Véget ért a Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), de február 12-ig az eseménysorozat legtöbb filmje megtekinthető az interneten. Több film is foglalkozik az ukrajnai háborúval, illetve a mai Oroszországgal.
2020. augusztus 9-én elnökválasztást tartottak Fehéroroszországban, amelyet minden jel szerint elcsalt az országot 1994 óta vezető Aljakszandr Lukasenka. A választást követően nagyszabású tüntetések kezdődtek, melyek egészen 2021 első hónapjaiig kitartottak. A fehérorosz államfő hatalmát Vlagyimir Putyin közbeavatkozása mentette meg, aki azóta egyre szorosabban fűzi Oroszországhoz nyugati szomszédját. Lukasenka és Fehéroroszország ténylegesen önállósága lényegében megszűnt, az ország területét adta Moszkva ukrajnai háborújához. A tüntetők és a fehérorosz ellenzék maradéka elleni megtorlások napjainkig folytatódnak, épp január elején két nagyobb per is indult, és hamarosan Lukasenka elnökválasztási ellenfelét is bíróság elé állítják – távollétében. Az országban jelen lévő durva represszióról érzékletes képet fest egy hamarosan Magyarországon is látható dokumentfilm.
Bár az ukrajnai háborút támogatók a felmérések szerint még mindig jelentős többségben vannak Oroszországban, sokan ellenzik az inváziót, sőt a kemény állami fellépés ellenére még hangot is mernek adni kritikus véleményüknek. A háború és a putyini propaganda családtagok, rokonok közé is éket tudott verni, az ellentétes politikai oldalon állók már beszélni is alig beszélnek egymással. Hét ilyen családot mutat be az orosz rendező, Andrej Losak legújabb dokumentumfilmje egy a háborút támogató, illetve ellenző családtagon keresztül. Széteső házasságok, elmérgesedő testvéri kapcsolatok, megromló anya–gyermek viszony – ezt is magával hozta Oroszország ukrajnai háborúja.
November 2-án mutatták be Magyarországon a Szabadság tűz alatt. Ukrajna szabadságharca című új dokumentumfilmet, amelyet az ukrajnai háború első szűk három hónapjáról forgatott az Oscar-jelölt rendező, Jevgenyij Afinyevszkij. A megrázó alkotás egyéni sorsokon keresztül hozza közel az orosz invázió borzalmas mindennapjait, megszólaltatva civileket és katonákat, bemutatva az óvóhelyeken zajló életet, az orosz tüzérségi támadásokban lerombolt házakat, a bucsai és irpinyi tömegmészárlások helyszíneit, vagy éppen egy fiatal anya sorsán keresztül a mariupoli Azovsztal acélgyárban történteket.
Három Oscar-díjra is jelölték a dán-francia filmrendező, Jonas Poher Rasmussen Menekülés című filmjét, amely egyedi módon vegyíti a dokumentumfilmek és az animációs filmek eszköztárát. Főszereplője a filmben csak Aminnak nevezett afgán menekült, aki több évtizeddel később fedi fel igazi kilétét barátjának, a rendezőnek. Amin még a szovjetek afganisztáni háborúja idején nőtt fel Kabulban, majd a mudzsahedinek elől a Szovjetunió szétesése idején Moszkvába menekült családjával, hogy aztán sok viszontagság után Dániában telepedjen le. Amin történetét animációban meséli el a film, miközben archív felvételeken láthatjuk a Szovjetunió háborúja alatti Afganisztánt, vagy éppen a szocializmus összeomlása utáni Moszkvát, ahol az afgán menekülteket a boltokban üres polcok, az utcákon korrupt rendőrök várták. A Menekülést Magyarországon a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretében mutatták be. (Figyelem, a cikkben említésre kerülnek a film cselekményének egyes részletei!)
Nem mindennapi utazásra invitálja nézőit az amerikai apától és kínai anyától született, az Egyesült Államokban felnőtt Jessica Kingdon, aki visszatér anyai ősei földjére, hogy bemutassa, milyen a mai kínai társadalom és gazdaság valósága. Az Erőltetett menet című film, amely az idei Oscar-díj tizenötös, szűkített listájára is felkerült a legjobb dokumentumfilm kategóriában, narráció és beszélő fejek nélküli „szürreális montázst” mutat be tömegtermelésben éllovas gyárakkal, a munkások katonai jellegű kiképzésével, a TikTok-influnszerek világával, nyugati etikettet és késsel-villával evést oktató felnőttképzővel, vagy éppen a kínai felső kaszt vacsorai beszélgetésével, amelyen az is elhangzik, hogy szeretik az Egyesült Államokat, mert vágyódnak a szabadság után. A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválnak köszönhetően most Magyarországon is látható film bemutatja, milyen az, amikor a kapitalizmust ötvözik a kommunista pártállam katonás fegyelmével, és milyen az a társadalom, amely vágyik a nyugati jólétre és szabadságra, de addig is erőltetett menetben próbálja utolérni a szeretve gyűlölt riválist, Amerikát.
1970. november 23-án egy amerikai és egy szovjet hajó találkozott az amerikai partok közelében. A szovjet hajó litván rádiósa egyszer csak átugrott az amerikai Parti Őrség hajójára, és menedékjogot kért. Nem adták meg neki, hanem visszaszolgáltatták a Szovjetuniónak, ahol aztán hazaárulásért elítélték. De itt nem ér véget a történet, amelybe két amerikai elnök, Richard Nixon és Gerald Ford is belesodródott, miközben amerikaiak sokasága mozdult meg, hogy követelje a litván tengerész szabadon bocsájtását. Fél évszázaddal később a litván rendező, Giedrė Žickytė készített dokumentumfilmet a történtekről Egy nagy ugrás címmel, amelyben megszólal a már idős dezertőr, Simas Kudirka és a hidegháborús történet számos szereplője, köztük Henry Kissinger egykori külügyminiszter. A többszörös díjnyertes film most a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) keretében mutatkozik be a magyar közönség előtt. (Figyelem, a cikkben említésre kerülnek a film cselekményének egyes részletei!)
Sok a sérült, bár az információk egymásnak ellentmondóak.
Életéről és a hatalommal folytatott küzdelméről is vall önéletírásában a tavaly elhunyt Alekszej Navalnij.
Már az első 100 napban sor kerülhet a nagy találkozásra.
Mire számíthatnak a bértárgyaláson?
Az orosz haderő elérte az ukrán véderő egyik legfontosabb városát.
Napokon belül kamatot vált az első PMÁP-sorozat.
