Az Európai Bizottság 2018 május elején tette közzé javaslatait, az uniós nemzeti összjövedelem (GNI) 1,114 százalékában rögzítve a hétéves időszak kiadási fő összegét. Azóta három soros elnökség (az osztrák, a román és most a finn) kezében is megfordult a dosszié, ám érdemi előrelépés nem történt a vitában.
A finn soros elnökség lesz az első, amely a tárgyalási keretnek nevezett dokumentum eddig üresen hagyott rubrikáiba számokat is elhelyez majd, hogy a kompromisszumkeresés felé terelje a témában rendkívül megosztott kormányokat. A Bruxinfo értesülései szerint ugyanakkor a finnek sem fognak egy, a keretköltségvetés minden elemére kiterjedő számszerű javaslatot tenni. Ehelyett néhány kulcskérdésben, mindenekelőtt a majdani hétéves pénzügyi keret fő összegében és a költségvetési fejezetek esetében próbálják majd belőni azokat az összegeket, amelyek alapján reményeik szerint közelebb lehet kerülni a megállapodáshoz. Ennek a taktikának az is része, hogy egyelőre konkrét számok helyett tól-ig próbálnak majd javaslatot tenni abban a háttér dokumentumban, amit a jövő héten a tagállami vezetők elé terjesztenek.
A finnek abban bíznak, hogy az akcióval sikerül majd kimozdítani a holtpontról a tárgyalásokat és a vezetőket legalább néhány kérdésben színvallásra kényszeríteni úgy, hogy többé-kevésbé világos iránymutatás alapján dolgozzák ki azt a már konkrétabb és átfogó javaslatot, ami Európai Tanács decemberi ülése elé kerül.
A BruxInfónak nyilatkozó magas rangú tagállami diplomaták ugyanakkor rendkívül szkeptikusak a decemberi megállapodás lehetőségét illetően, ami pillanatnyilag az érvényes, noha nem kötelező céldátuma az Európai Tanácsnak a költségvetési vita lezárására. Tény, hogy még sohasem fordult elő az, hogy a formailag a pénzről, de valójában legalább ilyen mértékben a politikákról szóló vitát első nekifutásra sikerült volna rendezni. Ahhoz, hogy decemberre ennek legalább meglegyen az esélye, Donald Tusknak, az Európai Tanács december 1-jén távozó elnökének novemberre egy soron kívüli csúcsot is össze kellene hívnia, ennek azonban nincs jele – mutatott rá egy magas rangú diplomata. „Ezért reálisabbnak tűnik a februári vagy a márciusi időpont a megállapodásra” – tette hozzá.
Az újabb csúszásnak más okai is lehetnek. Először is Charles Michel, aki Tusk nyomdokaiba lép, a decemberi csúcs idején még csak két hete lesz hivatalában, így diplomáciai források várakozásai szerint aligha azzal kezdi majd a tevékenységét, hogy egy ilyen kemény fába vágja a fejszéjét.
Mivel elvileg november 1-én új Európai Bizottság is belép a ringbe, mégpedig eléggé határozott prioritásokkal (jóllehet a testület 5 éves programja még nem áll rendelkezésre), ezért az az általános várakozás a tagállamok körében, hogy Ursula von der Leyen az új csapat politikai prioritásainak megfelelő változtatásokat eszközöl majd a javaslaton. Ezt egyébként múlt heti parlamenti meghallgatásán Johannes Hahn, a következő Bizottság költségvetési biztosa is megerősítette, a pénzügyi keretre vonatkozó javaslat kiigazítását kilátásba helyezve.
A módosítandó javaslat egyik új eleme annak a pénzügyi alapnak a beemelése lesz az MFF-be, ami az éghajlatváltozással és az energetikával kapcsolatos átállás pénzügyi terheit lesz hivatott elviselhetőbbé tenni
főleg azoknak az országoknak és régióknak, ahol a széntüzelésű erőművek még mindig jelentős szerepet töltenek be az áramellátásban. A lengyel energiaügyi miniszter a dekarbonizáció helyi költségeit 700-900 milliárd euróra becsülte a következő években.
Hahn biztos is figyelmeztetett rá, hogy senki se várjon csodákat a „méltányos átmeneti alaptól”, ráadásul az eszköznek nagyon sok régiót kellene lefednie. A Bizottságban már javában folyik a munka a pénzügyi alapon, és a BruxInfo által látott egyik dokumentum mindössze 20 milliárd eurót szánna a hét év alatt az ambiciózusabb klímacélokkal járó terhek enyhítésére. Ebből is csak körülbelül 10 milliárd származna a büdzséből, a többit az InvestEU (a Juncker-terv) modellje alapján „pénzügyi konstrukciók” révén teremtenék elő, amihez egy alacsonyabb kiinduló összeget biztosítana a büdzsé.
Pedig egyes közép- és kelet-európai várakozások szerint ez a „kiegyenlítő” alap adhatná a kulcsot a megállapodáshoz a többéves keretköltségvetésről.
A közép-európaiakat ezen az alapon keresztül kompenzálhatnák az elveszített kohéziós (felzárkóztatási) forrásokért.
Ismeretes, hogy Magyarország felzárkóztatási támogatásai a Bizottság javaslatának értelmében a jelenlegi időszakhoz képest 24 százalékkal csökkennének, ami a lehető legnagyobb érték.
Ehhez azonban a nettó befizetőknek is lesz még hozzászólásuk. Németország nemrég közölte, hogy kifizetések szintjén a GNI 1 százalékát kész csak elfogadni, amivel a hollandokkal, a dánokkal, a svédekkel és az osztrákokkal egy álláspontra helyezkedett. Berlinben azzal érvelnek, hogy a Brexit miatt még így is évente 10 milliárd euróval nőne a német hozzájárulás a büdzséhez. A nettó befizetők által propagált 1 százalékos büdzsé és a Bizottság 1,114 százalékos javaslata között az eltérés 150 milliárd euró.
Holland részről is felemlegetik, hogy még az 1%-os kiadási fő összeg esetén is a Brexit és a GDP növekedése miatt 20 százalékkal nőne az ország hozzájárulása a közös büdzséhez. Nem csoda, hogy Hága a jelenleg meglévő három költségvetési visszatérítés közül a brit kivételével egyikről sem hajlandó lemondani. A hollandok névértéken befagyasztanák a kohéziós és a közös agrárpolitika büdzséjét a következő hét éves időszakban, ami 50-50 milliárd eurós vágást jelentene. Minden más kiadást is visszafognának, bár nem olyan drasztikusan, mint az előző két esetben.
Hága az így megtakarított forrásokat átirányítaná a von der Leyen által meghirdetett zöld deal és a digitális átállás finanszírozására.
