Mi volt a legmeghatározóbb szabályozási változás 2024-ben az EU ETS-en belül? Miként hat ez az ETS alá tartozó vállalatokra, miként hat a piaci árakra?
2024-ben újabb cégekkel bővült az EU ETS (kibocsátáskereskedelmi rendszer) hatálya alá eső vállatok köre. A tengeri hajózással foglalkozó vállalatoknak eddig csak riportálniuk kellett a kibocsátásukat, azonban a tavalyi év emisszióját már kibocsátási egységekkel kell fedezniük. Ezek a hajótársaságok 2025 szeptemberében fogják először teljesíteni megfelelési kötelezettségüket, azonban a nagyobbak, amelyeknek több ezer egységet kell vásárolniuk (mivel a szektor nem részesül ingyenes kiosztásban), már tavaly aktívan jelen voltak az emissziós kvóták piacán és tranzakcióikkal „megtámasztották” az árfolyamot az amúgy meglehetősen gyenge uniós karbonpiacon, ahol a zöld átállás és a gyengélkedő ipar miatt alacsony volt a kereslet. A hajózási szektorra egyébként kettős nyomás nehezedik, mivel 2025 januárjától az úgynevezett FuelEU Maritime rendelet is hatályba lépett, amely arra ösztönzi a hajók üzemeltetőit, hogy minél környezetbarátabb üzemanyagot használjanak mind a nyílt vízen, mind a kikötőkben. Az EU ETS-ben történő megfelelés és a fenntartható üzemanyagra való átállás egyaránt jelentős költségekkel jár ezen vállalatok számára,
így nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy ezek az intézkedések valószínűleg megnövelik majd a tengeri szállítmányozás költségeit.
Ezen kívül, túl van a bevezető fázis első teljes évén az uniós karbonvám (angol nevén Carbon Border Adjustment Mechanism vagy CBAM), amely 2023 októberétől kötelezi a cement, vas és acél, alumínium, műtrágya, áram és hidrogén importőröket, hogy elszámoljanak az importált termékek emissziótartalmával. Az Európai Bizottság szerint a kezdeti nehézségeket sikerült leküzdeni és az adatgyűjtés mára remekül halad, azonban az idei év során a vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatra kerülnek, ezért az érintett szektorok vállalatai árgus szemekkel figyelik, változik-e a fizetési kötelezettségük és az ingyenes kiosztásuk 2026-tól.
Az energiaárak csökkenése milyen hatással volt a megújulókra való átállásra? Szétválnak a rövid és a hosszú távú célok?
Az energiaárak csökkenése paradox módon kettős hatást gyakorolt a megújuló energiákra. Rövid távon a csökkenő fosszilis energiaárak miatt a megújulók versenyképessége gyengült, ami lassíthatta az átállást. Az alacsony energiaárak különösen a kevésbé fejlett piacokon jelentettek kihívást, ahol a beruházási kedv csökkent. Ezen kívül, a hálózat bővítése nem követte a megújuló kapacitások növekedését, amely szintén fékezőleg hatott az új kapacitások kiépítésére.
Hosszú távon azonban az alacsony energiaárak nem ássák alá a megújulókra való átállást, mivel az EU szigorú kibocsátáscsökkentési céljai, a 2030-as és 2050-es klímacélok stabil keretrendszert biztosítanak.
A finanszírozási források rendelkezésre állása és a technológiai fejlesztések támogatása biztosítja, hogy a hosszú távú célok nem kerülnek veszélybe. Az előzetes adatok azt mutatják, hogy a megújulók részaránya az uniós energiamixben a 2024-es év folyamán tovább nőtt. Magyarország ilyen szempontból egészen jól áll az uniós országok rangsorában, miután tavaly a napelemes rendszerek már a belföldi áramtermelés negyedét biztosították az Energiaügyi Minisztérium közleménye szerint. A fogyasztók számára ugyanakkor kihívást jelenthet az árfolyam volatilitásának lekövetése. 2024-ben rekord szintre ugrott a negatív árfolyamos órák száma a sok megújuló kapacitásnak köszönhetően.
Az energiahatékonysági beruházások megvalósítása, a zöld átállás komoly forrásigényt is jelent. Milyen finanszírozási lehetőségek állnak rendelkezésre Magyarországon, amiből az energiahatékonysági beruházási lehetőséget tervező vállalatok is részesülhetnek?
Számos, az energiahatékonysági beruházásokat támogató fontos finanszírozási eszköz EU-s forrásokból érkezik. Ezek közé tartozik a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), valamint a REPowerEU program.
AZ EU Modernizációs Alapja például 78 millió eurót hagyott jóvá Magyarország számára, amely a távfűtési rendszer modernizációjára, a rendszer megújulókra történő átállítására és energiaközösségek létrehozására fordítható.
A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközön belül a magyar terv 2026-ig összesen mintegy 2 300 milliárd forintnyi stratégiai fejlesztési projektet tartalmaz, köztük a villamosenergia-hálózat fejlesztését, hálózati energiatárolók telepítését illetve háztartások energiahatékonyságának javítását. Az energiahatékonysági célokra elkülönített támogatási csomagok az ipari és közép-vállalkozásokat is segítik abban, hogy megvalósítsák projektjeiket. Ezen kívül a zöld beruházásokat támogató kedvezményes hazai hitelkonstrukciók, például a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtott zöld hitelprogramok is jelentős forrást biztosítanak. A piacvezérelt megoldások közül a zöld kötvények és a magánbefektetési alapok érdemesek említésre.
A finanszírozáson túl vannak-e technológiai jellegű akadályok az ipari vállalatok zöldítésében? Például a karbon-leválasztás és -tárolás évek óta izgalmas lehetőség ezen a területen, de kevés projektről lehet hallani. Mi fogja vissza a CCS megoldásokat?
Az ipari vállalatok zöldítése során a karbon-leválasztás és -tárolás (CCS) technológiák jelentős potenciált kínálnak, ám számos akadály hátráltatja széles körű elterjedésüket. Az elsődleges kihívás a magas beruházási és működtetési költség, amely sok esetben meghaladja a vállalatok pénzügyi kapacitását még úgy is, hogy uniós források is rendelkezésre állnak az ilyen projektekhez. Továbbá a technológia infrastrukturális követelményei, például a szén-dioxid szállítására és tárolására alkalmas hálózatok hiánya, szintén gátolják a fejlesztéseket.
Az engedélyezési folyamatok és szabályozások gyakran időigényesek és összetettek, ami lassítja a projektek megvalósítását. Az előrelépéshez átfogó szabályozási támogatásra, állami finanszírozásra és erősebb együttműködésre van szükség a vállalatok és kormányok között. Valószínű, hogy sokat lendítene ezen technológiák implementálásán, ha például az unió hitelesítené ezeket a projekteket és negatív emissziós igazolásokat állítana ki, amelyeket az EU ETS hatálya alá tartozó azon vállalatok, amelyek a jelenleg elérhető technológiák mellett nem tudják tovább csökkenteni kibocsátásukat, felhasználhatnák ezeket megfelelési célra mintegy a jelenlegi emissziós kvóták ekvivalenseként. Mivel a negatív emissziós technológiák elengedhetetlen elemei a hosszú-távú dekarbonizációs célok elérésének, az unió és a tagországok együtt dolgoznak egy olyan keretrendszer kialakításán, amely megkönnyíti az ilyen beruházások kivitelezését. Arra számítunk, hogy a 2025-ös évben további iránymutatást kapunk a döntéshozóktól erre vonatkozóan.
Mivel szembesülnek most azok az ETS alá tartozó létesítmények, szereplők, akik eddig halogatták a beruházások elindítását?
Az ETS alá tartozó létesítmények, amelyek eddig halogatták dekarbonizációs beruházásaikat, most jelentős nyomással néznek szembe. 2030-ig mind a rendszerben elérhető teljes kvóta-mennyiség, mind az ingyenes kiosztás folyamatosan csökken, az elmúlt évek gyenge gazdasági teljesítménye és a zöld átállás miatt felhalmozódott többletet pedig felszippantja a piacstabilitási tartalék. És bár a tavalyi évben csökkent a kvóták árfolyama 2023-hoz képest, december közepe óta ismét emelkedő az árfolyamtrend, amely tovább rontja a halogatók helyzetét.
Ugyanakkor mind az uniós politikusok, mind a tagállamok kormányai tudatában vannak annak, hogy a dekarbonizáció jelentős terhet ró a pandémia és az energiaválság sokkja után lábadozó európai gazdaságra, amelyet a kilátásba helyezett amerikai büntetővámok súlyosbíthatnak a jövőben. Bár sok kritika érte az EU Green Deal-jét (Zöld Megállapodás), úgy tűnik, a dekarbonzációs útról nem tervez letérni a Bizottság. Az év első negyedére tervezett bejelentések, amelyek az ipar versenyképességének javítását célozzák majd a tavalyi Draghi riport alapján, várhatóan olyan intézkedéseket is tartalmaznak, amelyek támogatják a vállalatok dekarbonizációs törekvéseit akár friss források, akár kevésbé szigorú célok formájában, ahogy erre már korábban is volt példa. Az ukrán háború kirobbanását és az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat követően például az Európai Bizottság elindította a REPowerEU programot, amelynek keretében több millió emissziós kvóta árverezését hozta előre a Bizottság az évtized végéről a 2023-2026 periódusra. Ezzel rövid távon nőtt a kvóta kínálat és nem kellett nyomasztóan magas árakkal szembesülniük a vállalatoknak.
2025-ben milyen szabályozási változások fognak bekövetkezni az ETS esetében és ez várhatóan hogyan befolyásolja majd a kibocsátási egységek árait és a dekarbonizációs lépéseket?
2025-ben több fontos szabályozási változás várható az ETS-ben, amelyek jelentős hatással lesznek a kibocsátási egységek árára és a dekarbonizációs lépésekre. A legfontosabb változások között szerepel az éves kibocsátási sapka további csökkentése, amely szűkíti a piacot, és potenciálisan növeli az EUA árát. Az ingyenes kvóták további csökkenése, különösen az energiaigényes iparágak esetében, szintén növelheti a piaci keresletet. Emellett a karbonvám utolsó részleteinek megjelenése és az ETS 2, amely a közúti közlekedési és épületenergetikai szektort célozza, új dinamikát hozhat a karbonpiacra. Bár az ETS 2 közvetlen hatása az EU ETS-re korlátozott lesz, hosszabb távon a két rendszer közötti kapcsolódási pontok növelhetik az egységek iránti keresletet.
A piaci szereplőknek gyorsan kell alkalmazkodniuk ezekhez a változásokhoz, különösen a technológiai fejlesztések és energiahatékonysági beruházások területén, hogy csökkentsék karbonintenzitásukat és megfeleljenek az új szabályozási követelményeknek.
Az ETS irányelv felülvizsgálata során pedig van esély arra, hogy tovább bővül a lefedett emissziók köre is. Az Európai Gazdasági Közösségben történő, a légi közlekedésből származó kibocsátás például már az ETS hatálya alá tartozik, azonban ambiciózus nemzetközi intézkedések hiányában a Bizottság javasolhatja az EGK-n kívülről érkező és oda irányuló repülőutak bevonását is a rendszerbe. Ezen kívül régóta tervben van a hulladékgazdálkodási szektor bevonása is. Új elem lehet az ETS-ben ugyanakkor a szén-dioxid leválasztást igazoló egységek felhasználhatósága, azonban ez a javaslat sok kritikát kapott az elmúlt években, így nem biztos, hogy túléli az uniós jogalkotási procedúrát.
A szabályozott kibocsátás-kereskedelem mellett az önkéntes ellentételezési piacon is voltak változások 2024-ben uniós tekintetben. Melyek voltak ezek, illetve miként befolyásolhatják az ellentételezési kedvet a jövőben?
2023 óta jelentős nyomás nehezedett az önkéntes ellentételezési piacra. Ekkor több cikk is arról számolt be, hogy sok projekt mögött nincs vagy lényegesen alacsonyabb a kibocsátás-csökkentés, mint amennyiről a projektfejlesztők beszámoltak. A piacba vetett vevői bizalom ezért megrendült. Fontossá vált, hogy a résztvevők változtassanak eddigi gyakorlatukon.
2024-ben az Európai Unió több lépést tett az önkéntes ellentételezési piac szabályozására, hogy növelje annak átláthatóságát és megbízhatóságát. Az egyik legjelentősebb intézkedés a zöldmosás elleni fellépés, amelynek keretében szigorították az ellentételezési kreditek reklámozásának szabályait, hogy az önkéntes piacokon szereplő vállalatok hitelesebb módon kommunikálják erőfeszítéseiket. Ezek az intézkedések hosszabb távon erősíthetik a piac iránti bizalmat, ugyanakkor növelhetik a kreditek árát így javítva az értékteremtő projektek megtérülését. Az új szabályozási keret motiválhatja a vállalatokat a valódi emissziócsökkentő projektek finanszírozására, de csökkentheti az olcsó és kevésbé hatékony ellentételezési megoldások iránti keresletet. Nemzetközi szinten szintén jelentős előrelépés történt az önkéntes ellentételezési piac átláthatóságának javítása és a valóban értékes projektek előtérbe helyezése érdekében. Az ICVCM (Integrity Council for the Voluntary Carbon Market) által kidolgozott rendszer, mely a Core Carbon Principles (CCP) nevet viseli, segít beazonosítani azokat a projekteket és az azokból származó karbon krediteket, amelyek valóban értékesek a bolygónk és a társadalom számára. A CCP „matrica” a krediteken egyfajta garanciát jelent a vásárlók számára.
Ezen kívül, a nemzetközi civil közlekedtetési szervezet (International Civil Aviation Organization vagy ICAO) nevesítette azokat a projekteket, amelyekből származó krediteket a légitársaságok felhasználhatják a szektor ellentételezési programjának első fázisában (Carbon Offsetting and Reduction Scheme for International Aviation vagy CORSIA). Ezek a kreditek már most prémiummal forognak a piacon. Végül, de nem utolsó sorban a tavalyi ENSZ Klímacsúcs Bakuban véglegesítette az új, nemzetközi karbonpiac szabályrendszerének kereteit, így hamarosan elkezdődhet a Párizsi Klímaegyezmény feltételeinek megfelelő karbon kreditek kibocsátása és kereskedelme. Ez egy régóta várt, hiánypótló intézkedés, hiszen a Kiotói Egyezmény alapján létrehozott mechanizmus (Clean Development Mechanism vagy CDM) már évekkel ezelőtt kifutott.
Várható-e új, más jellegű pénzügyi támogatás idén, ami a kibocsátást csökkentő technológiák bevezetését ösztönzi?
2025-ben várhatóan több európai és nemzeti szintű pénzügyi támogatás jelenik meg, amelyek célja a kibocsátáscsökkentő technológiák elterjedésének ösztönzése. Az EU Innovációs Alapjának bővítése révén további források válhatnak elérhetővé, különösen az ipari dekarbonizáció, a megújuló hidrogéntechnológiák és a CCS projektek számára.
Emellett a tagállamok különféle adókedvezményeket és vissza nem térítendő támogatásokat kínálhatnak az energiahatékonysági beruházások és a megújuló energiaforrások alkalmazásának ösztönzésére.
Magyarországon is várhatóan elérhetőek lesznek olyan hitel- és támogatási konstrukciók, amelyek kifejezetten a kis- és középvállalkozások energiahatékonysági fejlesztéseit célozzák. Ezek az ösztönzők azonban gyakran pályázati alapon működnek, ami korlátozhatja a forrásokhoz való hozzáférést. A várható támogatási formákról világosabb képet alkothatunk majd a Bizottság által február 26-án publikálandó Tiszta Ipar Megállapodás (Clean Industry Deal) dokumentumokból. A Bizottság előzetesen megígérte, hogy a külső nyomás ellenére nem enged a zöld célokból, de azokat igyekszik összehangolni az ipar versenyképességének javításával.
Milyen bizonytalansági tényezőkkel néznek szembe várhatóan 2025-ben a vállalatok, amelyek az energiaellátáson, energiaköltségeken keresztül befolyásolhatják az üzleti döntéseket?
A globális geopolitikai helyzet továbbra is kockázatot jelenthet az energiaellátásra, különösen, ha újabb konfliktusok vagy szankciók lépnek életbe, amelyek hatással lehetnek a földgáz és olaj árára. A megújuló energiaforrásokra való átállás gyorsulása ugyan csökkenti a fosszilis energiahordozók felé való kitettségünket, de az átmenet költségei és az időjárásfüggő energiaforrásokból fakadó ellátási instabilitás rövid távon kihívásokat jelenthetnek.
Az energiahatékonysági beruházások iránti kereslet növekedése pedig a technológiák és alapanyagok árát emelheti, ami további költségnyomást eredményezhet. Az ipar talpra állása elé az USA által kilátásba helyezett szankciók gördíthetnek akadályt.
Technológiai oldalon mit tartogathat az idei év? Mire érdemes figyelnünk?
2025-ben a technológiai fejlődés számos lehetőséget és kihívást tartogat a magyar vállalatok számára a dekarbonizáció terén. Az egyik kiemelt terület a megújuló energiaforrások további integrálása, különösen a napenergia és a szélenergia technológiák terén. A beruházási költségek csökkenésével ezek az opciók egyre vonzóbbá válnak, ugyanakkor az időjárásfüggőség kezelése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni az energiatároló rendszerek, például akkumulátorok és egyéb tárolási megoldások fejlesztésére és alkalmazására. A karbon-leválasztás és -tárolás technológiái is egyre nagyobb figyelmet kapnak, különösen az ipari szektorban, ahol az emissziócsökkentés más módszerekkel nehezen valósítható meg. Magyarországon azonban ezeknek a technológiáknak az elterjedését hátráltathatja az infrastruktúra és a jogszabályi keretek hiánya, valamint a magas költségek. Érdemes figyelni a nemzetközi projektek tapasztalataira, amelyek segíthetnek a helyi adaptációban.
A dekarbonizáció szempontjából kulcsszerepet játszik a digitalizáció is. Az energiahatékonyság javításában a mesterséges intelligencia kínálhat segítséget, például az energiafogyasztás optimalizálásában és a termelési folyamatok hatékonyságának növelésében. A cégeknek érdemes befektetniük az adatelemzési kapacitások bővítésébe, mivel ez hosszú távon jelentős költségmegtakarítást eredményezhet.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a mesterséges intelligencia elterjedése hatalmas mértékben növeli az energiafogyasztást.
A zöld hidrogén technológiák szintén az év egyik fontos irányvonalát jelenthetik. Spanyolország miniszerelnöke a napokban jelentette be, hogy az ország dinamikusan növekvő megújuló kapacitásának köszönhetően 20 százalékos piaci részesedést céloznak meg az EU-n belül. Bár Magyarországon a hidrogén-technológia még gyerekcipőben jár, az EU által nyújtott támogatások és a hidrogénstratégia keretében elérhető források lehetővé tehetik több projekt elindítását. Az ipari dekarbonizációban érdemes figyelemmel kísérni az új szén-dioxid-semleges gyártási technológiákat, például az elektromos ívkemencék alkalmazását az acéliparban. Magyarországon a K+F beruházások növelése és az innováció ösztönzése lehet a kulcsa ezen technológiák gyorsabb elterjedésének. Összességében az idei év kulcsa a hosszú távú fenntarthatósági stratégia kialakítása, az innováció és az ezekhez szükséges források előteremtése.
A cikk megjelenését a Pact Capital támogatta.
Címlapkép forrása: Portfolio/Stiller Ákos
