A KSH mai jelentése szerint negyedéves alapon 0,7%-kal zsugorodott a magyar gazdaság, éves alapon pedig szintén ekkora volt a visszaesés. Az adatok megegyeznek az előzetesen közölttel, ezzel megerősítést nyert, hogy újra technikai recesszióba kerültünk, hiszen két egymást követő negyedévben esett vissza a teljesítmény.
A gazdaság szenvedésére jellemző, hogy az elmúlt kilenc negyedévből csupán háromszor tudott növekedni.
A mai részletes adatokból már azt is látjuk, hogy a harmadik negyedéves visszaesés hogyan állt össze. Amikor ennyire gyenge a gazdasági produktum, nem meglepő, hogy sok szépet nem látunk a mélyebb betekintéskor sem. A termelő szektorok mindegyike gyengébben teljesített, mint egy évvel korábban, egyedül a szolgáltatások vérszegény, 1,9%-os növekedése mentett valamit az éves összevetésben. A felhasználási oldalról nézve a fogyókúrán lévő költségvetés a közösségi fogyasztást húzta vissza, a beruházási lufi kipukkanása pedig a bruttó állóeszköz felhalmozás zuhanását okozta. A háztartási fogyasztás hozta a 4,2% növekedést, de megjegyzendő, hogy míg korábban az első két negyedévben is hasonló indexeket láttunk, azokat a KSH most visszahúzta, vagyis visszatekintve már nem olyan szép a fogyasztási dinamika, mint korábban gondolhattuk.
Ha az egyes területek gazdasági súlyát is figyelembe vesszük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a gyenge termés miatt visszaeső mezőgazdaság lehúzó ereje jelentős volt (-0,6 százalékpont), de ennél is erőteljesebben járult hozzá a GDP-visszaeséshez az ipar (-1,1 százalékpont). Az építőipar a kis súlya ellenére szintén látható mértékben fékezte a gazdaság egészét (-0,2 százalékpont), míg a szolgáltató szektor próbálta menteni a helyzetet.
Érdemes mindezt megnézni az előző negyedévhez viszonyítva is, hiszen a lendületvesztés így különösen látványos, a 0,7 százalékos zsugorodás híre egy hónapja általános megdöbbenést keltett. Az alábbi hőtérképünkön látszik, hogy a feldolgozóipar hozzáadottérték-alapon negyedik egymást követő negyedévben esett vissza, az építőipart pedig most érte el igazán a dekonjunktúra. A szolgáltató ágazatok sem részesednek egyformán a hazai reáljövedelem növekedéséből. A fogyasztás gyengélkedésére utal a kereskedelem negyedéves alapon számolt visszaesése, de csökkent a szállítás raktározás, illetve az ingatlanügyletek teljesítménye is. Szépen bővül viszont a művészet, szórakoztatás ágazat, ami megerősíti azt a képet, hogy az emberek inkább szolgáltatásokra költik a többletpénzüket, mintsem a boltok fizikai termékeire.
Az összképről
A részletes adatokból feltárulnak a recesszió okai. Egyrészt jól láthatóan fájdalmasan érinti a magyar gazdaságot az európai dekonjunktúra, különösen az autóipar válsága. Ez a feldolgozóipar (a másik oldalról nézve az export) teljesítményét veti vissza. Ám ez a hatás nem olyan végzetes, hogy önmagában megmagyarázná a recessziót. Ehhez szükség volt a belső motorok gyenge húzóerejére is. Az állami szektor mind a fogyasztás, mind a beruházás területén erős lehúzó hatású, tekintettel a költségvetés sanyarú helyzetére. Ehhez járul még hozzá az európai uniós támogatások hiánya, ami tovább csökkenti a növekedés forrásait.
Mindezt kompenzálhatná a hazai reáljövedelem növekedése, ami a fogyasztás (elsősorban a szolgáltatások) oldaláról adhatna támaszt a GDP-nek. E területen nincs is katasztrófa, csak éppen azt a kirobbanó erőt sem látjuk, ami egy 9 százalék körüli reálbér-növekedésből következhetne. A KSH azzal, hogy visszahúzta az első félév fogyasztási dinamikáját (az ilyen módosítások gyakran meg szoktak esni, ahogy az adatokból pontosabb felhasználási mintákat lehet kirajzolni), rontotta a dinamikus fogyasztásbővülésről alkotott képet. A friss adat ugyan újfent magas (4,2% éves alapon), de könnyen lehet, hogy idővel ez is lefelé módosul majd. A gyenge külső és belső kereslet, az alacsony háztartási és üzleti bizalom a magánberuházások visszaeséséhez is hozzájárul. Így alakul ki a lenti kép, miszerint
az óriási lehúzó erőt a magyar növekedésben a beruházások zuhanása jelenti, de immár a nettó export sem járul hozzá pozitívan a GDP-bővüléshez.
Kicsit messzebből nézve megállapíthatjuk, hogy a magyar gazdaság immár két éve nem tud igazán magára találni. A folyamatosan érkező kisebb-nagyobb sokkhatások folyamatosan hűtő hatást gyakorolnak, és a régóta várt érdemi élénkülés mindeddig elmaradt.
Mi lesz ezután?
A nagy kép továbbra is javulást ígér. Ez egyébként most is zajlik, csak éppen a várt dinamikus élénkülés helyett nagyítóval kell nézegetni a pozitív változást. 2023-ban 0,7 százalékkal esett a gazdaság (ha a mezőgazdaság időjárásfüggő cikkcakkját kiszűrjük, ennél nagyobb, 3% körüli a visszaesés), az idén már pozitív lesz a reál-GDP-változás. Igaz, az év eleji 3-4%-os növekedésről szóló álmok nagyon csúnyán összetörtek, számításaink szerint mindössze 0,5% körül lehet az idei átlagos bővülés, a kormány 0,7-0,8%-ra számít. Ez utóbbihoz a negyedik negyedévben (negyedéves alapon) 1 százalék körüli növekedés kellene. Egyelőre kemény havi adatok nem állnak rendelkezésre a negyedik negyedévről, de a konjunktúramutatók nem sugallnak óriási élénkülést.
Az idei gyengélkedés azt is jelenti, hogy a jövő évben elég mélyről fog indulni a gazdaság. Ahhoz, hogy a kormányzati 3,4%-os éves átlagos GDP-növekedés 2025-ben összejöhessen, a következő 5 negyedévben 1,1-1,2%-os negyedéves GDP-bővülésre lenne szükség. Ez igen dinamikus tempó lenne, a magyar gazdaság legjobb időszakaira jellemző periódust jelentene. Ebben segíthet, hogy mélyről indulunk: a termelési kapacitások adnának lehetőséget a bővülésre, illetve több jövő évi nagyberuházás egyedi felhúzó hatása is élénkülést hozhat. A lakosság jövőre az állampapírokból jelentős kamatjövedelemhez jut, ami erősítheti a fogyasztást, különösen, ha a hangulat javulna. Ugyanakkor egy ilyen pályához kötődő negatív kockázatok jelentősek:
- az európai gazdaság nem mutat különösebb lendületet,
- az autóipar körüli feszültségek nem enyhülnek,
- Donald Trump amerikai elnök kereskedelempolitikai lépései már az év első felében élesedhetnek,
- egyelőre a költségvetési és a monetáris politika mozgástere nagyon szűknek látszik,
- az uniós források ügyében messzinek látszik az egyezség.
Ennek fényében nem csoda, hogy a piaci szakértők GDP-növekedési várakozásai jóval visszafogottabbak, többnyire 2-2,5 százalék körüliek. A Moody's múlt héten 1,9%-os prognózist adott, az Európai Bizottság néhány héttel korábban 1,8%-ra becsülte a jövő évi magyar gazdasági növekedést.
A KSH többféle GDP-mutatót közöl a jelentésében. Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (éves, yoy) indexből három is létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított (wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) tekinti fő számnak (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy vagy a bázis időszakban szökőnap is van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha mi is ezt tekintjük fő adatnak.
Az előző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-index természetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ugyanakkor ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
