A juttatások alakulása.
Amint a 4. ábrán is láthattuk, Magyarországon a térségben tartósan legmagasabb az államháztartási centralizáció, ami azt is mutatja, hogy a hatalmon levő politikai erők, színüktől függetlenül, mindig kiemelt fontosságúnak tartják az állam erőforrásai feletti rendelkezést, és céljaikhoz való felhasználását. Mint a politikai ciklusok extrém hazai kilengései mutatják, régen is most is a legfontosabb cél a választók megnyerése, a hatalom megtartása. A rendszerváltás előtti hagyományokból átöröklődött koraszülött, erőn felüli jóléti állam fenntartása az államháztartás kiadásainak a legnagyobb tétele, amely persze sok összetevőből áll. A pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások együttesen nézve egészen 2010-ig Magyarországon volt a legmagasabb. 2001 és 2006 között ezek együttes értéke a GDP 24 százalékáról a GDP 28 százalékára emelkedett. Igaz, hogy 2009-ben ez a két tétel együttesen a GDP 29 százalékát tette ki, de nem szabad elfelejteni, hogy ebben az évben a GDP közel 7 százalékkal csökkent, így persze valójában a társadalmi juttatások reálértéke is visszaesett. Ez a reálértékbeli csökkenő tendencia napjainkig tart, amint ennek mértékét már az 5. ábrán érzékeltettük. 2013-ra a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások értéke a GDP 26 százalékára mérséklődött. Ez a 3 százalékpont több mint kétszerese az összes államháztartási kiadás csökkenésének ugyanebben az időszakban. Ez azt jelenti, hogy itt is átcsoportosítás ment végbe a kormány által jobban preferált területekre, fokozva a reálérték csökkenés okozta negatív tendenciákat. Napjainkban még így is csak a szintén sok problémával küszködő Szlovénia költ erre a célra a GDP-ből többet az állami forrásokból, mint Magyarország. Igaz, a többi országban gyorsabb a gazdasági növekedés.
A társadalom egésze számára igen fontosak a természetbeni társadalmi juttatások, mint az állami egészségügyi ellátás és az oktatás különböző szintjei. Különösen alapvető ez azon háztartások számára, amelyek jövedelme nem igen engedi meg, hogy ezeket a szolgáltatásokat a magánszolgáltatóknál, Magyarországon vagy külföldön, térítésért vegyék igénybe. A 7. ábra a természetbeni társadalmi jövedelmek alakulását mutatja be a GDP százalékában az 1996 és 2013 közötti hosszabb időszakra.
A 2010 utáni új kormányzat idején kicsit csökkent e terület GDP-n belüli részaránya. Viszont 2012-ben az egészségügyben dolgozókat érintő jövedelememelés, 2013-ban pedig, ennél is jobban a pedagógus béremelés, a természetbeni társadalmi jövedelmek GDP-hez viszonyított értékének a növekedése irányába hatottak. Ez azt jelenti, hogy a bérköltségeket nem tartalmazó kiadások az itt láthatónál is sokkal jobban csökkentek. És itt is figyelembe kell vennünk, hogy a korábbiaknál kisebb GDP a viszonyítási alap. A 7. ábra ismét segítheti a hosszabb távú tendenciák áttekintését, érzékeltetését is. Megint érdemes összevetni Magyarország és Szlovákia hosszú időszakra vonatkozó trendjének az alakulását. Mint a 7. ábrán láthatjuk, 2013-ra a magyar érték hasonló lett, mint Csehországban és Lengyelországban. Igaz, különösen Lengyelországban, a GDP teljesítmény jobb volt, mint Magyarországon.
