Az elmúlt két év dinamikus magyar hitelbővülése nem volt elég ahhoz, hogy a vállalati hitelpenetráció (vállalati hitelállomány / GDP) alapján érdemben ledolgozzuk a lemaradásunkat, ez mindössze 17%. Lengyelország hasonlóképp áll hozzánk, Csehország és Szlovákia viszont 21% környékén áll. A válság nálunk vetette vissza a leginkább a vállalati hitelpiacot a gazdaság méretéhez képest.
A lemaradás mellett azért sem véletlen, hogy az utóbbi időben ennyire pörög nálunk a hitelezés, mert az elmúlt egy évben Magyarországon enyhültek a leginkább a vállalati hitelfeltételek. Csehországban és Szlovákiában stagnáltak, Lengyelországban némileg szigorodtak.
A magyar vállalati hitelek nem tartoznak az olcsók közé: az 1 millió euró alatti változó kamatozású vállalati hiteleket átlagosan 3 százalékpontos kamatfelárral nyújtják a bankok (a referenciahozam fölött), miközben ez Lengyelországban és Csehországban 2 százalékpont alatt van, az eurózónában pedig 2,4 százalékpont.
A lakossági hitelezésben kisebb a magyar növekedés, mint a vállalati hitelek területén. A háztartások hitelfelvételében Romániában és Szlovákiában láthatunk kétszámjegyű növekedést, Magyarországon ez alig haladja meg a 4%-ot. Hiába nő bőven 30% feletti mértékben a lakáshitelek és a személyi kölcsönök új kihelyezése, ennek hatását a régi jelzáloghitelek (köztük a szabad felhasználásúak) törlesztése jórészt kioltja.
A vállalati hitelezéshez hasonlóan a háztartási hitelpiac is nagyon esett nálunk a válság hatására, hasonló jelenség nem volt megfigyelhető a többi visegrádi országban. A háztartási hitelpenetráció mindössze 15% nálunk, még a hozzánk legközelebb álló visegrádi országban is ennek több mint duplája.
Magyarországot szigorodtak a lakáshitel-feltételek az utóbbi időben, különösen Csehországban és Szlovákiában. Csehországban a bankok részben a likviditási- és tőkehelyzet miatt szigorítottak, de szerepet játszottak a szigorításban a bankok belső szabályozását érintő jegybanki makroprudenciális intézkedések, illetve az ügyfelek hitelképességének vizsgálatában és a hitelezési politikában alkalmazott változtatások is. Szlovákiában és Lengyelországban elsősorban ciklikus tényezőknek volt köszönhető a szigorítás - olvasható a jegybank említett kiadványában.
Éveken keresztül bírálta az MNB a magyar bankrendszert a lakáshitelek drágasága, pontosabban nemzetközi összevetésben is magas kamatfelára miatt. Úgy tűnik, e téren megtört azonban a jég, és bár más országokban is csökkentek a kamatfelárak, nálunk a legnagyobb mértékben 2017 eleje óta, amiben a bankok közötti verseny fokozódása mellett a Magyar Nemzeti Bank Minősített Fogyasztóbarát Lakáshitelének is fontos szerepe lehet.
Mint látható, a pénzügyi mélység (hitel/GDP arány) és a hitelpenetráció szemptonjából jelentős lemaradásban vagyunk nemcsak az eurózónától, de a környezető országokhoz képest is. A Magyar Nemzeti Banknak a Portfolio áprilisi Hitelezés 2018 konferenciáján bemutatott konvergenciapályája azonban arról szól, hogy a lemaradásunkat 2030-ig behozhatjuk. Kíváncsian várjuk, mit sikerül elérni az ambiciózus célokból: