Az októberi EU-csúcson összehozott új Brexit-megállapodást első olvasatban már elfogadta a brit alsóház a csúcstalálkozót követő napokban, de az ezután Johnson által ajánlott extrém feszes parlamenti ratifikációs menetrendet már leszavazta. Így Johnson kénytelen volt az október 31-re tervezett Brexit 3 hónapos halasztását kérni január 31-ig és egyúttal kénytelen volt az előrehozott választások eszközéhez is nyúlni. Ez december 12-én zajlott le, ezen váratlanul nagy többséget kapott a Brexit mielőbbi levezénylésével kampányoló Johnson pártja, a Konzervatív Párt (365 mandátum a 650 fős alsóházban) és ezért jött ma össze a nagy többség a kilépési törvény második olvasatának megszavazásánál.
A brit kilépési törvény korábbi változatát az északír-ír tartalékmegoldással egyébként Theresa May előző kormányfő háromszor is próbálta átnyomni a brit alsóházon, mindhárom alkalommal jelentős (igaz csökkenő) arányban leszavazták azt, így kénytelen volt idén nyáron távozni a hatalomból. Új kormányfőként Johnsonnak sikerült kihúzatnia a tartalékmegoldást a kilépési törvényből. Helyette egy a gyakorlati életben nehezen megvalósítható, komplex rendszert tudott kiharcolni az EU-tól (az északír terület egyszerre maradna benne a közös piacban az északír-ír határ átjárhatósága érdekében, de közben London vámfennhatósága lenne érvényes a területen és a harmadik országokból az északír területen keresztül az EU-ba áramló áruk után Londonnak kellene beszednie a vámokat, így ezt a feladatot kiengedte a kezéből az EU, ami példátlan).
Mi a komplex megállapodás lényege?
2019. október 17-én délelőttre, az EU-csúcs kezdetére megszületett az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság közötti új Brexit-megállapodás, ami mindkét oldalon nagy engedményeket tartalmaz azért, hogy egyszerre érjék el az 500 km-es északír-ír határ nyitva tartását és az Egyesült Királyság vámunióból való teljes kilépését. Az északír-ír tartalékmegoldást törölték a kilépési megállapodásból és a helyére egy bonyolult rendszer lép, aminek fenntartásáról egy északír tartományi parlament dönt.
A gordiuszi csomót úgy sikerült átvágni, hogy Észak-Írország az Egyesült Királyság vámtérségének marad a része, és az áruk vámolását nem az északír-ír határon, hanem az egyes kikötőkben végzik majd (kvázi tengeri határ jön létre) a Brexitet követő átmeneti időszak vége után, azaz 2021-től. A megállapodás lényege, hogy ha külső, harmadik országból érkezik áru az északír területre és az nem megy tovább az EU-ba, akkor a brit vámokat kell alkalmazni. Ha viszont ez az áru továbbmegy az EU egységes piacára, akkor az EU-s vámokat kell alkalmazni, és ezeket a brit hatóságoknak kell beszednie az EU nevében.
A megállapodás alapján tehát az Egyesült Királyság a Brexit után önállóan is tud kereskedelmi megállapodásokat kötni a világ többi országával és az EU egységes piacának négy alapvető szabadságelve sem sérül: az áruk, a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad mozgása.
A tartalékmegoldás nélküli, de az északír-ír feszültség újraéledésének esélyét megtartó konstrukciót most tehát már nagy többséggel megszavazta a brit alsóház, és a várható menetrend az, hogy a január második hetében lezajló vita után majd a felsőház elé kerül a törvénytervezet, aztán ha mindkét ház egybehangzóan ugyanazt a szöveget fogadja el, akkor majd a királynő is szentesíti. Közben januárban még az Európai Parlamentnek is ratifikálnia kell még a végső Brexit-megállapodást.
Január 31-én éjfélkor tehát nagy eséllyel megtörténik a brit kilépés az EU-ból, de az igazán nehéz tárgyalások a kereskedelmi viszonyrendszerről csak ezután jönnek, hiszen a mostani megállapodásban Johnson a saját kezét és a parlamentét is megkötötte azzal, hogy nem engedi a jövő december 31-i határnap utánra kitolni az átmeneti periódus határidejét, ameddig a gyakorlatban nem változik semmi az EU és az Egyesült Királyság viszonyrendszerében. 11 hónap lenne tehát a rendkívül bonyolult kereskedelmi és egyéb viszonyrendszer kitárgyalására, ami extrém kevés idő. Ráadásul Johnson most is elmondta a parlamenti felszólalásában, hogy nem engedi meg azt, hogy az átmeneti időszak után a brit kereskedelmi és szabályozási keretek igazodjanak az EU-s szabályrendszerhez, bár ha tényleg akadályok nélküli kereskedelmet szeretne a brit cégek számára az EU-val, akkor bizony az uniós szabályokhoz nagyon hasonló keretekhez kellene igazodnia a brit jogrendnek.
Címlapkép forrása: Hollie Adams/Bloomberg via Getty Images
