A KELER név sokak számára ismerős lehet: az MNB és a BÉT közös tulajdonában levő szolgáltató a hazai tőkepiac háttérrendszerének működését biztosítja, központi értéktárként kezeli a hazai központi értékpapírszámlákat, az értékpapírszámlák közötti transzfereket. Leányvállalata, a KELER KSZF azonban a tőkepiacok mellett energiatőzsdék garantőri és elszámolási tevékenységét is végzi, a nettósítás mellett összetett kockázatkezelési tevékenységet lát el, felel a klíringtagok biztosítékainak ellenőrzéséért és kiszámításáért is.
Hogy működik mindez a gyakorlatban?
Amikor egy eladó és vevő megtalálja egymást bármilyen termékkel, azt bilaterális kereskedésnek, vagy otc-nek (over the counter) nevezzük. Ez a tőkepiacokon az a folyamat, amikor két fél bilaterálisan köt egy ügyletet, és kizárólag rajtuk múlik, hogy miben állapodnak meg, milyen kockázatkezelési eszközöket helyeznek mögé, mi az ügyletek elszámolási, teljesítési rendje. Ez tehát azt jelenti, hogy nincs standardizálva, és a kockázatokat is a szerződő felek maguk viselik.
A következő fejlődési lépcső, amikor már megjelenik egy kereskedési helyszín, például egy tőzsde, ami transzparens, szabályozott környezetet jelent. A legmagasabb szintet pedig az jelenti, amikor a tőzsdék mellett már egy klíringház, vagy egy Európai Uniós szabályozás és felügyelet alá tartozó központi szerződő fél is megjelenik. A klíringházak jellemzően a tőzsde megbízásából dolgoznak, az ügyfelek és a rendszer tulajdonképpeni végső haszonhúzói pedig a kereskedő felek.
„A központi szerződő fél azt jelenti, hogy kötelezően bekerülünk az eladó és a vevő közé az adott ügyletben: minden egyes, a tőzsdén kötött ügylet, ahol jelen vagyunk, ezáltal anonim. Tehát nem az eredeti vevő vagy eladó van a másik oldalon, hanem mindig a központi szerződő fél, aminek köszönhetően a tőzsdei kereskedők a terméket vagy épp annak ellenértékét biztosan, minden körülmények között megkapják a megállapodott áron, a meghatározott elszámolási ciklussal. Központi szerződő félként ezt biztosítjuk, azaz a teljes partnerkockázatot kivesszük a rendszerből, gyakorlatilag az eladónak a vevője, a vevőnek pedig az eladója leszünk” – mutatta be a helyzetet a Portfolio-nak Kecskésné Pavlics Babett, a KELER KSZF vezérigazgatója, aki szerint ez a fajta standardizált garanciavállalás rendkívüli hatékonyságnövelést hoz a kereskedési rendszerbe.
A klíringházak energiatőzsdei szerepvállalását határidős ügyleteknél EU-s szabályok írják elő: az európai országok közül a KELER KSZF fedi le a legszélesebb körben egy adott ország gázpiacát, sőt egyedülálló atekintetben, hogy a nyugat-európai tőzsdékhez is elérést biztosító árampiaci üzletágat is üzemeltet.
Magából a rendszerből következik tehát az is, hogy a klíringházaknak rendelkezniük kell egy rendkívül komplex kockázatkezelési rendszerrel, valamint megfelelő forrással és likvid tőkével, ahhoz, hogy minden egyes ügyletet biztosan teljesíteni tudjanak. Összetett óvadékkezelési rendszerrel rendelkeznek: alapbiztosítékokat és matematikai módszerekkel meghatározott, az ármozgásokat fedező biztosítékokat (szakzsargonban úgynevezett margin-t) kérnek be a klíringtagoktól – és persze már önmagában a tagok kiválasztása is egy komplex ellenőrzési folyamat után valósulhat meg. Mindezek mögött egy speciális IT-infrastruktúra működik: a tradek elszámolása és a hatékonyságot támogató nettósítása komoly informatikai teljesítmény is egyben.
Átalakulnak az energiapiacok, a feladatok is összetettebbek lesznek
Az utóbbi időszakban mind a tőke-, mind az energiapiacon jelentős turbulencia tapasztalható. Egyfelől a gáz- és villamosenergia-piacok jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években.. Összehasonlításként: míg 10 évvel ezelőtt egy országban leegyszerűsítve egy nagy, koncentrált energiapiacról, 2-3 forrásról (erőmű, hosszú távú gázszerződés) és beszerzési oldalról is nagy koncentráltságról beszélhettünk, addig napjainkban a szereplők száma megsokszorozódott, a hazai- és nemzetközi összekapcsolódás fizikailag is egyre jobban lehetővé vált, a folyamat és a piac pedig öngerjesztő módon, exponenciálisan növekszik.
A változás egyik oka a zöld irányokban keresendő. Ahogy egyre több a szélerőmű, a napelempark, és több az ipari fejlődésből is adódó forrás (például az orosz vezeték mellett a horvát LNG-terminál, a cseppfolyós gáz), a források diverzifikálódása indult el.
Bár a vevői oldalon továbbra is állami monopólium a védett fogyasztók ellátása, a nagy piaci szereplők mellett egyre több a nagykereskedő, aki nemzetközi szinten vizsgálja az árakat és a piacokat.
Ugyanakkor maguk a nagyvállalatok is intenzívebben használják a tőzsdét saját energiaigényük gazdaságosabb kielégítésére. Sőt, a lakossági oldal is közelít a piacra:
több európai országban már működnek közösen gazdálkodó, lakossági alapokon működő fogyasztói csoportok is.
„Az EU politikai hozzáállása is azt tükrözi, hogy az energia ne az egyes államok privilégiuma legyen, zárt láncolatban, hanem kapcsoljuk össze a piacokat, és az energia jusson el oda, ahol szükség van rá, és lehetőleg éles árverseny alakuljon ki. A többszereplős, európai szinten integrált piac, a nemzetközi szereplők kereskedelmi láncolata egyfelől jelentős megtakarítást jelent a végső fogyasztók számára is (hisz ténylegesen meg tud valósulni az árverseny), ugyanakkor a piacok növekedése és a határon átnyúló szerepvállalás jelentősen több kockázati tényezőt is hoz magával. Ezek a változások előtérbe helyezik a tőzsdéket és a klíringházakat, akik ezeket a partnerkockázatokat ki tudják küszöbölni” – tette hozzá Kecskésné Pavlics Babett.
Az energiapiaci árak az elmúlt években a korábbiak sokszorosára emelkedtek. Ehhez képest kevés volt a default, azaz Magyarországon kimondottan kevés kereskedőcég ment csődbe
– például a brit piachoz viszonyítva. Ebben a folyamatban a KELER KSZF által nyújtott garanciavállalásoknak is érdemi szerepe volt, ugyanakkor a volatilis környezet miatt szükségszerűen jelentősen emelkedtek a biztonságot lehetővé tevő óvadékszintek is. Nyugat-Európában előfordult, hogy egy kereskedőcégnek 10 milliárd eurós hitelkeretet kellett felállítania annak érdekében, hogy a kereskedéshez kapcsolódó óvadékokat biztosítani tudja. A kockázatot ebben az esetben az jelenti, hogy a rendkívüli óvadékszintek sokakat elriaszthatnak a tőzsdei kereskedéstől, ez pedig akár piaci fejlődés lassulását, a kockázatok növekedését, a transzparencia, a piaci bizalom visszaesését is jelentheti.
Fejleszthetné a piacot egy kelet-európai nagy klíringház
A klíringházak szerepvállalása kapcsán fontos, hogymindig az adott tőzsde dönti el, hogy melyik klíringházzal dolgozik. Nyugat-Európa energiatőzsdéit a Deutsche Börse-csoporthoz tartozó klíringház, a European Commodity Clearing AG szolgálja ki, így az elmúlt években jelentős hatékonyságnövelést értek el a piacokon. Régiónkban és a Balkánon három fontos szereplő működik: a varsói, az athéni és a budapesti klíringház, akik így természetes jelöltek lehetnének a régiós szerepre .
Ennek a folyamatnak egyfajta nulladik lépéseként tavaly decemberben együttműködési megállapodást kötött a Magyar Nemzeti Bank, a Budapesti Értéktőzsde és a Varsói Értéktőzsde.
A megállapodás célja egy közös, elszámolási szolgáltatásokat nyújtó holding társaság, a Central Post-Trade Solutions létrehozása, amely tulajdonosává válhat a magyar tőkepiacon központi szerződő fél funkciót betöltő KELER KSZF-nek, illetve a lengyel energetikai elszámolóháznak, az IRGIT-nek. A felek által elfogadott szándéknyilatkozat szerint a TGE várhatóan az újonnan alapítandó Central Post-Trade Solutions többségi tulajdonosa lesz.
A stratégiai célok ugyanakkor még képlékenyek, a Portfolio információi szerint a tulajdonosok nem határoztak még a konkrét irányokról, de a szakértők egyetértenek abban, hogy mind a tőkepiacokon mind az energia piacokon tapasztalható turbulenciák mentén mind hazai, mind régiós szinten különösen felértékelődhet egy központi szerződő fél által nyújtott szolgáltatási paletta.
A cikk megjelenését a KELER KSZF támogatta.
Címlapkép: Getty Images
