Január 20-án iktatták be hivatalába Joe Bident, amely azt jelenti, hogy közel 100 napja ő vezeti az Egyesült Államokat. Az elnök számos, történelmi horderejű intézkedést hozott meg rövid hivatali ideje alatt; míg gazdaságösztönző és járványellenes lépéseit kedvezően fogadta az amerikai közvélemény, a külpolitikai és a bevándorlás terén inkább megosztónak tekinthető Amerika új vezetője.
Az utóbbi időben egyre fokozódott a nyugati országok kemény fellépése Kínával és Oroszországgal szemben. A kivetett gazdasági szankciók hatására látványos közeledés látható a kínai-orosz együttműködésben, olyannyira, hogy sokan már egy politikai és katonai szövetség születését sem zárják ki a két ország között. Bár tény, hogy Kína és Oroszország sok tekintetben kiegészítik egymást, több olyan tényező is van, amely kérdésessé teszi egy ilyen jellegű szövetség életképességét, főleg a két ország eltérő gazdasági és politikai súlya, valamint geopolitikai érdekei miatt.
Németországban szeptemberben parlamenti választásokat tartanak, amellyel minden bizonnyal új időszámítás kezdődik a német politikai életben, ugyanis az már biztos, hogy Angela Merkel nem méretteti meg magát. Ezért is különösen fontos, hogy Merkel pártszövetsége, a CDU/CSU kit indít kancellár-jelöltként. Eddig ketten jelentkeztek be a pozícióra, a CDU-elnök Armin Laschet és a CSU vezetője, Markus Söder. Kettejük közül egyelőre Laschet tűnik befutónak, de alacsony népszerűségi mutatói miatt még korai lenne végeredményt hirdetni.
Az izraeli-palesztin viszony kérdése mindig is fontos pont volt az amerikai külpolitikában, amely a mai napig megoldatlan. Az utóbbi években Donald Trump kormányzása alatt az amerikai vezetés számos gesztust tett Izrael irányába, amely nem ment szembe ugyan az addigi amerikai politika lényegi elemeivel, de sok tekintetben egyoldalúnak bizonyult. Joe Biden és kormánya eddigi nyilatkozataik alapján egy kiegyensúlyozottabb irányvonalat képviselhetnek a régióban, ezt azonban számos tényező befolyásolhatja, mint például az izraeli és palesztin választások, valamint az Izrael közelmúltbeli nyitási kísérlete az arab világ felé.
Lassan hetedik éve vannak érvényben az Oroszország ellen hozott szankciók, amelyeket még a Krím-félsziget elfoglalása miatt vetettek ki a nyugati országok. A Vlagyimir Putyin vezette Oroszország ennek hatására az elmúlt években kiépített ugyan egy viszonylag önellátó, nemzeti gazdaságot, ennek szerkezete azonban igen sérülékeny. Sokan úgy vélik, hogy most ismét kiújulhat a konfliktus Kelet-Ukrajnában, ez azonban valószínűleg az orosz félnek sem áll érdekében a szűk nemzetközi mozgástér és más gazdasági megfontolások miatt.
Kedden megkezdődtek a tárgyalások Bécsben az iráni nukleáris program jövőjét érintő megállapodás felélesztésével kapcsolatban. Az egyeztetések fő célja egyrészt az, hogy az Egyesült Államok visszalépjen a 2015-ös atomalkuba, másrészt pedig az, hogy Irán tartsa be a megállapodásban foglaltakat. Bár jelenlegi találkozó mindenképpen fontos előrelépést jelent, a számos érdekellentét miatt elég valószínűtlen, hogy egyhamar megállapodás születik a kérdésben, sokkal inkább lehet egy elhúzódó tárgyalási folyamatra számítani.
Az utóbbi években egyre nagyobb feszültség kezd kialakulni a Dél-kínai-tengeren, olyannyira, hogy az már az Egyesült Államok figyelmét is felkeltette. A térség ugyan már régóta területi viták tárgyát képezi, az utóbbi évtizedekben felfedezett hatalmas olaj- és gázmezők azonban tovább élezték a helyzetet, mivel sokan úgy érzik, Kína egyre fenyegetőbben lép fel a tenger ellenőrzése érdekében. Egyes elemzők szerint a helyzet akár odáig is fajulhat, hogy a jövőben fegyveres konfliktus alakul ki az Egyesült Államok és Kína között.
Az Egyesült Államok már lassan két évtizede próbálja lezárni legrégebb óta tartó háborúját Afganisztánban. Bár Donald Trump kormánya tavaly megállapodott a tálibokkal, a jelenlegi helyzet fényében ennek sikere minimum kérdéses. Joe Biden lesz tehát sorban a negyedik amerikai elnök, aki megpróbálja megszüntetni a „gordiuszi csomót” és véget vetni a harcoknak, amelyek 2300 amerikai életet követeltek és hatalmas mennyiségű pénzt emésztettek fel. Ehhez kapcsolódóan megvontuk az afganisztáni háború eddigi mérlegét és megvizsgáltuk a Biden-kormány lehetőségeit a helyzet rendezésére.
Konferenciát szervezett a Heller Farkas Szakkollégium "Past, Present & Future of the United States" címmel, amelyen nemzetközi szakértők fogalmazták meg véleményüket az Egyesült Államok jövőjét érintő legnagyobb kihívásokról.
A koronavírus-járvány az utóbbi hónapokban jelentős hatást gyakorolt az országok közötti diplomáciai kapcsolatokra. Mivel a nyugati országok többsége első körben saját lakosságának beoltására koncentrál, jelentős igény alakult ki a vakcinák iránt a fejlődő országok részéről. Erre válaszul több keleti ország, köztük Kína, Oroszország és India is nagymértékű vakcinaexportba kezdett. Egyesek attól tartanak azonban, hogy ez nem pusztán önzetlen segítségnyújtás, hanem sokkal inkább szolgál az adott országok globális pozíciójának erősítésére és befolyásuk növelésére.
A Brexit több tekintetben változást idézett elő az Egyesült Királyságon belül. A sokat tárgyalt gazdasági és kereskedelmi következmények mellett új kérdések is felmerültek az ország jövőjét illetően. Ezek közül talán az egyik legérdekesebb az, hogy egyben marad-e egyáltalán az Egyesült Királyság, vagy az egyes nemzetek megpróbálnak majd függetlenedni a londoni kormányzattól. A skótok esetében a 2014-es függetlenségi népszavazás bizonyítja, hogy mutatkozik erre való hajlandóság, de Észak-Írország tekintetében is meghatározhatja a kérdés a politikai közbeszédet a jövőben. Alábbi cikkünkben sorra vettük, hogy az Egyesült Királyság egyes nemzetei miként viszonyulnak most a függetlenség gondolatához, illetve azt is, hogy milyen eszközök vannak London kezében ennek megfékezésére.
Évszázadokkal ezelőtt karavánutak, most új autópályák és nagysebességű vasutak szelik át Kína legnyugatibb tartományát. Hszincsiang már régen is a Kínát Európával összekötő Selyemút fontos csomópontja volt, most pedig a Hszi Csin-ping elnök által meghirdetett „Egy övezet, egy út” nevű gigaprojekt sarokkövének számít. Az utóbbi évek látványos infrastrukturális beruházásai azonban egyes beszámolók szerint egy sötét titkot igyekeznek elfedni, név szerint a régió őshonos ujgur lakosságának és más kisebbségek brutális elnyomását, amelynek eszközeit tekintve nem válogat a kínai vezetés. A hírek erőszakos sterilizációkról, internálótáborokról és a lakosság totális megfigyeléséről szólnak. Kína minden vádat tagad, a nemzetközi közvélemény pedig a mai napig nem lépett fel egységesen a kérdésben.
Egy pénteken napvilágot látott amerikai hírszerzési jelentés szerint Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg hagyta jóvá azt az akciót, melynek során Isztambulban meggyilkolták Dzsamál Hasogdszi, rendszerkritikus újságírót. A merénylet nagy port kavart nemzetközi porondon és sokan már az esemény másnapján a szaúdi koronaherceget sejtették mögötte, úgy tűnik, ezek a gyanúk most megerősítést nyertek. Az is kiderült azonban, hogy fölösleges arra várni, hogy felelősségre vonják a szaúdi trónörököst, annak ellenére, hogy számos nemzetközi szervezet szorgalmazta ezt. Külön figyelmet érdemelnek az események fényében a szaúdi-amerikai kapcsolatok, amelyek ha át is hangolódnak valamelyest Joe Biden alatt, a gazdasági és politikai realitásokat figyelembe véve nem várható szakítás a két állam között.
Már negyedik hete zajlanak a rendszerellenes megmozdulások Mianmar több városában, miután a hadsereg február elején egy puccsot követően váratlanul átvette a hatalmat, az ország demokratikus úton megválasztott vezetőit pedig házi őrizetbe helyezte. Az ennek nyomán kialakult tiltakozó megmozdulások és az országot megbénító polgári engedetlenségi mozgalom kiterjedése annak ellenére növekszik, hogy a hadsereg már éles lőszert is bevetett a felszámolásukra. Az, hogy eddig nem sikerült megtörni a tüntetőket egyrészt betudható annak, az országban igen nagy hagyománya van a hatalommal szembeni ellenállásnak, másrészt azoknak az innovatív megoldásoknak, amelyeket a tüntetők alkalmaznak a hatalommal szemben. A nemzetközi közvélemény megosztott a kérdésben, több nyugati ország elítélte a hadsereg által alkalmazott erőszakot és szankciókat vezetett be, Kína és Oroszország viszont továbbra is Mianmar belügyének tekinti az eseményeket.
Bő egy hónapja iktatták be Joe Bident az Egyesült Államok 46. elnöki hivatalába, de a tomboló koronavírus-járvány mellett máris újabb krízissel kell szembenéznie. Az ország több államában évtizedek óta nem látott fagy tombol, különösen Texas került nehéz helyzetbe. A szélsőséges időjárásnak már halálos áldozatai is vannak, illetve milliók maradtak áram- és ivóvízellátás nélkül. Bár a zord körülmények erre a hétre valamelyest enyhültek, Texasban továbbra is katasztrófahelyzet van érvényben.
2020 mozgalmas év volt az orosz politikában és nem feltétlen csak a koronavírus-járvány miatt. Rögtön az év elején Vlagyimir Putyin orosz elnök nagyszabású alkotmányreformot hirdetett, amely következtében elméletben lehetővé vált, hogy akár 2036-ig hatalmon maradjon. Bár Putyin utódlása hivatalosan még nincsen napirenden, több pletyka is kering arról, hogy a következő években szóba kerülhet ez a téma, és egyes vélekedések szerint már meg is kezdődött a hatalom lassú átengedésének folyamata. Az alábbiakban sorra vesszük azokat a tényezőket, amelyek fontosak lehetnek Putyin utódjának kiválasztásában és külön kitérünk a lehetséges utódjelöltekre is.
Joe Biden megválasztásával szinte biztosra vehető, hogy több ponton áthangolják az amerikai adórendszert. A vállalati szektort érintően az adóemelések mellett a tervek főleg az adóelkerülésre vonatkozó szabályok szigorítását, az amerikai munkahelyek védelmét és zöld energia támogatását célozzák meg. A háztartásokat illetően az adóemelések főleg a legmagasabb jövedelműeket érintenék, míg a társadalom széles rétegei számíthatnak bővülő jóléti programokra. A jelenlegi gazdasági és politikai realitásokat figyelembe véve azonban nem lesz könnyű dolga Joe Bidennek a terveinek megvalósításában.
Irán a héten fémuránt állított elő, amelyet nukleáris fegyverek magjához használnak fel - derül ki a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) által készített jelentésből. A fémurán termelését kifejezetten tiltja az Irán által 2015-ben megkötött nemzetközi megállapodás. A lépéssel Irán valószínűleg az új amerikai vezetésre próbál nyomást helyezni az ellenük hozott szankciók feloldása céljából. Joe Biden azonban kizárta annak lehetőségét, hogy az amerikaiak a szankciók feloldásával próbálják jobb belátásra bírni Iránt, amely mostani lépésével azt kockáztatja, hogy nemcsak az Egyesült Államok viszonylatában, hanem az eddig párbeszédre nyitott európai országok szemében is elszigetelődik.
A legtöbb ember fiatalkorában elkezdi a nagybetűs életet, tele mindenféle kívánsággal és vággyal, hogy minél több...
Folyamatosan keresek olyan osztalékfizetőket, amiket nem örök tartásra, hanem pár hónapos kereskedésre vennék meg....
Ne keressünk ott mintázatot, ahol nincs! Alakokat látunk a felhőkben, jelentést a csillagokban, emberi arcokat a Mars... 
Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában... 
Óceánon innen és túl, podcastünk így is dúl. Jó szórakozást! Milyen platformokon találjátok még meg? A HOLD...
Nemrég olvastam egy jó könyvet, ami az adózásról, főként annak a történelméről szólt. Egyfelől számomra nagyon...
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
