A második negyedévre vonatkozó nyugdíjpénztári adatokat publikálta a PSZÁF, a visszalépések hatása most került be a statisztikákba, hiszen a vagyontranszfer véglegesen ekkor zárult le. A közel három millió tag 3000 milliárd forint vitt magával az államhoz, a pénztárak pedig a bevételek elapadásával összhangban komoly veszteséget halmoztak föl. Mindent megtesznek a pénztárak, hogy a működésüket fenn tudják tartani, azonban ez nem egyszerű feladat. Már az első félévben 5 milliárd forintos veszteséget gyűjtöttek össze, annak ellenére, hogy a kiadásaikat egy év alatt 9,2 milliárd forintról 5,8 milliárd forintra csökkentették.
A PSZÁF adatai már feketén-fehéren mutatják, hogy mekkora hatással is járt a magánnyugdíjpénztári tagok tömeges visszalépése az állami nyugdíjrendszerbe. A kezelt vagyon a vagyontranszfer után 244,3 milliárd forintra csökkent az első negyedéves 3162 milliárd forintról. Ezzel párhuzamosan a taglétszám is leesett, méghozzá 3,1 millió főről 100 ezerre.
A Felügyelet statisztikái szerint a pénztárak 2925,3 milliárd forintot utaltak át a tb-rendszerbe visszalépő tagok miatt. Érdekesség, hogy még a hatályos törvények szerint is 54 vállalták, hogy kiszerződnek az állami pillérből, az új belépők címszó alatt ugyanis ekkora számot találtunk. Az első negyedévben ez a szám 379 volt, tehát csökkent a pályakezdők aktivitása, ami érthető, hiszen az alkotmánybírósági döntés még nem érkezett az ügyben, és valószínűleg nem ez volt a legnagyobb gondjuk a friss munkavállalóknak.
Már korábban is sejteni lehetett, hogy a nyugdíjpénztárakban maradó tagok között nagyobb arányban lesznek olyanok, amelyek nagyobb vagyont halmoztak fel. A Felügyelet statisztikái is ezt erősítik meg, mivel az egy főre jutó átlagos vagyon 1 millió forintról 2,5 millióra emelkedett. A pénztárak számára ez mindenképpen kedvező fejleménye, hiszen jellemzően olyan tagok maradtak a szektorban, amelyek havi befizetése alapesetben átlag feletti. Sajnálatos módon az év végéig el vannak zárva a pénzcsapok, az összes járulék az államhoz folyik be, a pénztárak pedig friss bevételhez nem jutnak hozzá, hiszen a befizetésekből vonhatják le a működésre fordítható összegeket.
A korábbiakból egyenesen következik, hogy a szektorban a pénztárak vesztesége tovább emelkedett. Már a 2010-es törvénymódosításnál szóltak a pénztárak, hogy a drasztikus létszámcsökkenés és a friss működésre fordítható bevételek mellett nem lehet a működési kiadásokat biztosítani, még akkor sem, ha komoly költségracionalizálást hajtanak végre. A helyzeten pedig az sem segített, hogy a hozamokon havonta 260 forintot levonhattak le a pénztárak, ha már kifogytak a tartalékaikból, sőt a vagyontranszfernél 795 forintot szintén érvényesíthettek a költségeik fedezésére.
A Felügyelet statisztikái szerint 2011 első félévében a magánnyugdíjpénztárak működési bevétele 750 millió forint volt, amivel szemben 5,8 milliárd forintos kiadás állt. A pénztárak próbálták a működésüket olcsóbbá tenni, azonban ez egyik napról a másikra lehetetlen. Az világos, hogy a legnagyobb tételt jelentő tagszervezési költségek minimálisra csökkentek, míg egy éve 2,2 milliárd forintról beszélhettünk, most mindössze 30 millió forintról. Több százmillió forintos megtakarítást értek el a pénztárak az adminisztráción és a nyilvántartáson is, szemléletes, hogy míg egy éve 9 milliárd felett voltak a kiadások, most 6 milliárdot sem érik el.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy ekkora veszteségre a szektor történetében még nem volt példa, emellett az is a kedvezőtlen tendenciákat jelzi, hogy 2008 óta folyamatosan egyre növekvő veszteséggel zártak a magánnyugdíjpénztárak. 2008-ban szektorszinten 167 millió forint volt a veszteség, 2009-ben már 2,4 milliárd forint, 2010-ben pedig 3,2 milliárd. Ebben az évben már 5 milliárdnál tartunk, ha ez a tendencia folytatódik, akkor év végére 10 milliárd forint is összegyűlhet veszteség címszó alatt a működési tevékenységnél.
Visszanézve az elmúlt éveket azt láthatjuk, hogy a működéssel kapcsolatos kiadások 2008-2010 között 17 és 21 milliárd forint körül alakultak, miközben a bevételek 14-21 milliárd forint között. Kiadási oldalon lehet jelentős megtakarításra számítani, a működést ugyanis a lehető legolcsóbbra állították át a pénztárak, azonban a működés fenntartásához ki kell fizetni a munkavállalókat, az adminisztrációt el kell végezni, és a felügyeleti és garancia alap díjat is ki kell gazdálkodni. Egyelőre időarányosan 5,8 milliárd forintnál állnak, tehát éves szinten akár elérhető lenne a 10-12 milliárd forintos szint is. Bevételi oldalon azonban nem számíthatunk érdemi javulásra, hiszen még azt sem lehet tudni, hogy az év végéig mi történik a szektorban.
