Sajátos a St. Andrea pincészet esetében, hogy a szőlővel és borral való foglalatosságnak egyáltalán nem voltak hagyományai a főborász családjában. Lőrincz György belecsöppent az ágazatba, édesapja építőiparral foglalkozott, nem volt közük a szőlő-bor ágazathoz vagy általában az agráriumhoz, leszámítva egy kis hobbikertet, amit műveltek. Mivel szülei részéről elvárás volt a továbbtanulás, ezért jelentkezett a Kertészeti Egyetemre, amely a kezdetekben nem jelentett neki sokat. Itt azonban olyan benyomásokat kapott a szőlészettel és borászattal kapcsolatban, amelyek felkeltették az érdeklődését, és ettől kezdve örömmel tanult, majd az egyetem végeztével elkezdett dolgozni az ágazatban.
Alkalmazottból vállalkozó
„Bennem megvolt a vágy arra is, hogy saját borokat készítsek, és meg tudjam mutatni másoknak, örömet szerezve ezzel. Egy idő után megadatott ez a lehetőség is. Persze egy borászathoz ez a vágy kevés. A borászathoz finanszírozás is kell, szóval ebben az időszakban még alkalmazottként dolgoztam” – mondta el Lőrincz György.
Egyszer azonban megjelent egy üzleti partner, aki felajánlotta, hogy alapítsanak közösen egy birtokot, miután látta a borász korábbi szakmai munkáját, kóstolt néhány tételt, amihez Lőrincz Györgynek köze volt. Így, több mint húsz éve indították el a St. Andrea szőlőbirtokot. „Én voltam a borász, ő a pénzügyi befektető. Ez nem volt rossz felállás. Nekem nem volt gyakorlatom az üzleti élethez, ám rendkívüli alkotóvágy élt bennem. A társam pedig több évtizedes üzleti és cégirányítási tapasztalattal rendelkezett, és ebbe én is belekóstolhattam mellette” – tette hozzá.
Átrendeződés a tulajdonosi körben
Az üzleti partner ugyanakkor néhány év múlva meghalt, az örökösei megváltak az üzletrészüktől. Innentől fogva a borász magára maradt, és minden üzleti kérdésben neki kellett döntenie. Később azonban jött két új társ, ami új helyzetet teremtett. „Nagyobbak lettünk, megduplázódott a szőlőterületünk, és a menedzsmentszemléletem is sokat fejlődött mellettük.”
Idővel a generációváltás is szóba jött, pedig ifjabb Lőrincz György pályája eleinte egészen mást ígért. „Soha nem gondoltam volna, hogy én ebben a szakmában fogok dolgozni, más céljaim voltak, más álmaim. A családunkban fontos szerepet kap a sport, kiskorom óta labdarúgás jelentette a fő vonalat. A szüleim támogatásával 14 évesen elmentem Debrecenbe, és a Lokiban játszottam. Sok apróság, több tényező, néhány sérülés játszott szerepet abban, hogy végül a borászatban kössek ki” – mondta el.
Foci vagy pince?
A szülei részéről sosem tapasztalt kényszert vagy nyomást, hogy ebbe az irányba induljon el. Azt elismeri, hogy szőlőművelés és a borászat valóban nem túl vonzó egy fiatalnak. „Látjuk, hogy milyen autókkal járnak az ügyvédek vagy a fogorvosok, nagy a csábítás sok más irányból. Figyeltük, láttuk ugyanakkor azt is, hogyan zajlik a borkészítés, a borbemutató, bár kényszert sosem éreztünk.”
Leginkább a sport, a foci volt erős alternatíva, de ifjabb Lőrincz György később rájött, hogy a sportkarrier, hacsak az ember nem kezd edzősködni, hamar véget ér. El kellett tehát gondolkodnia azon, mi lesz a jövőkép. „Itt volt egy csodálatos birtok, itt van édesapánk, akire büszkék vagyunk. Végül is, talán életem egyik legjobb szezonja után, szögre akasztottam a futballcipőt. Úgy éreztem, hogy a jövőmet valóban el tudom képzelni a magyar szőlő-bor ágazatban. Én is a Kertészeti Egyetemen tanultam, szőlészetet” – mondta el az ifjabb borász.
Közös döntések, kis eltérések
Jelenleg a St. Andrea pincészetnél a tulajdonosi kör révén itt nem egy, hanem három család irányítja a céget. A stratégiai döntéseknél nyilvánvalóan a tulajdonosi kör megbeszélése és egységes állásfoglalása kell, a szakmai döntéseknél viszont szabad kezet kaptak Lőrinczék. „Például két évtizeddel ezelőtt sokféle borunk volt, most már csak egri, helyi boraink vannak. A szortimentről szóló döntés fontos esemény volt, ezt kellett később képviselni a kereskedőknél is” – mondta el az idősebb borász.
Apa és fia között van néha némi nézeteltérés, „néha kell is, hogy legyen”, de ezek nem komoly különbségek. „A legjellemzőbb, hogy próbálom a fiamnak elmagyarázni, hogy ne telefonon beszéljük meg a legfontosabb döntéseket, hanem üljünk le személyesen. Ez generációs különbség.”
Lőrincz György szerint hiba, ha valaki a fiára, lányára nyomást helyez, ha a fiatal kényszernek érzi a folytatást. Fontos az is, hogy nagy bizalmat adjunk az utódoknak, hiszen ezt egyszer az idősebb generáció is megkapta. „Nemcsak azért, mert a fiam, hanem mert tudom, hogy sokkal többet tud bizonyos területeken, mint én. Egy fiatal embernek kell a nagy feladat, tehát nem lehet óvatoskodni, hogy apránként hozzászoktatjuk a munkához. Amikor idejött tíz évvel ezelőtt, szinte azonnal megkapta az összes szőlőt, mintegy 50 hektárt, mivel szőlészetet tanult” – említett példát az idősebb borász.
A bankkal is el kell fogadtatni az ötleteket
Adódik persze a kérdés, hogy a generációváltást hogyan tudja segíteni egy bank, ha egyáltalán erre van lehetősége. Az idősebb Lőrincz szerint fontos, hogy a finanszírozó bank elfogadja partnerként az ifjabb generációt. Néhány hónapja már a fiatalabb testvér is a borászatban dolgozik, aki gazdálkodásmenedzsmentet tanult - ez a talentum erősen hiányzott a pincészet életéből. „Az első banki találkozáson bemutattam, most ő tartja a kapcsolatot a pénzügyek területén. Természetesen, ha döntésre kerül a sor, akkor együtt határozunk, vele együtt, közösen a társainkkal” – tette hozzá.
A borász szerint óhatatlan, hogy a generációváltással olyan szemléletbeli újítások, újdonságok is felmerülnek, amik banki finanszírozást igényelnek. Eszközök, technológiai fejlesztések, hatékonyság – ezek mind olyan kérdések, amelyeket az új generáció tagjai szorgalmaznak, és amelyet nemcsak a családdal, hanem a bankkal is el kell fogadtatni.
„Ez az ágazat nagyon le tud kötni tőkét, amit megtermelünk, abból mindig sokat kell beruházásra fordítanunk, például hordó mindig kell, ahogy a tartós, modern szőlészeti eszközök is. Izgalmasabb az egyéb finanszírozások, beruházások, pályázatok terepe. Én korábban tartottam ettől a területtől, de a bank révén, és a fiúkkal együtt jó közös gondolkodást tudtunk kialakítani. Ezért fontos, hogy a kapcsolattartás rendszeres és jó legyen a bank és a vállalkozó között” – vázolta a finanszírozás és a generációváltás összefüggéseit a borász.
Aktív jövőt terveznek
A jövőképet illetően Lőrincz György úgy véli, fontos, hogy az ember ne a kényelmét, hanem a feladatát keresse, várja, hogy milyen teendői lesznek majd a jövőben. „Az a legfőbb, hogy ne a nyugalmunkat tervezgessük, hanem a küldetésünket” – fogalmazott.
A borász fia még évtizedekben gondolkozik úgy, hogy két generáció közösen dolgozik. „Tíz éve dolgozunk együtt, ezalatt főként szőlészeti téren kaptam óriási feladatokat, amiért nagyon hálás is vagyok. Most már szeretnék egy kicsit jobban becsatlakozni a borászati területbe is. Más arányokat tervezek, hogy több terhet tudjak levenni édesapám válláról, hogy ne napi 12 órát dolgozzon, ne reggel ötre jöjjön be. Itt van már a második generáció, amely új lehetőségeket tartogat. Azzal, hogy a kardinális döntéseket továbbra is együtt hozzuk meg, hiszen édesapánknak van egy kristálytiszta víziója a borászatról. Remélem, még nagyon sokáig együtt fogunk dolgozni úgy, hogy ne minden teher egy ember vállán nyugodjon” – tette hozzá.
A bank sem csak a számokat látja
A generációváltás a finanszírozó szempontjából nagyban szól az új személy elfogadásáról is – véli Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Igazgatóságának ügyvezető igazgatója. „A banknak nagyon fontos a tulajdonos, a menedzsment, a szakmai vezető szerepe. Éppen a borászati ágazat az, ahol megjelenik a termékben a borász személye, habitusa, hozzáállása a termékekhez. A generációváltásnál kulcskérdés, hogy a megkezdett út folytatódik-e tovább, vagy megtörik. Nálunk a második generációval jön elő ez a kérdés, Nyugat-Európában már sok helyen az ötödik-tizedik generáció folytatja a megkezdett utat” – mondta Hollósi Dávid.
Hozzátette: ideális esetben az utód gyerekkorától fogva része az építkezésnek, és magába szívja a filozófiát, az üzleti képességet. „Olyan is van, hogy belecsöppen az utolsó pillanatban, de szerintem ez a verzió nem működik. Hallani olyat, hogy ha a fiam elvégzi az egyetemet Budapesten, akkor hazajön, és átadok neki mindent. Ez nem fog menni, bele kell folyni a működésbe korábban, átfedésben kell dolgozni, és eljön a nap, amikor átveheti a stafétabotot. Akkor viszont már meg kell bízni az utódban, nem szabad megkérdőjelezni a döntéseit, mert abból konfliktusok születhetnek” – figyelmeztetett a szakember.
A cikk megjelenését az MBH Bank támogatta.
Címlapkép forrása: Portfolio
