Károsnak, drágának és indokolatlannak tartja a költségvetési bizottság szocialista tagja, Molnár Albert a tegnapi kamatemelést, így támogatják a bizottság fideszes elnökének, Varga Mihálynak azon javaslatát, hogy a testület hallgassa meg Simor Andrást - szól a tegnapi hír. Erről nekünk csak egy szó jut eszünkbe: Abszurdisztán.
"Az állampapírpiac sérülékenysége a közeljövőben még fennmaradhat", a teljes konszolidáció pedig hosszabb időt vehet igénybe - fejtette ki álláspontját a magyar állampapírpiaci kilátásokról a Portfolio.hu-nak adott interjúban Kármán András. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzügyi Elemzések terület igazgatója a jegybanki számítások alapján úgy látja, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak már nem feltétlenül kell további állampapírokat eladniuk a választható portfoliós rendszerre való felkészülés miatt. Az igazgató elismeri, hogy a jelenlegi piaci helyzet nem a legjobb időzítés arra, hogy nagy, tőkeerős külföldi szereplőkkel bővítse az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) az elsődleges forgalmazók körét, de bízik abban, hogy a piaci stabilitás érdekében ennek szükségességét idővel minden szereplő felismeri. Kármán szerint a márciusi-áprilisi magyar állampapírpiaci turbulancia abból a szempontból jól jött, hogy rávilágított bizonyos szabályozási problémákra, hiányosságokra, és mivel ezek sokakban realizálódtak, így közelebb kerülhetünk a szükséges változtatásokhoz.
Ismerik a székely viccet: Két székely fát vágni ment az erdőbe. Az egyik felkapja a baltát és hátba vágja vele a másikat.
- Ez most vicc, vagy komoly?
- Komoly! - válaszol a baltás.
- Na azért, mert viccnek erős lett volna!
Hát valahogy így vagyunk a Magyar Demokrata Fórum tegnap bejelentett adóterveivel is.
A kormányválság kapcsán előtérbe került néhány ellenzéki kezdeményezés. Az MDF egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését szorgalmazta a minap, a Fidesz pedig a családi adózás mellett tette le a voksot. Tekintsük át, hogy mivel kecsegtetnek az ötletek, illetve - bár erre a politikai helyzet alapján jelenleg nem sok esély van - össze lehet-e hangolni őket!
A politikai konstellációt és a gazdaságpolitikai teljesítményt figyelembe véve úgy fest, hogy Gyurcsány Ferenc elismételheti elhíresült őszödi beszédének egyik kulcsmondatát. "Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna" - mondta akkor a miniszterelnök. Az újabb másfél éves szakasz az idén megkezdődött, ezzel keretbe foglalva a periódust.
Az utóbbi időben erős türelmetlenség fog el, amikor az adóreformmal kapcsolatos híreket hallgatom. Korábban elhatároztuk, hogy a kérdésről legközelebb már csak akkor szólalunk meg, amikor a kormány előáll az elképzeléseivel. Már a címet is megelőlegeztük: "Reform helyett gyávaság". Ahogy hírlik, ezen nem nagyon kell változtatni, de most mégis billentyűzetet ragadunk, mert a reform körüli szakmai és kormányzati közbeszéd véleményünk szerint olyannyira félrecsúszott, hogy amellett nem tudunk elmenni szó nélkül.
Az utóbbi időben felélénkült a vita arról, hogy közszolgálat-e a popzene. A vizsgálódás - melynek apropója a Petőfi Rádió átalakítása - többnyire arra a kérdésre fut ki, hogy mennyire tekinthető a kultúra részének a könnyűzenei műfaj. Meglátásunk szerint ez egy teljesen félrevezető megközelítés, amibe alig lehet beépíteni azokat a fontos szempontokat, amik a téma körüljárásához szükségesek.
Megjelent a Fidesz programja. Ahogy az várható volt, sok mindent nem tudhattunk meg belőle, a hazai politikai programok megszokott "általánossága" uralja a dokumentumot. Azért van előrelépés is.
Sikeresen megvalósult a vezetőváltás, javult a monetáris tanács, a menedzsment és a stáb közötti kommunikáció, de kudarcnak tekinthető, hogy jövőre nem valósul meg az árstabilitás - értékelte első, csonka évét Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Portfolio.hu-nak adott interjújában. A költségvetés a vártnál magasabb elvonási szint mellett stabilizálódik, eurobevezetési céldátumról egyelőre nem érdemes beszélni - mondja a jegybankelnök. A subprime válságnak most jön még csak a java.
A jelenlegi szabályozás, illetve kormány által benyújtott közpénzügyi csomag hiányosságai, valamint Törvényhozási Költségvetési Hivatal lassú felállása akár elegendők lehetnek ahhoz, hogy a 2010-es költségvetés - a választás ciklus eddigi kellemetlen tapasztalatainak megfelelően - újra fellazuljon.
A parlamentbe került a közpénzügyi törvénycsomag, ami elvben azt biztosíthatja, hogy a jövőben megússzuk a Bokros- és Gyurcsány-csomaghoz hasonló stabilizációs intézkedéseket - és nem mellesleg elkerüljük a száznapos programhoz hasonló fedezetlen pénzszórást is. Vajon tényleg a stabilitás korszaka köszönt ránk? Vannak még kérdések bőven. Márpedig ezeket jó lesz megválaszolni, ugyanis a törvénycsomag bizonyára az utóbbi évek legnagyobb jelentőségű gazdaságpolitikai vállalását jelenti, aminek időtávja miatt különösen nagy a felelősség a törvényhozókon.
Az adórendszer helyzetével, lehetséges változtatásával foglalkozik Hegedűs Miklós, a GKI kutatóintézet szakértője a Világgazdaság mai számában. Először a szakértő főbb megállapításait közöljük, majd lapunk véleményét írjuk le, párhuzamosan pontokba szedve.
Mintha időutazásra fizettünk volna be - így érezzük néha, amikor szakszervezeti vezetők megnyilatkozásait halljuk. Rövid távú szemlélet, szerzett feudális előnyök védelme, a gazdasági racionalitás figyelmen kívül hagyása, az érdekvédelem szűklátókörűen értelmezett képviselete: a szakszervezetek, akik végigasszisztálták az elmúlt évek gazdaságpolitikai ámokfutását, nem tanultak semmit.
Ahogy gyűlnek az adatok a kiigazítás hatásairól, egyre könnyebb lesz őket összevetni a korábbi magyar, illetve a nemzetközi tapasztalatokkal. Három, első pillantásra meglepő eredmény máris akad. A mostani költségvetési hiánycsökkentés hazai összevetésben sem egyedi. A 2006 és 2008 közötti időszak összességében kisebb hiánymérséklődést eredményez, mint a Fidesz-éra alatti, 1999-2000-es teljesítmény. Másrészt az elmúlt 25 évben több olyan kiigazítás is volt az Európai Unióban, ami a mostani magyar hiánycsökkentés mértékét jócskán felülmúlja. A harmadik megállapításunk jóval szomorúbb: vélhetően a magyar konszolidáció növekedési áldozata lesz a legmagasabb.
Az elmúlt fél évben az inflációs kilátások (és így a jegybank inflációs előrejelzései) két nagy hullámban emelkedtek. Először a várakozásokat jóval meghaladó bérnövekedés, majd az élelmiszer- és olajárak okozta (várható) sokk írta felül a korábban elképzelt pályát. Eközben a jegybank szép csendben eltévesztette az inflációs célját. A két jelenség közt nyilván van összefüggés, de vajon el lehetett volna kerülni a céltévesztést?
Egy hónappal ezelőtt, némi kommunikációs és taktikai döcögés után kijelölte a kamatcsökkentés útját a monetáris tanács. A júliusi kamatdöntéshez kapcsolódó közlemény és nyilatkozatok után a piac számára egyértelműnek tűnt: augusztusban borítékolható az inflációs jelentés által megtámogatott kamatcsökkentés, és az év hátralévő részében - az óvatosságot hangsúlyozva - nagyjából minden második ülésen lazíthat a testület. Ám nem sokkal később a papírformát felborította a világpiaci zűrzavar. Vagy mégsem?
Ma már könyvtárnyi a szakirodalma annak, hogy milyen gazdasági, politikai és intézményi tényezők vezetnek a demokráciában a károsan magas költségvetési hiány kialakulásához. A probléma valamivel gyakorlatiasabb megközelítésére vállalkozott Vítor Castro, a Warwicki Egyetem közgazdásza, aki az Európai Unió 15 tagállamában vizsgálta, milyen tényezők magyarázhatták az elmúlt 37 évben az állami túlköltekezést. (Vítor Castro : The causes of excessive deficits in the European Union.) A kézenfekvő magyarázatok mellett akad néhány meghökkentő eredmény is.
Alaposan meglepte a közgazdászokat a második negyedév igen gyenge gazdasági növekedéséről beszámoló a GDP-adat. Érdemes egy kicsit kitekinteni időben és térben: mit is jelent ez a mostani adat, és mi várható?
Szinte minden nap hallunk róla: a szakértők a szükségességét hangoztatják, a kormány néha ígér valamit, néha pedig elmondja, hogy miért lesz (még) később és (még) kisebb jelentőségű. Az adóreform több mint egy évtizede akut kérdése a magyar gazdaságnak, és az ebben felmutatott eredménytelenség egyben a halogató gazdaságpolitika szimbóluma is lehetne. És persze ha tudnánk, hogy miért alakult ez így, akkor sok minden mást is jelképezhetne. Tényleg, miért?
Nagy figyelmet váltott ki, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tegnapelőtt bejelentette a gazdaság növekedési ütemére vonatkozó várakozásait. De miért is fontos, ha a kormányfő közli a nyilvánossággal, mekkora GDP bővülést gondol a következő évekre?
Megcsináltam azt az optimalizálást, amit a legutóbbi posztomban leírtam. A vásárlásokkal lehettem volna kicsit türelmesebb...
A cégfelvásárlások középpontjában mindig az ár áll, de a tranzakciók nem csupán racionális pénzügyi döntéseken... 
Az elmúlt években nagyon elszálltak a magyar befektetési alapok költségei. (Bár mindig drágák voltak, ennyire azért...
"A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, és pénz!" Az év eleje óta az európai stratégiai függetlenedés... 
Hogyan tervezz okosan a gyorsan változó pénzügyi és adózási környezetben? Gyere el április 15-én Debrecenbe a HOLD...
"Ez egy igazi HOLD-sztori: találtunk egy kicsi, gyenge céget egy apró szigeten, amire senki sem figyelt, és megláttuk...
Ezt elemeztük a Checklist keddi adásában.
Jöhetnek a kis moduláris reaktorok?
Nagy baj lehet, ha nem sikerül lokalizálni a száj- és körömfájás betegséget.
