A múlt héten lépett hatályba az az uniós jogszabály, amelynek értelmében a tagállami hatóságok mostantól kötelesek lesznek kiadni egy másik EU-tagállamnak a közlekedési szabálysértésen ért állampolgáraik adatait, és a társzerv felkérésére be is hajthatják majd rajtuk a pénzbírságokat.
Az erről rendelkező irányelvről 2011 nyarán állapodtak meg az uniós intézmények, és két év állt a tagállamok rendelkezésére a végrehajtásra. A Bizottság javaslata 2008-ra nyúlik vissza. Az irányelv értelmében az európai uniós országoknak a jövőben kötelességük lesz kiadni egy másik EU-tagállam részére azoknak az autósoknak az adatait, akik szabálysértést követnek el külföldön. Az eredeti bizottsági javaslat a gyorshajtás, a piros lámpa figyelmen kívül hagyása, a biztonsági öv használatának elmulasztása, valamint az ittas vezetés esetén írt volna elő együttműködési kötelezettséget, de a hároméves vita során - főként a 2010 második félévi belga elnökség kezdeményezésére - kiegészült a lista a tiltott sávok (pl. buszsáv), a mobiltelefon és a motorosok esetében a bukósisak használatával. Ha tehát egy magyar állampolgár a fenti hét szabálysértési tétel közül valamelyiket elköveti például Portugáliában, akkor a portugál hatóságok lekérhetik az illető adatait Magyarország nyilvántartásából, és eljárhatnak vele szemben. A kipostázott büntetést a portugál jogszabályok alapján, a Portugáliában érvényes díjszabás alapján kell megfizetni.
Nem jön létre egy új, nemzetek felett álló adatbázis, a jogszabály pusztán a tagállami nyilvántartások között teremt átjárhatóságot szigorú feltételek teljesülése esetén. Az összes adatforgalmat az EUCARIS rendszeren bonyolítják majd le, és a megállapodás értelmében a hatóságoknak kötelességük lesz majd kiadniuk az állampolgáraik adatait a kérvényező tagállam részére. A vita kezdeti szakaszában nem értettek egyet a tagállamok abban, hogy mindez belügyi, vagy közlekedési kérdés legyen. Nagy-Britannia és Írország például nem részese a belügyi (rendőrségi) együttműködésnek, de joga van csatlakozni különböző kezdeményezésekhez (opt-in), Dániának viszont eseti alapon joga van kimaradni (opt-out) belőle. A három ország közül végül egyik sem kíván részt venni a kezdeményezésben. Nagy-Britannia a jogszabály sikerétől tette függővé a későbbi csatlakozást, az írek pedig elképzelhetőnek nevezték a majdani alkalmazást.
Az irányelv célja alapvetően a közúti biztonság fokozása, ezért az együttműködés nem terjed ki a parkolási bírságok behajtására, és a közlekedés egyéb olyan aspektusára, amelyek alapvetően nem állami, hanem önkormányzatok, vagy magáncégek gondozásában vannak. A jogszabály alapja - ami egyébként nem újdonság -, hogy egy állampolgárnak tisztában kell lennie annak az országnak a szabályaival, amelybe utazik. Elsősorban az Európai Parlament kérésére viszont nagyobb hangsúlyt fektetne az EU az állampolgárok tájékoztatására.
Az Európai Unió az Európai Bizottság feladatául szabta egy internetes tájékoztató oldal elkészítését, az EP viszont eredetileg ennél is tovább ment volna: kötelezte volna a tagországokat információs kiadványok terjesztésére és kampányok szervezésére. Az irányelv elkészítése azért igényelt különösen nagy körültekintést, mert tagállamonként néhol jelentős eltérések is tapasztalhatók. Gondot okoz például az, hogy egyes tagországokban minden esetben az autó tulajdonosát büntetik, még akkor is, ha a szabálysértés elkövetésekor más vezette az autóját (objektív felelősség), más országokban viszont nem.
Az elfogadott irányelv főszabályként az autó tulajdonosát büntetné, de a direktíva tiszteletben tartja a tagállami szabályozásokat, tehát a nemzeti hatóságok feladata lesz, hogy egy ilyen esetben kinyomozzák, ki vezette az autót valójában. Az irányelvet három év múlva felülvizsgálja az EU, és további erősítő intézkedéseket is beépíthet a jogszabályba. Hogy milyen hatása lesz a keretjogszabálynak a közúti biztonságra, azt egyelőre nem tudni. EU-források számításai szerint viszont akár évi 30 ezerrel is csökkenhet a halálos balesetek száma.
