Tovább drágulnak a magánegészségügyi vizsgálatok

Portfolio: Egyre nagyobb a kereslet magánegészségügyi szolgáltatások iránt, a szektorban megjelennek új, tőkeerős befektetők is, közben zajlanak a fejlesztések, terjeszkedések. Ön is úgy látja, hogy a további konszolidáció elkerülhetetlen a magyar magánegészségügyben?

dr. Kirschner András: A közgazdászok a konszolidáció szót használják erre a folyamatra, azonban én jobban szeretem a koncentráció szót, mert

jelenleg tőkekoncentráció zajlik a szektorban. Ezt több oldalról közelíteném meg.

A világon a magánegészségügyi szolgáltatásokat nagyon sok helyen nagyon profitábilisan csinálják. Ez egy nagyon bonyolult szolgáltatási szektor, kicsit olyan, mint az űrkutatás vagy az iPhone. Az iPhone sem véletlenül kerül annyiba, amennyibe és az űrbe sem mehet fel mindenki turistáskodni, ennek mindenhol megvan a felára.

Ahhoz, hogy egy cég folyamatosan meg tudja őrizni a versenyképességét, vissza kell forgatnia a forrásokat fejlesztésekre, a versenytársak ebben az esetben csak másolhatják és így az adott cég magasabb áron tud dolgozni. A jó dolgokat meg kell fizetni. A másik szempont, amit látni kell amikor a nagyfokú tőkebeáramlásról beszélünk a szektor kapcsán, hogy a külső befektetők azt nézik, hogy míg egy kiemelkedő allokációval rendelkező ingatlanbefektetéssel el lehet érni 5-7 százalék hasznot, addig egy egészségügyi szolgáltató általában 10-12%-át tudja az árbevételének produkálni EBITDA-ban. Ez látványos szám, azonban egy szektoron kívülről érkező befektető nem látja, hogy ennek mennyi buktatója és nehézsége van a gyakorlatban. Ezek fényében készülnek hagymázas tervek, melyek 3-5 éven belüli megtérüléssel számolnak, miközben reálisabb a 15-20 év alatti megtérülési idő.

A napokban adták át a Swiss Medical pesti bázisát, ahol arról szóltak a hírek, hogy a bővítés 5 éven belül megtérülhet. Ez nem irreális várakozás a fentiek fényében?

Fontos megkülönböztetni, hogy ez egy bővítés. Ha már megvan a létező platform, rendszer, és nem kell a szükséges hátteret felépíteni, akkor az új épület már sokkal gyorsabban megtermeli magát.

A külső befektetők által tervezett rövidebb megtérülési időt a költségoldali emelkedések írhatják át leginkább? Miért gondolja, hogy azok nehezen teljesíthetőek?

A szektorban mindenhol munkaerőhiány van. Kezdjük a menedzsment szinttel. A külső befektetőknek szakmai menedzsmentre van szükségük, akik azonban nem tulajdonosok lesznek, így őket magas fizetéssel kell elcsábítani. Közben az egészségügyi szakdolgozók esetében is óriási a munkaerőhiány, mindenki rákényszerül a béremelésre, különben nem tudja pótolni a munkaerőt.

A feladat most többek között, hogy a fiatalok felé azt kell hirdetni, hogy az egészségügy egy olyan vonzó terület, ahol havonta akár egymillió forintot lehet keresni. Ezen felül rendkívül izgalmas szellemi kihívás.

Magyarországon ma még inkább az jellemző, hogy az emberek többsége az egymilliós fizetést nem sikerként értékeli, hanem az első reakció inkább az irigység.

Még mindig él bennünk a Kádár-rendszerből ez a fajta irigység, ami meggátolja a kiemelkedő teljesítményért kapott magas fizetés elismerését. Szerintem azonban ebben is van egy szemléletváltás a fiatal generációk körében. Nagyon bízom abban, hogy a most a munkaerőpiacra kerülő generációk látva, hogy itthon is lehet boldogulni, és lehet egy európai életszínvonalhoz közeli életet élni, más árszínvonallal és őszinte emberi kapcsolatokkal, akkor azt mondják, hogy nem kell az a havi 5000 euró, elég a 3000. Hiszem, hogy ez jövőben meg fog történni, csak el kell juttatni a mai fiatalokhoz, hogy menjetek orvosi egyetemre, szakasszisztensi képzésre - jöjjetek az egészségügybe dolgozni.

Hangsúlyozni kell feléjük, hogy ezen a területen több százezer forintot lehet keresni pályakezdőként is, hivatalosan, leadózva. Nem szorulnak rá a paraszolvenciára. A 65-70 eurós vizitdíjakból ezt már ki lehet gazdálkodni.

Itt a magánegészségügyi szolgáltatóknál igénybe vett vizsgálatok és kezelések egyszeri díjára gondol?

Igen, nyilván az állami biztosító (mai nevén a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, NEAK - a szerk.) 10-20 eurós díjaiból ezt képtelenség kigazdálkodni, vagy a beteg nem kapja meg a valós időráfordítást és figyelmet. Bizonyos területeken Európa centrális magjának a szívóereje a munkaerő tekintetében csak akkor fog megszűnni, ha egy magánorvosi vizit ára felemelkedik 70-80 euróra, a fizetés ugyan még mindig nem lesz 8000 euró, de akár 5000 euró is lehet. Ez már itthon tartja az orvosokat. A megélhetési költségek azonban hazánkban lényegesen alacsonyabbak, ezzel már versenyképes lehet a magyar gazdaság és a szakképzett munkaerő nem fogja elhagyni hazánkat tömegesen.

Akkor ezek szerint Ön egy általános drágulásra számít a magánegészségügyi szektorban már rövid távon. Mekkora lehet ennek a mértéke?

Minden szolgáltatónál lesz díjemelés, ez elkerülhetetlen. Várakozásom szerint 5-15 százalék közötti. Ez el is megy majd a bérek emelésére.

A magánszolgáltatóknál jellemzően a munkabér eléri az árbevétel 50-60 százalékát, vagyis egy 10 százalékos áremelésből 20 százalékos bértömeg emelést lehet végrehajtani. Az elmúlt években a béremelés üteme évről évre 20-25 százalék volt. Cégcsoportunknál azt tervezzük, hogy a díjemelést teljes egészében a béremelésre fordítjuk. A profitunk az elmúlt években ugyan növekedett, de ezt teljes mértékben fejlesztésekbe öltük, emiatt a tulajdonosi osztalék nem növekedett. Szerencsére eközben a rezsiköltségek sem nőttek az elmúlt években.

Látva a magánegészségügyben legutóbb végbement tranzakciókat, logikus lépés lehet egy külső befektető részéről a nagyobb szereplőket megkörnyékezni. Önök kaptak ilyen ajánlatot?

Minket is megpróbáltak felvásárolni, a három ajánlat közül kettőt külföldi gazdasági társaság tett meg, míg a harmadikat egy magyar.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy amíg lesznek az országban 500-600 szobás szállodák, attól még a Balatonnál is fog működni egy 10-20 szobás panzió. Lesznek 500 ember leültetésére alkalmas éttermek, de attól még a kis kockás abroszos, 10 asztalos törökbálinti bisztró is fog működni. Nem feltétlenül kell óriási céggé válnunk, viszont ezt a függetlenségünket szeretnénk megőrizni, mert nem akarunk anyagi vagy profit prés alá kerülni. Nem akarok egy árucikk lenni, amit utána kézről kézre adnak, és az sem érdekel, hogy egyszer megtömjem a zsebemet. Volt olyan, aki 1,5 milliárd forintot ajánlott a cég 80 százalékáért, de ez nem érdekel minket. Mi továbbra is egy jó munkahely és jó betegellátó centrum akarunk lenni.

És a hírek szerint orvosszakmai oldalról sem tudja elengedni a vállalatot és aktívan kiveszi a részét a munkából.

Ügyelek és rendelek is. Azt látom, hogy az összes, számomra példakép orvos, legyen az dr Erőss Loránd, prof dr Merkely Béla, prof dr Kásler Miklós, dr Mátrai Zoltán vagy dr Máté Zoltán és mondhatnék még rengeteg nevet, minimum 50 órát dolgoznak egy héten. Csak akkor tudnak vezető orvosok lenni, ha klinikai tevékenységet is folytatnak, így ugyanis követik őt az orvosok, mint a papokat a hívek. Az orvoslás egy olyan szakma, hogy ha nem önkéntes alapon történik a követés, mint a híveknél, akkor nincs jó eredmény. Az orvosokat hátulról vezérelve is lehet irányítani, előre küldeni őket, mint a csatában a harcosokat, de annak az eredménye nem lesz jó. Végső soron nem lesz türelmes az orvos, kedves a beteghez, nem teszi bele a plusz erőforrásait. Ezért kell egy magánegészségügyi cégben is a vezetőknek többet dolgozniuk. Olyan, mint egy amerikai menedzser, aki keményebben dolgozik, mint a beosztottjai, mert példát akar mutat nekik.

Mennyire jellemző, hogy a privát egészségügyi intézményt is orvos irányítja?

Egyáltalán nem példanélküli ez a megoldás Magyarországon. A Swiss Medicalt 18 évvel ezelőtt alapítottuk feleségemmel, 50-50 százalékos tulajdonosok vagyunk és orvos igazgatónk, dr. Deutsch Norbert jövőre 5% tulajdonrészt szerez meg a cégből, mindkét alapító orvos és a 3. tulajdonos társunk is orvos. Több olyan intézményt is látunk, amikor üzletemberek a tulajdonosok és ők vezetik a magánegészségügyi szolgáltatót. Az állami kórházak nagy részét is korábban orvosként végzett igazgatók vezetik. Ez egy nagyon speciális ágazat, és nem baj, ha olyan ember is benne van a vezetőségében, aki ért a gyógyításhoz.

Mivel lehet kitűnni a magánszolgáltatók között az egyre erősebb verseny közepette? Egy specializált intézménnyel, több erős szakággal rendelkező járóbeteg-ellátással, vagy inkább a foglalkozás-egészségügyi lábbal?

Nem lehet azt állítani, hogy a legtöbb nagy magánszolgáltató a foglalkozás-egészségügyre alapozva lett akkora amekkora. Rengeteg olyan intézmény van, amelyik többszakmás járóbeteg-ellátásra, vagy speciális műtétekre építkezett, például belgyógyászatra, gyermekgyógyászatra, nőgyógyászatra, gerincsebészetre, plasztikai sebészetre. Vannak tiszta profilú és vegyes profilú intézmények, mint akár mi, ahol van egy vállalati láb, legyen az foglalkozás-egészségügy vagy menedzserszűrések, és van járóbeteg-szakellátás is. De vannak olyan szolgáltatók is, ahol az OEP-finanszírozás is jelentős a magánlábak mellett. Ebben semmi rendkívüli nincs, minden cégnek más az indulása, a szolgáltatási mixe.

Jelen pillanatban senki nem tud teljes lefedettséget adni, mint például az Egyesült Államokban egy-egy neves magánkórház, mivel az onkológia, a traumatológia, a transzplantáció vagy az invazív kardiológia olyan speciális szakértelmet és olyan nagy beteganyagot igényel, amelyek egyelőre nem tudnak magánosodni Magyarországon.

Egyszerűen azért, mert nincs meg ezekhez a megfelelő méretű kockázatközösség és emiatt ezek maradnak is az állami rendszerben?

Ez így van. Hatalmas kockázatközösség kell ahhoz, hogy azt a kevés számú beteget a legmagasabb színvonalon ellássák az említett specialitások, ezeket az eseteket egy intézménybe kell összeszervezni. Például Szlovákia felismerte, hogy a nőgyógyászati és egyéb műtéti kapacitásait össze kell vonnia egy-egy nagyobb kórházba, inkább legyenek olyan intézmények, ahol 3000-4000 szülés van, nem 300, ahol a kis kórházban nem lehet hatékonyan működni a méretgazdaságosság miatt. Egy ilyen kisebb intézményben a ritka szövődményeket nem fogják tudni ellátni megfelelően. Szerintem néhány területen, legyen az a szívsebészet, invazív kardiológiai, onkológia, a centrumban való ellátás nagyon fontos. Koncentráltan egy-egy helyen operálunk, sugárkezelést folytatunk, és kemoterápiát adunk a betegnek összehangoltan. Ugyanilyen a baleseti sebészeti logika, ahol több orvosból álló team tudja az összes beérkező beteget ellátni teljes körűen. Ezeket nem szabad magánellátás keretében nyújtani, vagy el kellene várni ugyanazt a minimális szakmai szintet, amit az állam például a nagy traumacentrumoktól elvár. A beteg ugyanis nem tudja eldönteni, hogy ő milyen ellátásra szorul a sérülése miatt, ezért például bekerül egy magántraumatológiai "osztályra", ahol végül néhány óra után derül csak ki, hogy nem tudják őt megfelelően ellátni. Innentől kezdődik a mentőszállítás megszervezése, ami további késéseket eredményez, ez pedig kockázat.

Vagyis Ön szigorúbban venné a kimazsolázás gyakorlatát az egészségügyben?

Igen, ha valaki megtévesztő piaci reklámot alkalmaz, mert a valóságnál többet hirdet magáról, azt szigorúan büntetném. A kerületi ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi a mi esetünkben, hogy mit hirdetünk a weboldalunkon magunkról és összehasonlítja azt az engedélyünkkel. Amikor esetleg eltérést tapasztal, akkor felszólítást kapunk, hogy helyesbítsünk. Ez egy jó gyakorlat, csak akkor az összes szolgáltatónál csinálja meg, főleg az onkológia vagy a traumatológia területén. Mind a kettő említett terület nagyon érzékeny szakma, az egyik a sürgőssége miatt, a másik azért, mert az emberek előbb-utóbb meg szoktak halni a daganatos betegségben, és ez az a terület, ahol hatalmas pénzeket is elköltenek arra, hogy megmeneküljenek a biztosnak vélt haláltól. Még a legnagyobb magyar magánszolgáltatók sem állítják magukról, hogy mindenhatók, emiatt fontos a kisebb szereplők ellenőrzése is. A magánegészségügynek is van még hová fejlődnie, de egyelőre bizonyos ellátásokra egyszerűen nincs megfelelő fizetőképes kereslet.

Előbb-utóbb eljutunk erre a szintre? Vagy az állam fogja ebbe az irányba terelni a folyamatokat, ez lenne az érdeke?

A legújabb hírek szerint a prof dr. Kásler Miklós vezette EMMI a kiegészítő biztosítási konstrukción dolgozik. Ez azért lényeges, mert ebben a helyzetben erre a plusz fedezetre minden intézmény pályázhatna, függetlenül attól, hogy állami vagy magán fenntartásban van, innentől kezdve szektor semlegesen működik a finanszírozás. A verseny erősödik, a magánintézmények is arra lesznek ösztönözve, hogy az állami kiegészítő biztosítóval is leszerződjenek. Ezzel akár az állami intézmények is legálisan juthatnak plusz bevételhez a többletellátások, illetve magasabb szolgáltatási színvonal miatt. Ebben az új felállásban mindenki jól járhat: a beteg a többletszolgáltatásért fizet az intézménynek, de nem az ellátás teljes összegét, mert azt a NEAK a beteg után az ellátó számára kifizetheti. Az állami kórház a plusz magánbevételnek köszönhetően tud ezen esetben fejleszteni és bért emelni. Egy fontos szempontot kell még szem előtt tartani egy ilyen rendszerben: kell lenni egy területi ellátási kötelezettségnek minden intézmény esetében, azonban a felesleges kapacitását értékesíthetné a "magánpiacon".

Az sem mindegy egy ilyen alapvetően új rendszerben, hogy az alapcsomagot hol és miben határozza meg az egészségügyi vezetés. Mondhatja-e azt, hogy ez a műtét még jár, de a fejlettebb technológiáért már fizetned kell? Mert most elvileg papíron járna, de költségkeret nincs rá. És a kiegészítő biztosítással végül is csak kényelmet lehet vásárolni és a párhuzamos várólistán előzni?

Egyetértek azzal, hogy a legnehezebb feladat, az alapcsomag meghatározása. Az OENO kódok (a beavatkozási kódrendszer - a szerk.) között majdnem 50 ezer orvosi beavatkozás szerepel, jelenleg ennyiféle szolgáltatást nyújt a magyar egészségügy, vagy legalábbis nyújthat. Az alapcsomag meghatározásakor rögzítenék pár alapelvet, ha a döntés az én kezemben lenne. Az egyik ilyen a bonus-malus rendszer lenne.

Mint a gépjármű-biztosítások esetében?

Igen, ha valaki több éven keresztül nem okoz kárt az autójával, annak olcsóbb a biztosítása. Ezen elv mentén ha valaki vigyáz az egészségére, olcsóbb lehessen a kiegészítő biztosítása. Amennyiben életromboló magatartást folytat, például dohányzik, alkoholt fogyaszt, vagy épp gyorsasági motoros versenyző és ennek következtében alakul ki egészségkárosodása vagy balesetet szenved, akkor attól valamilyen plusz hozzájárulást várnék.

Az alapcsomag meghatározásakor azt is figyelembe kell venni, hogy az új rendszert a 60 év felettiek körében nem lehet bevezetni, hiszen ők más rendszerben nőttek fel, az új feltételekhez már nem tudnak alkalmazkodni. Ezért a 40 éveseknél lehetne meghúzni a határt és felmenő rendszerben bevezetni. Ezek érzékeny kérdések, ezért a javaslatot érdemes lenne akár társadalmi vitára bocsátani. A szektor semleges finanszírozás kinyitásával nem várnám meg ezt a komplex minimum csomag meghatározást, mert ez évekbe is kerülhet.

Az állami kórházak gazdálkodásának és pénzügyeinek átvizsgálása is ezt a folyamatot alapozhatja meg?

A túlzott költségvetési szemlélet bizonyos területeken nem előnyös, azonban nagyon helyes, hogy a kórházakat újra és újra átvizsgálják, és hogy a nagy intézményekben kialakul egy olyan szimbiózis, hogy egy közgazdász- és egy orvosi csapat kerekasztal melletti vitákban irányítsa a kórházat. Az sem jó, ha a közgazdászok kerülnek fölénybe, és a fiskális szemlélet uralkodik, és az sem, ha az orvosok, mert akkor a szakma nevében gátlástalanul megcsinálják a legdrágább beavatkozásokat is, és a végén gazdaságilag csődbe viszik az intézményt.

A nyugati kórházaknál sok helyen bevett, hogy valamilyen részvénytársaságként működik egy kórház, és a dolgozókat érdekeltté teszik dolgozói részvény formájában. Ezt a megoldást Magyarországon is el tudnám képzelni,

ebben az esetben ugyanis az állami kórház, mint vállalat éves osztalékának egy részét bónuszként a dolgozóknak tudná adni.

Egy ilyen újfajta ösztönzőrendszer segíthet-e a hálapénz kivezetésében?

Szerintem nem lehet megszüntetni a hálapénzt. Amióta világ a világ, az emberek keresik a tudatmódosító szereket, és ugyanúgy mindig lesz, aki előnyt akar szerezni magának.

Ezért küzdeni lehet és kell a hálapénz jelentette korrupció ellen, azonban annak szintje soha sem lesz nulla. A betegek valós háláját nem szabad büntetni. A feltételrendszert kell úgy alakítani a vevői oldalon, hogy megszűnjön a hálapénz, például az egészségbiztosítás egy ilyen csatorna és a magánegészségügy egy ilyen terep. Emellett ebben a kérdésben megfigyelhető egy generációs különbség is: az 50 év felettiek még osztogatják a hálapénzt, a 30-40 évesek már nem.

Rendkívül összetett az egészségügyi rendszer. Kicsit olyan, mint egy zongora: nem lehet állandóan az összes billentyűt ütni és áthangolni, mert akkor soha nem lesz behangolva. Egy paramétert változtassunk, figyelni kell, hogy hogyan reagálnak rá az érintettek. A nagy rendszereknél nem lehet egy nap alatt hatalmas sikereket elérni.

Ha megvalósulna az Ön által említett szektorsemleges finanszírozás, akkor annak gondolom alapfeltétele lenne a szigorú és egységes szakmai felügyelet. El tudja látni ezt a feladatot a jelenlegi kapacitásokkal az állam?

Eddig az volt a felállás, hogy az ÁNTSZ feladatokat a kormányhivatalok alá szervezték. Felismerték azonban, hogy ez a hajó nem jó irányba megy, ezért október elsejétől létrehozták a Nemzeti Népegészségügyi Központot. Én ettől azt várom, hogy egy kézben lesz a kórházak, szakrendelők, állami és magánszereplők ellenőrzése. Szektorsemlegesen, követeljék meg ugyanazt, akár az állami, akár a magán szereplőtől.

A magánintézményeket tömörítő Primus is a hiteles audit irányába megy el azzal, hogy kidolgozták a minősített szolgáltató védjegyet. Ha megvalósul az egységes szakmai felügyelet, akkor egy ilyen védjegy például a funkcióját veszíti?

Nem mindegy, hogy ezt a minősítési rendszert ki felügyeli és a rendszer mennyire független. A Swiss Medical egyébként még nem lépett be a Primus Egyesületbe, mert egyelőre tényleges ellenőrzés nélküliek a tagjai. Egy teljesen független testületre lenne szükség, amelyben ott van a Nemzeti Népegészségügyi Központ delegáltja, az állami biztosító (NEAK) képviselője, vagy akár az egészségügyi államtitkárság illetékes tisztviselője. A másik jó mérce a szoláltatás minőségére, hogy az adott intézmény milyen értékeléseket kap, például a Google-on, vagy más minősítő fórumon keresztül. Ezek jó eszközök lehetnek arra, hogy a szolgáltatók folyamatosan figyeljenek a minőségre, a betegellátás valóban élmény legyen a kórházban, szakrendelőkben.

Interjúsorozat az egészségügyről A Portfolio idén tavasszal interjúsorozatot indított útjára, melynek keretében a magyar egészségügy aktuális helyzetéről, kilátásáról, problémáiról, lehetőségeiről beszélgetünk a szektor képviselőivel, régiós kitekintéssel. Rajtuk keresztül kapnak az olvasók rálátást az egészségügy minden szegletére, így az állami- és magánellátás kapcsolatára, a fokozódó versenyre, a finanszírozásra, a huménerőforrás-helyzetre, és az innovációs tevékenységre. Emellett pedig külföldi egyedi- és országpéldákat is felvonultatunk. Az interjúk IDE KATTINTVA érhetőek el.

• Címkék:
• egészséggazdaság,
• egészségügy,
• egészségügyi interjú,
• magánegészségügy,
• makrogazdaság,
• csiki gergely,
• swiss medical,
• kirschner andrás