A jogszabályi lehetőség megteremtésével természetesen még nem jött el a Kánaán, az új megoldások részletszabályait ki kellett dolgozni. Az az ösztönös félelem sem alaptalan, hogy megfelelő előkészítés híján a csalások új lehetőségeit is megnyitják. Többek között ezért a közbeszerzéssel megvalósított projektek esetén ezek a lehetőségek nem használhatók, kivéve, ha maga a vállalkozói szerződés ír elő átalányösszegű fizetést.
Az egyszerűsített költségopciók már eleve elválasztják a kifizetett összegeket a tényleges költségektől. Ehelyett becsült egységárak, illetve átalányköltségek folyósítására kerül sor. A közvetett költségek pedig meghatározhatók tételes leszámolás helyett a közvetlen költségek bizonyos százalékában is. Ezek mértékét a tapasztalati értékek alapján határozzák meg. Az eredményalapú finanszírozás pedig közvetlenül az eredményhez köti a kifizethető összegek meghatározását. Ha tehát a projektgazda olcsóbban valósítja meg ugyanazt a célt, nyer rajta, viszont nincs lehetősége a számlák, illetve a költségek manipulálásával indokolatlanul pénzeket igénybe venni.
A módszer alkalmazására segédletek állnak rendelkezésre, és létrejött az egyes országok gyakorló szakembereinek közössége („Community of practice”), amelynek legutóbbi, Helsinki ülésén Magyarország is bemutatott egy ilyen módon megvalósult támogatási projektcsoportot, a terület- és településfejlesztés (foglalkoztatás elősegítése, szociális és fenntartható fejlesztés) területén. Az Európai Bizottság Kutatási Főigazgatósága a központi irányítású, a Horizont 2020 kutatási program keretébe tartozó Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz („Connecting Europe Facility”) keretében indított próbaképpen ilyen pályázatokat.
Egy 2018-as felmérés szerint a vidékfejlesztési programok 64%-ában, a regionális fejlesztések 73, a szociális alapból megvalósuló fejlesztéseknek pedig 95%-ában használtak egyes projektek egyszerűsített költségopciókat. Ezek többsége a közvetett költségekre alkalmazható százalékos mértéket használta, más, bonyolultabb megoldások kevésbé voltak népszerűek.
Akkor érdemes az egyszerűsített költségopciókat használni, ha az összeg csekély (50 ezer euró alatt kötelező is egyes területeken, például az Európai Szociális Alapból finanszírozott akciók esetén), ha azt akarjuk, hogy a projektgazdák az eredményekre és ne a ráfordításokra (inputra) koncentráljanak, vagy ha nehéz a valós költségeket megállapítani, követni vagy ellenőrizni, például ha sok apró tételből állnak össze. Abban az esetben, amikor a kedvezményezett számára gondot jelenthet a számlák kezelése, az adminisztráció, vagyis kis- és középvállalatok vagy magánszemélyek esetén, sok előnnyel járhat az egyszerűsítés. Szükséges, hogy a költségek előzetesen megbízhatóan megbecsülhetőek, illetve a projekt költségvetésének realitása ellenőrizhető legyen. A kifizetendő egységárban vagy átalányban ugyanis előre meg kell állapodni. Ez akkor lehetséges, ha standard, ismétlődő tevékenységekről van szó, vagy már alkalmazták más országokban vagy területeken hasonló akciókra az egyszerűsített költségek módszerét.
A különböző változatok aszerint különböznek, hogy milyen alapon határozzák meg a kifizetendő összeget: az átalányösszeg esetén a kifizetés egy fix összeg, ezért akkor használható, ha a finanszírozott akció eredménye egyetlen egységgel fejezhető ki (ilyen lehet például egy útépítéssel kapcsolatos kisajátítás, a beruházó által készített hatástanulmány, a beruházás követése és az átvételi eljárás lefolytatása), vagyis ha az eredményt elérték, az átalányt megkapják, ha nem, nem. Az alap lehet a Bizottság vagy a tagállami Irányító Hatóság (aszerint, hogy melyikük a projekt irányítója) által megállapított várható reális költség vagy a projektet megvalósító szervezet által benyújtott és a projekt irányítója által elfogadott költségvetés. Közvetett költségek finanszírozhatók a közvetlen költségek százalékában is (de 7% felett külön jóváhagyás szükséges).
Az eredményalapú finanszírozás az eredménnyel (például a kiképzett minősített oktatók vagy a munkaerőpiacra visszavezetett munkavállalók számával) arányos összeg, míg az egységár alapú a természetbeni ráfordítást veszi alapul (amilyen például egy rendezvény esetén a résztvevők által eltöltött éjszakák száma, a számukra nyújtott más szolgáltatások, egy oktatáson megtartott órák száma).
Fontos itt az előre gondolkodás: a kívánt eredmény világos meghatározása, a költségek reális becslése (figyelembe véve például a megvalósítás helyének az Unió más területeitől eltérő árszínvonalát). Attól, hogy az eljárás egyszerűsödik, néhány dologban el is tér a hagyományos esetektől: általában nincs előfinanszírozás, másként kell megszervezni az ellenőrzést, a vitarendezést, illetve a szabálytalanság esetén a visszatérítéseket. Más szakértelemre van szükség a lebonyolító és ellenőrző hatóság részéről is. Fontos megjegyezni, hogy noha a tényleges költségekre hivatkozva nem vitatható a kifizetés (és azokról nem is kell jelentéseket készíteni), a projekt megvalósítója köteles öt évig megőrizni és kérés esetén ellenőrzésre átadni minden számlát és más bizonylatot. Ezzel ugyanis a tényleges szállítás megtörténtét lehet ellenőrizni, és tanulságokat levonni a későbbi hasonló projektek költségbecsléséhez.
A valószínű következmények közé tartozik az is, hogy ilyen finanszírozásra olyan javaslatok fognak érkezni, amelyeknél például csekélyebb a költségtúllépés veszélye.
Az egyszerűsített költségek alkalmazását az akciót engedélyező határozatban kell rögzíteni. A pályázati felhívásnak ugyanis már tartalmaznia kell a költségelszámolás módját és az alkalmazandó eljárásokat.
Végezetül, noha egyes hibák és bizonyos csalási formák kockázatát kiküszöböli ez a megoldás, a csalási kockázatot a szabályozás és a végrehajtás, illetve az ellenőrzés megszervezése során figyelembe kell venni. A költségkifizetés alapjául szolgáló teljesítményt fokozottan kell ellenőrizni. Miközben ugyanis egy, a számlák alapján történő finanszírozás esetén mind a megvalósítási jelentéseket, mind a számlákat meg kell – egymással összhangban – hamisítani a csaláshoz, itt a tényleges eredmény megvalósítása az egyetlen ellenőrzési pont. Az ellenőrzéshez szintén készített útmutatót a gyakorlati szakemberek fent említett közössége.
Emellett kritikus az a mód, ahogy előre meghatározzák az egységárakat, átalányösszegeket vagy az eredmény egységére jutó kifizetéseket. Ennek megbízhatóságára, kiegyensúlyozottságára és igazságosságára külön kritériumrendszert is kidolgoztak. Mindez az előkészítés azonban megtérül a kevesebb adminisztrációban és a kisebb hibaszázalékban, és így jobban lehet koncentrálni a támogatás céljának megvalósítására.
Szabó S. László
Címlapkép forrása: Chris Ratcliffe/Bloomberg via Getty Images
