Az elmúlt hónapokban komoly sikereket ért el a magyar műkereskedelem, felpezsdült a piac, új árverési rekord született és egy új vevői kör is megjelent. Látszik ez a folyamat „belülről” is?
Törő István: Egyértelműen belülről, a galériák szemszögéből is látszik. A tavaly téli aukción kirobbanó eredmények születtek, a közismert 460 milliós aukciós rekord egy Csontváry-festmény lett – épp a Virág Judit Galéria aukcióján értük el ezt. Ettől függetlenül is nagyon magas árak voltak, elképesztő érdeklődés mellett. Az idei szezon még csak most indul, májusban lesznek az első nagy aukciók.
Ugyanakkor több olyan tényező is van, ami bizonytalanságot jelenthet: az infláció, a forintgyengülés, a háborús helyzet - ezek persze nem feltétlenül csak a festménypiacot, hanem általánosan minden típusú befektetést vagy pénzmozgást érintenek. De van egy nagyon pozitív hangulat, az emberek járnak a galériákba, vásárolnak a neten, a kiállításokon.
Pozitívnak látom a jövőt: ha visszatér a nagyobb biztonságérzet, egyfajta stabilitás, akkor az sok pluszt adhat a piachoz.
Mennyire jelentek meg a piacon azok, akik kevésbé tájékozottak, kevésbé műértők, inkább stabil befektetési lehetőséget keresnek a hektikus gazdasági környezetben?
Virág Judit: Aki festményt vesz, soha nem csak befektetői szemmel gondolkodik, hanem a gyűjteményépítés nézőpontjából is, hiszen olyan tárgyakról van szó, amikkel együtt élnek az emberek. Az elmúlt két év is meglehetősen bizonytalan volt, mégis olyan sikeres aukciókat tudtunk rendezni, mindamellett, hogy volt, ami csak online jöhetett létre, ami bizakodásra ad okot. Nagyon sok új vásárló jelent meg, mert nem mindenki jön el élőben megnézni egy kiállítást, így az ország legtávolabbi részéből is tudtak licitálni, a külföldiekről nem is beszélve.
A grafika és a kortárs aukció egy alacsonyabb árkategóriát jelent, ennek is köszönhető, hogy megjelent sok új vevő.
Van egy erős mozgás, mindenki próbálja a portfólióját szétteríteni, és ebben benne van a műtárgy is. Ez bőven a több százezer-egymillió forintos kategóriába esik. És van egy életkori mozgás is, nagyon sok fiatal vásárló jelent meg.
Mi egyértelműen a kortárs irányba mozdultunk el az elmúlt években, és ez behozott egy új generációt, más érdeklődésű embereket is. Nagyon erősen szétválik a kortárs és a klasszikus modern, és minimális az átjárás. Azzal, hogy megjelent a kortárs, jött egy új vásárlói réteg, és mi próbáljuk megteremteni a szimbiózist a kettő között, hiszen ez nem két külön világ, hanem az egyik a folytatása a másiknak.
Mondhatjuk, hogy már tartósan megtalálták a kortárs művészeket a vásárlók?
T.I.: Jelenleg az létszik, hogy robbanás előtt áll a kortárs piac, és itt alapvetően a klasszikus kortárs piacról beszélünk. Azt gondolom, hogy amikor 2019-ben, egy alapvetően klasszikusokra fókuszáló galériaként megtartottuk az első kortárs árverésünket, az átírta az egész piacot. Akkor a 60-as, 70-es évekre fókuszáltunk, és fokozatosan közeledünk napjaink művészei felé. Mert nemcsak abban bízunk, hogy a művészet folytonos, hanem abban is, hogy a ma művésze egyben a holnap művésze is. Ma pedig már a 2000-es évekből is teszünk ki képeket aukcióra, és óriási az érdeklődés ezekre.
Ha megnézzük a nyugat-európai aukciókat, elképesztő árak vannak mostanában, a kortárs művészek hasítanak. Felfokozott érdeklődés van, és nálunk mindig lecsapódik az, ami külföldön történik.
V.J.: Ha a nyugat-európai piacot nézzük, a legdrágább klasszikus modern és kortárs képek ára ugyanazon a szinten van: 100 millió eurós nagyságrendekről beszélhetünk. Magyarországon ettől még nagyon messze vagyunk. A klasszikus modern piac ötször drágább, mint a kortárs. Ha elfogadjuk, hogy a pénz egyre jobban a kortárs művészet felé fog fordulni, akkor itt még egy ötszörös növekedésnek kellene lennie.
Ezzel párhuzamosan pedig fogy a klasszikus anyag. Amit az elmúlt 20-30 évben eladtunk, azzal sokáig nem találkozunk újra az aukciós kínálatban: ha pénzügyi problémája lenne a műgyűjtő családoknak, szinte biztos, hogy nem a festményekhez nyúlnának először.
Mennyire lehet biztos abban a kortárs festmények vásárlója, hogy 20-30 év múlva sokat fog érni a gyűjteménye? Kik a legkeresettebb nevek a kortárs piacon?
T.I.: Mindenki azért vesz műtárgyat, mert abban bízik, hogy felmegy az ára, akár kortárs, akár nem, így a klasszikus modern piacon is találkozhatunk nagy árnövekedéssel. Aki innovatív személyiség, foglalkozik ezzel, tanulmányozza, galériákba jár, szakirodalmat olvas, az nem akar a trendbe besimulni, és Rippl-Rónait vagy Gulácsit venni, hanem azt keresi, hogy mik azok a most születő értékek, amik 20-30 év múlva valóban megtöbbszörözik az árukat.
Persze ez egy kaland, egy kockázat, és talán egyfajta játék is – de a befektetett pénz is sokkal kevesebb akkor, ha kortárs festőtől vásárol valaki. Nagyon sok pluszt ad, hogy az érdeklődő elmehet egy műterembe vagy galériába, találkozhat a művésszel - egészen más érzés kortárs képet venni, mint klasszikust. Egy leegyszerűsített tőzsdei hasonlattal azt is mondhatnánk, hogy van, aki blue chipeket vásárol, és van, aki netes részvényeket, vagy kriptodevizát.
V. J.: Ha valaki biztosra akar menni a kortárs piacon, azt kell megnéznie, hogy egy kortárs művész hogy van beágyazódva, milyen az elfogadottsága a szakma és a kritikusok körében, van-e már képe meghatározó gyűjteményekben és múzeumokban. Ez a három tényező egy olyan biztos alapot jelent, amire lehet számítani a későbbiekben.
Ezt a fiatalabb generációnál még nem lehet kimutatni, mert most kezdődik a pályájuk, de az biztos, hogy egy kortárs művész elfogadottsága mindig egy konszenzus eredménye, és ha ez megvan, akkor abból jó befektetés lehet.
A kortársak közül a legkeresettebbek a ma 70-80 évesek: Bak Imre, Hence Tamás, Nádler István, a külföldön élők közül Lackner László, Csernus Tibor, Reigl Judit, és a két magyar sztárművész, Maurer Dóra és Keserü Ilona. Komoly érdeklődés mutatkozik a szentendrei festők, a Bizottság zenekar vagy a Vajda Lajos stúdió művészei iránt, ezek a csoportok az utóbbi 2-3 évben erősödtek meg. Most már 5-10 millió forint közötti rekordárakon kelnek el efZámbó, Wahorn és Újházi képei.
A korábbi tapasztalatokból kiindulva kicsi az esélye annak, hogy a 2021-es, 460 milliós rekord megdőljön a következő években. De mennyire van hatással ez az összeg a piac általános árazására?
T. I.: A tavalyi évet megelőzően legutóbb 2013-ban volt egy 240 milliós Csontváry-rekord, ami 8 évig élt. Volt egy cap a piacon: ha valakinek volt egy nagyon extra képe, ehhez az árhoz lehetett viszonyítani. Most ez hirtelen a duplájára nőtt, azaz, ha valakinek van egy kuriózuma, sokkal nagyobb aukciós összegről álmodozhat, mint korábban.
Ez át fogja árazni a piacot, hiszen amikor van egy 460 milliós kép, akkor a nagy ritkaságok ára elkezd felfelé mozogni.
Szerintem ezt fogjuk látni a következő években. Az a nagy kérdés, hogy mikor kerül elő megint egy olyan festmény, ami ezt a rekordot is meg tudja haladni. Leginkább csak a szerencsén és a véletlenen múlik, ha valaki egy ilyen képhez hozzájut.
Idén 25 éves a Virág Judit Galéria: milyen tervekkel készülnek a jubileumi évre? Egyértelmű, hogy folytatódnak az online és a hibrid árverések?
V. J.: Jelenleg két futó kiállításunk van, de készülünk a nagy, kétnapos jubileumi árverésre, ami május végén lesz. Az első napon a klasszikus, a második napon a kortárs művek aukcióját rendezzük meg. Ősszel három árverésünk lesz, két klasszikus, szokásainkhoz híven, köztük pedig egy háború utáni és kortárs művek aukciója. Emellett tervezünk kiállításokat is.
T. I.: 1997. május 31-én nyitottunk, Műterem galéria néven, ezért lesz május 31-én az aukció. Az egész évet erre fűzzük fel, és nem csak magunkat ünnepeljük, hanem a magyar műkereskedelem elmúlt 25 évének sikereit. Ezek az ünnepi események a második fél évben is folytatódnak.
Az árveréseink hibrid formában működnek majd, azaz online és személyesen is lehet licitálni. Azt gondolom, hogy az egész magyar piac belejött ebbe, velünk az élen. Abban a pillanatban, hogy mi ezt megléptük – 2-3 évvel ezelőtt -, az összes fontos aukciósház és galéria követett minket, ez ma már egy általános trend.
Virág Judit Galéria - 25 év számokban
A Virág Judit Galéria, a magyarországi aukciós piac egyik vezető szereplője. Az aukciósházat 1997 májusában alapította két tulajdonosa, Virág Judit művészettörténész és Törő István üzletember. Egy 40 négyzetméteres teremből indultak, jelenleg a budapesti Falk Miksa utcában található reprezentatív, 1200 négyzetméteres, háromszintes helyiségük a város egyik legszebb kiállítóhelye, ahol rendszeresen tartanak nonprofit kiállításokat is.
A galéria - a magyar árverezés történetében mérföldkőnek tekinthető - első aukcióját 1998 őszén rendezte, mellyel berobbant a magyar és közép-európai műkereskedelembe.
A magyar aukciós rekordot jelenleg Csontáry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget című festménye tartja, mely 460 millió forintért kelt el a galéria 2021-es árverésén.
A Virág Judit Galéria további rekordjai:
Csontváry Kosztka Tivadar: Traui táj naplemente idején, 1899
Leütési ár: 240 000 000 Ft
Rippl-Rónai József: Piacsek bácsi a Niklay lányokkal, 1908 nyár
Leütési ár: 220 000 000 Ft
Tihanyi Lajos: Pont Saint Michel, 1908
Leütési ár: 220 000 000 Ft
Munkácsy Mihály: Poros út I.
Leütési ár: 220 000 000 Ft
Rippl-Rónai József: Kertben, 1909
Leütési ár: 190 000 000 Ft
Csontváry Kosztka Tivadar: Hídon átvonuló társaság, 1903-1908
Leütési ár: 180 000 000 Ft
Címlapkép és fotók: Stiller Ákos
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
