Mi lesz a bankokkal 2050-re? Elemezhető?

Ahhoz, hogy a témát vizsgáljuk fontos látni, melyek lehetnek a legfontosabb klímaszcenáriók. Ennek kapcsán a pénzügyi szektor zöldítése érdekében összefogó jegybankok és felügyeletek csoportja (NFGS) három szcenáriót definiált:

• Rendezett átmenet: Azonnali és kellően szigorú szabályozások a kibocsátáscsökkentés érdekében, ennek hatására 2100-ra a medián hőmérsékletnövekedés jelentősen 2 fok alatti.
• Rendezetlen átmenet: Halasztott, de a rendezett átmenthez képest jóval szigorúbb intézkedések. Ennek hatására a medián hőmérsékletnövekedés szintén 2 fok alatt maradhat 2100-ra, de más pályát írhat le.
• „Hot household world” (forró): A jelenlegi intézkedéseket tartjuk csak fent, ennek kapcsán azonban a hőmérsékletnövekedés 3,5 fok is lehet.

Klímakockázat megjelenése a kockázatkezelési gyakorlatban

A klímakockázatok két fő eleme a fizikai, illetve a tranzíciós kockázatok. A fizikai kockázat a direkt környezeti változások, katasztrófák, míg a tranzíciós kockázat a karbonsemleges működésre való áttérés okozta kockázatokat jelenti (pl. a szigorodó előírások miatt egy szénbánya, vagy egy szénerőmű üzletmenete jelentősen megváltozik). A két kockázat típus között szoros összefüggés mutatkozik: rendezetlen átmenetben előbb jelentkeznek a fizikai kockázatok mint a rendezettben, a tranzíciós kockázatok viszont eltolva jelennek meg a rendezett átmenethez képest (hiszen abban az átmenetet a szabályozás részben kikényszeríti), de jóval nagyobb intenzitással.

A fizikai kockázat hatásainak a felmérése komoly módszertani kihívás, az ezeket mozgató környezeti rendszerek komplexitásának következtében és a megfelelő historikus adatsorok hiányában. Ennek következtében, illetve a hatások nagysága miatt is a klímastressztesztek fejlesztésének kezdeti időszakában a klímasemleges működésre átállás költségeit magába foglaló tranzíciós kockázat értékelése volt/van a középpontban.

A klímakockázat jellegénél fogva a gazdasági tevékenységek széles körére gyakorol direkt vagy indirekt hatást. A pénzügyi szektor kockázatkezelési eljárásainak így nem egy elemeként, hanem a kockázati térkép minden részét befolyásoló faktorként jelenik meg.
A hitelkockázat meghatározása során a nemteljesítési valószínűségekre (PD) a tranzíciós kockázat jelentős hatást gyakorolhat, például ha a hitelfelvevő üzleti modellje magas üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátással jár. Ez a kockázat alapvetően előretekintő: az éghajlatváltozás mérséklését célzó szabályozások egyre szigorodnak, így a várható szabályozási pályát is fontos értékelni a szennyező iparágakban működő vállalatok PD értékeinek a meghatározásakor. A fizikai kockázat értékelésében jelenleg azt látjuk, hogy a szektorális besorolás mellett az ügyfél földrajzi elhelyezkedése és eszközeinek az összetétele meghatározó.

A nemteljesítési veszteségráta (LGD, egy csődesemény esetén a veszteség aránya) értékeket ugyancsak jelentősen befolyásolhatja a klímakockázat. A hosszabb historikus adatsorokra építő modellezések a természeti katasztrófákra kevésbé lesznek alkalmazhatóak a szélsőségesebbé váló időjárási körülmények között. A magas szennyezéssel együtt járó, energiaigényes iparágakban a PD és az LGD közötti rosszirányú, pozitív kapcsolat jelenhet meg (azaz a PD és az LGD egyszerre növekedhet). A karbonintenzív iparágak üzleti modelljének az ellehetetlenülése együtt járhat a fedezetként bevont eszközeinek az értékcsökkenésével, például egy szénerőmű berendezéseit a jövőben nehezebb lehet értékesíteni.

A piaci kockázatokra hasonló csatornákon keresztül gyakorolhat hatást az éghajlatváltozás. A tranzíciós kockázat a magas ÜHG kibocsátással működő vállalatok értékpapírjainak a leértékelődésén, a fizikai kockázat pedig az éghajlatváltozás direkt hatásainak kitett régiók, iparágak értékpapír-árazásain keresztül gyakorolhat hatást. A működési kockázatok terén a szélsőséges időjárási körülmények jelenthetnek kihívást a kockázatkezelés terén, például az irodai működésben vagy az adatközpontoknál. A megfelelő banki likviditás fenntartása ugyancsak nagyobb kihívást jelenthet, ahogy a környezeti válságok a pénzügyi rendszeren belüli bizalmat is tesztelhetik, például nagyobb veszteségeknek biztosító társaságokat érintő, esetlegesen tovább gyűrűző hatásain keresztül.

Stressztesztelés lépései

Az MNB az áprilisban kiadott Zöld ajánlásában is elvárja már a klímaváltozás kapcsán stressztesztek elvégzését. Ennek első lépéseként a jegybank maga is készített egy elemzést a hazai hitelintézeti szektor aggregált szintű hatásairól. A napokban publikált összefoglaló szerint a nem teljesítő hitelek aránya jelentősen emelkedhet, különösen egy rendezetlen átmenet esetében.

Az EKB 2021 októberében publikálta iránymutatásait a 2022-es éves klímastressztesztekhez és ezek megvalósításához. A 2022-es klímastresszteszt mint új felügyeleti elvárás célja részben a felügyeleteknek és a pénzintézeteknek a klímakockázatok értékelésére vonatkozó kapacitásainak a felmérése és ezek fejlesztése lesz.

A stressztesztet jövő év elején kell elvégzeni, három fő modulra bontva.

A részletes kvalitatív kérdőív célja felmérni többek között a pénzügyi intézmények kockázatvállalásának a mértékét, a klímakockázat kezelését a pénzügyi intézmény belső szabályzataiban és az ICAAP keretrendszerben, az alkalmazni tervezett klímaszcenáriókat, a stressztesztekhez rendelkezésre álló adatokat és a pénzintézet jövőbeli fejlesztési terveit.

A második modulban az EKB a pénzintézetek klímakockázathoz kapcsolódó metrikáit méri fel, amelyek alapot adhatnak a pénzintézeteknek a karbonintenzív iparágak felé történő kitettségeik, valamint a tranzíciós kockázatból származó kockázataik értékeléséhez. Ennek keretében a bankoknak a vállalati kitettségeiket 22 szektorba kell besorolniuk a NACE 2 számjegyű besorolása szerint, és az elemzések elvégzéséhez több új mutatót is ki kell számítaniuk. Ilyen az ÜHG intenzív iparágakból származó kamat és díj jellegű bevétel, vagy a finanszírozott ÜHG kibocsátás (ideértve a közvetett Scope 3 – azaz partnerek és beszállítók miatti – kibocsátást is). Az EKB iránymutatás szerint ebben a modulban kell bemutatni a zöld átmenet finanszírozásának erősítésére tett lépéseket is. Ezen elvárások egyben ösztönzőt jelent a bankok számára saját klímakockázathoz kapcsolódó adatbázisok létrehozására, ami támogatja a későbbi szabályozási elvárásoknak való megfelelésüket is.

A harmadik modulban minden az első két modulban adatszolgáltatásra kötelezett pénzintézet köteles közzétenni a stresszteszt kiinduló kockázati értékeinek a meghatározásához szükséges adatokat. Magát a stressztesztet azonban első körben még nem minden pénzintézetek kell megcsinálnia. A folyamat során a kiinduló kockázati mutatókat ország és portfolió szerinti megbontásban a szokásos hitelkockázati mutatókra kell meghatározni: pl. Stage1-3 kitettségek és tartalékok, LTV értékek, LGD, gyógyulási ráták, stb.

A piaci kockázatnál pedig a kiinduló mutatók – például szektor szerinti bontásban – a részvény és kötvénykitettségeket foglalják magukba.

Stressztesztelés a gyakorlatban

A rövid távú tranzíciós kockázatok úgy modellezhetők, hogy ahhoz a rendezetlen átmenet szcenárió keretrendszerét használják az intézmények, de 2022-re előre hozzák benne a CO2 (egyenérték)-kibocsátási kvóták árának megugrását.

az EKB makrogazdasági változók széles körére tervez előrejelzéseket adni a három klímaszcenárió szerinti bontásban az EU tagállamokra és nagyobb világgazdasági szereplőkre,

amik inputként szolgálhatnak a banki modellekben. Ezekben egyes változókra szektorális megbontás is várható, megkönnyítve a hitelkockázati modellezés során a klímakockázat beépítését. A makrogazdasági és szektorális megközelítés mellett az EKB jó gyakorlatnak tartja a vállalati szektorra az ügyfél szintű hitelkockázati hatáselemzés készítését a CO2-kibocsátás egyenérték áremelkedés kockázatára vonatkozóan. Amennyiben az ügyfélszintű elemzés nem kivitelezhető hatékonyan (pl. a KKV-kra vonatkozóan), a hasonló klímakockázati profil szerinti szegmentálás alkalmazása lehet megoldás.

A hosszú távú tranzíciós kockázatokra az EKB a hagyományos banki kockázati modellek horizontjánál jóval hosszabb, 2050-ig terjedő előrejelzést javasol. A modellezés kiindulópontja lehet itt is az EKB-nak a klímaszcenáriók szerint – lehetőség szerint szektorális szintű – makrogazdasági változókra meghatározott előrejelzései. A hosszú távú tranzíciós kockázatok modellezése során a banki mérlegekre dinamikus megközelítést kell alkalmazni, amelyben a klímaszcenáriók adta változó üzleti környezet mellett kulcsfontosságúak a bankspecifikus stratégiákra épített feltételezések is (pl. várhatóan egyre energiahatékonyabb ingatlanok megvételéhez fognak hitelt nyújtani a bankok, azaz nem lehet csak a mostani portfólióból kiindulni). Azon pénzintézetek, amelyeknek a stratégiájuk részévé válik a karbonintenzív üzleti tevékenységek finanszírozásának a csökkentése vagy az érintett ügyfelek tranzíciós folyamatának a támogatása, kevésbé lesznek kitéve az új klímapolitikákkal járó üzleti környezet változásnak. A pénzintézetetek klímakockázata így mérséklődhet a modellben is, ám ehhez nyilvánosan és a belső szabályzatokban is megjelenő stratégiai elköteleződés és ezek hitelességét megalapozó üzletpolitika szükséges.

A klímakockázatokból származó fizikai kockázatokkal kapcsolatban a felügyeletek azt szeretnék elérni, hogy a hitelkockázati modellezésbe beépüljenek a kiemelt kockázati források direkt hatásai. A kockázati modellezésben itt is a kitettségek szektorális besorolása jelentheti az egyik kiindulópontot. A kiemelt fizikai kockázatot jelentő hőhullámok például a mezőgazdasági termeléstől a vízi közlekedésen át az építőiparig jelentős hatással bírhatnak a hitelkockázatra. A fizikai kockázatok számos típusában emellett meghatározó a földrajzi elhelyezkedés is, például áradáshoz kapcsolódó, NUTS3 besorolások által meghatározható lokális kockázatok, amelyek kiemelten fontosak lehetnek az ingatlannal fedezett hitelek esetében.

A klímaváltozás hatásainak felmérése a jövőbeli bizonytalan kimenetek miatt módszertanilag leginkább stressztesztekkel vizsgálható,

amelyek gyakorlati kivitelezése azonban komplexebb feladat. A hatékony és jól használható modelleknek figyelembe kell venniük például a különféle klímaszcenáriókat, a hosszú időtáv miatt dinamikus modellekkel kezelnie kell a saját üzletmenet változását, a szabályozói környezet bizonytalanságait, de a különféle szektorális hatásokat is. A modellezés így több szakmai területet érintő (cross-funkcionális) feladat, a modellezési és pénzügyi tudás mellett ismerni kell a fenntarthatósági kockázatokat, de a legfontosabb iparági szabályozási irányokat is.

A szerzők a KPMG tanácsadója és a KPMG szenior menedzsere.

Címlapkép: Getty Images