Huszák Dániel 2015 óta erősíti a Portfolio csapatát, korábban a biztosítási szektorban dolgozott. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán végezte, diplomát szerzett a londoni Middlesex Universitytől is. Főbb témái a haditechnika, biztonságpolitika, nemzetközi kapcsolatok. 2019-ben Junior Prima díjat kapott.
A minap bejárta a nemzetközi sajtót egy hír, mely szerint az Ukrajnának leszállított Leopard 2-es harckocsik igencsak nagy része elveszett az orosz haderővel folytatott harcok során. Van olyan altípus, ahol a veszteségráta még a 70%-ot is eléri. Mit jelent ez a híres német harcjármű-család jövője kapcsán? Tényleg vége a harckocsik korának? Netán kiderült most, hogy az egész Leopard-széria valójában egy túlsztárolt acélteknő? Nézzük meg, mi van a számok mögött.
Nagyon úgy néz ki, hogy megkapta Oroszország az első új rakétarendszereket Irántól, melyek érkezésére az amerikai hírszerzés már majdnem két éve készül. Még mindig nem tudni pontosan, mit és mennyit kapott Moszkva, a legfrissebb információk szerint főleg Fateh-360-asok kerültek átadásra, melyek inkább egy nagy kaliberű rakéta-sorozatvetőre hasonlítanak, mintsem egy hagyományos ballisztikus rakétarendszerre. Irán fegyvertranszferje olyan szempontból fontos lehet, hogy az oroszok hosszabb távon nagy mennyiségű, gyorsan legyártható rakétához juthatnak hozzá, ami kiegészítheti az orosz hadiipar gyártóképességét és az észak-koreai beszerzéseket.
A háború elején teljesen elképzelhetetlen volt, hogy az ukrán haderő megtámadja Oroszországot és elfoglal egy egész várost a rivális állam területén, így nem meglepő, hogy sokan hatalmas sikerként ünnepelték azt, hogy az 5000-es lélekszámú Szudzsa augusztusban ukrán kézre került. Közben kevés szó esett arról, hogy az orosz hadsereg elfoglalt számos kistelepülés mellett egy 14 ezres kisvárost, Novohrodivkát és felvonultak a stratégiai fontosságú Pokrovszk térségében. Ha az ukrán hadvezetés nem tudja sürgősen stabilizálni a helyzetet a keleti fronton, egyértelműen kijelenthető lesz, hogy sokkal nagyobbat vesztettek Kurszk megtámadásával, mint az oroszok, nemcsak Donyeck megye kerülhet súlyos veszélybe, de Dnyipropetrovszk védelmére is fel kell készülnie az ukrán hadseregnek.
Már több mint két hete ádáz harcok dúlnak Oroszország Kurszk megyéjében és egyelőre még távolról sem nagyon látni, mikor sikerülhet kiűzni az ukrán rohamcsapatokat Oroszország nemzetközileg elismert területéről. Ennyi idő után a nyugaton többnyire zseniális hadicselként ünnepelt offenzíva pozitívumai és negatívumai is egyre inkább kezdenek kirajzolódni: a Kreml számára megalázó betörés komoly ukrán veszteségekkel és a donbaszi orosz offenzíva felgyorsulásával is járt. Egyes nyugati lapok már arról írnak, hogy Ukrajna hatalmas stratégiai hibát követett el Kurszk megtámadásával. Ezt még alighanem korai egyértelműen kijelenteni, azonban több olyan forgatókönyv is felmerül, mellyel kifejezetten rosszul sülhet el a merész offenzíva.
Úgy tűnik, hogy az elmúlt szűk két év legsikeresebb hadjáratát indította meg néhány napja az ukrán hadvezetés: az offenzíva azonban nem a Donbaszban és nem is Dél-Ukrajnában, hanem Oroszország területén, Kurszk megyében zajlik. Az ukrán fegyveres erők majdnem egy tucat kistelepülést elfoglaltak és most épp egy 5000-es kisvárost, Szudzsát ostromolnak, az orosz hadvezetés pedig attól tart, hogy hamarosan a kurszki atomerőmű is támadás alá kerülhet. Jelenleg csak találgatni lehet arról, hogy mi értelme van embert és hadianyagot ölni egy Oroszország területén zajló offenzívába, ha az ukrán haderő erőforrásai amúgy is szűkösek, még a Fehér Ház sem igazán érti, mi történik. Nézzük meg a lehetséges magyarázatokat.
Több mint egy évtizede nem látott zavargáshullámot indított el Nagy-Britanniában egy szörnyű tragédia. 2024. július 29-én egy ruandai családi háttérrel rendelkező brit állampolgár kisgyerekeket késelt meg Southport városában, három fiatal életét vesztette és még tíz ember megsérült. A tragikus atrocitásra válaszul brit nacionalisták tömegei döntöttek úgy, hogy a „kezükbe veszik a dolgokat” és az utcára vonultak, bevándorlóellenes szlogeneket skandálva, közterületeket rongálva, valamint összetűzésbe keveredtek a rendőrhatóságokkal is. Válaszul a bevándorlók is a erődemonstrációba kezdtek: több nagyvárosban is összecsapások alakultak ki a brit nacionalista és bevándorló hátterű csoportok közt. A hatóságok egyelőre tehetetlennek tűnnek, az új brit kormány összehívta a Cobra testületet.
Bár még nincs végleges döntés azzal kapcsolatosan, hogy Kamala Harris lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje Joe Biden tegnapi visszalépése után, minden jel arra mutat, hogy ő most a legesélyesebb a posztra. Így tehát megvan az esélye annak, hogy ha legyőzi Donald Trumpot 2024 novemberében, Kamala Harris lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Az új elnöknek kül- és belpolitikában is komoly krízisekkel kell szembenéznie: ilyen az ukrajnai háború, a gázai háború, a bevándorlás vagy éppen a fegyvertartás kérdése. Összeszedtük, mit gondol Harris ezekről a fontos témákról.
Kamala Harris alelnök elnökjelöltségét támogatja Joe Biden jelenlegi elnök, miután bejelentette, hogy visszalép a jelöléstől. Az eddigi pollok szerint Harrisnek nincsenek lényegesen jobb esélyei legyőzni Donald Trump republikánus elnökjelöltet, de ez a kampány folyamán változhat.
A héten egy kifejezetten fontos NATO-csúcstalálkozó zajlott, mely során a szövetségesek „visszafordíthatatlan” tagságot ajánlottak fel Ukrajnának, ha az ostromlott ország a háborús helyzetben is teljesíti a belépéshez szükséges reformokat. Viszonylag kevés szó esett arról, hogy a csúcstalálkozón részt vett egy kifejezetten erős, nem NATO-tag ország vezetője is, aki szakítva korábbi semlegességi politikájával most azt fontolgatja, hogy beszáll Ukrajna felfegyverzésébe. Az említett ország Dél-Korea, illetve annak elnöke, Jun Szogjol. Az ázsiai ország nem kifejezetten Ukrajna mellett, hanem Oroszország ellen foglal állást, Moszkva azzal haragította magára a szöuli vezetést, hogy lényegében szövetséget kötöttek ősellenségükkel, Észak-Koreával. Ha Dél-Korea is elkezd fegyvereket szállítani Ukrajnának, Kijev nagyon értékes szövetségesre tesz szert.
Az elmúlt hetekben számos platformon keresztül felmerült az ukrajnai béke kérdése, aminek egyrészt a balul elsült svájci békekonferencia adott táptalajt, másrészt pedig annak ténye, hogy úgy néz ki, a nyugati fegyverszállítmányok újraéledése ellenére sem sikerült teljesen megfogni az orosz hadsereg előretörését a Donbaszban. Az ukrán vezetés közvetett és közvetlen úton is kapott békejavaslatokat Donald Trump amerikai elnökjelölttől, Kínától és a napokban Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől is. Bár egyre inkább úgy tűnik, hogy Kijev ismét nyitni kezdhet a tárgyalások újrakezdésére Oroszországgal, a háború lezárására egyelőre továbbra sincs sok esély.
A Biden-kormány jelenleg azt mérlegeli, hogy feloldja a „katonai magánvállalatok” Ukrajnába küldésére kihelyezett de facto tilalmat. Mivel ez az információ már kiszivárgott az amerikai sajtóba, jó esély van rá, hogy a jelenlegi adminisztráció meg is hozza a háború elején még elképzelhetetlen döntést. A katonai magánvállalatok ebben az esetben olyan cégeket jelentenek, amelyek harcjárművek, haditechnikai eszközök karbantartásával foglalkoznak, de hosszabb távon ennél többről is szó lehet. A döntés Ukrajnának hatalmas segítséget jelenthet, de a háborút jó eséllyel tovább eszkalálja majd.
A magyar kormány nem küld fegyvert és haditechnikai felszereléseket Ukrajnának, Magyarország legfontosabb hadiipari partnere, a német Rheinmetall konszern viszont északkeleti szomszédunk egyik legelkötelezettebb és legaktívabb támogatója. Miközben a német kormány még azon dilemmázott, vajon küldjön-e éles fegyvereket Ukrajnának, a Rheinmetall már felajánlotta a raktáron lévő Leopard 1-es és Marder 1-es páncélosait, nemrég pedig harcjármű javító és összeszerelő-üzemet is nyitottak Ukrajna területén. Most nagyon úgy néz ki, hogy az év végéig elkezdik Ukrajnában gyártani ugyanazt a high-tech páncélost, amely a mai Magyar Honvédség egyik büszkesége: a KF41 Lynxet. Ez egyszere lehetőséget és kockázatot is jelent Magyarország számára.
A harckocsi nem vész el, csak átalakul. Bár az ukrajnai háborúban szinte hihetetlen ütemben pusztítják ezeket az eszközöket a drónok, páncéltörő rakéták, és az orosz invázió kezdetén sok elemző szabályosan temetni kezdte ezt a fegyvernemet, most úgy néz ki, sem keleten, sem nyugaton nem tesznek le teljesen a harckocsikról a haderőfejlesztésért felelős döntéshozók. A napokban épp a francia-német KNDS konzorcium rukkolt elő a Leopard-család legújabb változatával, a most éppen Leopard 2 A-RC 3.0 névre hallgató prototípus hamarosan nyilvánosan is megtekinthető lesz. Az új harcjármű komoly riválisa lehet a magyar részvétellel is zajló KF51 Panther fejlesztésének.
Moszkva ma lényegében bejelentette: elkezdik nagy mennyiségben szórni a nyugati világra az orosz fegyvereket, bosszúból azért, hogy a NATO is felszerelte Ukrajnát. A Kreml tisztázta: mindenkinek fegyvert adnak, aki utálja Amerikát; nem érdekli az orosz vezetőket, milyen szervezet, milyen célok mentén harcol vagy hogy mennyire radikális, a lényeg az, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei szenvedjenek. Valószínű, hogy a nagy bejelentésnek rövid távon semmilyen hatása lesz, hosszabb távon viszont ismét Európa lehet az egész ügy legnagyobb vesztese.
A hét legforróbb témája az ukrajnai háború viszonylatában egészen biztosan az volt, hogy NATO-országok szépen sorban engedélyezték Kijevnek, hogy Oroszország területe ellen használják a korábban Ukrajnába szállított fegyvereket. Moszkva nyilvánvalóan érzékenyen reagált a kialakult helyzetre, hiszen teljesen világosan és érthetően kommunikálják a háború eleje óta, hogy a NATO-fegyverek használata Oroszország nemzetközileg elismert területei ellen egy olyan vörös vonal, melynek átlépése a háború drasztikus eszkalációját jelenti. Az igazság az, hogy a hatalmas diplomáciai botrányt generáló helyzetnek kevés valós hatása lesz a háború menetére nézve, ennek főleg az az oka, hogy a Nyugat nem sok olyan fegyvert adott Ukrajnának, mellyel mélyen be tudnak lőni Oroszország területére, Kijev viszont fejlesztett már több olyat, ami rendelkezik ezzel a képességgel. Van azonban két olyan nyugati fegyverrendszer, amely miatt szinte biztosan fáj az orosz elit feje.
Mióta az Egyesült Államok nyolc hónapnyi teketóriázás után újraindította a fegyverszállításokat Ukrajnának, érezhetően megnőtt a feszültség a Kelet-Nyugat tengelyen. Oroszország vezetői szinte óránként fenyegetnek atomcsapással, a NATO egyes vezetői katonákat akarnak küldeni Ukrajnába, a szövetség keleti védvonalán pedig megindult a bunkerépítés. Bár kétségkívül riasztó, 1930-as éveket idéző hangulat uralja a politikai narratívát, továbbra is kevés az esély arra, hogy harmadik világháborúba torkollik a mostani helyzet. Ez viszont sajnos hosszabb távon változhat.
Biztos sokan emlékeznek arra, ahogy az Ukrajna elleni invázió előtt felvonultak az első „tyúkketreccel” felszerelt orosz harckocsik a határon, a nemzetközi szemlélők pedig kíváncsian várták, mit tud majd az improvizált megoldás az ukrán hadsereg modern drónjai, páncéltörő rakétái ellen. A komikusnak tűnő védelmi rendszer félig-meddig hatásosnak bizonyult, még ha talán nem is annyira, mint azt az orosz harckocsizók remélték, hiszen a páncéltörő rakétákat nem fogta meg. Az új felszerelés azonban nem lehet teljesen használhatatlan, hiszen nemzetközi szinten is elkezdett terjedni: a Gáza elleni invázióban résztvevő izraeli Merkavák tetejére is felkerült a „tyúkketrec.” Most újabb otromba és komikus „innováció” jelent meg az orosz harckocsikon: immáron a teljes páncéltestet elfedték egy nagy méretű, kerti fészerre hasonlító improvizált páncélréteggel. Az ukránok gyorsan el is nevezték az ilyen harcjárműveket „teknőstanknak", amit az orosz bloggerek is átvettek. Bár egy kétségkívül bizarr szerkezet lett a „fejlesztés” eredménye, nem biztos, hogy teljesen ostobaság, bizonyos fegyvertípusok ellen hatékony lehet.
Nagyon úgy néz ki, hogy több hónapnyi tervezés után ma reggel megindult az orosz haderő Harkiv megye ellen. Még nem tudni, hogy pontosan mekkora területet akarnak elfoglalni az ukrán megyéből, de orosz vezetők régóta emlegetik egy „pufferzóna” létrehozásának szükségességét, illetve azt, hogy szerintük Harkiv „régi orosz város.” A megye és megyeszékhely mellett Szumi is veszélyben lehet.
Az elmúlt hetekben szinte folyamatosan csak arról lehetett hallani, hogy milyen hatalmas lendületben van az orosz haderő Ukrajnában, majdnem napi szinten jöttek hírek újabb és újabb településekről, melyeket orosz katonák szálltak meg. Bár lassan úgy hangzik, mintha az orosz hadsereg fél Ukrajnát meghódította volna az elmúlt négy hónapban, valójában a területszerzés eddig igencsak mérsékeltnek tűnik. Nézzünk meg három térképet a frontvonalak alakulásáról: egyet nyugati, egyet semleges és egyet orosz forrásból.
Amikor Oroszország megindította az Ukrajna elleni inváziót, Moszkva egyik elsődleges célja a megtámadott ország „demilitarizációja” volt; eddig nagyon úgy fest, hogy ez a dolog a visszájára sült el. Nem csupán arról van szó, hogy a NATO eddig gigantikus mennyiségű nehézfegyvert küldött Ukrajnának, de olyan technikai eszközöket is megkapott Kijev, melyekről korábban még csak álmodni sem mert az ukrán vezetés, ékes példája ennek az MGM-140 ATACMS harcászati ballisztikus rakétarendszer. Egy olyan technikai eszközről van szó, amely, bár abszolút nem nevezhető „háborúdöntő csodafegyvernek”, biztos megnehezíti majd az orosz haderő dolgát az általuk „különleges műveletnek” hívott invázió során.
