Ció, áció, infláció!
Japánban soha nem látott mértékű monetáris stimulussal próbálják kihúzni a gazdaságot a több mint 15 éve tartó deflációs időszakból. Ez az úgynevezett reflációs stratégia kulcsfontosságú az ország növekedése szempontjából, és ezt jól tudja a japán kormányzat is. Viszont több vállalatvezető a gyenge belső keresletre hivatkozva nem tervezi egyelőre az árainak az emelését. Nyilatkozataikban nem túl optimisták az ország kilátásaival kapcsolatban és terveik szerint inkább külföldön terjeszkednének. Ettől függetlenül a májusi inflációs adatok kedvezőnek mondhatóak és több felmérés szerint az inflációs várakozások is a Bank of Japan kedve szerint alakulnak. A júniusi előzetes adatok viszont újra a pénzromlás kedvezőtlen alakulását vetítik előre. A bemutatott idősorokból jól látszik, hogy a historikusan hosszan problémát jelentő deflációtól nem tudnak egyhamar megszabadulni a japánok. Az nem kérdés, hogy ilyen szintű monetáris expanzióval előbb vagy utóbb inflációt tudnak gerjeszteni. Ugyanakkor a kitűzött cél, miszerint két százalékos inflációt érnének el két éven belül, talán túl ambiciózusnak bizonyulhat. Jelen írásban tisztába tesszük azt is, hogy egyáltalán miért van szükség inflációra, és mit mondanak a közgazdaságtanban arra, hogy mitől van vagy éppen nincs drágulás.
A Bank of Japan legközelebb július 10-11-én ülésezik. Elsősorban azt fogják megvizsgálni, hogy a kötvénypiac stabilizálódik-e, majd a második negyedéves kilátásokat veszik számba. Ez az ülés lesz az első ellenőrzési pont arra vonatkozóan, hogy a reflációs stratégiájuk működik-e vagy sem.
