EURHUF USDHUF BTCUSD BUX OTP MOL RICHTER MASTERPLAST MTELEKOM OPUS

Banai Péter

Pénzügyminisztérium

Cegléden született 1974-ben. A Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetemen 1998-ban közgazdász, 2001-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi szakokleveles közgazdász diplomát szerzett. 1998 óta dolgozik első munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban. Előbb fogalmazóként, majd a költségvetési és pénzügypolitikai főosztály osztályvezetőjeként, főosztályvezető-helyetteseként, később az EU Költségvetési Kapcsolatok Főosztály megbízott vezetőjeként végezte munkáját. 2010-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára lett, 2014-től pedig az NGM, 2018 májusától a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára.

Cikkeinek a száma: 2

2024. február 02. 10:30 | Banai Péter

Tények és vélemények – viszontválasz Surányi Györgynek

Január elején egy hosszabb elemzésben írtam a magyar költségvetési folyamatokat, melyre Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke szintén hosszú, részletes cikkben reagált. Pulitzer Józsefet idézve: „a hír szent, a vélemény szabad”. Ennek megfelelően természetes, hogy Surányi György véleményét – elismerve az író egyetemi tanár széles ismereteit – tiszteletben tartom. Mégis, néhány megállapítását meglátásom szerint árnyalni kell. Viszontválaszom nem teljes körű.

2024. január 15. 06:03 | Banai Péter

Gazdasági növekedés és stabilitás – merre tovább, magyar költségvetés?

Az utóbbi hetekben számos cikk jelent meg a magyar költségvetés helyzetéről. Mondhatjuk: újra „sláger lett” e téma és bizony nem jó értelemben. A cikkek a költségvetési hiány elfutásáról, a középtávú költségvetési pozíció feszültségeiről szólnak, vagy egyenesen a 2010 előtti helyzettel vonnak párhuzamot. Mit tehet az olvasó, ha maga is részese a költségvetés alakításának, sőt felelősséget is visel azért? Megvonhatja a vállát, hiszen „minden csoda három napig tart”, majd letűnnek ezek a cikkek, ahogy a gazdaság bővülésével a „költségvetési hullámok is kisimulnak”. Vagy reagálhat a véleményekre. Ez utóbbit tartom helyes választásnak: a kritikákra figyelni kell, ha pedig szükséges, nem maradhat el a reakció.