciálisabb". Iparági szakértők szerint a német multinacionális vállalatok hazai egységeinél egyre erősebbek a szakszervezetek, akiket az anyaország szakszervezete is támogat a bérharcban. Így még annál is nagyobb mértékben és gyorsabban kell emelni a béreket, mint ahogy az a munkaerőhiányos környezetből adódna, a magyar kis- és középvállalatoknak pedig tartaniuk kell a ritmust ezzel a tempóval.
Nem meglepő módon így a járműgyártásban igen magas az egy foglalkoztatottra jutó teljes átlagos bérköltség. Ezzel alapvetően nem is lenne nagy baj, azonban fontos kérdés, hogy milyen a szektor termelékenysége.
Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a járműgyártás hazai hozzáadott értéke kifejezetten alacsony, és nem csak a fejlett nyugat-európai országokétól marad el, hanem a visegrádi országokénál is kisebb:
A következő időszakban tehát a járműgyártás termelékenységének érdemben növekednie kell, ha a gyors béremelés hatására nem szeretné elveszíteni a versenyképességét. A készülő, nagy autóipari beruházások hatására jó esély van arra, hogy a hozzáadott érték növekedjen, de ha erre mégsem kerül sor, akkor a szektor elmúlt években látott gyors béremelkedése biztosan nem folytatódhat tovább. Ha a munkaerőhiány mégis kikényszeríti a gyors béremelkedést, miközben a hazai hozzáadott érték érdemben nem növekszik, akkor számos vállalat vesztheti el versenyképességét - és nem csak a kisebbek.
(Címlapkép forrása: Kisbenedek Attila / AFP)