Portfolio: A kormány egy évvel ezelőtt kezdte igazán „kezelésbe venni” a biztosítási szektort. Focis hasonlattal élve erős kezdőrúgást adott az Ön főnöke, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a MABISZ tavalyi konferenciáján, a kezdeti lendületet pedig gyorsan gólra is váltották az extraprofitadó megemelésével és a lakásbiztosítási szabályozás megváltoztatásával. Február óta viszont mintha alig történt volna valami az Önök részéről. Átengedték a kezdeményezést a piaci szereplőknek?
Kovács Zsolt: A kérdésében szinte benne van a válasz: a változások elindítói, katalizátorai akarunk lenni ezen a piacon. Változásokat indukálunk, de nem mindent nekünk kell végigvinnünk. Üdvözöljük és meghallgatjuk a piaci kezdeményezéseket, a szabályozási javaslatokat, bátorítjuk a piac önszabályozó tevékenységét. A kormány kezdeményezéseinek köszönhetően a média és az érdekképviseletek is elkezdtek olyan témákkal foglalkozni, amelyek korábban kevésbé voltak fókuszban. Ebben külön meg szeretném köszönni a Portfolió példaértékű tudatosságnövelő tevékenységét. Az volt a megközelítésünk az idei évben, hogy nézzük meg, meddig jut el így ez a piac.
Elismeri, hogy a biztosítási piac tulajdonosi viszonyainak az átalakítása és a többi stratégiai cél megvalósulása is jóval lassabb folyamat, mint ahogy tavaly a célok meghirdetésekor elképzelték?
Az 50%-os hazai tulajdonosi részarány elérése szempontjából hasonlónak gondolom a sokak által már bizonyára ismert korábbi bankpiaci analógiát. Összességében azonban itt a biztosítási piacon minden sokkal hosszabb ideig tart, mint más ágazatokban, és lassabban érnek be a változások. A nemzetközi tulajdonosi szemlélet eleve erősen osztalékfókuszú, a gyors profitrealizálás helyett hosszú évtizedek távlatában gondolkodnak a piaci szereplők. Jól tudtuk korábban is, hogy ez így van, ennek ellenére
nem gondoltam volna, hogy eltelik úgy egy év kiszámíthatatlan gazdasági környezetben, megemelt extraprofit- adóterhelés mellett anélkül, hogy bárki úgy gondolná a piacon, konszolidációba kellene fognia.
A Posta Biztosítók iránt mutatott széleskörű indikatív érdeklődést leszámítva. Rövid távú megközelítéssel feltehetnénk a kérdést: ha minden tulajdonosi forintra 16 forintnyi különadó jut, akkor miért is vannak itt egyes külföldi szereplők? De láthatóan nem így teszi fel a kérdést a piac, hanem erőteljes potenciált látnak a piacban, mint ahogy én is.
Piaci vélekedések szerint nem a legjobban sikerült az állam Aegon-Union kalandja. 350 millió euróért szereztek tavaly 45%-os majd idén eladtak 35%-ot, de időközben az adóterhek és a nehéz piaci környezet miatt nagyot eshetett a két cég értéke.
Egyáltalán nem érzem jogosnak a hasonló kritikákat. A felek közötti megállapodásnak megfelelően nem nyilvános a 35%-os részvénycsomag eladási ára, de azt elárulhatom, hogy a nemzetközi tanácsadó által meghatározott értékelési ársáv tetején értékesítettünk.
Az osztalékbevételeket és a két biztosítóra kivetett adókat is figyelembe véve az állam kétszámjegyű megtérülése megfelelt az eredeti tervekben megfogalmazottaknak,
köszönhetően a cégek eredeti – extra adó nélküli - terveket bőven meghaladó növekedésének.
Az extraprofitadót tulajdonszerzés nélkül is be tudták volna szedni. Ennek fényében megérte megakasztani 2021-ben az osztrák VIG 100%-os tulajdonszerzését az Aegonban (ma már Alfa), hogy végül csak 10%-os kisebbségi tulajdonrészt tartsanak meg a két biztosítóban? Nem kerültek vele közelebb az 50%-os szektorszintű hazai tulajdoni arányhoz, mint stratégiai célhoz, és versenyélénkítést sem hajtottak végre mindezzel.
Amikor az állam több mint egy évtizeddel ezelőtt stratégiai ágazatként kezdett tekinteni a bankszektorra, akkor még senki sem sejtette, de valószínűleg mindenki gondolta, hogy jó eséllyel nem az Erste Bank kisebbségi, 15%-ával, hanem a Budapest Bank és az MKB Bank többségi pakettja révén fogja elérni az ágazat az 50% feletti részarányt, amelyek aztán a Takarék Csoporttal egyesülve az ország második legnagyobb bankját fogják alkotni. Egy stratégiai célhoz sokféle eszköz és út vezethet el. Olyan ambíciója és lehetősége sosem volt az államnak, hogy a megszerzett kisebbségi 45%-os tulajdoni részesedését előbb-utóbb 100%-ra növelje az Alfa és az Union Biztosítóban.
Akkor mi volt a cél?
Az, hogy az együttesen piacvezető két biztosítón keresztül közvetlen rálátást nyerjünk erre a piacra, amelyet stratégiai ágazatnak tekintünk. Mindemellett a mostani helyzetet sem lehet összehasonlítani a háború előtti helyzettel, az állam fiskális pozíciója is teljesen más volt, így például az Aegon-Union-tranzakció bejelentésekor még az extraprofitadók bevezetése sem volt napirenden.
Mi értelme van a 10%-os állami tulajdonrészt mindezek után is megtartani a két biztosítóban?
Ugyanaz, mint a 45%-os tulajdonrésznek korábban: közvetlen rálátással bírni erre a stratégiai jelentőségű piacra. Ezt szolgálja csütörtökön aláírt stratégiai megállapodásunk is a VIG Grouppal. Látni kell, hogy a világ egyik legnagyobb, tőzsdén jegyzett biztosító társaságával kötöttünk üzletet. Évtizedes tapasztalattal bírnak számos területen (mint például a lakhatási problémák kezelésére kialakított megoldások), és ezek a tapasztalatok relevánsak a számunkra is, a megoldásaik érvényesek Magyarországon is. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy a VIG Group jelentős uniós lobbierővel, illetve az uniós biztosításszabályozási trendekre való rálátással bír, így – mint potens nemzetközi partner – nagymértékben a segítségünkre lehet ezeknek a szabályozási trendeknek a megértésében, alakításában és az implementációjában.
Hogy tud ez megvalósulni? Már nem tagja az Alfa Biztosító menedzsmentjének.
Ugyan kikerült a két biztosító igazgatóságából és felügyelőbizottságából az állam összes delegáltja, köztük én is az Alfa Biztosítóéból, de a hazai holdingcégen, a Corvinus Befektetési Zrt.-n keresztül továbbra is stratégiai szintű beleszólásunk lesz a két társaság ügyeibe, és továbbra is közvetlenül belelátunk a szektor üzleti folyamataiba, miközben a 35%-os részesedés eladásából származó bevétel is hasznosul az állam számára. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez a részesedés nem egyszerűen azt jelenti, hogy ismerünk két biztosítót a piac sok szereplője közül. A VIG filozófiája és üzleti modellje közel áll abban a magyar állam felfogásához, hogy a lokális trendekre, a helyi viszonyokra és helybéli erősségekre a legtöbb nemzetközi biztosítóhoz képest sokkal erőteljesebben épít, ezt tükrözi a csoport multibrand stratégiája is, vagyis az, hogy egy piacon akár több márkanévvel is jelen van a csoport. A helyismeretnek jelentősége van a nyereségesség szempontjából is: ha utólag megnézzük majd a 2023-as eredményszámokat, a hazai piaci szereplők esetében a piaci részesedésnél lényegesen magasabb profitban mért részesedést fogunk látni, amit a két tőzsdei cég, a CIG és a Wáberer Hungária számai már most is jól mutatnak.
Melyik lesz e két említett biztosító közül a szeptember elején meghirdetett két Posta Biztosító új tulajdonosa?
Egyelőre még a végső ajánlattevők személyét sem ismerjük, lehetnek köztük természetesen külföldi tulajdonú biztosítók is.
Év végéig lehet benyújtani a kötelező érvényű ajánlatokat, az új tulajdonos személyére valamikor 2024 első hónapjaiban derülhet fény, a tranzakció zárására pedig a jövő év közepéig kerülhet sor terveink szerint.
Említette a biztosítók megtérülését. Konferenciákon szereti azt hangoztatni, milyen jól megy a szektornak, holott az első három negyedévben mindössze 12 milliárd forintos nyereséget ért el a szektor, ami a díjbevétel mindössze 1%-a, miközben 16%-át elvonja az állam különadóként.
Fenntartom azt az állításomat, hogy egy kiemelkedő jövedelemtermelő képességű szektorról beszélünk, amelyet átmeneti ideig, 2022 közepétől 2024 végéig terhel az extraprofitadó, ám anélkül már idén is bőven 10% felett lenne a megtérülése a MAISZ által kalkulált 94 milliárd várható extraadóval kiegészítve, 2
025-től pedig közel 150 milliárd szektorszintű eredményt, akár 20% feletti tőkearányos megtérülést várok a szektortól. Mondhatni, eljön majd a Kánaán.
Mitől ennyire optimista?
Kezdjük a legfontosabbal: az ügyfelek sokkal érettebben és értőbben reagálták le az elmúlt évek kiszámíthatatlanságát, mint bármikor a múltban. A bizonytalanságra a biztosításaikkal találták meg a válaszokat, és ez szerintem így is fog maradni. A díjbevételek így hasonló ellenálló képességről tanúskodnak: jócskán kétszámjegyű díjbevétel-emelkedést mutatnak az egyszeri díjas termékektől megtisztított korrigált számok, alkalmazkodni tudott a szektor a magas inflációs környezethez a szerződések indexálása révén, szolvencia mutatóira pedig jótékonyan hatott a hozamkörnyezet normalizálódása az idei évben, ami emellett jelentősen emelte a befektetési eredményt is. Tőkepótló megoldásokra így csak kivételes esetekben kellett sort keríteniük a tulajdonosoknak, és ma ilyen veszély senkit nem fenyeget előretekintve sem. A szektor stabil.
Keszthelyi Erik és Mészáros Lőrinc Hungarikum Alkuszcsoportja egy 12 pontos javaslatcsomaggal állt elő. Hogy fogadták ezeket a javaslatokat, és mi valósulhat meg ezek közül?
Bár a Hungarikum kifejezetten figyelemre méltó javaslatainak csak egy része érinti a Gazdaságfejlesztési Minisztérium feladatkörét, de a javaslatok jelentős részéről végre intenzív, szakmai konszenzusra törekvő érdemi eszmecsere folyik a különböző érdekképviseletek között, aminek igazán örülünk és a korábbiakban mondottak szerint igyekszünk támogatni is. Ami a konkrétumokat illeti, pár dolgot kiemelve, a különböző adatbázisokhoz és nyilvántartásokhoz történő közvetítői hozzáférést meg szeretnénk teremteni, erről nemrég Túri Anikó államtitkár is beszélt a MABISZ konferenciáján. Ugyancsak előrehaladott gondolkodás folyik a tanácsadói állományok átruházhatóságának a kérdéséről is.
A biztosítók az extraprofitadó bankokéhoz hasonló lefelezését kezdeményezték 460 milliárdnyi extra állampapír-vásárlásért cserébe, sőt, egy „családvédelmi biztosítás” állammal közös kialakítására is javaslatot tettek.
Az extraprofitadóról szóló – igen figyelemreméltó – javaslat sajnos már akkor érkezett hozzánk, amikor a 2024-es költségvetés tervezése kapcsán a rövid távú fiskális helyzet nem tette lehetővé a szektor adóterhelési szándékának a figyelembevételét. A családvédelmi biztosításról szóló javaslat egyelőre nem érkezett be hozzánk, így a részleteit még nem ismerem, de mindenképp megvizsgálandó kezdeményezésnek gondolom.
A miniszteri biztosi mandátumában szereplő, tavaly decemberi interjúnkban felvázolt négy terület közül a lakásbiztosítási reform után nem történt érdemi szabályozói változás a nyugdíjcélú öngondoskodás, az egészségbiztosítások és az agrárbiztosítások területén sem. Mikor érkeznek meg az ezekre vonatkozó új szabályok?
Gőzerővel zajlik a szakmai munka a minisztériumban, folynak az egyeztetések az MNB-vel is, különösen az öngondoskodás területén. A szektorokon átívelő célok elérése érdekében miniszteri biztosként a csütörtökön kihirdetett új feladatomnak megfelelően nem csupán a biztosítási, hanem az öngondoskodási piac fejlesztésért is felelni fogok. Azt gondolom, hogy 2024-ben a nyugdíjcélú öngondoskodás és az agrárbiztosítások területén mindenképpen kell, hogy legyenek változások.
Vegyük előre a már mozgásban lévő lakásbiztosítási piacot. Mennyi szerződésváltást vár a márciusi kampánytól?
Egyetértek azokkal, akik szerint illene legalább százezer biztosítóváltást hoznia a kampánynak, és örülnék, ha több százezren átdolgoznák a megélénkült figyelem hatására a szerződésüket. Ezáltal mérséklődhet a piac jelenlegi legnagyobb problémája, az alulbiztosítottság.
Miben fogja mérni a kampány sikerét?
Nem gondolom, hogy a lakásbiztosításukat aktívan kezelő ügyfelek nagy biztosítók között fognak vándorolni, a kampány intenzitását tehát le fogjuk tudni mérni abban, hogy a kisebb állománnyal rendelkező biztosítók mennyire fognak tudni ügyfelet szerezni a nagyobbaktól. A kampánynak óhatatlanul a piaci koncentráció csökkenését kellene magával hoznia, miközben nem hiszem, hogy bármely biztosító vagy közvetítő számára elég lenne a „business as usual” megközelítés. Ugyancsak fontos indikátor lesz, hogy a régi és új online közvetítők mennyire lesznek aktívak és sikeresek ebben a kampányban az eddig elsősorban offlineként kezelt termék esetében.
Minden bizonnyal az ügyfélszerzés egyik eszköze lesz az árverseny, de ha csökkennek is valamelyest a díjak, a cél sokkal inkább a szolgáltatási tartalom erősödése kell, hogy legyen.
kampánnyal a lakásbiztosítási piac nem ér véget: értékelni fogjuk a tapasztalatokat, és le fogjuk vonni a tanulságokat a szükséges változások kapcsán.
Nagyobb falat lehet a nyugdíjcélú öngondoskodás piacának a sokak által régóta várt reformja. Mi várható itt 2024-ben?
Megkaptuk a Pénztárszövetség hosszabb és részletesebb, valamint egyes részleteiben már ismerjük a MABISZ véglegesítendő javaslatcsomagját is. Örülünk annak, hogy az érintett szektorok aktívan részt vesznek a közös gondolkodásban, három gond van csak a javaslatok jelentős részével: a pénz, a pénz valamint a pénz. Sok megoldási javaslat arra irányul valamilyen formában, hogy valaki tegyen több pénzt a megtakarítási termékekbe, és akkor majd többen fogják vásárolni őket.
A költségvetés most valóban nincs jó állapotban, de mi a helyzet a munkáltatók bevonásával? Reálisnak tartják az erre irányuló javaslatokat?
Teljesen mindegy, hogy költségvetési vagy munkáltatói hozzájárulásról van-e szó, meg kell érteni, hogy a jelenlegi időszak nem alkalmas arra, hogy az állami vagy céges forrást igénylő reformokba rövidtávon belefogjunk.
2024 tehát inkább a kevés forrást igénylő, quick win típusú átalakítások éve lehet, ezek közül az egyik legfontosabb a közvetítői szektor sokkal intenzívebb bevonása lesz a nyugdíjpénztári megtakarítások értékesítésébe.
Vizsgáljuk a Pénztárszövetség javaslatát annak kapcsán, hogy a biztosításközvetítők miképp legyenek érdekeltek aktívabban belépni erre a piacra. Ez természetesen az ügyfélköltségek mértékének és szerkezetének az átalakulásával fog járni a pénztáraknál, erre több lehetséges megoldás is van. Ennek kapcsán elgondolkodtató, hogy ma természetesnek vesszük, hogy egy nyugdíjpénztári megtakarítás teljes költség mutatója (TKM) igen alacsonyan, bőven 1 százalék alatt van, miközben egy nyugdíjbiztosításé akár jóval 3 százalék felett is lehet. A közvetítők pénztári értékesítésbe való bevonása és az MNB tervezett etikus 2.0 életbiztosítási koncepciója egyaránt azt valószínűsíti, hogy az olló zárulni fog.
Magyarán úgy fogják fejleszteni a nyugdíjcélú öngondoskodás piacát, hogy a megtakarítóknak rosszabb lesz? A pénztári TKM-ek emelkedése ezt fogja jelenteni, és tele lesz a média azzal, hogy mennyire megdrágultak a nyugdíjpénztárak.
Össztársadalmi szinten azt várom, hogy a hosszú távú öngondoskodás kapcsán jobban járnak az ügyfelek és olcsóbb lesz a működtetés, ezért fontos a szektorok összehangolása. Hiába olcsó egy megtakarítási termék, ha a kutya sem keresi, ezáltal az egyedi költségelőnye nem termel társadalmi hasznot. Gondoljunk ezzel szemben a befektetési alapok szárnyalására! A hazai nyugdíjpénztári termékek egy részénél ez valós probléma, aminek a következtében ha még pár évig változatlan marad a helyzet, akkor rövidesen lehúzhatja a rolót a pénztári piac. A közvetítők bevonását úgy kell megvalósítani, és erre törekszünk, hogy az a teljes piac számára fejlődést jelentsen azáltal, hogy
sokkal több emberhez fog eljutni a nyugdíjcélú öngondoskodás fontosságának az üzenete, és maguk a termékek is.
Ha már közvetítői piac: az EU-s színtéren látványosan a közvetítői álláspont mellé állt a kormány azzal, hogy nem támogatja a biztosítók által fizetett jutalékok holland vagy éppen brit módra történő betiltását. Miért döntöttek így, talán szuverenitási megfontolásból?
Nincs köze a szuverenitáshoz. Figyelembe kell vennie az Európai Uniónak, hogy az egyes országok piacai teljesen más fejlődési pályát írnak le, és máshol tartanak, a közvetítői jutalékok betiltása nem előrelépést, hanem visszalépést jelentene a magyar piac fejlődése szempontjából. Tönkretenné azokat az eredményeket is, amelyeket a biztosítási penetráció növelése, de legalábbis megtartása érdekében eddig elértünk.
A lakásbiztosítások és a nyugdíjcélú öngondoskodás mellett az egészségbiztosítások is a mandátumához tartoznak. Reálisnak tart itt piaci változásokat?
Politikailag érzékeny, hosszú távú megoldásért kiáltó témáról van szó. Jelenleg az állami egészségügy rendbetétele zajlik, és amíg ez nem ér nyugvópontra, addig nem látok esélyt arra, hogy érdemi áttörést érjünk el. Teljesen más a magánegészségügyi szektor jövőképe is, mint akár csak egy vagy két évvel ezelőtt: egy gyengülő jövedelmezőségű, romló kilátásokkal bíró szektor képét festi jelenleg, amelynek kapcsán még a szűrővizsgálatok és a járóbeteg-ellátás biztosítási alapú rentábilis finanszírozása is nehézségeket okoz. Hosszú távon lenne keresnivalójuk a magánbiztosítóknak a fekvőbeteg-ellátásban is, de ehhez megfelelő kapacitásoknak kell felépülnie: ez lehetne az igazi kitörési pontja a magyar egészségbiztosítási piacnak,
mindez azonban ma inkább egy alulról építkező elképzelés, mint egy felülről vezérelt javaslat.
Mi a helyzet az agrárbiztosításokkal?
A rendkívüli aszály miatt idén az államnak extra 60 milliárd forinttal kellett szerepet vállalnia a kárenyhítési alap többletfinanszírozásából, a biztosítási piacnak pedig tavaly több mint 40 milliárd forintért kellett miatta a zsebébe nyúlnia. Látjuk, hogy a biztosítási piac kockázatvállalási hajlandósága csökken ezen a területen, a gazdálkodók egy része egyre nehezebben vagy egyáltalán nem jut biztosítási fedezethez a magánpiacon. Olyan megoldást igyekszünk az elmúlt hónapokban megismert francia, olasz, spanyol és osztrák nemzetközi példák alapján az elkövetkező időszakban kialakítani, amely az állam és a piac széleskörűbb és központosítottabb együttműködésére épül, és megoldást jelenthet az alacsony penetráció problémájára.
Fotók: Stiller Ákos / Portfolio
