Kaotikusra sikeredett a múlt csütörtök délután kezdődött és végül péntek este fél 8-kor megszakított rendkívüli EU-csúcs, mert a csütörtök esti plenáris ülés után kezdődött két- (több-) oldalú tanácskozások péntek reggel 7-ig tartottak, majd a kipihent német kancellár és francia elnök megpróbálta átvenni az irányítást az akkor éppen pár órát alvó európai tanácsi elnöktől – mutatja be a folyamatokat a Bruxinfo. Hírfolyamunk a témában az összes releváns elemzésünkkel:
A jelek szerint azonban Angela Merkel német és Emmanuel Macron francia vezető sem tudta rábírni a négy fukarnak nevezett osztrák, svéd, dán és holland vezetőt arra, hogy engedjenek és ne ragaszkodjanak a 27 tagú közösség együttes bruttó nemzeti jövedelme, azaz a GNI arányában az 1%-os (+0,03% európai fejlesztési alap) kötelezettségvállalási plafonhoz. Ők továbbra is azt hangoztatják, hogy a britek kilépése miatt kisebb uniós költségvetésre van szükség, ami jól hangzik, de amint múlt héten rámutattunk: azért nagy csúsztatás, mert a mostani büdzsé plafonja a britek nélkül 1,16% és ehhez képest akarnak tehát 1,03%-os új főösszeget.
Magyarul: a Brexit árnyékában akarnak jóval kisebb uniós költségvetést, miközben a szavak szintjén elkötelezett EU-pártiak és így elkötelezettek az egyre sokasodó közös kihívások kezelése mellett is.
Ezt az ellentmondást és cinizmust ismerte fel az eddig Kohézió Barátainak nevezett 17 tagú formáció azzal, hogy átkeresztelte magát az Ambiciózus Európa Barátai névre, hogy hangsúlyozza a kohézióson túli forrásokért harcolást is, és egyúttal tükröt is tartson a négy fukarnak. Ez eleve ügyes kommunikációs húzás volt, amelyre többek között Orbán Viktor magyar kormányfő erősített rá kamerák erdejében (ld. fenti képünkön), amikor azt mondta: a nagyobb európai célokhoz több pénzre van szükség, az ambiciózus Európa tehát igenis megérdemli, hogy a büdzsé plafonja az Európai Parlament által is követelt 1,3% közelében legyen a GNI arányában. Ez nyilván zene az EP-képviselők tömegének, akik másfél éve elindították, a közelmúltban pedig a továbbvitelét is megszavazták a Magyarország ellen indított 7-es cikk szerinti jogállamisági eljárásnak.
Az 1,3% bemondása nyilvánvalóan blöff volt, hiszen réges-régen 1-1,1% körüli tartományról szólnak már a viták, de azért is ügyes húzás,
mert ha a négy fukar ennyire ragaszkodik az 1% körüli plafonhoz, miközben az ambiciózus Európa melletti elkötelezettségüket is hangoztatják, akkor helyes a viták tartományát eltolni a másik irányba és bemondani egy sokkal nagyobb főösszeget, hogy ezzel lépésre (és védekezésre) kényszerítsék a négy fukart. Ez a taktika azonban nem jött be még azzal együtt sem, hogy Merkel és Macron is többször tárgyalt a négy fukarral a pozíciójuk oldása érdekében.
Közben az Európai Bizottság stábja pénteken kora estére elkészített egy technikai dokumentumot, ami elsősorban a négy fukar és Franciaország igényeire koncentrált, hiszen 10 milliárd euróval 1,074%-ról 1,069%-ra csökkentette a kötelezettségvállalások plafonját (és 14 milliárd euróval 1,049%-ra a kiadások plafonját). Ezzel párhuzamosan a tartalékokból a kohéziós kasszába is átirányítottak volna 4,8 milliárd eurót és a Közös Agrárpolitika két pillére is kapott volna 2-2,4 milliárd eurót, emellett pedig számos egyéb technikai paraméter is változott. A négy fukar és Németország például írásos ígéretet kapott volna arra, hogy a 2020-as (!) szinten nominálisan befagyasztják az egyösszegű éves költségvetési visszatérítését, illetve az osztrákok, svédek és dánok további speciális megoldásokkal is kaptak volna még plusz pénzeket.
Mindez a sokféle engedmény azonban se a négy fukar igényeinek nem volt elegendő, hiszen ők még kisebb költségvetési plafont, vagy sokkal magasabb éves visszatérítéseket akartak, se az Ambiciózus Európa Barátai csoportot nem nyűgözte le a továbbra is masszív kohéziós és agrárforrás vágások miatt. Emiatt péntek este az újabb plenáris körben gyorsan világossá vált, hogy nem lesz alku, mert mindkét tábor elégedetlen, így Charles Michel berekesztette az ülést. Egyelőre bizonytalan időpontban összehívandó újabb rendkívüli csúcson folytatódik majd az alkudozás, de addig még tenni kell valamit az álláspontok közötti a nagyfokú különbségek enyhítésére és a potenciálisan működő alkuirányok feltérképezésére.
A négy nettó befizető világossá tette, hogy egy centtel sem akarnak fizetni többet a Brexit által hagyott űr kitöltésére
– jelezte a Bruxinfónak egy jól értesült forrás.
Mindez tehát Magyarországnak azt jelenti, hogy a négy fukar befeszülése miatt nincs érdemi esély arra (még ennek feloldása, azaz a büdzséplafon 1,07%-ra feltornázása mellett sem!), hogy a felzárkóztatási forrásoknál 20-25% körüli, a Közös Agrárpolitika első pillérében 15% körüli, a vidékfejlesztési forrásoknál pedig szintén 20-25% körüli vágásnál érdemben kisebb reál értelemben vett vágással megússza Magyarország.
Egy esetben azonban például mégis elképzelhető ez: ha egy nagyon szigorú jogállamisági szankciós rendszerbe menne bele az összes tagállam között Magyarország is.
Talán azzal meg lehetne győzni a négy fukart (is), hogy adjatok több pénzt, de cserébe annak elköltésénél erős jogállamisági fékeket építünk be a rendszerbe, ha már a 7-es cikk szerinti eljárás láthatóan nem vezet igazán sehova.
Arra, hogy mi lehet ez az erősebb jogállamisági fék, maga a legnagyobb nettó befizető ország, Németország első embere, Angela Merkel kancellár adott világos jelet a csúcstalálkozóról távozóban a Politico hírfolyamának egyik péntek esti posztja szerint: neki jobban tetszik és ezért azt a jogállamisági szabályrendszert támogatja, amit az Európai Bizottság javasolt ahhoz képest, mint amit felpuhítva a minap Charles Michel európai tanácsi elnök prezentált. Ez magyarul azt jelenti:
Németország azt akarja, hogy fordított minősített többséggel lehessen életbe léptetni a jogállamiság ellen vétőkkel szemben az EU-pénzes szankciókat, ne pedig minősített többséggel.
A fordított szavazási rendszert a Bizottság javasolta másfél éve és azt jelenti, hogy ha a Bizottság saját ötpontos kritériumrendszere alapján egy tagállam vét a jogállami keretek ellen, akkor az általa javasolt szankciókat csak minősített többséggel lehetne blokkolni az Európai Tanácsban (a tagállamok legalább 55%-a, akik az összes népesség legalább 65%-át képviselik). Ha pedig ez a minősített többség nem jön össze például néhány nagy tagállam passzív magatartása, csendben maradása miatt (végignézik, ahogy a Bizottság megbünteti a tagállamot), akkor ezek a szankciók automatikusan hatályba lépnek. Ezzel szemben a rendes minősített többségi szavazás azt jelenti, hogy legalább a tagállamok 55%-a, a népesség 65%-a kell ahhoz, hogy egy tagállammal szemben fel lehessen lépni és ha egy blokkoló kisebbséget össze tud szervezni a célkeresztbe került tagállam, akkor blokkolni tudja a Tanácsban ezt a szankciós megoldást.
A fentiek miatt világos, hogy Magyarországnak a fordított minősített többségű megoldás veszélyesebb, noha éppen azt javasolta burkoltan Merkel is.
Ha tehát Magyarország nagy nettó haszonélvezőként tényleg több pénzt szeretne elérni (1,3% helyett 1,07% körüli büdzséplafon mellett), akkor úgy tűnik, hogy ehhez egy szigorúbb jogállamisági szankciós rendszer bevállalásán keresztül vezet az út.
Címlapkép forrása: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
