A Politico reggeli hírlevele számos brit sajtó- és saját információ alapján az alábbi képet vázolja összesítésünk alapján:
- Bár Boris Johnson a nyilvánosság előtt azt hangoztatja, hogy kész akár megállapodás nélkül is kivezetni az országot az EU-ból, valójában igenis meg akar állapodni az EU-val a kilépési keretekről és a most zárult G7-csúcson váratlanul jó benyomást tett például Angela Merkel német kancellárra, illetve meglepően felkészült volt a Brexit ügyében (korábban sokszor tett tanúbizonyságot teljes felkészületlenségéről)
- A tavaly novemberben még Theresa May által összehozott 585 oldalas kilépési megállapodás összes többi részét változatlanul elfogadja Boris Johnson (így tehát a nyilvánosságban most is kritizált 39 milliárd fontos EU-s költségvetési hozzájárulást is!), kizárólag az északír-ír tartalékmegoldás kicserélését akarja elérni és ehhez van is egy formálódó terve
- Ennek lényege, hogy az északír-ír tartalékmegoldás helyett megállapodások sokaságát szeretné beiktatni a szövegbe, amelyek lefedik az élet különböző területeit. Ezek a megállapodások azt célozzák, hogy az EU-s sztenderdeket, vagy azokhoz közeli szabályozást lehessen megtartani legalább az északír területen, de bizonyos esetekben az egész Egyesült Királyság területén is.
- A megállapodási sokaság mellé egy hosszú átmeneti periódus társulna (ameddig valójában semmi nem változna a mostani keretekhez képest), azaz a most október végére megcélzott Brexit után nem jövő év december 31. lenne ennek a periódusnak a vége, hanem jóval későbbi időpont. Mivel Johnson nem vitatja a 39 milliárd fontnyi brit befizetés jogosságát a háttéregyeztetéseken, sőt az eddig gondoltnál hosszabb lehetne az átmeneti periódus is, így a 2014-2020-as uniós költségvetésben nem lenne lyuk a brit távozás miatt, sőt még az is elképzelhető, hogy a 2021-2027-es büdzsébe is érkeznének egy ideig brit befizetések.
- A brit stratégia fő célja az lenne, hogy a különböző területek egyedi szabályozása és az EU-s sztenderdekhez való közelítés miatt minél kevésbé legyen szükség a fizikai határellenőrzésre az északír-ír határon. Ezzel a Nagypénteki Egyezmény elvárását is be lehetne tartani, de az uniós közös piac elvei sem sérülnének, és közben az Egyesült Királyság önállóan tudna kereskedelmi megállapodásokat kötni a világ többi részével (nem ragadna az EU-val közös vámunióban addig, amíg az északír tartalékmegoldás helyett egy jobbat ki nem találnak).
- A Politico saját értesülései szerint egy neves brit csapatnak van egy ilyen megoldási konstrukciója, ami egyszerre elégítené ki mindenki igényeit, bár azért meg is jegyzik, hogy az EU-s szakértők egyelőre szkeptikusak és várják a brit stratégia teljesen kidolgozott részleteit.
Mi ez az északír tartalékmegoldás, ami a viták fő forrása? Boris Johnson az elmúlt napokban vehemensen azt követelte, hogy a tavaly novemberben Theresa May által kötött 585 oldalas EU-s kilépési megállapodásból (Withdrawal Agreement) vegyék ki az északír-ír tartalékmegoldást, így tehát lényegében azt is követelte, hogy tárgyalják újra az anyagot. Az EU ezt korábban és most is kategorikusan kizárta, érthető okokból, hiszen egy ilyen vészhelyzeti/tartalék megoldás nélkül egyelőre nem látszik, hogy hogyan lenne garantálható az északír-ír szárazföldi határ átjárhatósága fizikai határellenőrzés nélkül. A vészhelyzeti megoldás azt jelenti, hogy aktiválása esetén az egész Egyesült Királyság a vámunióban maradna az EU-val addig, amíg nem találnak ki a felek valami jobb megoldást (akár valamilyen kipróbált, megbízható technológiai újításon keresztül végzett határellenőrzés formájában, de ez még a "fasorban sincs", vagy egy átfogó EU-brit kereskedelmi megállapodás váltaná le a vészhelyzeti megoldást, de egy ilyen kidolgozása sok évbe telik). A vészhelyzeti megoldás a megállapodásos uniós kilépést követő átmeneti időszak (idén november 1-től 2020. december 31-ig) után, azaz 2021. január 1-től lépne hatályba és addig tartana, amíg a két fél nem talál ki valami jobbat. A vészhelyzeti vámuniós megoldással azt érné el az EU és Írország is, hogy továbbra is azonos szabályrendszer vonatkozna az északír és az írországi területekre, így a kereskedelempolitikában nem kellene külön ellenőrző pontokat felállítani a határokon, védendő az EU közös belső piacát. Ezzel az 1998-as nagypénteki egyezménynek is meg lehetne felelni, ami tiltja a fizikai határellenőrzés újbóli bevezetését az északír-ír határszakaszon. A vészhelyzeti vámunióból az Egyesült Királyság és az EU sem léphet ki egyoldalúan, csak úgy, ha mindketten egyet értenek ebben például amiatt, mert megszületik az átfogó kereskedelmi megállapodás. Mivel nincs konkrét időhatározó sem hozzárendelve ehhez a vámunióhoz, ezért hangoztatják a keményvonalas Brexit-pártiak, hogy ez a megoldás akár véglegesen is beleragasztaná a vámunióba az Egyesült Királyságot, így az képtelen lenne önállóan kereskedelmi megállapodásokat kötni a világ többi részével. Ez nyilván igaz, de az EU csak így tudja elérni, hogy a közös szabályrendszert az Egyesült Királyság is tartsa be saját kilépése után addig, amíg nincs jobb megoldás, hogy északír-ír határon ne álljon vissza a határellenőrzés.
Boris Johnson Brexit-ügyi háttéregyeztető embere (sherpája) holnap Brüsszelbe repül a szükséges egyeztetések megkezdésére, de tekintettel arra, hogy már csak két hónap van hátra az október 31-re tervezett Brexitig és már 3 éve nem lehetett átvágni az északír-ír határ és az EU közös piacából eredő "gordiuszi csomót", nem árt egyelőre óvatosan kezelni a váratlanul elmozduló brit és EU-s álláspontot. A font sem szárnyal egyelőre és ahhoz, hogy Johnson formálódó terve tényleg sikerüljön, azt is el kell érnie, hogy októberig ne buktassák meg a parlamentben egy bizalmatlansági indítvánnyal. Márpedig komoly erők készülődnek a háttérben, hogy Johnson nyilvánosan hangoztatott tervét (kész akár a hard Brexitre is) mindenképpen megakadályozzák.
Johnson egyébként a most induló éles tárgyalások kapcsán utolsó pillanatos Brexit-megállapodást sugallt tegnapi sajtótájékoztatóján, ami az EU-s gyakorlatban tényleg életszerű. Bár azért azt is hozzá kell tenni, hogy az EU nyilván csak akkor lesz hajlandó kinyitni az 585 oldalas kilépési megállapodás szövegét, ha tényleg működőképes tervet tesznek le a britek az asztalra. Ebben az esetben az is valószínű, hogy a 27 tagállam vezetői és az Európai Parlament is rábólint a szöveg változtatására, ha közben azt látja, hogy a britek más részeken már nem akarnak változtatni és a korábban kialkudott kilépési feltételek megmaradnak.
Összességében tehát a mostani G7 csúcstalálkozó és egyéb háttéregyeztetések afelé mutatnak, hogy egyrészt van valami formálódó terve a briteknek az északír tartalékmegoldás helyett. Ha pedig ez hitelesnek/működőképesnek látszik a következő hetek brüsszeli egyeztetései alapján, akkor akár az EU is hajlandó lehet elmozdulni a sokáig hangoztatott álláspontjától, miszerint a kilépési megállapodás nem tárgyalható újra, legfeljebb a jogilag nem kötelező érvényű, a hosszabb távú kapcsolatokat rendezni hivatott politikai deklaráció szövegén lehet valamennyit faragni. Ha tényleg összejön a nagy Brexit-alku, azaz a rendezett kilépés keretei, akkor Johnson "jóslatának" megfelelően ennek részletei valószínűleg tényleg csak az "utolsó pillanatokban" derülnek ki.
