Néhány hónapja egy barátom a készülő kutatásához kérte a segítségemet, hogy egy 1990-es évekbeli parlamenti vizsgálóbizottság meghallgatásának jegyzőkönyvét próbáljam megtalálni neki. Az ügyről évekkel korábban egy cikkben már írtam, de a több mint 20 éves eset leiratát nem linkeltem. Mivel nagyjából emlékeztem az időpontra, a tartalomra is, gyorsan megpróbáltam előkeresni, de a Google még úgy sem adott semmilyen találatot, hogy a dátumot, a szöveget, de még az oldal vélt helyét is megadtam.
Végül egy régi merevlemezen megtaláltam a lementett dokumentumot, csakhogy az interneten pontos szövegrészletekre keresve sem találtam meg az eredetit, ami az akadémiai hivatkozások miatt kardinális lett volna az ismerősömnek. Így aztán értékes órái mentek el egy feszes határidő mellett a Magyar Országgyűlés könyvtárában mire előkutatta a történelem margójára való szöveget.
Mivel a történet nem hagyott nyugodni, kapcsolatba léptem az akkori meghallgatás egyik résztvevőjével, akit a korábbi cikkem készítésekor is megkerestem, és így derült ki, hogy az URL-t ő töröltette a Google adatbázisából, mert az azonos nevű fiát egy állásjelentkezés utolsó fordulójában azért utasították el, mert a korabeli szervezett bűnözésről szóló – egyébként nem túl érdekes – leiratra lelve úgy ítélték meg, hogy a cég imázsának nem tenne jót, ha felvennék és az üggyel kapcsolatba hoznák.
Az Európai Unióban a GDPR bevezetése óta létezik az elfeledtetéshez való jog, amelyre hivatkozva sikerült töröltetni ezt az oldalt a keresési találatok közül, és mint látjuk a legtöbb esetben nem ennyire ártatlan okokból próbálják meg kihasználni ezt a jogi lehetőséget.
A legfontosabb tanulság viszont az, hogy közhelyként mondogatjuk, hogy az internet nem felejt, valójában magától is demens, ráadásul a kormányok, cégek és magánszemélyek mesterséges amnéziába lökték.
Alapvetően pusztul az internet
A saját keresési kudarcom első óráiban próbáltam megoldást találni az eltűnő találati linkek problémájára, mivel már többször futottam bele hasonlóba korábban is, de addig mindig úgy léptem tovább, hogy én emlékszem rosszul, vagy mivel lényegtelen dolgokat kerestem, néhány próbálkozás után feladtam az egészet. Azonban az internet felejtésével kapcsolatban egyre több és több közösségi médiás és fórumbejegyzésbe futottam bele, amelyek eltűnő weboldalakról szóltak. Csak nagyon kevés esetben derült ki az, hogy csupán a Google keresésekből tűntek el, például a Bing, a Yahoo vagy az orosz Yandex valamelyikén még fel lehetett lelni a keresett oldalakat.
Ennek oka, hogy az internetes tartalmak ugyanúgy, ahogy az ókori világ hétcsodái, maguktól is elpusztulnak, a web hőskorából pedig csak egy-két piramist találni még meg.
Ahogy a történelmi ókort, úgy most egyre több kutatás szerint az internetet is egy „digitális sötétkor” váltja fel az online tartalmak gyors eltűnése miatt. A jelenség, amelyet a weboldalak kereshetetlensége, megszakadt hivatkozások és elérhetetlen adatok jellemzik, a kollektív emlékezetünk jelentős részét veszélyezteti.
A Pew Research Center egy átfogó tanulmánya megmérte e digitális pusztulás mértékét azt állítva, hogy a 2013-ban létező weboldalak 38%-a már nem érhető el ma.
Az adatot csak súlyosbítja, hogy a kutatásaik szerint a 2013 és 2023 között létrejött weboldalak negyede is eltűnt. A tanulmány kiemeli, hogy minél régebbi a tartalom, annál nagyobb az esélye, hogy elveszik: a tíz évvel ezelőtti weboldalak majdnem fele már nem elérhető.
Ezeknek a trendeknek a hatása messze túlmutat a személyes adatok eltűnésén vagy jelentéktelen, csak az akadémiai kör számára tanulságos parlamenti jegyzőkönyvek eltűnésén. A kormányzati és hírportálok sem immunisak e digitális pusztulásra.
A Pew tanulmánya szerint a hírportálok 23%-a és a kormányzati oldalak 21%-a tartalmaz megszakadt hivatkozásokat.
Ez a probléma különösen súlyos kisebb szinteken, ahol a települési önkormányzati weboldalak valószínűbb, hogy rossz, eltűnt hivatkozásokat tartalmaznak, megnehezítve ezzel a polgároknak a lényeges információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést.
A Wikipédia, a nyílt forráskódú információs sarokkő sem ússza meg ezt a trendet: a tanulmány kiderítette, hogy a Wikipédia oldalainak 54%-a tartalmaz legalább egy megszakadt linket a hivatkozások felsorolásánál, aláásva ezzel a platform hitelességét, mint ellenőrzött információforrás. Ez a trend nem korlátozódik a szöveges tartalomra; multimédiás elemek, mint például képek és videók is veszélyben vannak, a kormányzati weboldalak 6%-án található hivatkozások statikus fájlokra, például PDF-ekre mutatnak, amelyek idővel elérhetetlenné váltnak.
Sic transit gloria közösségi médiás mémek
A közösségi médiás platformok, amelyek a modern kommunikáció és kulturális kifejezés elengedhetetlen részévé váltak, szintén hozzájárulnak ehhez a digitális amnéziához. Egy 2023 márciusától áprilisáig tartó tweetekről szóló tanulmány kimutatta, hogy a bejegyzések majdnem egyötöde néhány hónappal a közzététel után már nem látható. Ez az eltűnés gyakran azért következik be, mert a fiókokat priváttá teszik, felfüggesztik vagy teljesen törlik. A tanulmány azt is kimutatta, hogy bizonyos típusú tweetek, például a török vagy arab nyelvűek, vagy a nem verifikált (kékpipás), bárki által regisztrálható fiókok korábban közzétett tweetjei rendkívül gyakran vesznek el nyomtalanul.
A szociális média tartalmának mulandóságát tovább erősíti, hogy a tweetek fele, amelyek végül eltűnnek, azokat a közzététel utáni első hat napon belül törlődnek. Ez a gyors tartalomváltás nehezíti átfogó online beszélgetések és kulturális trendek vizsgálatát.
A digitális apokalipszis: a tökéletes vihar
A helyzetet súlyosbítja a technikai óriások cselekedetei és a digitális térfoglaltság vonatkozó bizonytalanság. A Google nemrégiben hozott döntése, hogy kikapcsolja a rövidített URL-eket, példátlan módon mutatja be, hogyan vezethetnek a vállalati döntések egy évtizednyi digitális történelem eltűnéséhez. A szolgáltatás lehetővé tette, hogy hosszú URL-eket rövidebb, könnyebben megosztható linkekké alakítsanak át a felhasználók, akár csak 10-12 karakter hosszúságra akár 50-60 helyett.
Viszont a megszüntetésről szóló lépés több milliárd darab rövidített URL-t tett elérhetetlenné, ezzel törölve egy évtizednyi digitális történelmet.
Adam Rogers, a Business Insider főmunkatársa emiatt már 2024-ben figyelmeztetett egy cikkében, hogy ez a trend a már említett „digitális sötétkorba” vezet minket, ahol történelmünket egyre inkább az elveszett dolgok határozzák meg, semmint az, amit megőrzünk.
Az internet, amely egykor a demokratizálás eszközének ígérkezett az információhoz való hozzáférés terén, most veszélyben van, hogy a kollektív tudás fekete lyukává váljon. Ez nem csak egy elméleti aggodalom; az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága döntéseiben található hivatkozások fele már nem vezet az idézett információhoz, és a The New York Times weboldalán található hivatkozások negyede is megszakadt.
Mindez időzített bombát jelent egy precedens jogra berendezkedett országban.
A digitális archívumok az utolsó bástyák
„Úgy, hogy megmentjük az emberi nem tudását. Az emberi tudás egésze elérhetetlen egy ember számára, de akár ezer ember számára is. A társadalom szövetének szétfoszlásával a tudomány is millió darabra hullik. [...]
Az önmagukban értelmetlen insmeretmorzsákat senki sem fogja tovább adni. El fognak kallódni a nemzedékek során. Ezzel szemben, ha mi most egyetlen gigászi halomba össze fogjuk gyűjteni az egész tudást, az soha nem vész el
– mondja Hari Seldon, a pszichohistória megalkotója Isaac Asimov – Alapítvány trilógiájának elején. A mondat nemcsak a logikai párhuzam miatt illik ide, hanem mert az internetkorszak gyerekágya mellett az optimista gondolkodók rendre az Enciklopédia Galaktikához, a teljes emberi tudás gyűjteményéhez hasonlították az internetet. Nem fukarkodva az olyan jelzőkkel, mint a kollektív tudás tárháza, vagy az új alexandriai nagykönyvtár digitális mása lesz.
Akkor az internetet egy örök és statikus rendszernek képzelték el, de már voltak akkor is olyanok, akik számítottak az adatvesztés korszakára. A borús jelenlegi helyzetben a digitális archívumok, mint például a Wayback Machine, kulcsszerepet játszanak abban, hogy megőrizzük digitális örökségünket. Ezek az archívumok a web pillanatképeit próbálják meg rögzíteni, életmentő szerepet játszva abban, hogy az elveszett tartalmak legalább egy része ne tűnjön el végleg.
Azonban még ezek az erőfeszítések is tele vannak kihívásokkal. A fizetőfalak, az AI-vezérelt tartalomblokkoló rendszerek és az adatok hatalmas mennyisége nehezíti, hogy mindent archiváljanak.
Márpedig az internet egyre gyorsabban pusztul: ahogy arról korábban már részletesen írtunk, a mesterséges intelligencia által előállított tartalmak egyre nagyobb arányát teszik az összes internetes adatnak, digitális hulladékkal feltöltve a szervereket, ezzel már a Chatgpt-hez hasonló nagy nyelvi modellek fejlődését is megakasztva. Másrészt az internetes organikus demenciája is egyre gyorsabb.
A Web Science and Digital Libraries Research Group egy tanulmánya kimutatta, hogy egy URL átlagos élettartama mindössze 2,3 év. A weboldalak főoldalai, amelyek a weboldalak legfelső szintű oldalai, általában tovább élnek, átlagosan 8,8 évig. Azonban a mély hivatkozások, amelyek egy webhely specifikus oldalaira mutatnak, sokkal rövidebb élettartammal rendelkeznek, gyakran egy évnél hamarabb eltűnnek.
Ez kiemeli a digitális tartalmak mulandóságát és a jobb megőrzési stratégiák égető szükségét, mivel ilyen tempóban egyetlen archivátor sem tud dolgozni.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy az 1996 és 2021 között archivált weboldalaknak mindössze 35,3%-a maradt életben 2023-ra. Az újabb URL-ek esetében a helyzet még súlyosabb, azoknak 60%-a, amelyeket 2012 és 2021 között archiváltak, 2023-ra eltűnt. Ez a trend különösen aggasztó, tekintve, hogy egyre inkább a digitális platformokra támaszkodunk az információhoz és a kommunikációhoz.
Tavaly szeptemberben a világ legnagyobb internetes archívuma el is tűnt: a Google úgy döntött, hogy a jövőben nem tárolja a weboldalak régebbi verzióit, a korábbi mentéseket pedig törli.
A társadalmi veszteség a legfájdalmasabb
A digitális tartalmak elvesztése nem csak technológiai kérdés; mélyreható kulturális és társadalmi következményekkel jár. Ahogy egyre több adatot tárolunk internetes felületeken, a felhőben, aktívan hozunk létre réseket történelmünk feljegyzésében. A személyes fotók, e-mailek és egyéb digitális emlékek, amelyek meghatározzák identitásunkat, veszélyben vannak, hogy örökre elvesznek. Ez az önmagunkra kényszerített kulturális amnézia még rosszabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a web nagy részét nagyvállalatok irányítják, amelyek keveset törődnek az adatkonzerválással.
Társadalmi szinten pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy mivel az internet egyre többet felejt,
egyes múltbeli, nem elévülő bűnök nyomai is örökre az enyészeté lesznek. Megnehezítve politikusok, üzletemberek, vállalatok vagy egyes államok elszámoltathatóságát.
A politikusok és a kormányok is pusztítanak
Főként amiatt is egyre fenyegetőbb ez a veszély, mert a cikk elején már említett, elfeledtetéshez való uniós jog miatt egyes illegális tevékenységekben szereplő személyek már-már visszaélésszerűen düntetik el digitális lábnyomaikat.
A Google Átláthatósági Jelentése betekintést nyújt abba a bonyolult folyamatba, ahogyan az EU adatvédelmi törvényei alapján kezelik a tartalom eltávolítási kérelmeket, valamint hogy milyen gyorsan nő a törlésekre vonatkozó felkérések száma. A jelentés is kiemeli a privát élet védelme és a nyilvánosság tájékozódási joga közötti egyensúlyozás fontosságát, csakhogy a minél több megkeresés egyre nagyobb erőforrásigénnyel jár, aminek a vége az, hogy sokkal könnyebben átcsúsznak a nem megalapozott kérelmek is.
A beszámoló szerint a Google több mint 1,7 millió kérelmet kapott 2014 óta, amelyekben több mint 6,8 millió URL eltávolítását kérték.
Az adatok azt mutatják, hogy az URL-ek 51,3%-át végül eltávolították, míg 48,7%-át nem, ami igazolni látszik a cég állításá, hogy minden kérelem alapos vizsgálaton megy keresztül.
A Google kérelemértékelési folyamata papíron elég alapos: minden kérelmet egyénileg vizsgálnak, figyelembe véve olyan tényezőket, mint hogy az információ elavult-e, szolgál-e közérdeket, vagy kapcsolódik-e a kérelmező szakmai életéhez. A jelentés kiemeli, hogy a döntéseket nem könnyelműen hozzák meg; gyakran további információkat kérnek a kérelmezőtől, hogy biztosítsák a tisztességes és kiegyensúlyozott eredményt.
A jelentés több esettanulmányt is tartalmaz, amelyek bemutatják, milyen finom egyensúlyozást kell végrehajtania a Google-nak a privát élet és a közérdek között. Egy osztrák esetben például a Google eltávolította a hivatkozásokat olyan cikkekre, amelyek egy diákot érintettek egy vitás esemény kapcsán, mivel az egyén nem volt nyilvános személy, és az esemény nem volt friss. Viszont egy belgiumi esetben a Google nem távolította el a cikkeket egy személy történelmi eseményhez való kapcsolatáról, hivatkozva a nyilvánosság tájékozódási jogára.
Más esetek is kiemelik a döntések bonyolultságát. Bulgáriában egy politikus kérelmét, hogy távolítsák el a szakmai magatartásáról szóló cikkeket, elutasították nyilvános szerepe miatt. Csehországban a friss cikkeket egy politikus jogi problémáiról nem távolították el, kiemelve a releváns és időszerű információk fontosságát.
Az esettanulmányok, valamint az adatok is azt mutatják, hogy globálisan a kormányok és politkusok elképesztő mennyiségű adatot probálnak véglegesen eltüntetni. Bár a globális adatok szerint tartalomtörléseket 90,9 százalékban magán személyek kezdeményezik, a látleletekből is látszik, hogy főként politikusok élnek ezzel a joggal. A maradék közel 10 százaléknyi törlést pedig fele-fele arányban töröltetik cégek és kormányok.
Magyarországon is elbújnának a politikusok
A Google Átláthatósági Jelentése részletes betekintést nyújt abba is, hogy Magyarországon hogyan próbálják meg a digitális lábnyomokat minimalizálni.
A jelentés szerint itthonról a Google 10 113 kérelmet kapott, amelyben összesen 47 972 URL eltávolítását kérték, 90,7 százalékban magánszemélyek.
Ezekből a kérelmekből 55%-át elfogadták, ami 26,384 URL eltávolításához vezetett, míg 45%-át elutasították.
A jelentés kategóriákba sorolja a leggyakrabban eltávolításra kerülő tartalmakat. Magyarországon a kérelmek gyakran a személyes információkra, szakmai adatokra és múltbeli, már nem releváns eseményekhez kapcsolódó tartalomra irányulnak. A szociális média és címtár oldalak is jelentős szerepet játszanak, ami azt mutatja, hogy ezek a platformok széles hatással vannak a privát életre.
A legérthetőbb, hogy sok kérelem a személyes adatok, például címek, telefonszámok és egyéb azonosító információk eltávolítására irányul. Ezek a kérelmek gyakran olyan egyénekből érkeznek, akik védni szeretnék privát életüket a személyes adatok visszaélésétől.
A szakmai információk eltávolítására irányuló kérelmek is gyakoriak, különösen azoktól az egyénekből, akik úgy érzik, hogy elavult vagy irreleváns szakmai adatok negatívan befolyásolhatják jelenlegi karrierjüket vagy hírnevüket.
A múltbeli eseményekhez, beleértve a jogi problémákat vagy személyes incidenseket, amelyek már nem relevánsak, gyakran kérik az eltávolítást. Ezek a kérelmek kiemelik az emberek vágyát, hogy a múltbeli események ne kövessék őket vég nélkül a digitális világban.
A jelentés azt is felfedi, hogy jelentős részben kormányzati és közérdekű tartalom eltávolítására irányuló kérelmeket kapnak.
Magyarországon a kérelmek 12%-a kapcsolódott kormányzati vagy közérdekű tartalomhoz.
Az ilyen megkeresések a leggyakrabban olyan egyénektől érkeznek, akik nyilvános szerepet töltöttek be, és szeretnék eltávolítani olyan tartalmakat, amelyek negatívan befolyásolhatják szakmai hírnevüket.
Gyakori az is, hogy olyan tartalmakat töröltetnének, amelyek szolgálják a közérdeket, például hírportálok vagy jogi eljárásokkal kapcsolatos információk. Ezeket a legkevésbé valószínű, hogy a Google eltávolítja.
A hazai esettanulmányokból is kiviláglik, hogy a politikusok gyakori próbálkozók a tartalomeltüntetésben: az egyik példa szerint egy közszereplő kérte a nevére mutató hivatkozások eltávolítását olyan cikkek esetében, amelyek egy jelentős történelmi eseményhez való kapcsolatáról szóltak, azt állítva, hogy az információ elavult és irreleváns a jelenlegi szerepéhez. A Google nem távolította el a cikkeket, hivatkozva arra, hogy történelmi eseményről van szó, amelyben a személy szerepe fontos tényező volt, így nyilvános érdeknek tartják, hogy az információ elérhető legyen a közösség számára.
Egy másik kiemelt ügy szerint egy magas rangú köztisztviselő kérte a techcéget, hogy távolítson el olyan, a közelmúltban megjelent cikkeket, amelyek egy több évtizedes büntetőítélettel foglalkoztak. A Google viszont ennek sem tett eleget.
Vannak persze ártatlanabb ügyek is: volt, hogy egy vállalkozó kérte a hivatkozások eltávolítását egy olyan véleményre, amely kritizálta a szolgáltatás minőségét, azt állítva, hogy a vélemény igazságtalan és káros a vállalkozás hírnevére. Ebben az esetben a Google nem távolította el a véleményt, mivel relevánsnak tartotta a vállalkozó szakmai tevékenységéhez és a nyilvánosság jogához a szolgáltatásokkal kapcsolatos véleményekhez való hozzáféréshez. A döntés kiemelte a fogyasztói visszajelzések átláthatóságának fontosságát.
Az is látszik, hogy a médiafelületek kifejezetten gyakori célpontot jelentenek: a hírportálok a második leggyakoribb kategória, amelyeknél letiltanák a Google-keresések linkjeit: a kérelmek 15,4%-át teszik ki.
Bár a kormányzati webhelyek a legkisebb arányt képviselik a törléseknek, mindössze 1,6%-ot tesznek ki az innen való tartalomeltávolítási kérelmek, ezek szinte mindig olyan egyénektől érkeznek, akik nyilvános szerepet töltöttek be, és szeretnék eltávolítani olyan tartalmakat, amelyek negatívan befolyásolhatják szakmai hírnevüket.
A Google táblázata az URL-ek esetében azt mutatja, hogy a legtöbb kérést az Index Fórum bejegyezéseinek törlésével kapják, 941 darab bejegyzést tettek kereshetetlenné, az infobel.com címtár oldal következik 284 törléssel. A Facebook csak a harmadik 230 befogadott kérelemmel, míg a Youtube a negyedik 188-cal. A Blikk.hu oldalára mutató linkek közül 486 URL-t akartak töröltetni, de csak 148 esetében adott ennek helyet a Google.
Ahogy a technológia tovább fejlődik, a privát élet védelme és a nyilvánosság tájékozódási joga közötti egyensúlyozás folyamatos kihívást jelent, és várhatóan folyamatosan nőni fog a törlési kérelmek száma. A kérdés pedig az, hogy a kormányok és cégek mennyire gyorsítják fel az internet amnéziáját, és a keresőóriások mennyire állnak majd ellen a hatalomgyakorlóinak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
