A "Portfólió-ajánlók" sorozatunk keretében minden hónapban arról kérdezzük a hazai alapkezelőket, hogyan állítanának össze egy közepes kockázatvállalású, középtávra szóló, fiktív modellportfóliót. Az alábbiakban az Equilor Alapkezelő írását olvashatják:
A két amerikai bankcsőd és az európai bankmentés után az egész világ arra vár, hogy mit mond mai kamatdöntő ülésén az amerikai Federal Reserve. A jegybank gigantikus csomaggal biztosította a bankrendszer likviditását, de a bankszektor híreit a Fed a mai kamatdöntő ülés miatt érvényben levő nyilatkozattételi moratórium miatt nem kommentálta érdemben. Döntő fontosságú lesz a mai ülés: kiderül ugyanis, hogy a Fed szerint a bankszektor helyzete hogyan érintheti a makropályát, ez pedig az általános piaci felfogást is meghatározhatja a kilátásokkal kapcsolatban.
Habár több kutatás is foglalkozott a nagytérség különféle a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) tagozódásával, azok általánosnak tekinthető teljesítmény mutatóival, a kelet- és közép-európai országok nagyvárosainak versenyképességi vizsgálatai a hazai kutatásokban nem jelentek meg. Megpróbálom rendszerezni a nemzetközi irodalomban, illetve az üzleti-befektetési tanácsadás, valamint a média világában alkalmazott várossorend-, versenyképesség módszereket, s ezekben a kelet- és közép-európai országok másodlagos központjainak megjelenését. A 40 indexből képzett rangsorban, amik nem kimondottan a városok komplex megítélésére vonatkoztak, hanem egy-egy fejlődési, fejlesztési szegmens (egyetemek, kreativitás, smart cities, üzleti környezet, befektetési lehetőségek) értékelése alapján felállított sorrendet mutattak, a nagytérség másodlagos centrumai differenciáltan jelennek meg. A nagyobb népességszámú, kiemelkedő adottságokkal rendelkező, az adott országok egészében is domináns városok már több indexben felbukkannak. Az elemzés rávilágít arra, hogy szükséges lenne a régió nagyvárosaira komplex és szektorális indexeket készíteni, részben átvenni a nemzetközi versenyképességi mérések módszertanát, részben pedig kidolgozni, éppen a városi sajátosságok alapján egyedi indexeket.
Nem kevesebb mint 500 ezer munkavállaló bevonása. Ez a kormány legújabb foglalkoztatási célja. Az elmúlt több mint tíz évben közel 1 millió fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, most pedig mindössze egy-két év alatt vizionálnak félmillió új dolgozót. Ez sokkal gyorsabb növekedés lenne, mint az elmúlt évtizedben látott bővülés, amikor még a hegy derekáról indultunk, a mostani magasságban viszont már „sokkal ritkább a levegő”. Cikkünkben bemutatjuk, hogy van-e esély ennek a célnak az elérésére.
Máris kimerültek a Baross Gábor újraiparosítási hitelprogramjai, ezért a kormány 1000 milliárd forintra emeli a keretösszeget - derül ki a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleményéből.
A tavalyi negyedik negyedévben rekordszintre, 1,98 millióra emelkedett Németországban a betöltetlen álláshelyek száma - derült ki a szövetségi foglalkoztatási hivatal (BA) munkaerőpiaci és foglalkozási kutatóintézetének (IAB) csütörtöki jelentéséből.
Kijött az ADP foglalkoztatottsági adata az USA-ból: a közszféra foglalkoztatottait nem tartalmazó mutató a vártnál jobban alakult. Ez viszont nem túl jó hír, a foglalkoztatottság bővülésének ugyanis lassulnia kell ahhoz, hogy a Fed leálljon a kamatemelésekkel, a vártnál erősebb munkaerőpiac pedig további monetáris szigorítást hozhat. Ebből a szempontból viszont nem az ADP adatközlése a döntő, a fontos adat pénteken érkezik.
Mint a hideg és meleg légtömegek, úgy csapott össze az elmúlt néhány hónapban a piacon az optimizmus és pesszimizmus, és a heves kilengések formájában a mennydörgés sem maradt el. Mindent az amerikai infláció mozgat: ha a befektetők épp azt hiszik, hogy az infláció töretlenül csökkenni fog, vadul elkezdik a bevásárlást, ha a meginog a hitük, visszamenekülnek a dollárba és szabadulnak a kötvényekből. Ezeket az aggodalmakat csak felerősítették a héten elhangzott jegybanki nyilatkozatok, különösen az amerikai jegybank vezérének szavai. Nem csoda, hogy most épp megint egy kisebb vérengzést látunk a piacokon. Pedig ahogy a jelenkori időjárás, úgy a piaci érzület is végletekig szeszélyes: lehet, hogy a mai mennydörgést holnap már verőfényes napsütés követi. A jó hír, hogy már csak kettőt kell aludni, hogy ezt megtudjuk.
A Fednek a korábban vártnál magasabbra kell emelnie a kamatokat az infláció újbóli emelkedésének megakadályozásáért, ha a foglalkoztatottság erős bővülése és a fogyasztók költekezése fennmarad – mondta a jegybank egyik döntéshozója még csütörtökön.
A "Portfólió-ajánlók" sorozatunk keretében minden hónapban arról kérdezzük a hazai alapkezelőket, hogyan állítanának össze egy közepes kockázatvállalású, középtávra szóló, fiktív modellportfóliót. Az alábbiakban az Eurizon Asset Management Hungary írását olvashatják:
Rövid időn belül másodszor változott jelentősen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaerőpiacról szóló jelentésének módszertana. Ez önmagában nem lenne túl izgalmas, hacsak nem módosította volna érdemben a foglalkoztatás trendjét az elmúlt hónapokra vonatkozóan. A havi adatok szerint a korábban látott stagnáláshoz közeli állapot helyett az új módszer egy emelkedő periódus után inkább csökkenő foglalkoztatási trendet mutat. Ez egyébként jobban összevág azzal, hogy a magyar gazdaság recesszióba került. Cikkünkben bemutatjuk a munkaerőpiaci adatokat övező kérdéseket, majd megállapítjuk: a jó hír az lenne, ha a Munkaerő-felmérés havi adata becslések és más adatforrások bevonása nélkül lenne képes helyes munkaerőpiaci trendet kirajzolni. Ideje lenne azt is eldönteni, hogy a KSH melyik mutatót tekinti fő számnak.
Az amerikai pénzmennyiség (M2) a valaha volt legnagyobb mértékben csökkent, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a jegybanki szigorítás már véget érhet – írja a Barrons. A jegybank a következő ülésén várhatóan újabb 25 bázisponttal emeli meg az irányadó kamatot.
A tavalyi évi és az idei év eleji derűlátó hangulat szertefoszlott, az inflációval kapcsolatos kilátások az utóbbi hetekben bizonytalanná váltak. Ezzel együtt a Fed kamatpályájával kapcsolatos várakozás is nőtt, amelynek újabb állomása, hogy a piaci kamatvárakozásban már nem szerepel az idei év végi kamatvágás. Eszerint tehát a Fed a korábban vártnál magasabbra emelheti az irányadó kamatát, és tovább tarthatja magasan, vagyis a piaci várakozások szigorúbb monetáris politikát vetítenek előre.
Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter szerint az infláció mérséklődik ugyan, de még mindig sok a tennivaló ahhoz, hogy visszatérjen a jegybank 2%-os inflációs céljához – írja a Reuters.
Az amerikai hozamgörbe a kettő és 10 éves lejáratokon 1980-as évek óta nem látott mértékben vált inverzzé. Az inverz hozamgörbét az Egyesült Államokban minden esetben recesszió követte eddig.
A múlt héten közölt amerikai munkaerőpiaci adat után azonnal emelkedett a befektetők által várt kamatpálya, immár májusra is kamatemelést áraznak a befektetők. Ennek hatására erősödhet a dollár az euróval szemben, amihez az EKB múlt heti üzenete is hozzájárult.
Miközben a világban minden a magas inflációról szól, szép csendben egészen extrém munkaerőpiaci rekordok sora születik: 20 éve nem látott szintre süllyedtek a munkanélküliségi mutatók, miközben nem ritkák a 70% körüli foglalkoztatottsági ráták sem.
A "Portfólió-ajánlók" sorozatunk keretében minden hónapban arról kérdezzük a hazai alapkezelőket, hogyan állítanának össze egy közepes kockázatvállalású, középtávra szóló, fiktív modellportfóliót. Az alábbiakban a Diófa Alapkezelő írását olvashatják:
Talán még sosem volt annyira dinamikusan változó a munkaerőpiac, mint az elmúlt három év során. Láthattuk, hogy előbb a vállalkozások húzták be a féket a Covid-19 járvány kitörésekor, majd a potenciális állásjelentkezők elvárásai fordultak teljesen új irányba. Alig pörgött újra fel a gazdaság, amikor jött az ukrajnai válsághelyzet, ami ismét kihívások elé állította a hazai vállalkozásokat. Majd 2022 második félévétől a recesszió és a leépítések egyre hosszabb árnya kezdett rávetülni a piacra. De vajon a jelenlegi környezetben jósolható előre egyértelmű trend 2023-ra?
A fokozatosan romló makrogazdasági kilátásokkal párhuzamosan komoly elbocsátási hullám indult tavaly novemberben: a magas inflációs környezetben és a szigorodó monetáris politikák mentén előtérbe került a költségoptimalizálás és a tőkekiadások csökkentésének a fontossága a nagyvállalatoknál, és a 2023-as kilátások sem valami fényesek ebben a tekintetben. Egyelőre úgy néz ki, hogy a koronavírus alatt szárnyaló technológiai nagyvállalatok és a bankszektor prominens szereplőinek háza táján van szükség leginkább a "racionalizálásra", de mielőtt azt hinnénk, hogy az ilyen jellegű problémák a tengerentúlon fognak csak hangsúlyosan megjelenni, érdemes képbe kerülni a hazai kilátásokkal is.