Amikor a szabályozás elsősorban nem teher, hanem lehetőség - Így lehet keresni a zöld átállással

Az előadás nyitóblokkjában az Oppenheim Ügyvédi Irodától Dr. Bodák Zoltán az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) két tipikus gyakorlati alkalmazását ismertette. Az egyik esetben a kötelezettséget a felhasználó közvetetten, a kereskedőn keresztül teljesíti (a szerződésbe beágyazva), míg a másik modell szerint – ha a felhasználó saját energiahatékonysági beruházást valósít meg – közvetlenül jogosult a megtakarítás után járó hitelesített energiamegtakarításra (HEM).

Kiemelte, hogy mivel a HEM egy korlátozottan forgalomképes vagyonértékű jog, így nem csak megszerezni, hanem kereskedni is lehet vele. Azonban pont emiatt nagyon fontos már az elején azt is letisztázni, hogy kié a jogosultság:

A HEM nem automatikusan a felhasználóé - fontos rendezni, hogy ki legyen a jogosult

- emelte ki Dr. Bodák Zoltán.

Arról is beszélt, hogy a jogalkotó 2035-ig tervezi kiterjeszteni az EKR hatályát, annak érdekében, hogy elérje a kitűzött megtakarítási célt. Emiatt a magyar állam és gazdálkodó szervezetek is bekerülnének abba a körbe, akik kereskedhetnek majd a megtakarításokkal, így növelve a piaci likviditást.

Dr. Bodák Zoltán kiemelten fontosnak tartja, hogy az ESCO vállalatokkal kötött szerződések megkötésénél az ügyfelek tisztában legyenek annak tartalmával. Bár számos konstrukció létezik már, amelyek megfelelő tartalom esetén tehermentesíthetik az ügyfeleket, ugyanakkor előfordulnak kockázatok is. Azonban egy jól összerakott Energiahatékonyság-alapú Szerződés (EPC) keretében komplex szolgáltatást kaphat az ügyfél, amiben akár a finanszírozási teher is lekerülhet róla.

A szerződések akkor tudják a feleket valóban védeni és támogatni, ha már előzetesen tisztázott, kinek milyen kötelezettsége és jogosultsága van.

Tehát egy ilyen szerződésnek rengeteg előnye lehet:

• A finanszírozás kezelhető a szerződésben, tehát nem feltételen az ügyfélnek kell azt megoldania.
• Egyúttal csökken az energiafelhasználása (az energiamegtakarítás útján), így költséget tud megspórolni.
• Továbbá a szerződéssel a műszaki/pénzügyi kockázat is delegálható.

De ne feledkezzünk meg az esetleges hátrányokról sem

- tette hozzá Dr. Bodák Zoltán.

Ilyen lehet például az, hogy a szerződéses jogviszony lejárta után az üzemeltetést és karbantartást át kell venni a felhasználónak, ami többlet terhet jelent a későbbiekben. Másrészt, egy előnytelenül megkötött szerződés esetén az energiahatékonysági beruházás profitját el tudja vinni.

Az előadás második felében Dr. Hanis Dávid beszélt egy másik fontos piaci mechanizmusról, a származási garanciáról (GO). Elmondta, hogy 2025 január 1. előtt kizárólag a közcélú hálózatba betáplált energiamennyiség után állítottak ki származási garanciát, azonban az idei évtől kezdve a visszwattos erőművek esetében is ki lehet állítani (akik nem csatlakoznak a hálózathoz vagy igen, de nincs betáplálási kapacitás hozzárendelve).

Ekkor a felhasználó/vételező az erőmű után automatikusan kaphat GO-t, ami egy on-site PPA keretében rendezhető, ráadásul a termelő ezért pénzt kérhet.

Emellett kiemelte, hogy az aggregátorok szerepe is egyre fontosabbá válik: ugyanis ezek összehangolják a különböző energiatermelő és -felhasználó egységeket, miközben segítik a termelés és fogyasztás kiegyenlítését, valamint piaci előnyhöz juttathatják a résztvevőket.

A rugalmassági szolgáltatásban betöltött szerepét emelném ki, mivel fontos része a rendszeregyensúly fenntartásának

- fogalmazott.

Az egyre nagyobb számban elterjedő digitális fejlesztéseknek hála a beruházók és üzemeltetők valós időben követhetik nyomon a rendszerek teljesítményét. Ez nem csak a költségek jobb kontrollját teszi lehetővé, hanem elősegíti a gyors reagálást is, ha a fogyasztás vagy a termelés bármilyen okból módosul.

Márpedig aki a hálózattal kooperál, az jól jár.

- emelte ki Dr. Hanis Dávid.

Emellett megemlítésre került a hőenergia-tárolás (thermal energy storage - TES) rendszer is, amelynek lényege, hogy a gyár a kereskedőtől vagy a hálózattól (illetve saját, „zöld” forrásból) származó olcsó, akár negatív áras elektromos energiát használ fel víz felmelegítésére, gőz előállítására és annak egy hőtároló egységben történő eltárolására. Így a megtermelt hőt – gőzt vagy forró vizet – „on demand”, tehát a keresleti igényeinek megfelelően tudja felhasználni a termelési folyamatok során, ami jelentősen csökkenti a földgáz-felhasználást.

Ezzel a hőtárolós megoldással az üzem optimalizálja az energiaköltségeit

Végezetül bemutatásra került egy olyan komplex rendszer is, ahol a korábban felvázolt megoldások egyszerre jelentkeznek:

Vegyünk például egy gyárat, amely saját megújuló energiát (például napelemekkel) termel, a többletet akkumulátorban vagy hőtárolóban raktározza, és szükség esetén kiegészíti a hálózati forrásokkal - kezdett bele Dr. Hanis Dávid. Az aggregátor, amely a rugalmas fogyasztói és termelői kapacitásokat összegyűjti, értékesíti vagy átcsoportosítja ezeket a piacon, míg az energia kereskedő gondoskodik az áram és zöld tanúsítványok beszerzéséről és eladásáról. Az ESCO/EPC szolgáltató pedig a tervezésben, kivitelezésben és finanszírozásban nyújt segítséget.

Így a gyár a saját termelés, tárolás és hálózati interakció optimalizálásával egyszerre csökkenti a költségeit és a károsanyag-kibocsátását, miközben akár bevételhez is jut a rugalmassági szolgáltatásokon keresztül.

Címlapkép forrása: Portfolio